ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-08 / 45. szám

mányon miért hát a nemzet egy részének bizalmatlansága a küzdők munkája iránt? A Tiszaáradat újból komolyan fenyeget, hát itt munkára van szüks ég. A szegedi katasztrófa után is voltak még csökönyös álmodók, de azt a közönyt megpuhította a mogyorófa pálca. A törvényes erőszak kergette a dolgozni nem akarókat a gátakra. Bocsánat e kemény kifakadásért, de mi a botnál is keményebb büntető eszközöket hivunk fel a munkába szóllitásra. Ez a kemény büntető, hajtó, ösztökélő erő a lelkiismeret. Minden igaz katholikus lelkiismeretéhez szólunk e nehéz percekben. Fel a gátra! Úr és szolga egyaránt álljon munkába! Ne csak olvassuk a cikkeket, hanem lássuk meg, mire mutatnak azok ; ne csak tapsoljuk a beszédeket, hanem dolgozzunk is, mert azok a tenyerek arra valók. Lyza. HIREK. Tied e dal, tied ez ének . . . Aranyam, ezüstöm, drága kövem nincsen, Te vagy e világon a legdrágább kincsem. A virág kelyhében a te arcod látom, A te neved az én legszebb imádságom. A te bűvös-bájos szerelmednek élek: — Tied e szív, tied e lélek . .1 Ha dúsgazdag volnék, ha volna sok kincsem. Hogyha enyém volna e világon minden, Lábaidhoz raknám ; mind a tied lenne, Hogy örömed teljék, hogy gyönyörködj benne. De hát a poéták mind olyan szegények . . . — Nesze e dal, nesze ez ének . . I Szvoboda Román. * Adományok. A Szentháromságszobor költségeinek fedezésére O Eminenciája legutóbb ismét ötszáz koronát volt kegyes adományozni. — Schlick István, praelátus, a »Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyleté «-nek alaptőkéje javára 60 koronát ajándékozott, mely nagylelkű adományért az egylet ez úton is forró hálájának ad kifejezést. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 8-án tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia lesz, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig Va 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Főegyházmegyei hirek. Kazacsay Árpád (Pozsony, Szentháromság) plébános, nagyszombati szentszéki ülnöknek, neveztetett ki. Gyürky élvezték, hogy beállt a szellőztetés szüksége. A kis nimfának feje szédült s szabadba kívánkozott, misem természetesebb tehát, ha az élte delét élő faun lovagjául szegődött s beszélt néki pásztorregéket. Igy jó messze elkalandoztak az Olimpus berkeiben. A faun virágokból koszorút font a kis nő homlokára, kezébe egy lótuszszirmot adott, illatos füvekből egy lombos, bokor alatt trónt hordott össze s oda ültette. O maga pedig a bársony pázsiton szive királynéja lábaihoz ült és viasszal egymáshoz ragasztott ötágú nádsipján ábrándos halk dalokat fújt, mely aztán ellágyitotta, egy ujabb mámorba, a sziv mámorába ringatta az olimpusi szépséget, ki után különben többen is koptatták a virányok kanyargó utjának csillogó drága kövecseit. A boldogság meséi túljártak az idő határán is. Az este is köréjük kerítette már fátyolát, a hold is megmosolyogta őket merengésükben, mikor a hivó szózatot meghallották. A kis nimfa énekének és a faun nádsipjának harmonikus hangjait romba döntötte Triton bőszült akordja s a két ábrándozó egymás ijedt tekintetéből azt olvasta ki, hogy mindkettőjük szerelemre ébredt. Mi lesz most? — ezt kérdezte mindenik magában. A szerelem titkának édes vágya gondtalan lelkükbe vágódott, szivük pedig az olimpusiaknál is mesésebb üdvöt sejtve minden dobbanásban követelte jussát, az eljegyző csókot. A faun torzképe az ellentétes szépség mosolyának sugaraitól átszellemült, megfogta a pici kezet s lázas homlokához szorítva szólt: — Én nem tudom . . . hogy van az . . . lássa már este lett. István alesperesnek neveztetett az ürményi kerületbe. Paulovics Pál nyug. plébános, lelkésznek neveztetett ki az országos tébolydába Budapesten. * Katholikus tanférfiak a pápa előtt. Karkecz Lajos plébánost és Bertalan Vince képzőintézeti tanárt az a kitüntetés érte, hogy az általuk vezetett zarándoklatot O Szentsége, X. Pius pápa mult hó 10-én délután 5 órakor fogadni méltóztatott. A kalocsai érsek jóvoltából részt vett még a zarándoklatban Nagy János tanitó is. Bertalan Vince ez alkalommal nyújtotta át O Szentségének nemzetiszínű selyembe kötött munkáit. A szentséges Atya a munkálatokat kegyesen elfogadta. * Személyi hir. Szerdán és csütörtökön Schreiber Aladár ipolysághi plébános városunkban időzött, mely alkalommal a kaszárnyában is kellett jelentkeznie, mint tábori lelkésznek. Ismerősei szívélyes meglátogatása után csütörtökön délután utazott haza. * Előléptetések a hadseregben. A 7 6-ik gyalogezrednél. Alezredesek lettek: Choma Péter és Eder Pál őrnagyok. Őrnagyok lettek: Sasic Gábor, Hinnék Jenő 1. osztályú kapitányok. Első osztályú kapitány lett: Khayll Frigyes, másod osztályú kapitány. Főhadnagyok lettek: Stüdemann Róbert és Kron Rezső hadnagyok. Hadnagyok lettek: Munteán György, Adametz Károly, Winter Oszkár és Mélán Alfonz tiszthelyettesek. A 2Ó-ik gyalogezrednél. Második osztályú százados lett: Schimke Ferdinand főhadn. Főhadnagyok lettek: Cikhárt Gusztáv, Palkh Ferdinand és Wavrik Ferenc hadnagyok. Hadnagyok lettek : Matherny Edmund, Pfleger György, Kartschoke János, Stenzel Károly és Lederer Samu tiszthelyettesek. Első osztályú ezredorvos lett: Landauer Frigyes másod osztályú ezredorvos. Számvivő hadnagy lett: Wilhelm Arnold első osztályú számvivő őrmester. * Rákóezy-ünnepély. Az esztergomi kath. legényegylet saját helyiségében ma, vasárnap, nov. 8-án Rákóczy-ünnepélyt rendez. Műsor: 1. Hymnusz. Énekli a dalárda. 2. Ünnepi beszéd. Mondja Dombai Nárcisz, bencésrendi főgymnasiumi tanár. 3. Magyar népdalok. Énekli Bakay István e. p. t. Kiséri Schönwälder Kálmán. 4. Fábián, Rákóczy hadnagya. Farkas Imrétől. Szavalja Jakobek Jenő e. r. t. 5. •>> Eredeti Rákóczy nóta«. Káldy Gyulától. Zongora kísérettel szárnykürtön fújja Schönwälder Béla. 6. Rákóczy viszszatér. Máthé Miklóstól. Szavalja Uzsák Albert e. r. t. 7. »Kuruc dalok.« Énekli Bakay István e. p. t. Kiséri Schönwälder Kálmán 8. Egy [szó a magyar néphez. Kemenes Ferenctől. Szavalja ifj. Helcz József e. r. t. 9. Szózat. Kezdete délután 5 órakor. A 'meghívó belépő jegyül szolgál s másra át nem ruházható. A kis nimfa pedig lesütötte szemeit és ugy húzta a kezét. — Igen ... én sem értem . . . valami ugy kergeti a gondolataimat . . . ugy fáj a fejem, és . . . de . . . nézze a holdat. Triton harmadszor is kürtölt. — Gyerünk! — mondák egyszerre s megindultak szőve álmokat, ragyogót, tündérit, szépet milyent olimpusi fantázia teremhet. Mikor megérkeztek a gyűlés színhelyére, Venus átható tekintettel nézte a fiatalokat s a letört primadonnák intrikát szülő keserűsége szólalt meg belőle. — Ezeket kell az Olimpusról a földre tenni. Ámor meghajlott anyja akarata előtt. Proteus az átváltozások nagy művésze, a két szerelmest földi alakokká formálta s azután, mielőtt a föld két különböző pontján elhelyezték volna őket, mindenik odajárult, hogy búcsúzóul megcsókolja őket. Legelsőbben Venus csókolta meg a delnővé ' változtatott és mély álomba ejtett nimfát, aztán Ámor vette elő finom műszereit, melyek a hajdani nyilakat pótolták, s mindkettő szivében villamos szikrák segélyével olthatatlan szerelmet gyújtott. Az olimpusiak sorra megihlették csókjaikkal Ámor földi birodalmának jövendő lakóit. A gráciák: Aglaia, Euphrosyna és Thália, Psyche, Apolló, a múzsák, sőt a házasságkötő Hymeneus is, meg minden az olimpuson levő érzületet, jellemet és alakot osztó jelesség, úgy, hogy a tulajdonságok meghaladták a földi tökéletességet. Áz Elet szó nélkül nézte ezt a jelenetet, s már előre látta milyen übermenschek * A polgármester ünneplése. Mióta Vimmer Imre a polgármesteri székben ül, a helybeli »Polgári Kör« minden esztendőben, Imre napja előestéjén, összejövetelt és társasvacsorát rendez a tiszteletére, melyen aztán Esztergom város közönsége párt- és rangkülömbség nélkül megjelen. Az általános becsülésnek örvendő polgármester ünneplése november 4-én impozánsabb volt még, mint az előző években. A nagy társaságban minden osztály képviselve volt, s oly lelkesen tüntettek a polgármester mellett, miszerint örömmel látva a város megnyilatkozását, kell, hogy ilyen ragaszkodáshoz, ilyen becsüléshez méltó hálával buzgólkodjék közügyeinkért továbbra is, és attól a nyilvánult bizalomtól támogatva, fordítsa kiváló tehetségeit Esztergom város ügyeinek fellendítésére. —• A társas vacsorán, mely a »Magyar Király« szálloda nagytermében volt, 180 személy vett részt, kizárólag a város polgárságából. A vármegye tisztikarát Andrássy János kir. tanácsos alispán és B. Szabó Mihály főjegyző képviselték s ezenkívül volt ott pap, ügyvéd, orvos, hivatalnok, kereskedő, iparos és földműves vegyesen. Bizalmas összejövetel jellegét képezte ez a családiasán egymásba olvadt közönség és minden kihívó tüntetés nélkül szivből üdvözölte a terembe lépő polgármestert. A lakománál elsőnek Dóczy Ferenc, mint a rendező kör elnöke, szólalt fel és a polgármesterre mondott beszédet, tolmácsolván a polgárság bizodalmas rokonszenvét, mire Vimmer Imre felelt aztán, biztosítva a közönséget törekvéseinek lelkiismeretességéről és önzetlenségéről. Beszéde végén a közönség vonzalmát kérte továbbra is. Pohárköszöntőt mondtak még: Fehér Gyula a vármegyei vezetőségre, ezek viszont a polgárságra, Kollár Károly pedig Dóczy Ferencre. Fölolvasták még Frey Ferenc országgyűlési képviselőnek a fővárosból küldött táviratát, melyben kimenti magát, mondván, azon este ép fontos értekezlet van a szabadelvű körben, melyről esetleges elmaradása félremagyarázásra adna okot. A politikai gondok által távoltartott képviselő nagyon melegen üdvözölte a jelenvoltakat. A kitűnő menüért Meizler János vendéglőst illeti meg a dicséret. A derék vendéglős a két koronás bankettet oly fényesen állította ki, hogy páratlan önzetlenségére valószínűleg rá is fizetett. Az ételek rendje ez volt : Vesepecsenye gombóccal és rizszsel. Tészta: Túrós és almás lepény. Sült : Pulyka és kappan, fejes salátával és kompóttal. Sajt, gyümölcs. Asztali és pecsenye borok. A polgárság egy része a vacsora után az éjféli órákig volt együtt vidám hangulatban. * A villámvilágitás jóváhagyása. A belügyminiszter a városi képviselőtestületnek a viljamos világításra vonatkozó és több rendben lesznek ezek a földön. Jó kis időt vett igénybe, mig ellátták igy útravalóval a magáról mitsem tudó és a földi küzdelmekre szánt emberpárt. Éppen Bacchus csókolta homlokon a férfit, midőn Ámor aggódó hangon szólt: — De nini! hol van Fortuna ? — Fortuna . . . hangzott a nagy társaságban. Megszökött. Rettenetes! Azzal az ijesztő képű földivel: a Sorssal. Hát bizony mig az olimpusiak azon tanakodtak, hogy mikép is dönthetik meg a mai világrendet, Éortuna a Sorssal kereket oldott s azóta már talán karonfogva sétálnak valamelyik világváros korzóján. Amilyen jókedv uralkodott az előbb, éppen olyan nagy szomorúság ütött tanyát most, hogy e botrány oly váratlanul pattant ki. Rettenetes volt elgondolni azt, hogy mikor földi hatalmuk alapköveit rakják le, s azt ünnepelve avatják fel az olimpusi élet földi képviselőivé, éppen akkor fordít hátat az a kacér asszony az istenek berkének. És borzasztó elgondolni, hogy Ámor fogadalmát a szerencse nem pártolja. Ez magát az uralomvágyó Ámort is elkedvetlenítette, az Élet pedig roppant röstelkedve mentegette vendégtársát. — Tudom, mondta Ámor boszankodva, az asszony a hibás. Szerencsétlen természet, s higygye el, vissza fog jönni, s idővel jóváteszi hibáját. En bizom azért vállalatom sikerében, s tudom, hogy ez Fortuna asszony pártolása'nélkül is sikerül. Mig az olumpusiak vészes sejtelmekkel telve a kinos ügyet tárgyalták, valami történt. (Folytatjuk.)