ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-04-03 / 14. szám

Maradj szivemben, szent öröm, Maradj e szívben, oh, ne hagyj, ne menj ei — Hadd egyesüljek egy kicsit Az én teremtő drága Istenemmell / Kánya Laios A főispán ur disponál. Sárközy Aurél komáromi főispán nem elégszik meg azzal, hogy a közigazgatási téren tisztviselőket nevezhet és mozgathat ki és be megyéjében, hanem az utóbbi időben az egyházi ügyekben is tényezőként szeretne szerepelni. Erre vall legalább azon fura cselekedete, hogy egy fiatal buzgó papot, ki elismerjük kellemetlen lehet az egyház ellenségeinek és hamis jó barátjainak, egyszerűen elszeretne mozditani abból a faluból, ahol szeretik és becsülik, ha nem jobban, legalább is ugy: mint Sárközy főispánt, Komárom megyében. Ez a főispán ur íme ugy tűnik fel nekünk, mint aki megyéjében a közigazgatási és politikai irányítás mellett kiterjeszti működési körét a nép lelki életére is és talán félre vezetve, talán roszszul felfogott célzatok által ösztökélve levelet ir a megye főpásztorához, hogy Naszvad község* káplánját sürgősen disponálja máshová, mert az ott felforgatja az eddig dühöngő édes nyugalmat. Szép, szép, azon önfeláldozás, hogy Sárközy főispán ur, rosszul felfogott és értelmezett érdekek által vezetve, még annak az eshetőségnek is kiteszi magát, hogy magas kívánsága nem teljesül, és az a makra káplán tovább csinálhatja dolgát az ő boszuságára, de mégis kissé furcsa, hogy az utóbbi idők példájára megyefőnöki buzgalmát az egyházi igazgatás terén ő is ki akarja fejleszteni, holott mint a jelek mutatják, erre szükség épen nincs, — sőt ellenkezőleg kívánatos, hogy a főispán ur akarata, — mely szerényen óhajnak laposul a kérdésben, be ne teljesedjék. Ha a káplán nem felel meg hivatásának, nem tesz eleget az egyház kívánalmainak, az egyházi hatóság előbb értesül erről mint a főispán és minden esetre intézkedik anélkül, hogy a kormány eszméinek őre beleavatkozna az ilyen ügyekbe, tehát fölösleges Sárközy urnák is más téren jobban és háladatosabban érvényesíthető ambícióit igy elpazarolni. De hát legyünk igazságot mérő bírák: mi vétke a káplánnak ? A nép elé áll, és vezeti az istenes utakon. A falu népe megszereti és körülötte erős szövetkezetté tömörül, temetkezési egyletet alakit, sűrűbben jár a templomba s a fiatal papot jóravezető testvéréül fogadja, szereti igazán, a mily igazán a pap az ő érdekeit, a falu népének lelki és anyagi szükségleteit szeretve kielégiteni és előmozdítani törekszik. Az a bűne tehát, hogy a nép úgy tiszteli és szereti, hogy a bírótól kezdve a harangozóig védelmére kel még a — no és ez nagy szó ! — még a főispán úr vádjaival szemben is. Hogy a káplán még eddig megfelelt kötelességének, erről fényes tanulságot tesz azon itt közölt levél, melyet a község lakossága intézett a főispánhoz akkor, midőn az, engedve tanácsadóinak, a pap elmozdítására törekszik. íme a levél: Méltóságos Főispán Ur ! Naszvad község polgársága kötelességének tartja Méltóságodat felvilágosítani, hogy a közel múltban néhány önmagával meghasonlott és felheccelt, tekintélynek éppen nem örvendő polgártársunk Méltóságodat alaposan félre vezette. Nagyot méltóztatott tévedni akkor, mikor szeretve tisztelt káplánunkról, Jónás Imre úrról, Magyarország bíboros hercegprímásának azt bátorkodott írni, hogy ez az úr községünkben lejárta magát, tekintélyét eljátszta, s igy állását sikerrel betölteni többé nem képes. Mi alulírottak az egész község képviseletében hivatalosan jelentjük, hogy Jónás Imre tiszta jellemű hivatásos pap, aki mindnyájunk nagyrabecsülését és osztatlan szeretetét sokoldalú működésével a legnagyobb mértékben kiérdemelte és megnyerte. Jellemére szennyet hányni, papi becsületébe megtámadni csak a tehetetlenségében ágaskodó gonoszság kísérelheti meg. Mint pap, mint iskolaszéki tag, mint községi képviselő, mint a Kath. Népkör, Sz. József temetkezési társulat és Naszvad! Keresztény Fogyasztási Szövetkezet megalapítója és felvirágoztatója mindnyájunk bizalmát bírja és tekintélyének ma áll a delelő pontján. Tiszteletünk kifejezése mellett vagyunk, Naszvad, 1904. március 27. Alázatos szolgái : Keszi Albert, bíró ; Bódis József, törvénybíró ; Rabicz János, községi pénztáros ; Mátyás Jónás, közgyám ; Paluska Jónás, Haris András, Tóth Jáuos, Nemesek Lajos, Maráz Gergely, Babicz Lajos, Pásztó Albert, Molnár Miklós, községi képviselők és még mintegy 100 választó-polgár sajátkezű aláírása. Nem is a levél hangjából, de az aláírásokból az önérzetesség őszinte nyilvánulása ötlik szemünkbe, mit, hogy a község dicséretére és követendő példájára közre adhattunk, igaz köszönettel tartozunk az erre okot adó főispánnak. Mert ám azokban az öregbetüs aláírásokban a határozott önállóság duzzad, mely ime saját érdekeit védi, mikor a hatalom képviselőjének merészen ellentmondani törekszik. Vagyoni és erkölcsi füg'getlenség kell ahhoz, hogy a falu szerepet vivő, hivatalt betöltő polgárai azonosítsák magukat azon felfogással, mely talán egyeseknek érdekében a főispán kívánságában nyert kifejezést. A viszonyokat ismerve, tudjuk, — és ezt, főispán úr Sárközynek is alázattal jelentjük, — hogy a fiatal pap javára volt a falunak, mert ott a nép erős hittel a boldogulás felé törekszik, s a lelki és anyagi javakat nem is a főispánjának, hanem a plébánosa után a káplánnak köszönheti, valamint a saját vallásosságának, és az abban gyökeredző erős akaratnak. Több jó papot, több ilyen községet, — de minél kevesebb olyan főispánt kérünk, aki az üdvös munkálkodást félreismeri, s amellett még olyan dolgokra vállalkozik, mely hisszük, nem hozza meg savanyu gyümölcsét. Klió. * A nagyheti szertartások a Bazilikában lélekemelő komolysággal folytak le az idén is. A nagycsütörtöki olajszentelést és szokásos lábmosást Boltizár József püspök, érseki helynök végezte azzal a fáradságot nem ismerő buzgósággal és áhítattal, melyet mindenkor bámulunk. Az ünnepi miséhez gyönyörűen illeszkedett be Kersch remeke, a Dextera Domini. A zajgó tenger tombolása, az orkán zúgása, a villám recsegése és a lágy szellő fuvalma szól e kompozícióból. Valóban Isten jobbjának ereje lüktet benne, megrendítve, de fel is emelve a hallgatót. — Megható volt a nagypénteki szertartás is. Bogisich Mihály c. püspök pontifikált s az ő kellemesen hullámzó éneke rezgésbe hozta az ájtatoskodók szivét is. A meghatottságot csak fokozták a bazilikái kar gyönyörű előadásai, melyekkel Martinit, Vittoriát, Kerschet és Ebnert interpretálták. A koronát ezekre Csernoch János praelatus-kanonok tette rá szent beszédével, melyben a világ üdveért haldokló Megváltó keresztje alá vezette hallgatóit, a sz.-irás és a szentatyák arany mondásaival, reámutatva a bűn borzasztó voltára, mely ily nagy elégtételt követelt. A benső bánat és töredelem, melyre a nagyszámú hallgatóságot hangolá, délután Seyler gyönyörű Miserere-jében nyert meghatóan kifejezést. — A nagyszombat szertartásaiba már belejátszanak a feltámadás örömteljes mutációi. Reggeli 7 órakor már felhangzott az Exultet, hogy az ünnepi mise Allelujával egybeolvadjon. Ezalatt a szent sirt állandóan tömegesen látogatták. Az esti szürkület beálltával pedig megszólalt a csodás Nagyasszonyharang, hogy a feltámadás örömét hirdesse városunknak. A szent sirból, mely Eitner Elemér Ákos s.-igazgató fáradhatatlan ügybuzgósága folytán gyönyörűen volt délszaki növényekkel dekorálva, kikelt a halált legyőző Megváltó, hogy a növendékpapok kara és a bazilikái kar közt váltakozó diadalének — Kersch páratlan falsobordone kompoziciója — után elfoglalja ismét földi trónusát. — A mai ünnepi misét Boltizár József püspök, érseki helynök fogja celebrálni fényes segédlettel. A nagy zenekarral előadandó Steehlemisére ez uton is felhívjuk t. olvasóink figyelmét. nem céltalanul bolyongsz, hogy szabad akaratod, öntudatod, tehetséged : rendeltetésed felismerésére, megválasztására s keresztülvitelére adatott, hogy feltámadsz az örök életre, hogy neked igazság szolgáltassék, hogy sáfárkodhass szabad akaratod szerint intézett tetteidről. A társadalomnak feltámadását e keresztény szellemben gátolja a kevélység, a hiúság, mely mostanában megmereviti a lelkeket. Mindig ugy volt az az emberiség történetében, hogy reformkorszakok után, a tudományosság fellendülését követő időkben hitetlen, kérkedő, kevély generáció következett. A keresztény szellem meggyengült, ami érthető is: a gyenge embernek, ha sükerült önerejéből valamit alkotnia, tudományok terén, szociális téren haladnia, kevélység tölti el lelkét, mely keresztény alázatosságot, hitet nem tűr. Elbizakodik, teremtőnek gondolja magát, s ezáltal ledönti saját nagyságát, mig sülyedéséből, mely ennek következtében beáll, ismét fel nem eszmél a hit szükségességére, az isteni törvények igazságaira, mig fél nem támad újra a keresztény szellemben, mig be nem látja az igazságot, hogy minden tudományosságot is csupán a hit egészíthet ki. Ilyen ridegség*, ilyen hitetlenség merevíti meg

1 most is a lelkeket s ennek következtében beállott sülyedségben tesped a társadalom. A kietlenség, a vigasztalanság képét nyújtja a társadalom, melyet nem a tavasz áldásos, üde, éltető levegője, hanem a tél nyirkos levegője tölt meg. Oly szomorú kép ez. Bár az emberek lázasan keresik a gyönyört, mégis keservekre találnak, mert nem gyönyört kell hajhászni, hanem kötelességet teljesíteni, hivatást kutatni s ezt betölteni. Mindenki elégedetlen ebben az úgynevezett tökéletes, civilizált világban. Mindenki. En mindenkit csak panaszolni hallok. Tartós örömről, békéről manapság ki beszél? El se hinnők talán. Általános felfogás az, hogy addig nyújt örömöt az élet, mig az ember fiatal, mig gyerek. De még ez sem áll. Hiszen hány fiatal kétségbeesett, öngyilkos? Nyugalom, béke, csendes boldogság, ezek ma ismeretlen fogalmak, eszmények csupán, a regényekben, azoknak is csak az utolsó mondatában élnek : »Aztán éltök csendes boldogságban telt el.« Társadalmi vívmányok, demokrácia, szabadelvüség, szabadság, testvériség, dacára hogy egyre dobálódznak velők szájhősök, mily kegyetlenül, nevetségesen elkorcsosultak ! ? Bizony a mi társadalmunkban a 48-as idők lelkesedése, nagysága, eszméi, szociális vívmányaira is rájárt az enyészet. Újra fel kéne ez eszméknek támadniok ! A hit lehet csupán tartós alap, mint már előbb is említettem, minden vívmánynak a hit lehet kiegészítője, felvirágoztatója. Ma pedig ez alap elveszett. Hit nélkül romba dől minden, mert hit nélkül gyönge az ember, mert hit nélkül nem edződhetik keresztény lélekké. Gyönge ember pedig eszményeket nem valósithat meg, gyönge embernek az eszmény olyan, mint a délibáb, kép, amelyben gyönyörködünk, mely azonban valójában soha el nem érhető. Soknak az eszmény nevetséges valami, túlzás, hóbort, amit a praxis agyonüt; ezek azt hiszik, hogy ők a legjózanabb emberek, ők a praxis emberei. Természetes, ilyen felfogások útját állják minden nemesebb törekvésnek, útját állják a

z Strohn^ A legkiválóbb tanárok és or voso któl mint hathatós szer ugy min tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, t idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után — • =r- ajánltatik. — . 1 — Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti eég-g-el legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).-