ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-07-12 / 28. szám

6 ESZTERGOM I9O3. július 12. programm legközelebb fog kiadatni. Jelentkezések a Magyarországi Katholikus Egyesületek' Országos Szövetségének irodájába (Budapest, IV., Molnárutca 11.) küldendők. Budapest, 1903. június 15. ifj. Zichy János gróf elnök. Giesswein Sándor dr. a szociális szakoszt. előadója. Gyürky Ödön titkár. * Kirándulás. A budai katholikus kör vasárnap reggel külön hajóval érkezik városunkba, honnan a nevezetességek megtekintése után délután a Kovácspatakhoz rándul ki. * Pályázati hirdetés jegyzői állásra. Dr. Perényi Kálmán, a központi járás főszolgabirája, a megye hivatalos lapjában két községi jegyzői állásra hirdet pályázatot. Az egyik üresedésben levő állás a Nagysáp községbeli jegyzőség, melynek jövedelme 1200 korona törzsfizetés, 480 koronányi világítás, kézbesítési dij, fuvarátalány és fajárandóság, továbbá 9 hold föld, melynek katasztrális holdankinti tiszta jövedelme 31 kor. és 24 fillér. Pályázati határidő f. évi július hó 21, választás pedig vasárnap, 22-én d. e. fél 10 órakor Nagysáp községházán. A másik megüresedett állás a Dömös községi jegyzőség. Jövedelme 1000 korona fizetés. Lakás természetben, egy 250 négyszögöles kert használata és az anyakönyvvezetői tiszteletdíj. Pályázni lehet folyó évi augusztus hó 1. napjáig, a választás pedig ugyanazon hónap 5-én d. e. fél 10 órakor lesz. Megjegyezzük, hogy a pályázók kérvényeiket személyesen kötelesek a főbírónál benyújtani. * Uj esendőrállomás a megyében. A nagyobb közbiztonság érdekében Sárisápon egy öt tagból álló csendőrkülönitményt fognak felállítani. * Kinevezés. Márk Gábor oki. állatorvos budapesti lakost a földmivelési miniszter járási helyettes állatorvossá nevezte ki Esztergomba. * Az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület által július 13-án, délelőtt 9 órakor, a nánai gazdaságban (az indóház közelében lévő táblában) kéve-kötő arató gépek működésének bemutatása rendeztetik, amelyre a gazdasági egyesület tagjai meghivattak. * Elgázolás. Eisenhauer Borbála pilis-maróti 3 éves kis leányt elgázolta hétfőn egy téglával megrakott társzekér. Az alsó lábszártörést és agyrázkódást szenvedett kis leányt még hétfőn este a Kolos kórházba szállították, hol még aznap este szörnyű kínlódás után sebeibe belehalt. * Zivatar és panasz. E héten nagyobb esőzések és zivatarok voltak az országban. Városunkat és határát sem kerülték el a komor felhők és nemcsak a városban, de a határban is nagy károkat okozott a napokig szakadó zápor és felhőszakadás. A városban számtalan pince telt meg vizzel, s a hegyekről lerohanó víztömeg oly nagy mennyiségű iszapot rakott le a város utcáin, hogy annak elszállítása még most is nagy munkaerőt vesz igénybe, mi a városnak természetes kiadását képezvén, szinte közkárt képez. A határban a megkezdett aratást és más mezei munkát félbe kellett szakítani; az erős zápor a még lábon álló gabonát az egész környéken megdöntötte, a levágottat pedig szintén megrongálta. Ezen esetből kifolyólag panaszos sorokat is kaptunk. A nagyobb esőzések alkalmával ugyanis a Szent-Tamás hegy Kis-Léva felőli részéről valóságos hegyi folyam szakad a városra, mely az Iványi-féle ház előtt kanyarodik a Ferenc József útra, s igy halad mindaddig, mig a Fürdő vendéglő helyén emelkedő domb útját nem állja, s a vízivárosi gyógyszertár mellett — innen a panasz — mint egy fékevesztett vad áradat a kis Dunába nem zúdul. Ámde ezen rohanása közben a piszkos ár elönti az egész gyógyszertár épületét, ugy hogy a minapában is száztizennyolc puttony vizet vittek ki a gyógyszertárból. Á panasz tehát méltányos megoldást kivan és a hatóságnak kötelessége nagy adófizető polgárát megvédeni ettől a víztömegtől, nem pedig különös melléktekinteteket véve figyelembe, ahelyett, hogy a Gantner-utcán vezetné le a vizet minden kanyarulat nélkül, egyenesen, e helyett felfelé vezeti addig, mig az erőtlenül visszahanyatlik a gyógytár épületére és elönti úgy, hogy a tulajdonos minden nagyobb esőzések alkalmával több száz korona kárt szenved, mert nem elég, hogy az áradat a falakat átnedvesiti és a legördülő kövek kivált a Malom-utca felőli házfalát és kőkerítését aláássák, de gyógyállományában is roppant károkat okoznak, mert az alsó fiókokban a viz felszívódása folytán a gyógyszerek hasznavehetetlenekké válnak. A lerohanó áradatnak természetes lefolyása volna a Grantner-utca felől, de az út mesterségesen van előtte felemelve, hogy a víz elterelődjék. Ezt egyszerűen mélyíteni kellene, vagy pedig ezen a kis darabon egy csatornát fúrni az úttest alatt. A csatorna építését gátolni meg sem kísérelhetik azok, kiknek az úttest alatt pincéik vannak, mert azok régi alagutak, s igy nem képeznek magán vagy ont, de nem is képezhetnek, mert az utak területe a városé s azok alatt pincék nem lehetnek. A hatóság komoly és tárgyilagos felszólalásainkat mindig figyelembe vette, tehát hisszük, hogy ez esetben is intézkedni fog, mert mig egyrészt egy nagy adófizetőjének helyzetét teszi tarthatatlanná, másrészt a Malom-utca lesz ilyen folyamlevezetés ideje alatt a közlekedéstől teljesen elzárva, ugy hogy a közbeeső utcába csak nagy kerülő útján lehet jutni. Sürgős intézkedést kér itt a méltányosság és igazság. * Beküldetett. »Az érdekes borbély- és fodrász-segéd-sztrájk csak kitörni készült városunkban, de tényleg ki nem tört. Néhány derék segéd nagyon fente ugyan borotváját a beálló harcra, de miután borotválni szappan nélkül nehéz s szappant keríteni nem tudtak, a borotva-harccal is fölhagytak s folytatják a megszokott munkát, az éjjeli mulatást s a nappali alvást. A hadat üzenő segédek vezére a legmélyebben hallgat s ha kérdik, hogy mi lesz a sztrájkkal, azt feleli: jaj, nem igy kellett volna azt megcsinálni, hanem máskép. A főnökök pedig mosolyognak s azt mondják: dehogy, nagyon jól volt ez igy megcsinálva ; segédjeink okulhatnak belőle. —• Most már szent a béke.« * Csitár fiók-községem részére Novotny Antal temesvári gyáros két szép eis és e hangú harangot öntött 1254 kor. 15 fillérért, mihez a hitközség tagjain kivül a mlts. esztergomi főkáptalan 200 kor., gróf Majláth Géza gárdonyi nagybirtokos 100, kor., Walter Gyula dr. praelatus-kanonok 20 koronával járult, a mely emberbaráti áldozatkészségért a fenntnevezetteknek hiveim nevében hálás köszönetemet nyilvánítom. Nógrád-Marcal, 1903. július 7. Kozma Miklós, plébános. * A bányász-sztrájknak vége van. A két hétig tartó ujdorogi és annavölgyi bányász-sztrájk tegnap, pénteken az esti órákban végre megszűnt. A fővárosi napilapok a Budapesten létező »Hiradó« cimű szocialista kőnyomatos útján minden alapot nélkülöző, vagy téves tudósításokat közöltek, melyben az erőszakosság vádját iparkodtak képtelen mesékkel Palkovics szolgabiróra sütni. A fiatal, agilis tisztviselőre ezt épen nem lehet ráfogni, mert hisz épen ő volt az, aki, midőn már majdnem két hete húzódott a sztrájk, és sem a munkás nép, sem a bányatársulatok nem engedtek állásfoglalásukból, hogy a törvénynek érvényt szerezzen, a bányakapitányság kiküldöttjével egyetemben háromszor tűzte ki a 24 órai terminust a munka megkezdésére, mi már túlságos engedékenység, és lehet mondani, a hivatalos tekintélynek rovására tett engedékenység, mit tett azért, mert respektálta a munkások érdekeit. Ezt azonban a végletekig vinni nem lehet és a törvények értelmében megkezdette a bányatársulatok tulajdonát képező házakból a munkába nem álló bányászok családjainak kiszállásolását. Közhírré tette pedig ezen eljárását a magyar királyi bányakapitányság kiküldött biztosával egyetértőleg. Mégis egy budapesti szocialista vezetésével két sztrájkoló munkás a belügyminisztertől távirati orvoslást kért, ki is aztán vizsgálatot rendelt el ez ügyben, mely vizsgálat eredménye mindenesetre csak dicséret lehet, hogy Palkovics tapintatos és körültekintő eljárásával a sztrájk ideje alatt elhárította azt a veszedelmet, mely a munkások és munkaadók közötti komolyabb összetűzés esetében a fegyverhasználatot is megkívánta volna. Palkovics szolgabíró a kiszállásolás határidejét hétfőre tűzte ki, de azért folyton tárgyalt a munkásokkal, kik mindenben Izrael Jakab szociáldemokrata agitátor tanácsára hallgattak, ki faképnél hagyva őket, egy teljes hétig feléjük sem nézett a nyomorogva sztrájkoló munkásoknak s csak pénteken érkezett meg a sztrájktelepre. Ekkor már Perényi Kálmán főszolgabiró képviselte a hatóságot, ki szabadságáról visszatérve, átvette Palkovics szolgabirótól az ügyek vezetését és pénteken reggel kiment a helyszínére. Izrael Jakab behatóan tanácskozott a bányatársulatok megbízottaival és aztán e tanácskozmány eredménye lett, hogy a sztrájkólókat felvilágosította és a munkások elfogadták a bányatársulatok engedményeit, melyeket a következőkben foglaltak össze: a társláda s bányaszabályok a legrövidebb idő alatt a mai kor követelményeinek megfelelően reformálva lesznek; a munkások humánusabb elbánásban fognak részesülni ; a szenet a bányászok az eddigi 1 kor. 20 fillér helyett óo fillérért kapják ; a munkabérek ugy emeltettek, hogy a munkások ezentúl évenkint 100—120 koronával többet kereshetnek; megadatott továbbá a vasárnapi munkaszünet és ott,, hol a munka a kiömlő gázok vagy a viz miatt veszedelemmel vagy nagy fáradsággal jár, 8 órai munkaidő biztosíttatik a munkásoknak, egyéb helyeken azonban az eddigi érvényben volt 10 órai munkaidő áll fent. A főszolgabiró közbenjárásával ezen engedményeket a munkások megbízottai elfogadták és aláírták. A sztrájk erre megszűntnek jelentetett ki s miután a bányatársulat az elbocsátottnak tekintett munkásokat is visszafogadta és kijelentette, hogy a sztrájkból kifolyólag senkit meg nem büntet, a munkások ma, szombaton -reggel munkába állottak. Perényi főszolgabiró még pénteken éjjel haza érkezett. A katonaság haza vezényeltetik s csak erősebb csendőr csapat marad a helyszínén, hogy az esetleges zavargásokat ellensúlyozzák. A sztrájk, mint ottani tudósítónk irja, nagy károkat okozott a bányatársulatoknak, oly érzékenyen sújtotta ez a munkásmozgalom, hogy egy évig sem tudja helyre pótolni veszteségét. A sztrájk végeztével örömünknek adunk kifejezést, hogy a munkások valami csekély engedményt tudtak kivívni, de sajnálattal konstatáljuk azt is, hogy e sztrájkkal kiszolgáltatták magukat a speciális magyar szociáldemokratóknak. * Morvaszentjánoson igen szépen sikerült primicia folyt le folyó hó 5-én. Annak dacára, hogy ugyanaz nap a vidéken még két primicia volt, a gyönyörű időben mégis hat ezernél több hivő sereglett össze, hogy az ujmisés, Kolba János esztergom-egyházmegyei papnak első szent miséjén részt vegyen s áldását fogadhassa. Húsznál több pap és papnövendék assistentiája mellett & az emberek ezreinek sorfala között vezette át a boldog primiciánst manuduktora, Dobsa Mihály morvaszentjánosi esperes-plébános a szülői házból a templomba, mely ez alkalomból még itt is szokatlan fényűzéssel volt feldíszítve. A hercegi főkertész, Ulrich Emil, valóságos remekművet adott az Ur oltárának díszítésében. A pálmás háttérben szelíd begoniák és centaureák váltakoztak a cyklamenek elevenebb virágaival s mintegy disztakaró val födték be az oltár oldalait. Méltó kifejezést az ünnepnek aztán a vendégszónok, Jehhcska Ferenc tüzes szava adott. A szorongásig megtelt templom halálcsendben hallgatta a fiatal szónok teljesen a mai viszonyokra alkalmazott prédikációját s mélyen szivébe véste alapgondolatát: »Ha szereted az Istent, szeresd az embereket is!« Az ünnepélyes szent mise után a primiciáns áldásosztása következett, a mi után a nagyszámú vendégsereg részint Dobsa Mihály esperes-plébános vendégszerető házához, részint a primiciáns szülői házához tért be, hogy az örvendetes napot egymás körében töltsék. Ott láttuk Skarda József sasvári prépostot, dr. Kubina József országgy. képviselőt nejével, Nagy Ágoston főbírót családjával, Stark Miksa hercegi uradalmi kormányzót, P. Zaicz Béla fraknói priort, Kákonyi J. závodi, Szeder S. burszentgyörgyi plébánosokat s sok más tagját a vidéki papságnak és intelligentiának. Érdekes és felemelő mozzanat volt, midőn a morvaszentjánosi születésű felszentelt papok, élükön Dobsa Mihály esperes-plébánossal, a ki szintén idevaló, megemlékeztek arról az általánosan tisztelt s szeretett férfiúról, aki szintén szülőföldjén, Morvaszentjánoson mutatta be* első szent miséjét s aki most már szülőföldje fiait szenteli fel papokká. Tisztelettel és hálával szivükben küldöttek el üdvözlő sürgönyüket mélt. Bolttzár József püspök, érseki helyhöknek, hogy hódolatukat tolmácsolják s őt, mint szintén földit, köszöntsék. Őméltósága kegyesen fogadta megemlékezésüket s a következő sürgönynyel válaszolt: »Tegnapi fényes egyházi ünnepélyük alkalmából rólam való és általam nagyrabecsült megemlékezésükért mély hálám kifejezését szíveskedjenek elfogadni. Boltizár József, püspök.« A nagyszámú vendégsereg az estéli órákban a legjobb hangulatban hagyta el vendéglátó gazdáit. * Kernend község örömben úszott, mert Vaszary Kolos hercegprímás kegyességéből a 248 év óta fennálló templom tornyát restaurálták. Impozáns, sugár torony volt, több ilyen nem emelkedett az égnek a Garam völgyén. Már csak napok kérdése volt, hogy a torony tetejére nagy ünnepélyességgel a tervezett keresztet Morász Antal esperes-plébános benedikálja ; de az isteni gondviselés máskép határozott, mert július 6-án nagy zápor és szél alkalmával, egy villám a hatalmas