ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-06-19 / 25. szám

nak anyagilag független, rendezett viszonyok között élő, és igy megelégedett néptanítókat biztosítsanak. Ennek a nagyon fontos kérdésnek bírálatánál szükkeblűségre vall minden okoskodás, amely talán érdekek előtérbe tolásával financiális műveletek útvesztőjében engedi megrekedni a jogos igények érvényesülését akkor, midőn már csak a jól felfogott hatalmi érdek szempontjából is nem kellene egyebet tenni, mint a felekezeti néptanítók kérdését például a kongrua kérdésével egyenlő rangra helyezni, vagyis valamivel mélyebben nyúlni abba a zsebbe, amely, midőn az egyház egyik gyermekét puha kaláccsal traktálja, a mostoha gyerek kezeibe fekete kenyeret nyom, sőt sandán néz arra a kézre, amely az éhező mostoha gyermeknek szűkre szabott porcióját egyegy sovány falattal megtoldani akarja. Szóval félre a' frázisokkal uraim ! Sok egészségtelen kelevényt érlel ez az állandó anomália, s ha nem tartanék attól, hogy a hűtlenség bűnébe esem, még hosszabbra fűzhetném az eszmék láncolatát, s azt hiszem, jobban szolgálnék vele egyházam ügyének, mint azon hűtelen prókátorok, kik a »ne szólj nyelvem, nem fáj fejem« elvéből kiindulva a leplezetlen igazságot talán önös érdekeik szőtte fátyol homályával borítják. Mert hisz ha igaz az, hogy a történelem az élet tanítója, akkor tanulságért sem kell nagyon meszszire mennünk : ott van a francia katholikus egyház példája, amely kihagyta siklani kezei közül az iskolát, s ezzel elvesztette leghatalmasabb fegyverét, mellyel idáig a hitetlenek támadásai ellen több-kevesebb sikerrel küzdhetett. Nekünk még megvannak a felekezeti iskoláink, de hogy a mi nemtörődömségünk, szűkkeblűségünk, a roszszul javadalmazott, elégedetlen tanítóink vezetése mellett meddig maradnak mieink, annak megítélését azokra bizom, akiket ez a kérdés talán minálunk is jobban érdekel. Mert ugyan ki volna olyan farizeus, aki rosz néven venné nekünk azt, hogy az ideálisabb, magasztosabb törekvések mellett a mindennapi. kenyérre is kénytelenek vagyunk gondolni, s egyikünk-másikunk kacér pillantásokat vált azzal a mindent absorbeáló állami hatalommal, mely elveink fentartása mellett a mindennapi kenyérből legalább is akkora karajjal kinál, amelyből mellettünk jóllakhatik egy, a mai viszonyok közt csak éhkoppon tengődő család is. Ha tehát igényt tartunk az erkölcsi hatalomra, amely minket kétségtelenül és isteni jogoknál fogva is megillet, akkor ne feledkezzünk meg ezen hatalom erkölcseiről, melyek között legfontosabb tényező az iskola, az iskolában az anyagi gondoktól ment, megelégedett tanitó, és cselekedjünk addig, mig- nem lesz késő, nehogy ellenségünk saját fegyvereinkkel verjen meg bennünket. Ne feledjük el, hogy ha az összes rendelkezésünkre álló eszközök felhasználásával minél sürgősebben nem gondoskodunk arról, hogy az állami és felekezeti tanitók közti nagy ellentéteket eltüntessük, könnyen úgy járhatunk, hogy hivek helyett ellenségeket nevelünk saját fészkünkben. Ez az igazság, s legyek én rosz próféta, midőn a kérdést már is túlérettnek jelzem, utoljára is csak annyit mondok, hogy ezzel a felfogássad nem állok egyedül, »nomen eorum legio« akik igy gondolkodnak, s óhajtandó, magasabb szociálpolitikai érdekekből is kívánatos, hogy ez a kérdés végrevalahára a megvalósulás stádiumába jusson, mert attól tartok, hogy: »Íam proximus ardet Ucalegon«. Egy tanitó. Iskolaszék-választás Bajóthon. Mult vasárnap, 12-én folyt le az új iskolaszék választása a szomszéd Bajóth községben. Az ember nem hinné, hogy tiszta magyar és tiszta katholikus községben még küzdeni is kell egy liberális iskolaszék kibuktatására, s oly iskolaszék megválasztásáért, mely megérdemli a katholikus cimet. Ámde két év óta kisértett az államosítás eszméje itt, hol az államnak semmi érdeke sincs iskolát állítani, hol vakmerőség másra még gondolni is, mint katholikus iskolára. És mindenki előre érezte, hogy június 12-én fog eldőlni, hogy Bajóthon a szülők és vallás fognak-e parancsolni jövőben az iskolában, vagy a jegyző ?! A község előbbi pásztorának betegeskedése alatt oly iskolaszék került az ügyek élére, mely nem törődve hivatalos esküjével, ismételten határozatot hozott, hogy az iskola adassék át az államnak, minthogy a hitközség az iskola továbbfejlesztésére, két új tanterem felépítésére képtelen. Gyönyörű katholikus iskolaszék! Manapság, midőn az iskolaszék a minisztérium előtt is a hitközség képviseletének tekintetik, az iskolaszék képviseli a világ előtt a község hitbuzgóságát, vallásosságát is. Tehát a község legbuzgóbb, hitükért áldozatkész férfiakból kell állania, kiket nem földbirtok vagy virilistaság képesítsen az iskolaszéki tagságra, hanem a szegény nép bizalma és köztisztelete. Szomorú képet nyújtana egy községnek a katholikus hit iránti lelkesedéséről, ha tovább is ily iskolaszéket méltatott volna bizalmára. De elsöpörték őket! A megvetett szegény nép talpra állott s megmutatta, mire képes, ha összetart. Két éve küzdött és fáradott a falu jegyzője az állami iskoláért jobb ügyre érdemes kitartással. Tisza miniszterelnök kimondotta, hogy nem szabad háborgatni az oly hitvallásos iskolákat, melynek fentartója, a hitközség hajlandó annak fejlesztésére. A kultuszminisztériumból megizenik, hogy a határszéli tót és román községek iskoláinak építésére sincs fedezet, nemhogy egy esztergommegyei magyar község iskolájára pazarolhatnának húszezreket. De némely közigazgatási közeg liberálisabb akar lenni a miniszternél! »Az állam fog nekünk épiteni húszezer forintos iskolát!« hangzott a csábító beszéd. S ha a bajóthiak nem láttak volna át a szitán, megélték volna, hogy az állam nagykegyesen megengedte volna, miszerint a község vegyen fel 20 ezer forintos kölcsönt, s azon építsen »állami« iskolát. Nem mindegy akár egyik zsebünkből adjuk, akár a másikból ?! Igy az iskola legalább megmarad katholikusnak, amúgy pedig' se pénz, se posztó. A két új osztály fel fog épülni 10000 koronáért, s ennek is csak a felét fizeti a szegény nép, másik felét összekoldulja a buzgó lelkipásztor. Hiába volt tehát az ellenpárt pressziója, fenyegetődzése, melyet a szegény gyári és gazdasági munkásokra gyakorolt. Nem akarjuk ezúttal érzékenyebben pellengére állítani azokat, kik ily eszközökhöz nyúltak. Fátyolt vetünk a történtekre, megelégszünk a győzelemmel, mely fényes volt, annál inkább, mert az ellenfél biztosra vette előre győzelmét, s már győzelmi lakomára is készült. Az új 9 tagu iskolaszékre leszavazott 170 szavazó, a régi liberális iskolaszékre egyetlen egy sem ! Bajóth községe, mely két év óta oly nagyot haladt a katholikus társadalmi szervezkedésben, június 12-én fényes bizonyságát adta egyházához való hűségének, bátorságának, összetartásának. Csak előre egyesült erővel! Még több ily győzelmet kívánunk ! A választást talán megfellebbezi az ellenpárt, mert nekik persze törvénytelen (értsd elviselhetlen), hogy buktak! Felhívás a magyar katholikus tanitói és lelkészi karhoz. A magyarországi tanitók országos bizottsága az V-ik egyetemes gyűlést, megbízásból f. évi július hó 3. és következő napjaira hivta össze. A bizottság felhívásában tárgysorozatul négy tételt állapított meg megvitatásul, nevezetesen : 1. A népoktatási törvény revíziója, kapcsolatban a szolg'álati viszony szabályozásával; 2. a fizetésrendezés ; 3. a nyugdijszabályozás ; 4. a népnevelési egyesületek megteremtése és szervezése. Mind a négy pont közvetlen érdekel bennünket és sok tekintetben arra irányulnak, hogy a népoktatási törvény revíziója és a népnevelési egyesületek által kivonjanak bennünket azon jogkörből, melyben szabadon mozoghatunk s melyhez való tartozandóságunkat nemcsak megvallani, hanem megvédeni is kötelességünk, ha katholikus tanitók vagyunk. A fizetésrendezés és nyugdijszabályozás közös ügy, de a népoktatási törvény revíziójának tendenciáiban vannak határvonalak, melyeken tulmenni a magyar katholikus tanítónak . nem lehet. Bár egyenlő elbánást, egyenlő ellátást akarunk, de hitvallásos pedagógiai érzületünket és ebben megnyilatkozhatásunknak, működésünknek függetlenségét nem áldozhatjuk fel, egyszerűen azért, mert mi kath. tanitók akarunk maradni. Nem vonjuk ki magunkat a törvény alul, mely a magyarság végleges hegemóniáját elérendő, egy nagy magyar nemzeti állam létesítésének nagy munkájával terheli meg vállainkat, de ennek megvalósulhatására legbiztosabb alapot a hitben találunk, mely egyedül a felekezeti iskolában birja eredményes támaszát. Lehet a magyar nemzet egynyelvű, lehet szédületes tudása, hit nélkül azonban soha sem fog boldogulni a megpróbáltatás napjaiban. Küzdelemre, szenvedésre, igazi erkölcsi életre csak a hit ad erőt és tápot. Nem dacólunk a törvénnyel, a tekintéllyel. Ha hivnak bennünket, szives készséggel ajánljuk fel tudásunkat és segitő jobbunkat. Mi magyar kath. tanitók, mint századokra terjedő multunkban, ugy a jelenben és a jövőben is a legmagasabb nemzeti és kultureszme szolgálatában állva, teljesen alárendeljük magunkat a törvénynek és aki bennünk kételkedni mer, megvetjük. Ezeknek ünnepélyes kijelentésére van szükség az egyetemes gyűlésen, mi végből a jelen esetben semmi sem kívánatosabb, mint hogy a magyar kath. tanitók minél nagyobb számmal vegyenek részt az egyetemes nagygyűlésen és a vele párhuzamban tartandó kath.. tanitók százas bizottság'ának ülésén. E tekintetben a lelkészi kar is sokat tehet, amennyiben a hitközségi pénztárból segítheti a tanitói kart a megjelenésre. Mert, hogy a 'megjelenésre szükség van, az is bizonyitja, hogy a jelen esetben az egyetemes gyűlés csak álarc akar lenni egy, a hitfelekezeti iskolák ellen működő, professzionatus testület törekvésének, a mely testület az egyetemesség szent nevében az előadóit nem minden árnyalatból, csak a saját keretéből választotta ki. Feltűnő az az irányzatosság, hogy az előadók között kath. tanügyi szakférfiakat nem találunk; ami több a mellőzésnél. Ime tehát van okunk a megjelenésre, azért ismételten csak azt mondom, minél tömegesebben jelentkezni, hogy ne egy pár százan, hanem egy pár ezren tiltakozzunk a mellőzés, a véleményünk, nézetünk és katholikus meggyőződésünk ellen folytatott küzdelem ellen ! Isten hozza tehát a magyar katholikus tanítóságot a királyi székváros falai közé. Bertalan Vince. Az iparosok és munkások nyugdij-ügye. Napjainkban a társadalomnak minden rétege arra törekszik, hogy az egyesülésben rejlő hatalmas erő fölhasználásával gondoskodjék arról, hogy létfentartása kellően biztosítva legyen az öregség és munkaképtelenség napjaiban is. Mindenki érzi, hogy a megélhetés körülményei napról napra súlyosabbakká lettek. Mig azelőtt az iparosok és munkások félrerakhattak egy kis tőkét öreg napjaikra, addig a mai megváltozott, megnehezedett életkörülmények között elég az iparosoknak és munkásoknak csak a mindennapi kenyeret megkeresni s öreg napjaikra — fájó szivvel bár — nem tehetnek félre semmit. És hogy ha bekövetkeznek reájok az öregség napjai, vagy valamely szerencsétlenség következtében rokkantakká lesznek : az önérzetet adó munka eszköze, a kenyérkereső szerszám kihull kezükből, s ezt fölcserélhetik az arcpirító, lealacsonyító kéreg'etés szomorú jelvényével, a koldusbottal. Mily lélekszomoritó egy olyan elaggott iparost vagy munkást látni, a ki kénytelen a mindennapi kenyérért embertársai könyörületére szorulni. Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál. idült bronchitis, szamárhurut és különösen ajánltatik. lábbadozóknál influenza után Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc). 1