ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-14 / 33. szám

Azt hisszük, meglevő szövetkezeti hálóza­tunk is sokat tehetne ennek a kinos állapotnak enyhítésére. Ha akár a kormánynak, akár egy­másnak bejelentenék, hogy van .a községben eladó takarmány gazdák részére. Legalább meg kell kisérteni. Magunk részéről figyelmébe ajánljuk min­den gondolkozó embernek az esztendő tanulsá­gait. Ujabb-és ujabb erősségekkel fogják támo­gatni azt a régi igazságot, hogy az ország népe a kizsákmányolástól legsikeresebben szövetkezeti uton védekezketik s a szövetkezetek adják a legjobb védelmet a gazdasági élet kedvezőtlen fordulatai ellen. HIREK. Elnyilt a . . . Elnyilt a tavasznak minden szép virága Sötét erdő alján, Elment a falunak utolsó lánya is Vőlegénye karján. Sötét erdő alján elhervadó virág Ugy maradt siratlan, De azt a távozó kékszemű leánykát Nagyon megsirattam. Mért nem lehettem én annak az erdőnek Utolsó virága? Esküvője napján hadd hervadtam volna Legalább utána. Estéli András. Szent István ünnepe. Ő Eminenciája a bíboros hercegprímás szent István első apostoli királyunk emlékének méltó fénynyel való megünneplése céljából aug. 10-én kelt XIV. főpásztori körlevelében, vonatkozással az »Országos Nemzeti Szövetseg« hozzá intézett s alább közlött beadványára, a következőket ren­delte el: Szent István első apostoli királyunk ünne­pének minél fényesebb megülése érdekében üdvös mozgalmat indított az Országos Nemzeti Szövetség. Az ünneplés módozataira vonatkozó lelkes javas­latait a következő beadvány tartalmazza: »Főmagasságú Hercegprímás Úr! Az Országos Nemzeti Szövetség, mely lan­kadatlan munkásságot folytat nemzeti céljaink, hazánk, nemzetünk jobb jövője érdekében s hi­ven ápolgatja a hazaszeretet nemes, önzetlen munkára sarkaló érzését ; kiválóan fontosnak tartja azt, hogy nemzeti nagyjaink emlékezete folytonosan ébren maradjon a magyar nemzet szivében. Ebből az okból —• még az 1902. esztendő­ben — elhatározta Szövetségünk, hogy Magyar­országot s sok még ma is élő intézményünket megalapító szent István királyunk emlékezetének általános, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül való, hazafias irányú megünneplése érdekében s azért, hogy szent István napja igazi nemzeti ün­neppé avattassék, országos mozgalmat indít. Nem szándékozunk fejtegetni, kivált Főma­gasságod, mint hazánk egyik kitünŐ történet­kutatója és írója előtt, hogy szent István kul­tuszától mily jótékony hatást várunk a nemzetre, csak az bizonyos, hogy a mai nemzedéknek nagy szüksége van arra, hogy nemzetünk nagy múlt­jából példákat állítsunk szemei elé. Szövetségünk elnöksége tehát — a nézetünk szerint szükséges — mozgalmat illetőleg már több irányban fejtett ki működést. Igy, a mozgalom érdekében terjedelmes iratokat intézett ugy az egyházi, mint a világi hatóságokhoz, egyesületekhez, sőt egyesekhez is, kiktől sz. István emlékezetének ünneplése érde­kében segítséget várhatott. Szövetségünk nevében ez alkalommal Fő­magasságodhoz, mint a szent István alapította egyik püspökségnek mostani fejéhez fordulok az­zal a kéréssel, hogy szent István napjának álta­lános megünneplését necsak elősegíteni, de annak érdekében primási egyházmegyéje területén mű­ködő lelkészeket és tanítókat utasítani kegyes­kedjék. Különösen fontos volna az is, ha a szent István napján szokásos ünnepi szent beszédek a szent István életével, alkotásaival kapcsolatban, a haza ezeresztendős történetének tanulságaira is kiterjeszkednének. Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyoznom azt, hogy a — századokon keresztül eddig is szokásban volt — ünnepi Istentiszteleteken kivül, mily nagyfontosságú volna a néplélekre az, ha szent István napján — évről-évre — az egész országban, hazafias népünnepélyek rendeztetnének, melyeken a nemzeti dalokon kivül hazafias sza­valatok, szónoklatok hangzanának el, testet edző versenyek, jutalmak kiosztása volnának s az elő­léptetések — különösen az egyháziak — e nap­hoz fűződnének. Bizalommal remélve, hogy Főmagasságod nem zárkózik_ el szent István napjának ily irányú ünneplésétől, kérjük Főmagasságodat, hogy ennek érdekében, a bölcs belátása és elhatározása sze­rint való intézkedéseket megtenni kegyeskedjék. Budapesten, 1904. június 12. Főmagasságu Herceg-Érsek Úrnak hazafiúi mély tisztelettel az Orsz. Nemzeti Szövetség nevében: Bálás Árpád kir. tanácsos, igazg.-választm. elnök.* Midőn a szövetség e hazafias sorait öröm­mel adom a ft. papság tudomására, egyúttal egyszer s mindenkorra a következőket rendelem : 1. A szent István ünnepét megelőző napon, aug. 19-én, az esti harangszó után fél órán át szóljanak a tornyok ércnyelvei; 2. a templom, az iskola és a plébánia épü­letei az ünnep napjára nemzeti szinü lobogóval diszittessenek ; 3. a minél nagyobb ünnepélyességgel tar­tandó istenitiszteletre a helyi hatóságok, külön­féle hivatalok, testületek, társulatok és egyesüle­tek előzőleg meghívandók ; 4. különös gond fordíttassák a szent be­szédre, amely e nagy egyházi és nemzeti ünne­pen minden templomban lehetőleg magyar nyel­ven tartandó ; 5. intézkedések teendők, hogy az ünnep egyáltalán minél fényesebb és úgy a vallásos, mint a hazafias érzület ápolása tekintetéből minél maradandóbb hatású legyen ; 6. szíveskedjék végül a ft. papság és a t. tanitói kar azon társadalmi ünnepségeken, ame­lyeket szent István napján a megyék, városok, községek vagy társulatok . netán rendeznek, minél tevékenyebben részt venni és azok sikerének előmozdítására közreműködni. Legyen első szent Királyunk ünnepe ékesen szóló bizonyítéka a hő tiszteletnek, amely az ég boldog lakója iránt kebleinkben lángol. Legyen fényes tanúsága a kegyeletnek, amellyel állami életünk bölcs szervezőjének, szent hitünk dicső meghonosítójának és művelődésünk messzire tekintő megállapitójának hálásan adózunk. Legyen az a magasztos és széttörhetlen kapocs, amely a szent korona összes alattvalóit lélekben és szívben, érzelmeiben és törekvéseiben áldásosán összeforrasztja. * A király születésnapja. O Felsége a király születése napján csütörtökön a főszékes­egyházban ünnepélyes istentisztelet lesz, melyre a polgári és katonai hatóságok is hivatalosak. * Személyi hirek. Sujánszky Antal c. püs­pök, nagyprépost Trencsén-Teplicből, Venczell Antal prelátus-kanonok Pőstyénből és dr. Klinda Teofil Rajec fürdőről a hét folyamán haza ér­keztek. — Boltizár József gyémántmisés püspök néhány napot Grae ff el János prelátus-kanonok társaságában Mária-Cellben töltött. — Dr. Komlőssy Ferenc prelátus-kanonok f. hó 1 i-én indult el az északamerikai Egyesült Államok területén, Szt.­Louisban tartandó imparlamentáris békekongresz­szusra. * A magyar katholicizmus gyásza. A magyar katholikus egyházat mély gyászba borí­totta e héten Császka György kalocsai érseknek váratlan halála. A legnemesebb szivü íőpásztorok egyike hunyta le szemét s nagy veszteség érte a keresztény ügyeket, melynek a kiváló férfiú mindig buzgó előharcosa volt. Eletében tett jóté­konyságáért halála után mindenkinek áldása ki­séri sírjába. — Az esztergomi főkáptalan, melynek tagja volt az elhunyt kalocsai érsek, most halála alkalmából meleg hangú részvétiratot intézett a kalocsai főkáptalanhoz és kebeléből a gyászszer­tartásra dr. Kohl Medárd félsz, püspököt és dr. Klinda Teofil praelatus-kanonokot küldötte ki. Császka György mint irodaigazgató és kanonok hosszú ideig lakott Esztergomban s jószívűsége és jótékonysága révén általános tiszteletben és szeretetben részesült. Nagy jövedelmei mellett pénze soha sem volt, mert mindent a jótékonyság oltárán áldozott föl. Az isteni gondviselés szent Lőrinc oktávája alatt szólította ki az élők sorá­ból, mert ő is, mint egykor szent Lőrinc, a sze­gények közt rejtette el az egyház kincseit, kik most az örök életbe kisérik jóságos lelkét. R. i. p.! * Egyházmegyei hirek. Pálmai Piacid János plébános lett Tarjánon. — Káplánoknak küldet­tek : Rozmanith Béla Galántára, Zboril Albin Naszvadra, Varga József Perbetére. * Szabadságon. Vimmer Imre polgármester és dr. Földváry István városi főügyész vasárnap két-két heti szabadságot kezdtek meg. A polgár­mestert távollétében Kollár Károly gazdasági tanácsos helyettesíti. — Perszina Alfréd királyi főmérnök szeptember elsején kezdi meg négy hetes szabadságát. — Dankó István főállatorvos és Pongrácz Kázmér muzslai főszolgabíró pedig a jövő héten mennek szabadságra. * Eljegyzés. Nagy Antal, a reáliskola igaz­gatója, eljegyezte Obermayer György nyugal­mazott reáliskolai igazgató unokahugát, Horváth Mariska úrhölgyet. * A papi nyugdij-intézet első közgyűlése. Az esztergomi papi nyugdij-intézet folyó évi szep­tember hó i-én tartja első évi rendes közgyűlését Esztergomban, a papnevelde épületében. A köz­gyűlés elnöke Boltizár József püspök, ált. érseki helynök, előadója pedig dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán, Esztergom szab. kir. városi plébános. * Uj erdészeti gyakornok. A főkáptalan Vuics Istvánt erdészeti gyakornokká nevezte ki. * Pályázók. A vármegyei járási számvevői állásokra, melyek az ősszel töltetnek be, már eddig három pályázó jelentkezett. Czillinger Lajos és Sinkó István számtisztek és Kádár Gyula nyug. alszámvevő nyújtották be eddig folyamodványukat. * Alapitó tagság. A »Magyarországi mun­kások rokkant és nyugdij egyesülete« kérelmet intézett a városhoz pártfogás és anyagi érdekei­nek előmozdítása iránt. Esztergom sz. kir. város tanácsa elhatározta, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen inditványt tesz, miszerint a humánus egyesületbe 200 koronával alapitó-tagnak lépjen be a város. :i: Elismerés. Mint legutóbbi lapszámunkban megírtuk, az Esztergom-szászvári kőszénbánya részvénytársaság annavölgyi bányájában a sztrájk teljesen megszűnt. A munkások dolgoznak csend­ben és rendben, mert az izgató szocialisták mind eltávolíttattak a telepről. A sztrájk befejezése és sima lefolyása mint megírtuk, legnagyobb részben dr. Perényi Kálmán központi főszolgabiró érdeme, kinek e héten a bányatársulat meleg hangú le­vélben köszönte meg a rend érdekében kifejtett buzgó tevékenységét. A főbírónak a törvények keretében kifejtett tapintatossága a munkások kö­rében megnyugvást szült és azok körében is moz­galom indult meg, hogy megköszönjék azt a védelmet, melyben őket a megtámadni akaró sztrájkolok ellen részesítette. * A tűzoltóság kútja. A központi tűzőrségi épület mellett levő kút vize pár hét előtt leapadt. A tűzoltóság erről nyomban jelentést tett a város tanácsának, ahol is elrendelték, hogy a kutat ki kell mélyíteni. A mélyítés munkáját azonban úgy­szólván teljesen megakadályozta a kutforrásból folyton ömlő futóhomok, minek következtében a dorogi bányatársulattól kellett kérni egy olyan készüléket, amely gőzzel hajtatva meggyőzi a vizet és ez alatt a homok leküzdhető lesz. A mun­kálat, melyet egy igen ügyes felső-gallai kutmester végzett, kitűnően sikerült és a kútban most 3V2-0I magasságú viz van. Igen örülünk, hogy a város hatósága a dolgon azonnal segített és eképen tűztől rettegő közönségünket megnyugtatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom