ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-31 / 31. szám

nel Tallián úr üli meg 'a földmivelő ország földmivelésügyi bársonyszékét, hanem igenis lázas tevékenységet kellene onnan kifejteni, s valóságos országmentö eszméket kellene most a törvényhozó testület elé vinni. Nem elégséges itt a sápitozás, hanem ha az ország legfontosabb ügyévé vált a miniszter úr tárcája, tessék megvalósítani azon reményeket, melyeket személyéhez fűztek azok, kik Darányi kényelmes zsölléjébe segítették. Mert igaza volt annak a néppárti képviselőnek, ki a legkényelmesebb helynek mondotta a földmivelésügyi miniszter székét, de jó lett volna még azt is hozzá tennie, hogy Tallián úr még kényelmesebbnek hiszi ezt mint a milyen valójában és hogy az elődje által életbeléptetett intézkedések és fontos kérdések megrekedtek az ö vezetése alatt, vagy * csak, hogy épen lézengnek. Egyedüli intézkedése a mostani országos bajjal szemben a földmivelésügyi miniszternek, hogy a törvényhatóságok utján minden községnek egy 15 lapos kis füzetkét küldött, melyben meg vagyon irva, milyenképen igyekezzenek a takarmányhiányt pótolni. Ez pedig oly csekélység, hogy szóba sem jöhet, ha ismerjük gazdaközönségünknek a mostani állapotok által teremtett helyzetét. Az a kis füzet a jegyzői irodákban marad, s minden takarmányos bölcsességét csak az egerek rágják meg, holott ha a miniszter sürgősen utasitaná gazdasági szaktanárait s azok élőszóval magyaráznák meg a gazdáknak, de sőt sok-sok példányban falragaszok utasítanák a földmivelő népet az óvintézkedések megtételére, talántán volna foganatja, igy azonban semmi sem lesz belőle. A kormány dolga most az országot a nagy nyomortól a mennyire lehet megóvni, s ha a kormány tanácstalanul áll a nagy kérdéssel szemben, úgy a képviselőház indítsa meg jőindulatúlag a liberális állambölcsesség nehéz mozgású gépezetét. Jobban mérlegeljék most ott a nagy csapást és enyhítsék azt sürgős intézkedésekkel, mig nem késő. A nép vezetői pedig legyenek azon, hogy az általános pusztulás ne vigye népünket az elkeseredésbe, hanem Istenben vetett bizalommal várja az idők javulását. Dencső Kornél mindenütt megtette a köteles első látogatást. Olga otthonába, Bernhard ezredeshez örömmel ment, de a legnagyobb' szomorúságára a ház üres volt. Csak az inas fogadta és bevezette őt az ezredes szobájába. Dencső az Íróasztalnál egy névjegyen kifejezve sajnálatát, roszkedvüen távozott. Egész nap lehangolt volt, csak estefelé, midőn a tennisznél gyülekeztek, ahol Olgát ismét a romoknál találta, mult el rosz kedve. — Maga ma unalmas Dencső, — mondotta Olga dacosan. Mi baja van ? — Önöknél tisztelegtem, és oly pechhes voltam, üres házat találtam. — Maga volt ma nálunk ? Miért nem jelentette be, hogy jön ? Ezért ne haragudjék, eljöhet máskor is! Ugy-e eljön Dencső ? — Ha az ezredes urnák és kegyednek kellemes, nekem a legnagyobb boldogság, ha önökhöz mehetek. — Eh ne ily szertartásosan, Dencső, azt nem szeretem. Ergo eljön máskor és vége. Mondja, megszokott már itten ? Egy kicsit nagyon is kíváncsiak vagyunk, nem ? — Épen ezt szeretem. Itt olyan a garnizon, mint egy nagy család. A társaim szeretnek és ez a fő nálam. Olyan vagyok én, mint egy gyermek: szeretet nélkül nem tudok élni. Nekem melegség kell! — mondotta a főhadnagy, tekintetével Olga szürke szemébe mélyedve. A lány nem birta kiállni ezt a tekintetet, érezte, hogy az arca ég, s lesütötte szemét. A Kirándulás a német kath. nagygyűlésre. A német katholicizmus minden évben megismétlődő, hatalmas manifesztációját nem szükséges e helyen magasztalni. Sehol e világon nincs oly szervezett ereje, olyan imponáló fellépése a katholikus társadalomnak, mint épen a protestáns Németországban. A német katholikusok szilárd hitmeggyőződésének felfrissítése, a katholikus társadalom organizálása és a katholikus szellem erősítésére minden esztendőben összesereglenek a német katholikusok évről-évre más helyen. A tavalyi jubiláris gyűlés Kölnben volt. Mindannyian, akik ott voltunk, feledhetetlen emlékeket hoztunk el magunkkal. Gyönyörködtünk a tízezrekre menő katholikus munkás csapatok felvonulásában. Hallgattuk a kölni és a milanói bíborosok apostoli szózatait. Jelen voltunk a katholikus »Burschenschaftok« összejövetelein. Elragadtatással hallgattuk a leghíresebb német parlamenti, kathedrai és egyházi szónokokat, mint tettek hitet eleven katholicitásukról. Együtt láttuk az összes katholikus organizációkat. Bámultuk azt a csodálatos egységet és irigylésreméltó rendet, melyet ott tapasztaltunk. Ott volt a szemünk előtt az egész német katholicizmus, ugy, a mint dolgozik, imádkozik. Minden szavuk, minden cselekedetük hatalmas tanítás volt, amely a mi sziveinkben a tettrevágyás érzését és lelkünkben a nemes példa követésének erős akaratát keltette fel. Mi magyarok még ott a kölni dóm előtt elhatároztuk, hogy az idén nagyobb számmal megyünk, nagyobb magyar társaságot toborzunk össze, mivel most Regensburgban legközelebb lesz hozzánk. Már érintkezésbe léptünk az ottani rendezőséggel és a következő utitervet és költségvetést terjeszthetjük elő. A katholikus népgyűlés Regensburgban ez évi augusztus 21-én, vasárnap délben kezdődik és csütörtök délig tart. A társaságnak tehát már szombaton délben kell elindulni Budapestről. Ez az idő különben igen szerencsés, mert a társaság tagjai részt vehetnek a Szent István-napi körmeneten Budavárában. A fővárosban kell gyülekeznünk, mert csak igy érvényesek a kedvezményes körutazási jegyek. Az ország bármelyik más részéből többe kerül az ut és alkalmas összeköttetés sem kapható. Útirány. Oda: Budapest—Pozsony—Wien —Lintz—

Passau — Regensburg vasúton, vissza: Regensburg—

Passau vasúton, Passau—Wien hajón és onnan Budapestig vasúton. Az útiköltség II. osztály vasúton és I. osztályú hajón 88*50 koronába; III. osztály vasúton és II. osztályú hajón 64*90 koronába kerül. Ez tisztán a vasúti jegy ára, melyet a vasútnál kifizetünk az utolsó krajcárig. Rendezési költséget egyáltalán nem számítunk fel. Urak, kik már ismételten részt vettek a német katholikus nagygyűlésen, szívesek voltak a rendezésre vállalkozni, tehát azok is elindulhatnak, akik még nem voltak külföldön, vagy akik nem beszélnek elég jól németül. máskor oly pajkos lány most nem tudott olyan gondtalanul nevetni, különös érzés fogva tartotta egész lényét. Erezte, hogy most igazán szeret, — és ez az erős, nagy szerelem szendévé, nőiessé tette. Gyönyörködve nézte a szép látványt, amint a nap lemente sötét vörösre festette a régi kápolna mohos romjait. Hosszú, gótikus ablakairól most távozott az utolsó napsugár; az estalkony misztikus szinbe burkolta a repedt falakat és a szétmállt lépcsőket, melyek a kápolna ajtajához vezettek. Olga az egyik lépcsőre ült, Dencső melléje. — Rég elmúlt időknek tiszteletreméltó maradványai ! — mondotta Dencső a romokra mutatva. Ha • elgondolom, mily becsben tartották előbbeni tulajdonosai, mig most! . . . De igy van ez az életben: amit egykor becsültünk, az idők multával elvetjük magunktól, kicsinylően mosolygunk felette. — Ugy látom, Dencső, maga szentimentális is tud lenni. — Dehogy az. Kegyed nem ismer engem, ha annak képzel. — Pedig mennyire kiismertem már! Tudom, hogy maga egy mély érzésű ember, túlságosan az, nem tisztnek való érzelem. — Miért nem? Éppen egy katonának kell mély érzésű embernek lenni. — A tisztek nem gondolkodnak mind igy. — Higyje el, kérem, mi egyformák vagyunk — egy sziv, egy lélek! Mi nem hagyjuk el egymást sem jóban, sem bajban. Az elszállásra vonatkozólag a regensburgi rendezőség értesítései alapján a következő fölvilágosítást adhatjuk. Fiatal papok, theologusok, tanárok és tanitók részére 20—25 ingyen lakás áll rendelkezésükre. Szállodákban 2 —3 márkáért, magánházaknál 1—4 márkáért kapható szoba és reggeli. Az étkezésről mindenki maga gondoskodik. Értesülésünk szerint az ellátás négy koronánál többe nem kerül naponkint. Regensburghoz közel van a Walhalla, oda szintén kirándulunk. Ez az ut külön költségbe kerül, amely azonban igen csekély lesz. A társaságban férfiak és nők is részt vehetnek. A jelentkezéseket és kérdezősködéseket lehetőleg azonnal kérjük Ernszt Sándor országgyűlési képviselő cimére Budapest, VI., Ferenc-József rakpart 27. Igen célszerű volna, ha a nagyobb katholikus egyesületek hivatalos képviselői is csatlakoznának a társasághoz. Azon reményben . hívunk meg mindenkit erre az érdekes és kellemes tanulmányi kirándulásra, hogy az ott szerzett tapasztalatokat majd visszatérve hasznosan értékesíthessük a magyar katholicizmus javára. Nyomdászok harca. Minő erő rejlik a szervezettségben, a tömörülésben, mutatja a nyomdászok, ez intelligens iparosok példája. A nemzetközileg szervezett nyomdászok manapság valóságos hatalmat képviselnek. Saját maguk állapították meg munkaidő és munkabér-szabályzatukat és 1901-ben a kereskedelemügyi m. k. miniszter, nagyon helyesen, jóváhagyta és az összes számba vehető nyomdatulajdonosak önként, vagy kelletlenül elfogadták azt. Ha nem lett volna méltányos e munkarend, a minisztérium bizonyára nem fogadta volna el. De nehogy egyesek visszacsinálhassák e vívmányokat, a nyomdászok bojkottáló hadjáratokat viselnek ilyenek ellen. Ilyenről tanúskodik az esztergomi nyomdászok irata, melyet a város tanácsához intéztek, kérve, hogy a város nyomtatvány-szükségletét csak oly cégektől szerezze be, melyek az uj szabályzatot elfogadták, aminthogy a miniszter is erre utasította a fővárost. Sopánkodni fognak némelyek: hová jutunk, ha ez igy megy tovább?! Hja! nem az a kérdés, hová fejlődhetik ez száz év múlva, hanem : jogos-e a nyomdászok jelenlegi küzdelmének alapja. £v itt nem sok belátás és jóakarat kell ahhoz, hogy valaki megengedje, hogy igenis — No ez ideális nézet, de nem akarom, hogy vérző szivvel kelljen meggyőződnie, miszerint nem mind éreznek igy! . . . — Az a mi becsületünkhöz tartozik — felelte nyugodtan Dencső. — Mi még utoljára filozofálunk Dencső, ehhez pedig én nem értek. — És mint látom lehangolttá teszi; ne beszéljünk hát ezekről. Nézze csak, egy piciny kis csillag kandikál ott be az ablakrészen. Látja ? — Nem ! — Majd arra irányítom a fejét — és két kezével gyengéden megfogva a lány fejét, az ablak felé fordította. — Szép ? — kérdezte lágy hangon. De most már egymás szemében keresték a csillagot, és önfeledten suttogták: — Szép — nagyon szép! — A férfi közelebb húzta Olga fejét szenvedélyesen, remegő hangon mondta : — Olga, szeretlek! A lány egy hosszú édes csókkal felelt. Boldogságuk örömmámorát Olga atyja, az ezredes mély hangja zavarta meg. — Dencső főhadnagy, önnel beszélni akarok. — Parancsára, ezredes ur! — felelte a megszólított feszesen tisztelegve, s távozott az ezredessel. * * * • Bernhard ezredes szobájába érkezve, összeráncolt szemekkel soká szigorúan nézte a főhadnagyot. Majd nála szokatlan, szomorú hangon