ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-01-10 / 2. szám

be, abból talán inkább az foly, hogy annál erősebben, biztosabban és kihatóbban kell küzdenünk ! Fel tehát a küzdelemre az igazságért! Az igazságot el lehet nyomni

w de megölni nem. A porból is, melybe letiporják, felkerekedik, hogy éljen és uralkodjék ! Dr. Tardos. Visegrádi torzsalkodás. Ismét van torzsalkodás a nemzeti kultúra érdekében, ez esetben Visegrádon. Pestmegye közigazgatása a magyar tanügy fejlesztésére ugy látszik már nem talál tért és alkalmat, ráadta tehát fejét, hogy kilicitálja a kath. iskolát Visegrádról. Kilicitálásnak mondom ezt az eljárást, mert az egész abban áll, hogy rákényszerítik a községet, hogy építsen uj iskolát, adja azt át az államnak; a kath. iskola pedig álljon ott veszteg s várja csendben bedülését. S ugyan ki akarja ezt a teljesen oktalan pénz-kidobást egyrészt nemtelen, erőszakos eljárást másrészt s mik azok az indokok, melyekből az ismeretlen tettesek ez ügyben kiindulnak ? Tisza István nem akarja az államosítást. Van olyan kálvinista s van olyan államférfiú, hogy sem a felekezetek kulturális tevékenységét bénítani nem akarja, sem az államtól minden jót várni nem tud. — A főbiró szintén nem jön itt tekintetbe, mert ő csak felsőbb megbízásból cselekszik s maga közvetlenül a legjobban meggyőződhetik, hogy Visegrádon államosításra nincs szükség. Kicsoda izeg-mozog tehát itt, s ki szitja ez áldatlan tüzet, mely csak félreértésekre és ellenszenveskedésre tüzeli a kedélyeket? Ki ez a fészkelődő fene-gyerek ? Fogjuk meg s vigyük a miniszterelnök elé. Hogy a fene-gyereket nyakon csipniök sikerül-e, azt nem tudom, de hogy a miniszterelnököt ez alkalommal ki ne kerüljék, azt ajánljuk. Az egyházi főhatóság is megteszi a lépéseket. Tépjen ki Visegrád is. Nincs messze Pest, menjenek Tiszához. Mondják meg neki: Kegyelmes Urunk állja most szavát; mutassa meg, hogy nem üres a beszéde, hanem magvas is, —• hogy tettek csíráznak belőle. Visegrád képviselőtestülete egyszer már határozott, hogy neki nem kell más, mint kath. iskola. Az iskolaszék dec. 23-án elhatározta, hogy a harmadik osztály fölállításáról gondoskodik, s a szolgabíró mégis mozgósittatik, hogy kelletlen-kénytelen szorítsa a kath. iskola megbuktatását, s jan. 23-ára ismét képviselőtestületi gyűlést hivat össze, melyen megint az államosítás kérelme tárgyalandó. Nem hisszük, hogy az ilyen beszédre Tisza annak a fészkelődő fene-gyereknek ne koppintana az ujjára s ne hallgattatná el. Ott fönn sokkal szélesebb a látókör, mint a kis kaliberű alsó hatalmasságoknál. Ezek sokszor gyerekes hetvenkedésből, önkénykedő izgágaságból dolgoznak a nem-állami intézmények ellen. Ahelyett, hogy a szabadságot szolgálnák s a kulturtényezők fejlődését előmozdítanák, csak a kenyéradó hatalom inas-szerű szolgálatára kvalifikálódnak. Apróságokon, ellenszenveskedéseken fönakadnak, a falusi közélet vakandturásain megbotlanak s a nagy szempontokat elvesztik szem elől. Azért kell lázas fejüknek hideg borogatás és káprázó szemüknek egy parancsoló tekintet. Tisza István egy tekintete le is hűti, el is igazítja őket. Visegrádiak ezt tegyétek. HÍREK. Húsz év előtt. Húsz év előtt! ki tudná visszahozni Mi akkor történt! — nagyon ismert nóta És még sem az tán! akkor kezdett forrni Egy édes must, mely aszú lett azóta, Mi annyi másnál borecetté mállik, A hitvesüdvnek, üde boldogságnak Tüzes borává vált itt. Húsz év alatt ... ki tudná sorba venni, Hány akkord rezdült sziveteknek húrján? Ha tudnók azt melódiába szedni, A legfölségesb dalmüveknek útján Mérföldjelzó'vé lenne az legottan, Annyi gyönyör lett megkristályozódva A harmóniátokban. Húsz év után ... mi édes visszanézni! Elárultátok azt a boldogságtok : Hahogy ezerszer kezdenétek élni, Mindig a megjárt útat választnátok, Örök ismétlés a szivetek vágya, Szívből kívánjuk, adja meg az Isten! Ti sohse untok rája. Ismételjétek másik szép húsz évig, Mit az oltárnál megszentelt az Isten, Boldogság volt az, boldogság lesz végig, S ti nektek is e boldogság lesz itt lenn Előlegül vett foglalója annak, A mit majd ott fenn hű szerelmeteknek Örök jutalmul adnak. Húsz év frigyének angyalos tündére Hajlítsd föléjük ránk mosolygó arcád, A multak fátylát vesd ma kissé félre. Hadd lepjék meg az eddig élt boldogság Rajzó emléki lelküket egészen, Hadd érezzék mi gazdag az, ki boldog ! . . . Boldog húsz évtek éljen ! Pannon. A hétről. Egy pálékos aki rajta veszt. Szaczelláry György, a dorogi kerület országos képviselője kártyázni szokott, olyannyira szokott, hogy százezreket nyer, holott annyit talán nem is kockáztat. Vagy igen ? A hét szenzációját képező kártyahistória ismeretes. Szaczelláry leült kártyázni egy Dungyerszky nevü bácskai nábob fiával és nyert. Azután megint leült és megint nyert. Harmadszor pedig összeszámította, hogy mit nyert, és rájött, miszerint körülbelül összenyert annyit, a mennyiből kikerül két olyan kemény mandátum, — mint a dorogi. Ámde történt valami. A Dungyerszky gyereken az orvosok olyan észleleteket tettek, mely az a Szaczelláry kártyanyereségéből eredő pénzt olyannak tünteti fel, mint a mire nem illik a nyugalmában sokat bolygatott néhai római császár hires nyilatkozata, mert tényleg — s ezt Dorogon érzik meg legjobban — mintha valamelyes szaga volna annak az aranynak. Szaczelláry megyénk egyik kerületének képviselője. A nép képviselője. Törvényhozó. Ilyenformán meg kell tisztelnünk azzal, hogy hirbe hozzuk, miszerint az alkotmányos törvények dorogi faktora tiltott hazárdjátékon olyan pénzt nyert egy, már ugyan az ideggyógyintézetnek címzett tébobydába levő, mulatós kedvű gyerektől, melyet most a kártyabiróság sem tart kifizethetőnek. Szaczelláry azonban nem hallgat, hanem hozzászól a nyilvánossághoz és többször kijelenti, hogy igen is azért ült le kártyázni, mert ezt Dungyerszky forszírozta, mert erőnek erejivel nyerni akart tőle, már mint Dungyerszky Szaczellárytól. Ebből tehát világos és minden dorogi elme a hidegvizkurára való tekintet nélkül beláthatja, hogy mikor képviselőjük kártyát vett a kezébe, ezt azért tette, mert: — no! — mert veszíteni akart. Hiába, olyan jó szive nincs senkinek, mint a dorogi követnek, aki szerette volna, ha a bácskai pénzkirály fia nyeri el a vagyonát. Mert mikor kártyát vettek a kezükbe, mindketten egyforma summát reszkíroztak. Hozómra játszottak. Most pedig, hogy Szaczelláry a bolondos Jókótól 302.000 koronát nyert ferblin meg bakkarán, roppant resteli, de most már minden áron követeli a kártya-adósságot, mert hisz ő nem akart nyerni (?). Dungyerszkyék meg erősen kötik a karót a kutyához, és kereken megtagadják az adósságot, mert bizony mi is úgy gondolkozunk, hogy Jókó a kártyaparti előtt is megérett a hideggyógyintézetre. Ilyen summát józan észszel nem lehet kártyalapra tenni, hanem inkább a szegényeknek alapítványul, ha arra nincsen semmi szükségünk. Ebből látszik, hogy Dungyerszky Jókon erőt vett az idegesség, ez a modern nyavalya s korszerűsítette a közmondást: jobb ma egy hideg zuhany, mint halálunk után egy szobor. A közönség még élénken tárgyalja az esetet és kérdi: mi lesz ebből ? Semmi, megmarad becsületbeli ügynek, s ami a csattanóját illeti a dolognak, már megtörtént, mert br. Splényi Ödön, a közszolgálatban megőszült buzgó rendőrtisztviselő, kinek kerületébe a kártyázás színhelye tartozott: hirtelen nyugalomba vonult. Szaczelláry pedig tovább segit törvényeket csinálni. A doroghiak tehát nyugodtak lehetnek: a kártya törvények bizton revízió alá kerülnek. »Szeretetett képviselőnk . . .« Erem its képviselő urat a nép fiai az utcán verték agyon, mert túlságosan szivére vette az ügyüket, s mint az ottani takarékpénztár igazgatója és talán mint fiskális, kiforgatta őket minden vagyonukból. A képviselő esete tragikus, és gondolkozásra készt, mert még is csak furcsa, hogy egy szabadelvű nép-képviselőt úgy verjenek agyon az utcán. Mikor a kerület a mandátumot vitte Eremitsnek, bizonynyal igy szólt a küldöttség vezetője: Szeretett képviselőnk . . .« És most, hogy a két rácmagyar megtámadta, egy hírlap szerint olyan kiáltátások között hullott rá a furkosok halálos csapása, melyet már a halott iránti tisztességből sem vethetünk papírra. A nép, az jámbor, alázatos és türelmes, de ha kijön a sodrából akkor veszedelmesebb a természet minden eleménél, mert hisz van agya, s a nyomott agyban van fészke az emlékezetnek, és logikának is. Ha volt Eremitsnek bűne, megbűnhődött érte rettenetesen, most már nem bántjuk, de azért gondolkozzunk hosszan az ő esetén, mert rettenetes példája ő az önzés büntetésének, és hisszük : ez a borzalmas história erős rianást okozott azok lelkében, kik a nép ügyének védelmére vállalkoznak s emellett talán saját anyagi, talán egyéni ambíciójuk, vagy hiúságuk érdekeit képviselik. Pont. * Az erdélyi püspök Esztergomban. Gróf Majláth Gusztáv erdélyi megyés püspök, kit kedves emlékek és szerető jó barátok kötnek még mindég Esztergomhoz, ma szombaton városunkba érkezett, hogy meglátogassa ismerőseit. Estefelé sétát tett a városban, és bevásárlásokat eszközölt, és több iparost látogatott meg és megrendeléseket tett náluk. Mondanunk sem kell, hogy megörültek azok, kikhez a mosolygó lelkű főpásztor váratlanul toppant be. * Néppárti képviselő kerületeért. Dr. Csernoch János, praelátus kanonok, orsz. képviselő a szakolcai szt. Vince-egyletnek 2000 koronát adományozott. Örömmel ismételjük refrainszerű kívánságunkat, mellyel sok ily képviselőt kívánunk hazánknak, kik többet tesznek választóikért mint a mennyit nekik Ígértek és Ígéreteiket is csengő aranyokban s aranyakat érő szavakban váltják be. * A jótékonyság nevében a helybeli sz. Erzsébetről elnevezett nőegyesület az általa létesitett népkonyha javára f. hó 23-án a Fürdővendéglő nagytermében estélyt rendez. A táncot élőképek előadása fogja megelőzni, melynek alakjait városunk szépei fogják személyesíteni. A nagyérdekü és kedvesnek ígérkező mulatság iránt már is roppant nagy az érdeklődés, és igy sikere biztosítva van. Belépti dij személyenkint 2 korona. A meghívókat már szétküldték. ;: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíjügye. Az összeíró és taksáló munkálatok anynyira előrehaladtak, hogy a központi bizottság már e hónap folyamán összeülhet s véglegesen megállapíthatja a fizetendő tételeket. Ha ez januárban tényleg megtörténik, akkor februárban a központ már elfogadja a fizetéseket. A dolog azért nyúlt el ily soká, mert sok munka volt vele s mivel a hivatal még nincs szervezve. Nem is lehet meg a nyugdíjügy anélkül, hogy a központban külön e célra legalább is egy irnok ne alkalmaztassák. * Perényi Margit visszavonul a szinipályáról. Ez a hir járja mostanában és ezt mi sem meg nem erősítjük, sem meg nem cáfoljuk. Tény az, hogy városunk szülötte, ki dédelgetett kedvence volt Esztergom művészetért lelkesülő közönségének, a tavaszon a jelenleg Temesvárott műküdő Krecsányi színtársulattól megválik. Ebből az alkalomból egy ottani lap oly értelmű cikket közöl, mintha a művésznő a színpad sugárzó fényét a családi tűzhely csendes melegével váltaná fel. * Ülések a megyeházán. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én, kedden tartja ülését a főispán elnöklete alatt. A gyámügyi felebbviteli bíróság, valamint az út- és pótadó felszámolási bizottság szinte ezen a napon tartja üléseit. * Közgyűlés. A helybeli kath. kör holnap, vasárnap délután tartja közgyűlését. A tárgysorozat a következő pontokból áll: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Számvizsgáló jelentés felolvasása. 4. Könyvtárnoki jelentés. 5. A tisztviselők és választmány lemondása és uj választás. 6. Számvizsgáló bizottság választása. 7. Indítványok, melyeket az alapszabályok értelmében mindig a közgyűlés előtt nyolc nappal kell beadni. A közgyűlés 4 óra 30 perckor kezdődik. A közgyűlés után az újságok másnapi előfizetésére lehet majd árverezni, este 8 órakor pedig közvacsora lesz. * Jubileum. Kegyeletes ünnepet ül ma Pozsony városa. A káptalannak közszeretetben álló nagyprépostja, br. Horeczky Károly v. püspökpraelatus ma ünnepli kanonoki beiktatásának 40. évfordulóját. A ritka ünnep szentmisével veszi