ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-04-10 / 15. szám

Nosza, bemegy az atyafi. Áll, vár órákig az egyik bolt előtt. Semmit sem dobnak ki. Egy ismerőse látva őt, kérdi mit vár itt. Sokára kirukkol az atyafi. A másik elneveti magát, mondván : »Bolond kee — nem tudja-e, hogy nagypénteken nincs déli harangszó ?« Azzal ott hagyta őt az üres kas mellett. * Köszönet az esztergomi hölgyeknek. A helybeli katonai vivóklub kedves kötelességeként a nyilvánosság utján is kifejezi hálás köszönetét az esztergomi előkelő hölgyvilágnak értékes ajándékáért, mellyel különösen hozzájárult, hogy a versenyző bajnokok fokozottabb hévvel küzdjenek nemcsak a kiváló premiumért, hanem ama szépnem kitüntető elismeréseért is, mely ez alkalommal valóban ritka figyelmet tanúsított a vivóklub iránt. Felemiitjük, hogy az esztergomi hölgyek ajándékát, egy ezüst iró készletet, kiváló ügyessége folytán Scheible Ottó cs. és kir. 76. gy. ezred hadnagya nyerte meg, ki három évvel ezelőtt ugyancsak a városunkban tartott vivóversenyen az első dijat vitte el. * Egy érdekes koponya. Egy úriember fölment egy hires orvoshoz, hogy vizsgálja meg a koponyáját. A tanár rövid ideig tartó vizsgálat után meglepetve kiáltott föl: — Uram ! Önnek rendkivül érdekes koponyája van ! A legérdekesebb melyet valaha láttam ! Olyan ellentétes tulajdonságokra lehet belőle következtetni, hogy szinte bámulok. Nem voltak az ön szülei eszelősök. — A szüleim nem, tanár ur — mondta a páciens — hanem a feleségem igen. Azért kérem, a nagyobb daganatokat ne tessék koponyadudoroknak nézni. * Rehabilitálva. Nem régen történt, hogy egy a közéletben is élénken szereplő, vagyonilag a legszorosabb értelemben véve független polgárt, a szenzációból élő nagy moloch megrágott. Egy pár forintos pöre volt s ő- jóhiszeműleg megesküdött igazának bizonyítása alkalmából mondott vallomására. Es egyszerre felhangzott a tisztességet ölő szó : Hamis eskü! Kellemetlen huzavona, fejtetőre állított argumentumok vigyorgása következett ezután s az eddig tekintélyes polgárt ki a megyei törvényhozásnak és városi képviseletnek is tagja volt, lelökték a közszereplés azon küzdő porondjáról, hová őt csak a közjóért lángoló lelke vitte és nem piszkos önérdek. Tűrte, elszenvedte és most a törvény ezt az embert: Brutsy Jánost rehabilitálta. Felmentette a hamis eskü vádja és következményei alól érvényesen, mert beigazolást nyert ártatlansága. És most milyen elégtételt ad neki a társadalom ? — Bizonynyal vissza hivja ismét a küzdő térre, hogy fáradjon azok érdekében is, kik — szelíden mondva: méltatlanul meghurcolták. * Vágkirályfa és vidéke fogyasztási és értékesítő szövetkezet 1903. évi mérlegéből érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy a mult évben 29071 kor. 94 fillérért vásároltak árut, amelyből készpénzen eladtak 27401 kor. 75 fillér értékűt. A jegyzett alaptőke 3140 kor., mellyel szemben a mult évi tiszta nyereség 1171 kor. 16 fillért tett ki. A szövetkezet igazgató-elnöke Janics Ferenc plébános, a felügyelő bizottság elnöke Kováts István. * A magyardiószegi kath. olvasókör március hó 25-én tartotta évi közgyűlését Kisfaludy Vince plébános elnöklete alatt. Elnök megnyitó beszédében üdvözölvén a kör teljes számban megjelent tagjait, mindenek előtt elismerését fejezte ki a kör azon tagjainak, kik ily exponált helyen hiven kitartva, áldozatkészségükkel lehetővé tették a kör fennállását. A gyűlés további folyamán tudomásul vétettek a könyvtáros és pénztáros jelentései s utóbbinak a felmentvény adatott meg. A könyvtáros jelentéséből kiemelendőnek tartjuk, hogy a könyvtár jelenleg 504 kötet- s füzetből áll, s a kör tagjainak következő lapok és folyóiratok állnak rendelkezésükre: »Uj Lap«, »Neppart«, »Hazank«, »Szövetkezet«, »Herko Pater«, »Galantha és Videke«, »Legszentebb Rozsafüzer«, »Szuz Mária Virágos Kertje«, »Jezus sz. Szive Hirnöke«, »Szent Család Kiskövete« és »Esztergom«. Azután az új tisztikar választatott meg. Elnök lett: Kisfaludy Vince plébános; alelnök : Csanaky Károly; titkár : Luzsicza István káplán ; könyvtáros: Lassú László főtanitó; pénztáros: Kutah Lajos; háznagyok : Me'czes Dömötör és Smuró Ede. Választmányi tagok: Nagy József, Nagy Adolf, Katona Alajos, Halasy István, Smuró Szilveszter, Hlavács Szilveszter, Csanaky Felix és Varjú Adolf. A gyűlés befejező pontját Luzsicza István káplán mélyen átgondolt felolvasása képezte a »Szocializmusról általában s különösen a keresztény szocializmusrol«, mely nagy hatással volt a hallgatókra. * Déli Jég- és Viszontbiztosító Társaság. A folyó évi március 10-én Triestben megtartott közgyűlésen bemutatott 1903. évi üzleti jelentésből a következő főbb tételek kiemelendők: A jégbiztositási ágazatban: bevétel K. 4.013,543.—, az előző évben K. 3.739,626.—. Kifizettetett károkért K. 3.421,133.—, az előző évben 3.210,846.— Tűzviszontbiztositásokért befolyt K. 1.896,527.—, az előző évben K. 1.526,276.—, mig a károk — a kártartalékok figyelembe vételével K. 1.226,814.— szükségeltettek az előző év K. 874.248.— ellenében. A tűzbiztositási díjtartalék 763,138 koronáról 948,236.-— kWonára emelkedett és minden tehertől menten a díjbevételek 50%-át teszi ki. A mérleg (a K. 28,106.— nyereményátvitellel együtt) K. 230,749.— felesleggel záródik, mely az alapszabályszerű levonások után részvényenkinti K. 24.— osztalékot enged meg. — A dijés nyereségi tartalékok K. 3.156,425.— ugy, hogy a társaság biztosítéki alapjai a K. 3.000,000.— teljesen befizetett részvénytőke hozzászámitásával, K. 6.156,425.— rúgnak. — Az igazgató tanácsba dr. Neményi Ambrus orsz. képv. be választatott. * Az árokban döglött ló. Viola István Bajóth községi lakos lova valami lépes állatnáthában múlván ki, a törvényhatósági állatorvos felboncolta és meghagyta a döglött ló tulajdonosának, hogy a lovat ássa el. Viola uram azonban a lovat a község határában egy árokba dobta. A biró maga elé idézvén Violát, az ott is megtagadta a napok óta heverő lódög eltakarítását, azon indokolással, hogy a lovat valaki megnyúzta, tehát annak kellett volna csupa hálából eltakarítania, és különben ő nem foglalkozik dögtakaritással, fogadjon erre a község egy pecért. A biró úgylátszik nem tudott igazságos ítéletet hozni, mert a csendőrség útján az esetet bejelentette a főszolgabírói hivatalnak. Itt most egy pár nap alatt eldöntik, ki ássa el a lovat és mikor ? — a magyar közigazgatási egyszerűség dicsőségére és a község egészségügyének öregbítésére. * Vidéki munkaerők foglalkoztatása a fővárosban. A kiélesedett bérharcmozgalmak •elősegítik a vidéki munkaerőknek a fővárosban való foglalkoztatását. Világosan kitűnik ez a lakatosipar bérharcában, a melynek végső eredménye, hogy a vidéki lakatos munkások a fővárosban kitűnő foglalkozást találnak. A bérharc története röviden a következő: A fővárosi lakatos munkások igen nagy követelésekkel állottak elő. A mesterek nagy koncessziókat tettek, de minthogy ezek a munkásokat nem elégitették ki, nem akarván bevárni mig a segédek sztrájkba mennek, ők maguk zárták ki a munkásokat. Ez volt a hires magyar Krimitschau. Néhány hét múlva a munkások bojkottálták az őket kizáró mestereket, mire a mesterek azzal feleltek, hogy megszüntetik a kizárást és megnyitják műhelyeiket a dolgozni akaró munkásoknak. Mindennek következtében bő és állandó munkaalkalomra nyilik kilátás a dolgozni akaró tisztességes vidéki lakatossegédeknek, még pedig ritka jó feltételek mellett. Ezek a feltételek röviden": órabérminimum: előmunkásoknak öt segítőig 50 fillér, előmunkásoknak öt segítőn tul 60 fillér, önálló munkások és tüzíemberek 40 fillér, segitőmunkások 26 fill. Munkavezetők havi bérminimuma 200 kor. és negyedévi 100 korona lakbér. Időntúli munka az első két órában 10%, a többiben 5o°/o-al magasabban dijaztatik. Vidéki munkánál 30% béremelés, útiköltség, lakás és utazási idő megtérítése. A munkaidő 10 óra. Az akkord munka fenntartatik. Május elseje megünnepelhető. Az uj rend 1904. április 5-én lépett életbe. Minthogy a fővárosi mesterek állandó uj munkástörzset akarnak szervezni maguknak, a vidéki lakatossegé.dek a fővárosban folytonos foglalkozást találnak. Meg kell jegyezni még azt, hogy a dolgozni akaró lakatos munkások a fővárosban a leghathatósabb védelemre találnak a rendbontó elemek esetleges zaklatása ellen és illetékes tényezők garantálnak arról, hogy a fővárosba feljövő vidéki segédeket semmiféle kellemetlenség sem éri. * Egyenes összeköttetés Chinával. A megboldogult Ürge Ignác lazarista atya által alapított szent István királyról címzett r. k. missio-telepről, mely jelenleg hazánkfia, ft. Wilfiug

er József lazarista atya igazgatása alatt áll, a legfinomabb zamatu, friss aratásu hamisítatlan thea megérkezett mely Esztergomban egyedül Brutsy Gyula diszműüzletében kapható. A kiváló thea ára: 1 kilo (6 korona, fél kilo 8 korona, 1 deka 20 fillér. * Egészségügy a megyében. Esztergom vármegye területén 1904. évi március hó II. felében előfordult hevenyfertőző kórokról a tiszti főorvos a következő kimutatást közli: Előfordult bárány himlő'.: Sárisápon. Vörheny: Esztergomban, Bajna, Sárisáp, Pilismaróth, Muzsla, Ebed és Szölgyénben. Kanyaró: Sárisápon és Unyon. Roncsoló toroklob: Dömös és Kéty községekben. Torokgyik: Esztergomban, Sárisápon, Bajóthon, Tokodon és Kesztölcön. Hökhurut: Esztergomban és Bényben. Typhus: Esztergomban, Dágh, Pilismaróth, Tokod, Párkány, Kernend és Nána községekben. * Nagy hangverseny a Korona szállodában. Ma vasárnap délután Horváth János hírneves cigányprímás 12 tagból álló kitűnően szervezett zenekarával kairói útjából hazatérve, hol kitűnő játékával a legmagasabb személyiségek által a legnagyobb elismerésben részesült, nagy hangversenyt tart, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja a Korona szálloda bérlője. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint márc. 30-tól f. hó 6-ig: Születtek: Mekler Teréz r. k. földm. leánya, — dunaföldvári Kaszás István ev. ref. műkertész fia, — Molnár Gyula r. k. földm. fia, — Csipke Katalin r. k. napszámos leánya, — Haszlinger Ferenc János r. k. cs. és kir. őrmester fia, — Fint Mária r. k. földm. leánya, — Metz Sarolta, Margit, Mária r. k. fűszerkereskedő leánya, — Vodicska Teréz, r. k. földm. leánya, — Mihalovics Ferenc r. k. cipészmester fia, —t Garai Anna r. k. földm. leánya, — Kaszner Béla r. k. kőmivessegéd fia, — Hudák István József r. k. kőmivessegéd fia, — Horváth Gyula r. k. asztalos mester fia, -— Nagy Rozália, r. k. szakácsnő leánya (trvtelen), — Skutovics Ilona r. k. szakácsnő leánya (trvtelen), — Szentkirályi Erzsébet r. k. asztalosmester leánya. Kihirdetés végett jelentkeztek: Dodek István r. k. kötélgyártó segéd és Patz Anna r. k. Esztergom. Házasságot kötöttek: Gáspár András r. k. kocsis és Miklósi Mária r. k. Esztergom, — Plajer Mihály r. k. csizmadia mester és Tőkey Julia r. k. szobaleány Esztergom, — Szabó László nyug. kisdedóvó és özv. Környey Gézáné szül. Csernó Irén r. k. Esztergom. Meghaltak: Nagy Sándor r. k. 26 éves csizmadiasegéd (tüdővész), — Hrabetz Anna r. k. 70 éves napszámosnő (szivhűdés, belső bélelzáródás miatt), — Morawitz Vince r. k. 24 éves 76. gy. e. szakaszvezető (öngyilkosság — vizbefuladás által), — Metzker Mihály r. k. 33 éves fürdőmester (tüdővész), —• Dobai Pál ev. ref. 39 éves útkaparó (tüdőgümőkór), — Sebők Franciska r. k. 3 hónapos kir. adótiszt leánya (tüdőlob). A közönség figyelmébe ajánlom teljesen modern és minden igényt kielégitő Széchényitéri férfiszabó üzletemet. A legfinomabb angol és francia szövetekből nagy raktárt tartok a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Tisztelettel Perényi Ignác férfiszabó. Filléres tőke és 100% jövedelem. Mikor Noéh apánk a nagy viz után megpihent az Ararát hegyén, azon kezdte, hogy szőlőt ültetett. Okosan tette! Talán ő jött reá először, hogy: »borban az igazság<. Szinte kedve volna az embernek azt hinni — néhai jó Horváth bácsival, — hogy a jó öreg magyar ember volt. De ha nem volt is magyar, tett a magyarnak annyi jót, a mennyit csak az a német barát, ki Geiza vezér idejében a legelső barázdát szórta tele aranyat termő búzakalász pirosló szemével. Édes hazánk sokat emlegetett kanaán hirét nagyrészt annak köszönheti, hogy az egész kerek világon olyan színaranyat nem szűrtek soha, mint azon a tiszaparti kúpos hegyen. Hej, de mióta az az átkos kis rovar, az az istencsapása »szilokferög«, mint jó magyar népünk elkeresztelte, kincset érő szőlőtőkéinket elpusztította, bizony édes magyar véreink nagy része vele pusztult. Vele pusztult a jó mód sok-sok hajlékból és nagyon hosszú még az az idő, a mikor Isten segélyével sikerül kihevernünk e nyolcadik egyptomi csapást. De ki fogjuk heverni. Ki kell hevernünk! Ne csüggedjünk el, mert bíznunk kell nemzetünk halhatatlan költője igéjében, hogy: »jó'ni fog, mert jőni kell, egy jobb kor .. . !« Meg van adva az irány, csak kitartás, csak előre! Évtizedek fáradságos, gondos munkája révén sikerült az országnak óriási előhaladást tenni a szőlő reconstructió nagy müvében és most már megelégedéssel tekinthetünk vissza küzdelmünk mezejére, mert azon munkás fáradozásunk gyümölcsét látjuk. Visszatér még a jó mód, visszatér vele a jókedv, a tettvágy a pusztult hajlékokba s lesz hazánk ujra az, ami volt — a világ legnagyobb bortermelő országa. Van egy dolog, ami gondolkozóba ejti azokat, kik szemüket rávetik azon véreinkre, kiknek szegény sorsuk, vagy körülményeik kizárják azt, hogy az ősfoglalkozások e legjövedelmezőbbjét — a szőlőtermelést megfelelő arányban kultiválják. Hány meg hány gazda van az országban,