ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-22 / 12. szám

koldusnak filléreiből tegyük. Azután meg azt is gondoljuk, hogy a szükségleten túl fölszaporitott hivatalnok-seregért, azokért a hivatalokért, melyeket csak a tönkrement existenciáknak valamelyes elhelyezéseért teremtettek, lelkesülnie egyáltalában senkinek sem lehet. Hogy a nép nem lelkesül értük, az bizonyos. Hogy nem lelkesül a szolgálatért, melylyel boldogítják, az is világos. Fizetésfölemelésben az igazi munkát, a reális szükségletet s a közjónak tett szolgálatot kell részesíteni; azért kívánta a nép-párt, hogy mindenekelőtt teremtsék meg a tisztviselők pragmaticáját. No de Ausztria mindenről gondoskodott, civillisztáról, katonáékról, tisztviselők fizetés-fölemeléséről; hát mi elmaradjunk? Igaz, gondoskodott; de hisz mi is akarunk gondoskodni s rögtön beleegyezünk minden kiadástöbbletbe, ha azt, amit Ausztria a népért már megtett, megteszik minálunk is. Beleegyezünk a kiadástöbbletbe, ha meghatározzák a létminimumot, mely adómentes legyen, hogy az igazán szegény ember ne fizessen adót; ez az egyik pont; s ha leszállítják a föld-adót; ez a másik pont. Tessék ezt megtenni, akkor belemehetünk a kiadásokba. Aki enélkül megy bele, az mondhatja, hogy tekintettel van Európára, a hármas szövetségre, az intelligenciának érdekeire, a hadsereg dicsőségére, a monarchia nagyhatalmi állására, de biztosítom, hogy nincs tekintettel a szenvedő népre. Nálunk ez az első tekintet, amely dönt, még pedig nemcsak a korteskedések alkalmával, hanem az országgyűlésnek fényes termeiben is. — Bartha Miklós az egyetemi ifjúsághoz tartott beszédjében silány porrá zúzta azokat a súlyosnak látszó eszméket, melyek Magyarország közéletét eltöltik és az úgynevezett intelligencia gondolkodásmódját irányítják. Liberálisnak lenni: ehhez nálunk főleg az tartozik, hogy a zsidó elemet föl kell karolni és beolvadásában bizni. A mi liberálisaink, ha kevesen is, de ebben hisznek (talán ez az egyedüli hitvallásuk) és kegyelettel várják ezt a messiási korszakot, melyben aztán véglegesen boldog lesz a magyar. A lipótvárosi -kaszinó meg épen tomboló zajjal és bizonyára ravasz mosolygással hirdette ki, hogy Bánffy vezérlete alatt meg fogják alkotni az igazi, erős középosztályt, mely lészen: zsidómagyar. lelkendezve megy a kis eb után; ez megáll', vonít siralmasan, és apró lábaival kaparni kezd. Az erjedésbe menő test bűze elhat a nő érzékéhez, sietve hányja le a faágakat, mohát, melyeket a jelelt helyen felhalmozva talál, az | előtűnő, férgek által ellepett hullában felismeri a férfit, ki neki e földön mindene volt. E borzalmas jelenet szemlélete felrázta őt a földi örömök élvezetének kárhozatos mámorából és aggódva kiáltott fel: »Ohl szerencsétlen, hol van most a te lelked ?« O. kinek szive fogékony volt ugyan a jóra, a szegények iránt is kegyes volt; sokszor sirva gondolt a jövőbe, de szenvedélyei fogva tartották, s mikor szabadulni akart, visszarántá őt a földi örömek rablánca ; miként a szalagra fűzött madarat visszarántja az, kinek kezében a szalag van, ha szegényke szabadulni, tova szállni akar. Ezen borzadályos esetnek kellett megtörténni, hogy a fogvatartó nyűgtől megszabaduljon, hogy rabláncát szétzúzhassa. Rémülten, zokogva futott haza, hol minden zug szemrehányólag tünt elé; de legott távozott is onnét, lehányva magáról hivalkodása emlékeit és cselédjei egyikének ruháját öltvén fel. A templomba menekült, ahol oly régesrégen volt; zokogva borult az oltár elé és sürü könnyek között kért Istentől bocsánatot. Azután az annyira megszomorított jó atyját kereste fel,. ki készséges örömmel ölelte szerető szivére gyermekét, megbocsájtván neki minden okozott szomorúságot, fájdalmat. Igy kissé megnyugodva, a világ mulandó Nos, ennek a képtelenségét állította szemünk elé Bartha Miklós. Magyarország vagy keresztény marad, vagy elpusztul, mint a gyökerétől elvágott fa. Hogy a zsidófaj semmiféle népbe be nem olvad, ezt több mint 3000 év története bizonyítja. Nem volt és nincs a világon nemzet, sem a pogányok, sem a keresztények között, ahol a zsidó nem tartotta meg mindig a saját faji jellegét, mely teljesen elütő a nemzsidó népekétől. Azért az a gyarló ábránd, hogy a zsidókat beleolvasztjuk a mi társadalmunkba, csak a történelemben járatlan és korlátolt gondolkodású fejben lézenghet. De itt is csak addig — mondjuk ki őszintén —- mig az illető ábrándozónál tettre nem kerül a dolog. Ekkor aztán vég*e a magasztos liberalism usnak. Az egésznek az az oka, hogy az Isten világosan és határozottan kimondta az akaratát erre vonatkozólag. Tehát nem változtat ezen semmiféle kaszinó, semmiféle parlament. Ennek a világtörténelmi jelenségnek világos magyarázatát adta Bartha Miklós. Aki kíváncsi rá, aki meg akarja ismerni Magyarország jelenlegi társadalmi jellegét, az olvassa el azt a beszédet. Az ifjúság százezer példányban nyomatta ki, hogy terjedjen a fölvilágosodás. Mert nagyon sajnálatraméltó, hogy ne mondjuk: lesajnálni való állapot az nálunk, hogy sokan a liberális lapoktól terjesztett hazug jelszavak hatása alatt a legelemibb igazságokkal sincsenek tisztában. Már ez előtt 20 évvel figyelmeztette Simor prímás at országot egy főrendiházi beszédjében, hogy a zsidók és keresztények összeolvadása egyedül úgy lehetséges, »ha a keresztények megszűnnek keresztények lenni és a zsidók megszűnnek zsidók lenni.« Vagy nem igy van? A gyermekeknek nyilvános mulatóhelyektől való távoltartásáról, (188. és 544/1894. m. b. szám. Jóváhagyva az 1894. évi 93,462. sz. b. ü. m. intézvénynyel. Életbelépett 1895. febr. hó 2-án.) A nagy farsang összes zenebonájával lezajlott. Hogyan vigad ilyenkor a magyar, sok betörött koponya a megmondhatója. Mennyit züllik ilyenkor a nép erkölcseiben, közmondása dolog. Azt azonban igen kevesen tudják, mert csak egyes községekben divik az eléggé nem roszalható erkölcstelen szokás, hogy mennyit züllik ezeken a napokon még a fejletlen gyermek is, az iskolaköteles ifjú nemzedék. Az 1879. évi XL. t.-c. 3. §-a rendelkezik afelől, hogy a gyermekek nyilvános mulatóhelyekről távoltartassanak; az 1895. év febr. hó 2-án életbelépett vm. szabályrendelet szigorúan intézkedik, hogy az élete 15. évét be nem töltött fiúgyermekek korcsmában, sör- vagy pálinkamérő helyiségekben, kávéházban, sörözni, vagy örömeit megvetve, magányba vonult ; átgondolta eddigi bűnös életét és az isteni malaszt működésének azon szívből fakadó elhatározás lett eredménye, mely e sóhajban szállt el ajkairól: xSoha I többé.« Elutazott; arcának szépségét, mely oly sokakat megszédített, elhanyagolta, sőt elrútitotta. Rongyokba burkolt testét bőjtölés-, virrasztással fékezte, imádság- és önsanyargatással kívánta Istent kiengesztelni. Három év múlva szent Ferenc harmadrendébe vétette fel magát, nyolc napi készület és általános gyónás után. A gonosz sokáig üldözte: majd az előbbi vig napokat, a kedves alakokat, a pajzán életet idézte emlékébe; majd ismét könnyelmű életének bűneit állitá szemei elé, hogy kétségbe ejtse ; de az igazi bűnbánó a feszületet átkarolva, abban keresett és talált is mindenkor menedéket, megnyugvást. E nő, kit Isten irgalma, malasztja segélyével a bűnök undok ingoványából kiszabadított, kit kegyelmével elárasztva választottai közé sorozott, ki hátralevő életét a legnagyobb önmegtagadás, önsanyargatás, imádság, a felebaráti szeretet és minden keresztény erények gyakorlásában töltötte: Kortonai Margit volt, a bűnbánók példányképe. O időt nyert a megtérésre; mig társa a vétek fertőjében veszett el. Rablók törtek rá útjában, hogy gyűjtött kincseit tőle elvegyék; és áldozatukat gályákkal, mohával takarták be, hogy gaztettüket láthatlanná tegyék. nyilvános táncmulatságokban résztvenni ne merészkedjenek. A hivatott vm. szabályrendelet az ez ellen vétőket akként törekszik megtorolni, hogy 1. kérdőre vonja a korcsmárost, sör- vagy pálinkamérő, kávéháztulajdonos, illetve üzletvezető vagy nyilvános táncvigalmat rendezőket; 2-szor a szülőket vagy gyámokat, kik a tiltott helyekre serdületlen gyermekeiket magukkal viszik. Az 1879. évi XL. t.-c. 1. §. alapján, mint kihágást követők ellen a 16. §. alkalmazza 3—5 napig terjedhető elzárással és 50 frtig terjedhető, a községi szegény-alap javára fordítandó pénzbüntetéssel bünteti, ha a községi elöljáróság, melynek szigorú kötelessége a szabályrendelet megtartása felett őrködni, az esetet a járási főszolgabírónak bejelenti. Ha az elöljáróság, melynek kötelessége szigorúan felügyelni, az esetet a járási főszolgabirónak feljelenti. Itt a bökkenő. Itt törik a vm. szabályrendelet minden üdvös intézkedésének jó hatása, mert a mindennapi szomorú tapasztalás azt látszik igazolni, hogy a községi bírók, tisztelet a kivételeknek, ha potya fráterek, egypár pohár borért mindent elnéznek. A kik pedig ezt mégsem teszik, azoknál a sógor- és koma-vér lüktet előtérbe s fogja be az ellenőrző közeg szemeit. Igy történik aztán meg az, hogy a vm. szabályrendelett irott malaszt marad, mert a községi bírák, tisztelet a kivételeknek, akkor sem szólnak, mikor már a visszaélés majdnem kiszúrja a szemeiket. Magam abban a meggyőződésben élek, hogy ezen mégis csak kellene valamely módon segíteni. A szabályrendelet ellenőrzése érdekelt feleknek, bekötött szemű embereknek kezébe van letéve és nem egészen körültekintően készült. Nagyon sokat tesz felelőssé s azért következésképpen senki sem vonható igazságszerint komolyan felelősségre. Inkább célhoz vezetne az, hogy a járási főszolgabirák a községi bíráknak szigorúan meghagynák, hogy a hivatolt vm. szabályrendeletet az üzlethelyiségekben könnyen felismerhető helyen és olvasható módon falra felfüggeszszék, hogy azon szülőket, kik serdületlen gyermekeiket a korcsma vagy más nyilvános helyiségekbe bevezetik s ott tartják, kérlelhetetlen szigorral jelentsék fel. A bírságolás meg" fogja javítani a helyzetet s a nemzet jövője nem fog idejekorán elzülleni. A korcsmáros, sör- vagy pálinkamérő, kávéház-tulajdonos, illetve üzletvezető, avagy nyilvános táncvigalmat rendezőket mire való a visszaélés miatt felelősségre vonni? Rendelkezhetnek ezek a szabályrendelet értelmében ? Karhatalmuk nincsen, üzlethelyiségeikből senkit sem dobhatnak ki s ha a figyelmeztetésre a szülő, vagy gyám ellenszegül, mi történik akkor ? Ebben az esetben is sújtható ? A vm. szabályrendelet sanctiója ebben az értelemben igazságtalan s eredményeiben sem biztosithatja a célt, melyet a hivatolt szabályrendelet céloz. Ismerek egyes községeket ; ismerem a magamét első sorban s mondhatom, hogy olyan kiáltó módon talán egy törvény, illetve vm. szabályrendelet sincsen kijátszva, mint épen ez. — Hemzsegnek a korcsmák serdületlen gyermekektől ; hemzsegek a lezajlott farsangi háromnapi bálok alatt is. — Nincs erő és hatalom, mely ezen szomorú állapotokon segíteni tudna, mert a járási főszolgabírónak nincsen tudomása, tehát nem is orvosolhatja a nyilt sebet; a községi elöljáróság pedig tehetetlen, mert nem tudja, kit fogjon felelősségre. Helyén való dolognak találjuk ezt a nemzetrontó nyilt sebet e helyen az orvos urak becses figyelmébe ajánlani; szükségesnek tartjuk e helyen ezzel kapcsolatban tisztelettel azt kérni, hogy a bebizonyosodott kihágási esetben senkitmást, egyedül a szülőket vagy gyámokat vonja felelősségre, mert első sorban és mindenek fölött az a szülő vagy gyám érdemli meg a törvényes kiporolást, ki szülői kötelmeit szem elől tévesztve maga ad alkalmat gyermekeinek vagy gyámoltjainak arra, hogy idejekorán megtanuljon alaposan zülleni. Nem is tudjuk, mit mondjunk ama szomorú jelenség fölött, mely szerint a farsang három napja alatt szokásba kezd jönni egyes községekben a vm. szabályrendelet 3. §-a nyilt arculcsapására, hogy magánházban összegyűlt gyermekeknek szeszes italokat is szolgáltatnak ki, vagy megengedik, hogy az oktalanul szerető szülők által titokban odatelepitett italokat elfogyaszthassák. — Ugy értesültünk, hogy ez egy községben már üzleti szempontból is kezd beválni, hogy van a vármegyében község, hol rendes gyermekbálokat rendeznek magánházakban ; hogy ez a községi biró tudtával történik; hogy mig a biró ellenőrzése vagy a plébános által felkért kántor-