ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-01-24 / 4. szám

ben, hány csendörszuronyt fog megfesteni a jogot gyakorló nép meleg vére. Tisza István államférfiúi bölcsessége ezen próba-riadóban hatalmas gikszert ejtett, ha csak nem megfontolt szándéka és célja, hogy a kedélyeket már előre felizgassa és az ellenzéki pártok elszántságát a vidéken is az elkeseredésig fokozza, hogy aztán a választások szenvedélyes mozzanataival tegye indokolta a még gyakorlásra váró erős kéz politikáját. Szükséges tehát, hogy a választó-kerületek irányadó politikusai figyelembe vegyék a miniszterelnök nyilatkozatát és annak esetleges következményeit, világosítsák fel a népet, szilárdítsák meg a polgárság politikai nézetét, hogy a hatósági erőszakoskodások ha jönnek, hát megtörjenek a nép higgadt és józan magatartásán. A hatósági közeg pedig, mielőtt kortesútra indul, jó előre gondolja meg, hogy mikor hivatalos tekintélyét veti latba, s arra törekszik, hogy az ellenzéki embert elvei megtagadásra birja, nemcsak a személyét hletö becsülést, hanem az általa képviselt hatóság tiszteletét is kockára teszi a nép előtt. Mindezek most csak előre megfestett árnyai a jövő esetleges kialakulásának, mert a miniszterelnök próba-riadóját majd csak később fogják komolyan venni azon vidékeken, ahol Tisza-politikát űznek most, az alkalomadtán másra is kapható egyének. Illő azonban, hogy komolyan foglalkozzunk a látszólag céltalan trombitálgatással, mert ez a riadó melyet az obstrukció szorított ki a kormányelnök tüdejéből, a választási harcok idején a Tisza-huszárok hadoszlopát zuditja ránk. Aki pedig ezek után még egy kicsit a haditaktikát is érti, az tudja, hogy az attak ellen a kis tömeg csak tömör négyszögben védekezhet. Tömörüljünk tehát, és sűrű sorokban józan homlokkal nézzünk a huszárkapitány úr rohama elé, aki különben az attak közben még kibukhat a bársonyszékből, mert nemcsak Tisza, és huszárgyerek legyen az, aki ilyen ágaskodó miniszterelnöki zsöllét megakar ülni, — hanem jó politikus is. Innen-onnan, A nép élete olyan, mint a nap sugarai elé tett üvegprisma. Rettenetes sok színben játszik, s az egyik oldalról ilyen, a másik oldalról már Mert bizony, ha jő a nagy böjt A vig napok multán, Lassú útján — bűnbánatot, Szürke hamut szórván, S ha még akkor sem leszen úgy Mint a mama várta: Higyétek el rossz fej kötőnél, Többet ér a párta! . . . Neveléstani karikatúrák. Mert ilyenek is vannak. S mért ne ? Ha lehetnek a rajzban és festészetben ; ha lehetnek a szobrászatban »felreismerhetlenül jellemző, de egyes karakterisztikus vonásaikban túlozva előállított művészi ábrázolások« mért ne lehetnének ilyen torzképek, vagyis karikatúrák a neveléstanban is. Hiszen a nevelés nem egyéb, mint az embernek erkölcs-szellemi kiformálása, kidomboritása, azaz erkölcs-szellemi plasztika. Kezdjük mindjárt a görögök gimnasztikusaival. Ok ifjaikkal a hazafiságnak hatalmas ébresztői és lendítő kerekei gyanánt műveltették a nagy homokban való futást, az érctányér (diskos) dobást, az ugrást magasságban és távolságban, a dárdahajitást és a birkózást . . . Valószínűleg abból az elvből indultak ki, hogy: — Gyáva népnek nincs hazája! másféle színben mutatkozik. — De egy különbség mégis van: a prisma fekete szint soh'se mutat, a nép élete ellenben: igen. És ezt a prism át most állítsuk ugy, hogy a feketéjét lássuk. Parasztleányok kettesével hosszú sorban litániáról jöttek. haza a bazilikából. A Kispiacon, a Balogh boltja előtt, a hol szűk a járda, s ha síkos a talaj könnyen el lehet csúszni, egy öreg tehetetlen zsidó bácsi jött velük szembe. Az első pár kikerülte, de morgott, a másik meglökte, a harmadik letaszította. Elesett a szegény öreg, majd hogy az orrát be nem törte. — Komisz zsidó, ott a helyed, szól a ki lelökte, mire mind jóizü nevetésre fakadtak. Ugyan mit érzett magában az a szegény öreg ? Tudom, gondolta: van az én fajomnak még olyan méregfoga, a melyik bosszút áll rajtatok értem . . . Egy régi nemesi család tulajdonában lévő birtok állott árverés alatt. A tulajdonos, mondjuk pl. Györgyi úr az árverés kitűzése közben meghalt s a szomorú eseményeket már csak a fia, az ifjú Györgyi ur, élte végig. Az árverést megtartották, ix régi gazda kitakarodott, hogy az uj tulajdonosnak, valami Glück Salamonnak, helyet engedjen. Úgy két hét múlva az ifjú Györgyi ur, az egykori családi birtokra már csak látogatásba ment. A Glück Salamon hivatta, hát nem mondott ellent neki. — Tudja Györgyi ur — közben szivarral kínálta meg — szeretnék én öntől kérdezni valamit. Az édes apja ugyebár becsületes ember volt ? Én nagyon jól tudom, hogy szó sem férhet az ő jelleméhez, de mégis nem tetszik tudni valami régi bűnről, a mi az édes apját terhelte volna? Sikkasztás, hamis játék, gavallértalan eljárás . . . Györgyi úr kirúgta maga alól a széket. — De az Istenért Glück ur, hogy mondhat ilyet ? Mi jogon meri ön az én édes apámat gyanúsítani? Hát azt gondolja, magának már minden szabad ? — No, no — csillapította Glück Salamon —• ne tessék heveskedni. Nem is azért kérdem mintha én tudnék valamit, hanem tetszik tudni meg akarom magyarosítani a nevem. O Györgyi volt, én Glück vagyok, ha fölvenném a nevét épen illenék, hiszen ha már a birtoka az enyém, miért ne lehetne enyém a neve is ? Az 50000 korona volt, ezt olcsóbbért adják: csak egy koronáért édes Györgyi ur, hát miért ne szerezném meg ? Ifjú Györgyi ur előtt forgott a világ, de Glück Salamon megfogta a karját, hogy el ne essék. — Csak ezért kérdeztem becsületes ember volt-e az apja, kedves Györgyi, semmi másért, mert mégis becstelen nevet nem akarnék magamra venni . . . A görög előtt különben is csak a férfi az. egész ember, kinek a nő mélyen alatta áll. Sőt még tovább mennek. Egyenesen kimondják: — Csak a szabad a valódi ember ; a többi mind barbár. A görögök szerint továbbá a nő nem hasonló eredetű a férfival; azért nincs hűséges házastársi szeretet, nincs igazi házasság, nincs valódi családi élet, egyedül — csapodárság. A gyermek Spártában az állam tulajdona. Az atya tartozott az újszülöttet a nép véneinek bemutatni. Mármost ha életerős volt, beírták a polgárok lajstromába, ha pedig nyomorék, vagy gyönge, irgalom nélkül- a Taygetos sziklagödreibe dobták. Enni keveset kaptak a spártai gyermekek, meg volt azonban engedve — és ez az engedély fölér az írói licenciával — hogy lopjanak a felnőttekéből; de ha lopáson érték őket, szigorúan kellett bűnhődniök. A zsidóknál a nevelés egészen a családfő dolga. Ok egyenesen kimondották: —• Az államnak nincs jussa magát a nevelésbe beleártani, sőt még felügyeletet sem gyakorolhat. Náluk tehát a családi tűzhely az iskola. A gyermek a szülők példájából meríti — a hazafiságot. S valószínűleg ebből a decentralizációból keletkezett régi elvük : — Lbi bene, ibí patria! Ahol jobb, ott a haza! A jó Comenius bácsi »Orbis pictus«-a festett világ képekben a gyermekek számára, s ezek szemléltető oktatására. Különben irt ő sok más Nagy csomó ember volt az ügyvédi irodában. Volt ott mindenféle fajta, asszony, leány; földműves, iparos; pap, zsidó, s türelmesen vártak a sorukra. Az egyik földművesnek lett volna egy pöre, de az ügyvédi meghatalmazást vonakodott aláirni. — Hát miért nem irja alá ? Kérdi az ügyvéd. -— Nem irom, instállom alássan, csinálja meg a pörömet a tekéntetes ur ennélkül, — felelt. — Odajött a papja is, az is nógatta: irja alá kedves barátom, hiszen ebből semmi baja sem lesz magának. — Nem irom, — felelt újra, és szinte leritt arcáról a makacs elhatározás. — Erre odaugrott a falubeli zsidója. A boltos, megfogta a kezénél s odahivta az asztalhoz. — No megbolondult kend, hogy nem irja alá? un mondom magának, én, hiszen csak ismer, irja alá, nem lesz semmi baja, dömhögött a boltos, és a paraszt annak a szavára szó nélkül aláirta ... * Ismerek egy iparost Esztergomban. Jó ember, nem kártyás, nem iszik, kevéssel beéri, a családját nagyon szereti. Iparkodik szorgalmasan ő is, a felesége is, a fiai is — de különösen az ember. Reggel 5-től, 6-tól dolgozik este 10-ig 11-ig. Egyszer este bementem hozzá. — Bácsi mióta dolgozik ? — Reggel öttől, csak délben pihentem. — És mit keresett ma ? —• Keveset Uram; vagy 2 forintot, de abból is lemegy még a fa ára, pedig az is vagy 40 krajcár ! Szóval 16 órára jut 1 frt. 60 kr., egy órára 10 krajcár. Smiss, Ricardo, Toyubee, Thűnen mit szóltok ehhez ? Tudom tűzbe dobnátok minden irástokat, ha tudnátok, hogy ebben a drága világban egy tanult iparos, a ki saját tőkéjével, szerszámaival dolgozik, családot tart fenn, adót, lakbért fizet, 16 óra alatt csak 1 frt. 60 krt tud megkeresni, és azt sem mindig. Az igaz, hogy rongyosak, hetenkint csak egyszer esznek húst, a dohos, nedves lakástól görvélyes a testük; de büszkék rá, hogy senkinek sem tartoznak: sem az adóba, sem a fűszeresnek, sem a fakereskedőnek, sőt még a háziúrnak sem ! * Még forintokban számítottak akkkor, a midőn egy túlsó féli egyszerű ember, 50 frt kölcsönt vett föl, valami falubéli magánembertől 10 percentre. A jó lelkű paraszt fizette hiven a kamatot pár évig, és akkor egy szép napon magához hivatta őt a hitelező. — Tudja bácsi, — beszélt hozzá, —• a mai naptól fogva bejött a koronaérték. Ez azt jelenti, hogy a mi az előtt 1 frt. volt, az ezután z

t korona; a mi 50 frt. volt, az 100 korona; Érti? egyebet is, de Lissában tűz ütött ki, s Comenius könyvei mind elégtek — a preparandisták nagy örömére. A bölcs Fenclonnak okos tanácsa valóságos oázként vegyül az elméletek sivatagjába: — A leányban a nevelés által ne fejleszszünk ki oly reményeket, melyek megvalósítása állásán fölül van ! Lám Feneion a dolognak elevenére kopintott és ha sok Feneionunk volna, kevesebb leány érezné magát boldogtalannak. Műve megjelenése után Feneiont XIV. Lajos azonnal három fiának nevelőjévé tette, s a nevelés igazolta a belehelyezett bizodalmat. Nunc venio! A nagy mizantróp, Rousseau, külön elvek szerint neveli Emilt és Zsófiát. Szerinte az emberiség annyira megromlott, hogy a megjavítás végett visszakell térni az őstermészethez. Emilt tehát természetes állapotba helyezi, — némelyek szerint disznó-ólba! s mint a természet gyermekét sikeresen fölneveli, de nem embernek, hanem — baromnak. Szép volna ugyan elérni, amit mond : — Izland hómezein szintúgy élhessen az ember, mint Málta forró szikláin! — hanem hát ez megvalósithatlan. O, hogy a gyermek megedződjék, bőségesen táplálja, vadászni küldi, sőt lopásra serkenti, megkivánja azonban, hogy ezt észrevétlenül cselekedje, hogy »ügyessége« ez által is fejlődjék. Most bizonyára váltót is hamisittatna Emillel. Suttyomban.