ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-31 / 31. szám

moruságot, melyet a rossz termés hoz a szegé­nyebb néposztályra, most már bizonyosabbá tette ez a délután, mely nem egy küzködő földmives embernek tette tönkre azon kis reményét is, hogy szőllejéből pénzelhet valamit. A szerkesztő­ségünkhöz érkezett tudósítások közül ime néhány: A vihar Doroghon. Három óra tájban — irja doroghi tudósítónk — elborult az ég és egy óriási szélroham, mely kéményeket döntött le és háztetőket sodort ma­gával, heves záport hozott. Dúsan, óriási cseppek­ben zuhogott az eső s a szomjas föld itta mohón a vizet. Zöldült, szemlátomás élénkült a határ szine, de egyszerre csak fényes szürkeséggé vál­tozott a levegő és mogyoró nagyságú jég vert el mindent, ami még a föld népének valami kis jövedelmet jelentett volna. A kukoricatermést egészen letörte, s a közbe-közbe megújuló szél­roham tövestől kiforgatta. A szőlőket szintúgy és a még keresztekben levő gabonát is szétterí­tette az orkán és nagyrészt kicsépelte a jég. Borzasztó pusztulást látott a szem, ahová csak nézett. A hegyekről lefutó víz ellenállhatlan erő­vel sodort magával mindent, s a vihar elől haza­térő marhacsordából kiragadta a község bikáját és egy tehenet. A szerencsétlen állatok lábukról leverve hömpölyögtek az árban s csak nagy erő­feszítéssel lehetett ezeket megmenteni. A kár óriási. Csolnokon. A keddi vihar valóságos istencsapásként nehezedett a község fölé. A szélvihar óriási fákat tördelt ki, és házakat rongált meg. A falu fölötti hegyről valóságos Dunafolyam szakadt le a köz­ségbe s ólakat, baromfit és háziállatokat ragadott. Óriási köveket hengerített s közben rémülve lát­tunk a piszkos árban még házibutort is. Mintegy háromnegyed óráig tartott a rettenetes vihar, miközben folytonosan villámlott és dörgött, s mikor végre elült, szánalmas képet nyújtott a falu és vidéke. Valóságos folyamok zuhogtak az utcákon, és lehetetlen leirni, amilyen állapotot teremtett a határban. A nagy vihar emberéletben is tett kárt. Pick Márton erdőőr egy az ár által elragadott sertést akart kimenteni, miközben el­sodorta a rohanó viz és mintegy 100 lépésnyíre vitte. A szerencsétlen embert a hömpölygő kövek közötti iszapból húzták ki holtan. Tokod. Ugy a községben, mint a környéken óriási pusztulást okozott a vihar. A Táth felé vezető országúton teljes lehetetlenség a közlekedés, mert az utakat szegélyező százados és égbenyúló fa­óriások a vihar által tövestül kitépetten, elzárják. Mintegy 30 óriás fa fekszik erre keresztbe az úttesten s némelyik vastag gyökerével 8—10 méternyi távolságra szakította fel a földet. Szinte elképzelhetlen az a rengeteg erő, mely ezeket a fákat részben kicsavarta, részben pedig derékon eltörte. Amerre ez a pusztító orkán elvonult, szét­hordta a keresztekben levő gabonát, kiszaggatta a kukoricát és a földre teritett mindent, hol a következő félórában záporként hulló tojás nagy­ságú jégeső elpusztította. Esztergomban és környékén. Esztergomot sem kerülte ki a nagy vihar. A táthi országút mentén levő szőlőtermést telje­sen tönkretette és a városi szérűkben levő kaz­lakat úgy széthordta, hogy teljes egy heti mun­kába kerül, mig ki-ki a szántóföldekre messze elterített jószágát összeszedheti. Nagy károkat okozott a szőlőkben, nevezetesen a zsidódi, zsala­zsonyi, kúriai és ispitahegyi részekben. A szegény szőlősgazdák napokig hordták haza a levert és leszaggatott fürtöket, és az eldöntött karókat tel­jesen újból kellett felállogatniuk, hogy megint felkötözhessék a szőllőt. Esztergom határában a jégeső tett nagyobb kárt, mint az orkán, melytől megvédte a körülálló hegykoszoru. * Pápai kitüntetés. Dr. Ziskay Antal kir. tanácsost, a hercegprímás és a bencés-rend jog­tanácsosát, a győri ügyvédi kamara elnökét a pápa a szt.-Gergely-rend középkeresztjével tün­tette ki. Az érdemkeresztet diszes ünnepély kísé­retében a hercegprímás adta át Ziskaynak, s az ünnepelt tiszteletére balatonfüredi nyaralójában díszebédet adott, melyen a bencés-rend és a pri­mási udvar előkelőségei vettek részt. * Eljegyzés. Horváth Béla, Esztergom vár­megye főispánjának és boldogult nejének néhai Nikora Rózának Rózsika leányát a napokban jegyezte el losonci báró Bánffy Gyula cs. és kir. testőrhadnagy. * Szt. István emlékezete. Az Országos Nemzeti Szövetség ama nemes és üdvös fárado­zása, hogy Szent István király napja nemzeti ünneppé tétessék, nagy hullámzásba hozta az egész országot. Esztergom vármegye és Esz­tergom szab. kir. város közös megállapodás cél­jából az érsekség, a főkáptalan, a történelmi és régészeti társulat, esetleg más társadalmi körök bevonásával értekezletet fog tartani, hogy azon részletes programm dolgoztassék ki. A főkáp­talan saját képviseletére Bogisich Mihály c. püs­pököt kérte fel. * Halálozás. Vasárnap délután fél 2 órakor megcsendült a vizivárosi plébániatemplom lélek­harangja, hirdetvén, hogy egy szerető anya köl­tözött el az élők sorából. Walter Gyula dr. pre­látus-kanonok, hercegprimási irodaigazgatót és vele együtt testvéreit és hozzátartozóit érte a súlyos csapás. Az agg uri nő, kit nagy tisztelettel környeztek a városban, korával járó gyengesége folytán már hosszabb idő óta betegeskedett. Be­tegágyánál őrködött a prelátus és helyben lakó Mihály fia családjával és hozzátartozóikkal. A koszorúkat, a szeretet virágait dúsan borították a koporsóra, s kedden délután ment végbe a temetés impozáns módon. A káptalan itthon levő tagjai, a helybeli papság és a megye, valamint a város számos előkelősége kisérte a koporsót a nagyszámú családtagokon kivül. A közönség ilyen impozáns módon kifejezett részvéte jólesően eny­hítette a gyászos eset által sújtottakat, kik a kö­vetkező szomorú jelentést adták ki ismerőseik részére: Alulírottak a magunk, valamint a nagy­számú rokonok nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentjük a feledhetlen jó anya, nővér, anyós, nagyanya és dédanya özv. Walter Mihályné szül. Holczer Anna folyó hó 24-én déli 1V2 órakor, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, életének 8 i-ik, özvegysé­gének 35-ik évében történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei folyó hó 26-án délután 5 órakor fognak a Ferenc József út 23. sz. házból a sz. kir. városi sírkertben örök nyugalomra té­tetni. Az engesztelő sz. mise-áldozat a boldogult lelki üdveért folyó hó 27-én délelőtt 8 órakor fog a vizivárosi plébánia-templomban az Úrnak bemu­tattatni. Esztergom, 1904. július 24. Áldás és béke lebegjen porai fölött! Walter Karolin özv. Bernolák Jánosné, Walter Mihály, Walter Gyula, Walter Károly gyermekei. Holczer Ignác, id. Holczer János fivérei. Tóth József veje. Walter Károlyné, szül. Brenner Róza menye. Bernolák János, Bernolák Mária, Bernolák Karolin, Ber­nolák Zsuzsanna, Bernolák Erzsébet, Bernolák Máté, Bernolák István, Bernolák Béla, Bernolák Nándor, Bernolák Kálmán, Walter Béla, Walter Juliska, Walter Irén, Walter Ilonka, Walter Ká­roly, Walter Ferenc, Walter Gyula unokái és számos dédunokája. * Találkozás. Szinte közfigyelmet kelt, hogy azon főegyházmegyei paptársak, kik 1874. július 26-án lettek felszentelve, mióta ezen nap 25-ik évfordulóján Esztergomban dr. Csernoch János társuk vendégszerető házában találkoztak, évről évre betűrendben más és más társuknál felújítják a barátság és oltártestvéri szeretet nemes kapcsán az ifjúkori kedves emlékeket. Igy történt, hogy f. hó 26-án is egybegyűltek Bucsányban és 27-én reggel a szépen restaurált templomban mindnyájan megmiséztek, 9 órakor pedig együt­tesen részt vettek az egyik társ, dr. Koperniczky Ferenc által celebrált énekes misén és vele kap­csolatos Te Deumon. Sürgöny ileg üdvözölték Vaszary Kolos hercegprímást, Boltizár József álta­lános és Jedlicska Pál nagyszombati érseki hely­nököt. Délben Pazsitny Pál bucsányi hely. plé­bános fényesen megvendégelte társait, és pohár­köszöntő alakjában az igazi barátság nemes érzelmét méltatta, mely ez alkalommal az ő sze­mélye köré gyűjtötte a 30 év előtt együtt fel­szentelt paptársakat. Erre dr. Koperniczky Ferenc nagyölvedi esperes-plébános, ezen évenkint meg­ismétlődő összejöveteleknek megindokolására a papi hivatás motívumaiból merített pohárköszön­tőt mondott. Utána a háziúr felköszöntötte Zandt Ödön pozsonyi prépost-kanonokot, aki nem lett velük egyidőben felszentelve, de az Emericanum­ban többekkel együtt vette fel a papi öltönyt. Még többen is mondottak meleg szavakban alka­lomszerű felköszöntőket és a barátság, az oltár­testvéri szeretet új tápanyagot nyert annak a vágynak az érvényesítésére, hogy a jövő évben újból találkozzanak a társak egyikénél. Jelen vol­tak : Dobsa Mihály morvaszentjánosi esperes­plébános, Kántor Lajos nyugalmazott plébános, dr. Koperniczky Ferenc nagyölvedi esperes-plébános, Kubicsek Ferenc verbói plébános, Pelczer Lipót dorogi esperes-plébános, Székesváry Imre köböl­kúti, Weisz Zsigmond hontnémeti plébánosok, Zandt Ödön pozsonyi prépost-kanonok, és mint növendéktárs, ki azonban a második évfolyam után egészségi okokból elhagyta a papi pályát: Mecséry Lajos fegyházi igazgató. * Főegyházmegyei hirek. Brázda Antal Szent-Ábrahám fiókközségben helybeli káplán lett. — Hrdllcska Alajos helyébe ment káplánnak Pudmericre. — Czaudt Lajos káplán lett Mária­Nosztrán. — Bakács János érseki biztos a IV. kerületi iskoláknál. * Don Boseoról előadások Erzsébetfalván és a fővárosban. Érdekfeszítő előadásokat tar­tott Don Bosco papja — dr. Zafféry Károly — f. évi július 10-én Erzsébetfalvá?i. Miután a 13,000 katholikus hívővel biró nagyközségnek csak egy szerény kis kápolnácskája van, azért a templom előtti téren, a szabadban tartattak meg az elő­adások, —• az egyik délelőtt, a másik délután. Erzsébetfalva a szocialisták fészke, de ezek meg­becsülték magukat, csak a délutáni szentbeszéd kezdetén állott oda feltett kalappal egypár félig ittas vezető, azonban egy jóakaró figyelmeztetésre mindjárt odább állottak és az előadás a nagy közönség érdeklődése mellett zavartalanul folyt le. Julius 17-én és 19-én a gyeputcában épült uj lazarista templomban prédikált Don Bosco papja, még pedig 17-én kétszer Don Boseoról beszélt, 19-én pedig szent Vince rendalapitót magasztalva. A gyeputcai kis templom valóban égető szükséget pótol; kár, hogy mindjárt egy megfelelő nagy templommal nem kezdték. A hi­vősereg áldja az itt letelepült önfeláldozó, példás papokat. Julius 24-én az erzsébetvárosi plébánia templomban tartott két előadást. Ide a páratlan buzgalmu lelkészhelyettes, Nóvák István hívta meg. A nagy közönség osztatlan figyelemmel hallgatta végig az életből merített gyakorlati előadásokat és sűrűen hullatta az adományfilléreket a szegény magyar papképző-intézet javára. Zafféry még egy előadást fog tartani a budaujlaki plébánia tem­plomban, még pedig augusztus 7-én, azután visz­szautazik Turinba. * Ferene-rendiek főnöke. Az esztergomi ferenc-rendi zárda főnökévé a rend káptalana is­mét Lengyel Flóriánt nevezte ki, ki évek hosszú sora óta élén áll az itteni székháznak. * Gyógyintézet a Kováespataknál. Egy fővárosi orvos a kovácspataki nyaralótelepen nagy gyógyintézetet akar felállítani, azért ís Pásztor Béla fővárosi építész utján kérdést intézett a nyaralótelep igazgatóságához, hogy engedélyezne-e ott 10.000 •-öl területet egy szanatórium építési céljaira. A nyaralótelep igazgatósága érte­sítette az építészt, hogy hajlandó ily területet át­engedni a jelzett célra, de csak azon feltétellel, ha a szanatórium nem fertőző betegek számára állíttatnék fel, mert pl. tüdőbetegek részére, te­kintettel a nyaralóközönségre, nem engedélyezheti gyógyintézet építését. * Szives kérelem. Alulirt még csak néhány napot töltök a fővárosban és a Szalézi-ügy szives pártfogóinak rendelkezésére állok (lakásom IV. ker., Borz-utca 1. szám). Ugyanitt osztom ki a budapesti előadások emlékére nyomott képecs­kéket is Don Bosco életének és működésének rövid leírásával. Augusztus 7-én tul szives lesz a beírásokat teljesíteni és az adományokat elfo­gadni, nyugtázni és rendeltetésök helyére juttatni őnagysága Tausch Hermin kisasszony, szalézi munkatárs (lakása IV. ker., Borz-utca 1.). A kik pedig kegyes adományaikat Olaszországba akar­ják leküldeni, kérem e cimre küldeni »Szent-Ist­ván« magyar intézet Cavaglia, (Biellese, Italia) Dr. Zafféry Károly. * Külföldi útlevelek kiadása. Külföldre szóló útleveleket eddig csak a belügyminisztérium­ban lehetett kapni, augusztus 1 -tői azonban a belügyminiszter legújabb rendeltetése a várme­gyék alispáni hivatala fogja azt kiszolgáltatni. Az útlevél iránti kérvényt az illetékes községi elöl­járóságnál kell benyújtani, s a hatóságok az ilyen kérvényt kötelesek lesznek soron kivül sürgősen elintézni. Az útlevelek kiállítási dija 8 korona. * Restaurált templom. Az esztergomi sz.­Ferenc-rendiek székházával egybeépített templom külsejét az időjárás vasfoga igen megviselvén, a szerzet a templomot kívülről restauráltatja. A restaurálás ideje alatt a templomba a zárda folyo­sóján át van a bejárás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom