ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-11-06 / 45. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. november 6. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Tanulság. Esztergom, noveber 5. Mintha kihalt volna, legalább nem lüktet többé oly vehemens erővel abban a hajdan oly pezsgő vérben, mely nem tudott közömbös lenni*az egyház érdekei iránt, hanem addig küzdött, dolgozott, fáradott, mig igazát ki nem vivta és a törvénykönyv szigorú paragrafusaival körül nem bástyázta jogait. Nem ismert megadást, nem jogfeladást; mint egy hódító járta be az országot és meghallott minden panaszt, észrevett minden jogsérelmet és ha kellett, kardot rántott, nem, lángpallost és le sem tette előbb, mig diadalt nem aratott az ármányon, vagy nyilt erőszakon. Testvért tisztelt JJZ új hitüben, de oly testvért, akitől elvi ellentétek választják el. Mert ez a testvér hűtelen lett az atyai házhoz és önkényt elhagyta az ősi kúriát. Aztán telket vásárolt és mély árokkal elkülönitette az atyai birtoktól. Határkövet állított szélére és belevéste ebbe a szakadás dogmáját. Aztán templomot épített és iskolát. Ott is, itt is más Credó-t hirdetett, tanított, mint az atyai házban hallott. Annak szigorúak voltak parancsai, csinált tehát enyhébbeket. S ezzel sokakat csábított táborába. Gyarapodott, erősbödött és kezdett terjeszkedni; a határkövet egyre kijebb tolta, be-be az atyai birtokba. Lassan sokaságának, erejének tudatára jutott s már ellenséges állást foglalt el. Hadat üzent és harcot~vivott a szülői ház ellen. Oly gazdag akart lenni mint amaz, bár nem takarékoskodott és nem is vont meg magától semmit sem. Egyenlő jogokat is akart élvezni, pedig a hűtlenség, az árulás bűne égett hom^ZjSZTERGOM" TÁRCÁJF Atyánkhoz. Oszoljatok ti balsejtelmek el! Nem fényes-e e nemzet élete ? Nem élt-e hosszú ezredévet itt, Hol annyi nép csak sirhalmot lele? Igen magyar! ragyogva küzdted át A nemzetirtó véres harcokat, S a harc után a béke szent ölén Kebled hevité büszke öntudat. Vájjon mi volt dicső multadban az, Mi annyi vész után is éltetett? Önérzet és szentelt erény, a mit Szilárd hitednek lángja ihletett! S mint bérci-sas, mely szárnymeresztve száll Szikláknak orma s siraik fölött Hited s erényed szellem fegyverén Magyar Sionnak papja őrködött Dermedt tagokba életet lehelt Fölszitva ott a tettvágy szent hevét, Mely lelkesítve eszmeharc után Eszmék helyébe tetteket cserélt. De im a titkos Sátán megjelent Pokol hatalmát hozza ellenünk; Hitünk s erényünk elrabolni vágy, Hogy rabbilincsbe verje nemzetünk. * Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. lokán. Maga akart kitagadtatni és mégis pört indított az atyai jussért. Három század óta folyik e pör és a béke még mindig nem állt helyre. A mindennapi élet poros vásárterén ép úgy, mint a parlamentben egyre folyik e pör. Az előőrsök könnyű csatározásába időről-időre beleszól a nagyobb ütegek moraja. Panaszkodnak és vádolnak. Nem kérnek, hanem követelnek. A mult héten ismét jogkeresetet adtak be ellenünk. Nem célunk annak egyes tételeivel foglalkozni. Csak egy üdvös tanulság levonására szorítkozunk. A protestánsok valóban tiszteletreméltó szívóssággal ragaszkodnak kodifikált és nem kodifikált jogaikhoz, illetve kívánságaikhoz. Fel-felemelik szavukét és meg-megfújják a harsonát, hogy hathatós életjelt adjanak magukról. Előveszik a törvénykönyvet és fáradságot nem ismerő kitartással magyarázzák néma beszédét. Buzgóságukban bele is magyaráznak sokat, de azért jaj annak, aki jogászaikat tudatlansággal vagy rosszakarattal vádolná. Gyűléseznek és konventi határozataik nem maradnak csupán írott malaszt. Addig járnak követségben, addig memorandumoznak, mig kívánságuk szerint nem lesz nekik. Vezérférfiaikat megbecsülik és hasábokon dicsérik fel legapróbb érdemeiket. A sajtót ügyesen befolyásolják az egész vonalon s ha kell, a legnagyobb áldozatok árán is zsoldba fogadják. Igy csinálják azután a közvéleményt, melynek óriási hatalmát mindenki ismeri. Bizony tanulhatnánk tőlük mi katholikusok! Tanuljunk bátorságot, elszántságot jogaAz ifjat élvezetbe kergeti, Az őszt higgadt eszétől fosztja meg; Az őserényből egy-egy példakép Alig elvétve itt-ott diszeleg! Jó atyánk ! ezt nézni tétlenül Ifjú szivünknek végtelen nehéz, S mely küzdelembe vinne ellene, Áldást aratna általunk a kéz! Azért előtted hévvel esdve kér E nagy napon egy kisded ifjú had. Min őseinknek vére, lelke van. Hitünk s hazánkat veszni el ne hadd! Zászlónk lobogtasd fönt dicsőn elénk, Melyről a szél e szókat lengeti: »Hitért, hazáért végső véréig E kis csapat nem lankad küzdeni.* Mészáros János. A cimer. Kedves Társaim ! Magyar hazánk egyházi metropolisa ünnepel. Zászlódiszt ölt. Ünnepli azt a férfiút, aki a magyar közélet legelső méltóságai közé tartozik, ünnepli egyházmegyéjének főpásztorát, Magyarország biboros főpapját, hercegprímását. Ez az ünneplés tette fényárban úszóvá, tündöklővé ezt a termet, ez az ünnep telitette hangok harmóniájával szivünket. Mi is ünneplünk. Igen, ünSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ink védelmében. Tanuljuk meg tőlük vezéreinket sokra becsülni. Tanuljunk a végsőig kitartó solidaritást és irtsuk ki körünkből az egyenetlenkedés utolsó szikráját is. Ébredjünk már valahára mi is erőnknek tudatára. Hisz milliók vagyunk oly szervezettel, mely megvalósítva minden részében tökéletes, mert nem emberek csinálták, hanem Isten adta! A türelem szép erény, de nem szabad gyávasággá alacsonyulnia. Az egyház türelemben nevelkedett ugyan, de amikor Constantin jogokkal ruházta fel, felemelte koronás fejét és lángpallossal állt a kódex mellé, hogy megvédje intézkedéseit. Vérző szivvel bár, de ha másként nem lehetett, harcba is szállott jogaiért. A történet lapjai vereségekről is emlékeznek meg, mikor a vad erőszak és túlerő bilincsbe verte tevékeny kezeit; de börtönében is fennen hangoztatta isteni és emberi jogait, elnyomva is követelte kiváltságait. S ha szentségtörő kezek kifosztották kincseiből, ha letépték róla biborruháját és a szegénység rongyait aggatták reá, isteni eredetének tudatában mégis magasra emelte homlokát és hirdette váltig égi származását s követelte minden jogát. Jogfeladást nem ismert sohasem! Azért nem volt türelmetlen, mert jogfeladás nem türelmesség, hanem gyávaság. Ez pedig nem erény! Katholikus nagygyűléseink vannak hivatva a szunnyadó katholikus világot felébreszteni s öntudatra kelteni. Villanyos áramok e gyűlések, melyek vehemens erővel nyilainak végig a magyar katholikus világ tagjain, megmegrázva és öntudatra ébresztve őket. Kétségkívül sokakat talpra állit, kik eddig lomhán népiünk, de a mi hódolatunk nemcsak a fölöttünk magasan álló egyházi méltóságnak szól, hanem szól legfőképen jó Atyánknak. Legkisebb gyermekei mutatják be hódolatukat Atyjuknak, kegyelmes Főpásztoruknak. A sziv ünnepe ez, mert csak szivvel lehet méltóképen ünnepelni azt, a kinek életében áldott jó, igaz papi szive viszi a főszerepet. Ez a sziv megnyilatkozik minden tettében. A szeretet jegyében áll élete. Szive, szeretete csillog elénk mindenünnen, szeretetének leheli ete árad felénk. Címerére tekintettem s nagyszerű távlatokban rajzolódott le előttem nagy szeretete. Vezéreszméjének, a mely őt irányítja, megtestesülése az. Hideg és néma a cimer, de mégsem! Egy mélyen érző sziv nagy szeretetéről beszél. Néma, de mégis beszédes tanú! Kettős mezőre van cimere osztva. A jobb mezőben a sz. Szűz trónol, karján az isteni kisdeddel. A bal mező képe a pax szót mutatja s körülötte szivek vannak, öt sziv. Kegyelmes Főpásztorunk, midőn nagy felelősséggel járó magasztos állását elfoglalta, érezte, hogy szüksége van oltalomra, segítségre. Erezte, hogy olyan védnökre van szüksége, a kinek hatalmas oltalma alá helyezheti, nemcsak egyházmegyéjét^ hanem mint a magyar egyház feje, hazáját is. És mint magyar kereshetett-e soká? Nem. Szive sugallatát követve, választása a Magyarok Nagyasszonyára, a boldogságos Szűzre esett. De másra nem is eshetett. Sz. István király országának pátronája senki más nem lehet. Igaz magyar