ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-20 / 34. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. augusztus 20. 34. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Kegyelet. Esztergom, augusztus 19. (—a.) Mondják, hogy egykor egy angol Budapestre ment a társadalmi viszonyokat tanulmányozni. Föieg azt kutatta, hogy kik a leghíresebb emberek, a kiket mindenki emleget. Mivel a jó angol nem tudott magyarul, azért a hírlapok átnézésénél arra figyelt, hogy melyik név fordul elő ott legsűrűbben. És megállapította, hogy Budapesten az első ember Vavrinecz Mór, mert nincs olyan hét, midőn ne jönne az értesítés: a Mátyás­templomban a zenekar pedig Vav­rinecz Mór vezetése alatt ezt és ezt adja elő. Ha ez az angol most szent István ün­nepén az ország szellemét akarná megálla­pítani, úgy azt teljesen kereszténynek mon­daná, mivel minden hirlap, kis és nagy új­ság, kormánypárti és ellenzéki: egyhangúlag szent Istvánról, az ö államalapító működé­séről szónokol. A liberális lapok föltételeznek még annyi keresztény érzületet olvasóikban, hogy legalább egyszer-kétszer méltányolják azt az eszmét és irányt, melyet aztán 363-szor az év íolyamán megvetéssel kezelnek. A túlnyomóan zsidóktól szerkesztett és teljesen vallástalan szellemű liberális hírlap­irodalomnak modora a keresztény eszmék­kel szemben legalább is — mellőző. A szabadkőművesség irányítása mellett igy törekszenek kiirtani minden ragaszkodást a kereszténységhez. Mert hát ki van mondva az elv, hogy az államnak nincs vallása és AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szép szemednek . . . Szép szemednek ragyogó sugara Ujra szárnyra kelté lelkemet; Melyet a közöny békóba zára, Sasként száll most a világ felett. Vagy nem is sas, csak félénk madárka, Epedő, szerelmes kis madár? Mely dalt himez a zöld rózsafákra És fürödni a harmatba jár? Mind a kettő. Egyszer elmerengve Lebegek a csillagok között; Majd útvesztő, illatos berekbe Tévedek s ábrándokat szövök. S te mindenütt vélem vagy, leánykai Mindenüvé kisérsz engemet. Emlékednek selyemfonalába Szivem teljesen beköttetett. És a bűvös hálóban a fáradt. Kimerült sziv mily kéjjel pihen! Álmodja, hogy egykor üdvre támad, Mint a selymér, szép tündérien. Tündérszépen, boldog szerelemre, Édes szép leánykám, teveled; S az örömtelen multat feledve, Kezdeni egy újabb életet. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. igy nincs tekintettel cselekedeteiben semmi­féle vallásra. Az állam fölött nincs más tör­vény, még az Isten akarata sem. Ez a szabadelvű állam-elmélet. Ezzel szemben áll a másik világnézlet, mely az Isten gondolatait, akaratát irányt­adónak tartja nemcsak az egyesek magán­életében, de az államok kormányzásában is. Ez nem vágja ketté az embert: állampol­gárrá és kereszténnyé, hanem egységes er­kölcsi lénynek tekinti, ki akár titkos, akár nyilvános működésében az örök törvények parancsa alatt áll. A politika hullámai e két irány között mozognak: pogány vagy vallásos állam­szervezet. Olyan világos most már e jelenség, hogy elenyésztek az eddig szokásos szóla­mok : a vallásnak nincs köze a politikához ; a politika nem törődik a vallással, stb. Igen is törődik, mert legfőbb törekvése az egyik iránynak : kizárni a vallást az ál­lam-élet működéséből. Visszahatásul (reakció gyanánt) a másik irány védekezik és nem engedi magát meg­fojtani. Ez a két világnézlet harca. A politika nem más, mint érvényesü­lésre való törekvés. Van egyéni, családi, vármegyei stb. po­litika, mert minden öntudatos szervezet élni, érvényesülni törekszik. A vallási eszme szintén egy öntudatos, a legmélyebben gyökerező meggyőződés, mely átjárja az ember minden viszonyait, összes magán és nyilvános működését; pa­Vajjon igy lesz-e, szelid leánykám? Magamban gyakorta kérdezem. * Vagy az üdvök üdvét meg se látnám, Sejtsem bár még oly fenségesen ? Ez a sziv, mely annyi szeretettel Öleli az egész földet át, Rajta egy gyöngéd szivet se lelne, Hasztalan emésztené magát? Oh, nem, nem leánykám! érzem, érzem, Hogy szivemet porba nem dobod; Hogy bosszú, tengernyi szenvedésem Ujjal megtetézni nem fogod! Álmodozz csak, én édes virágom! Szőjjed lelked szűzi álmait, Én majd addig boldog szárnyalással Járom be Olymp virányait. Hogy beírhassam nemes szivedbe, Hogy szerelmem hű volt és örök: Dalaimból szépséges fejedre Hírvirágos koszorút kötök ! Kánya Lajos. Szent István koronája. (II. Szilveszter pápa levele Szent István királyhoz). Tudjuk, hogy első királyunknak, Szent Ist­vánnak II. Szilveszter pápa adományozta a koro­nát, s ezzel beilleszté a keresztény hitre tért Magyarországot az európai államszervezetbe. A korona adományozásának eseményéről a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. rancsolólag beszél és aki neki nem enge­delmeskedik, az nem boldog. A vallási eszme olyan komoly, hogy azzal tréfálni nem lehet: otthon vallásos leszek, de a tanácskozási teremben val­lástalan. Ez az eszme követeli, hogy az örök törvények mindenütt érvényesüljenek : a csa­ládban, parlamentben, kereskedelemben, ipar­ban, békében és háborúban. A vallás az isten akaratának követése. Már pedig az Isten akarata mindenre kiter­jed, minden emberi cselekedet alája van vetve és semmiféle szervezet nem lehet tőle független. Ezért a leghiggadtabb elmék is »ostoba­ságodnak nevezik azt az állítást, hogy a val­lás ne törődjék a politikával. Ez annyi volna, mint a vallásos esz­méket megfosztani tulajdonképeni jellegüktől : hogy az emberi cselekedetek szabályai le­gyenek. A jó és rossz harca a nagy nyilvános­ság előtt: a keresztény és a szabadelvű politika küzdelme. Szent István Magyarországot a vallási eszmék alapján szervezte és nem a pogány világnézlet szerint. A szabadelvűség politikája megfosztotta ettől a jellegétől és innét az ellentét a ke­resztény érzelmű polgárok és az államszer­vezet között. Tehát aki ezt az ellentétet akarja meg­szüntetni, az nem békétlenségre, söt ellenke­zőleg a kedélyek megnyugtatására törekszik. leghitelesebb egykorú tudósítás kétségtelenül magának II. Szilveszter pápának Szent István királyhoz intézett levele, melynek kíséretében megküldötte. A történeti fontosságú levél, a mely legjobban megmagyarázza a korona adományo­zásának körülményeit, Ipolyi Arnold fordításában igy hangzik : »Szilveszter püspök, Isten szolgáinak szol gája, Istvánnak, a magyarok vezérének üdvöt s apostoli áldást! — Nemességed követei, nevezetesen test­vérünk, Asztrik kalocsai tisztelendő püspök annál nagyobb örömmel illették szivünket és könnyebben végezték tisztöket, minél sovárabb lélekkel vártuk isteni intelem által előre figyel­meztetve megérkezésöket az előttünk ismeret­len néptől. Szerencsés küldöttség, mely meny­nyei követség által megelőzve s angyali szol­gálattal végezve isteni határozat által előbb végeztetett, mintsem általunk meghallgattatott. Bizonyára nem az akarónak, sem a tudónak, hanem az apostol szerint a könyörülő Istennek végzése volt ez, ki Dániel tanúsága szerint változtatja az időket és korszakokat, s átszál­lítja az országokat; nyilvánítja a mélységeket és elrejtetteket s ismeri a setétben levőket; mert a világosság vele van, mely, mint János tanítja, megvilágosít minden embert, ki e világra

Next

/
Oldalképek
Tartalom