ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-01 / 9. szám

angyalai is bevonulnak, hogy kissé élénkítsék, tarkítsák e szép kaszinó beléletét és vidám csengő kacagással, mint mezőn a lepkét űzzék, kergessék a — pagátot. Mi sem természetesebb tehát, hogy .az újságírók is ide húzódnak ilyenkor s kibic képet öltve lesik, várják, a zsúr eseményeit. Minden újság képviselteti magát egy titkos riporterrel, ki aztán odaszegődik egy asztalhoz és elfelejti, hogy neki. tulajdonképen itt is dolgoznia kellene. Elfelejti annyira, hogy belebeszél a hölgyek kártyájába, kik nagy hamar észreveszik, hogy nem ért hozzá és meghívják egy-két játszma »gigerlire« mikor is a riporter elveszít egy-két vadonat új egyfill érést és végtére még névsora sincs. Saját kiküldött tudósítónk is igy járt volna a keddi napon, ha nem hozza össze a sors még az úton lapunk egyik szellemes, női munkatársával, kit a vasárnapi levelek révén régen ismergetnek. Munkatársunk referádája egész terjedelmével és őszintéségével igy hangzik: Kedden este 6 órakor megborotválkoztam, és miután Aczélnál csokoládé munícióval elláttam magam, ruganyos léptekkel iparkodtam a cél felé és ezen ruggyantás lépéseknek köszönhettem, hogy utóiértem Margát, vasárnapi leveleink nőnemű stílusának kiváló mesternőét. — Csókolom a kezét kedves kolléga ! — Quo vadis Ipse ? — mosolyogta ő kedvesen. — Nézzen rajtam végig. A pósta-épület előtti lámpát lépteivel közelebb hozva végignézett. — Édes barátom, amint én látom, maga kétszer mosakodott! — Márga kérem, ne verseljen, az magának rosszul áll ! — Ah! borotvált ál! Most már tudom: hölgyek társaságába mén úgye ? — Eltalálta, a kath. kör zsúrjára. Nem tart velem ? — De mék, mondta ő szokott pajzán modorával s aztán végig mértük • a Bottyán-palota frontját, mikor pedig a mérnökség sarkára léptünk, Márga hirtelen megállt és hallgatózva panaszkodott. —: Pszt! — valami hang ütötte meg a fülemet . . . — Igen ? ! — nekem meg a dobhártyámat. — Üssük vissza, de nem, mégse, hisz ez a kath. körből hangzik. Menjünk. Belépve a nyitott kapun az előszobába egész közelről hallottuk, hogy bent a hölgyek jóízűen mulatnak. Az egész előszoba női- és férfikabátokkal és kalapokkal volt kibélelelve. Margának ez szemet szúrt. — Hisz ez nyilt pályázat kabátlopásra, nem viszik el ittt a kabátokat ? — Hja, mit csináljunk, még nem telik portásra. Sok a fentartási költség, kevés a jövedelem. Beléptünk a nagy terembe. Elszórva, asztaloknál hölgyek és urak voltak, kik különféleképen mulattak és mulattattak. — Sok az asszony, sok a férfi és a jókedvű farsangvégi, — jegyezte meg rímelő női kollegám. A társaság igen kedélyes volt. A mamák és urak társalogtak, a leányok és ifjak társasjátékokat, a kisebb leánykák egyike párnát hímzett, a másik almát hámozott és igy tovább, mindenki megtalálta a maga foglalkozási és társas körét. Vidámság, kacagás mindenfelé. — No, ugy-e, nagyszerű? — Igen, Ipse barátom, nagyszerű. —- És nincs semmi megjegyzése ? — Dehogy nincs ! — nagyon jó, hogy Önök a nőket is belevonják a társaskörökbe. A nő jelenléte mindig finomítja a férfiak érintkezését és azt hiszem idegedző is, ami magának mint újságírónak különösen ajánlatos. A kényelem semmi kívánni valót nem hagy, szép termek, gazdag felszerelés, zongora, toalett terem és mint látom a kávé és tea is jó, mert sokat fogyasztanak. — Brutsy-féle tea, — siettem a reklámmal s aztán a lakomához teritett biliárd termen át az olvasó terembe vezettem Margát, ki a »Csendet kérünk« táblánál megállt. — Lássa, milyen maliciózusak maguk férfiak, miért függesztették ki e táblákat? — Bocsánat! — ez a tábla már a kör létezése óta itt van; ez nem az utóbbi időkben függődött ide. De nézze, engem a kötelesség a játékasztalhoz hív, nem volna szives megcsinálni a névsort. — Nem akarom magam leleplezni, mint tudósítójuk. — Mindegy, kérem csinálja meg, hisz ismer mindenkit. — Ugyan, — ne rimánkodjék ! — Nerimán kán ! — ha jól emlékszem, ez a perzsa nagykövet! — Üsse meg a követ! — inkább megcsinálom a névsort, csak maga ne csináljon ilyen rossz vicceket. És Márga össze is állította a névsort ilyeténképen : Kersch Ferencné és Etus, Walter Mihályné és Thuróczy Margitka, Szecskay Kornélné, Margit és Marianna, Grósz Ferenczné és Margit, Sebők Ferencné, Reviczky Gáborné és Erzsike, Reviczky Győzőné és Arpadin, Niedermann Józsefné, Berti és Erzsike, Bleszl Ferencné, Margit és Erzsike, Pfalcz Józsefné, Hoffmann Erzsike, Vaszary Mihályné, Perényi arpádné, Mattyasóvszky Lajosné és Marianna, Szeyler Vilmosné, Gizike és Margitka. Ezután pedig távirat stílusban a következő tudósítást fűzte: Jó kedv, jó vacsora, kedély, pajzanság, éjfélig tánc és aztán feloszlás. Ipse. Döntés a villamos ügyben. A világítási bizottság szerdán délután tartott ülésén véglegesen döntött a villamos világítás rég vájudó ügyében s örömmel konstatáljuk, hogy ez a döntés olya,p, mely megnyugvásra fog találni a közönség minden rétegében; egyrészt azért, mivel a villamos világítás nem fog ujabb terheket róni a városra, másrészt pedig mivel a Ganz-gyár, melynek ajánlata elfogadtatott, teljes garantiát nyújt arra, hogy az esztergomi villamos telep, a hozzáfűzött várakozásoknak mindenben meg fog felelni. A bizottság eme ujabb, de most már végleges határozata némileg ellentétben áll előbbi állásfoglalásához, midőn t. i. a hazainak ajánlatát fogadta el részletes tárgyalások alapjául, de ez a hirtelen fordulat csak kellemes meglepetésül szolgálhat a közönségnek, mivel a Ganz-gyár ujabb ajánlata sokkal kedvezőbb a városra nézve, mint a Hazaié volt. A Ganz-gyár ajánlatának előnyei a következőkben foglalhatók Össze: a telepet a város építteti s ez olykép lesz berendezve, hogy abból közvilágításra 24 ívlámpa, 250 drb. 25 gyertyafényü izzólámpa és 100 drb. 16 gyertyás izzólámpa, a magánvilágitásra pedig 4000 drb. izzólámpa fog szolgálni: a telepen ezenfelül /oo°/o-os tartalék áll rendelkezésre, mely szintén 4000 lámpának felel meg. — A város fizet a telepért 16000 korona évi annuitást s a Ganz-gyár saját kockázatára bérbeveszi a telepet a várostól egyelőre 10 évre s a bérlet-szerződés ezenfelül meg kétszer meghosszabbítható 5—5 évre: — bérösszeg fejében a Ganz-gyár ingyen világítást ad a városnak, melynek tehát az évi 16000 koronán felül semmiféle tulkiadása ne?n lesz. — A Ganz-gyár a tiszta haszon 15 majd 35%-ában részesiti a várost. A villamos telep ugy épül, hogy annak megnagyobbítása bármikor megtörténhet s ezen bővítés csupán abból fog- állni, hogy egy ujabb gép állíttatik fel, ami az esetre, ha megfelelő tartalékról is történik gondoskodás, mintegy 65000 koronába kerül s akkor a telep teljesítő képessége 9000 lámpa a közvilágításon kivül. A Ganz-gyár ajánlatának előnyei szembeszökők : Olyan telepet állit, mely a mai viszonyoknak megfelel s ez a telep oly annuitásokat igényel, mely alig haladja meg a világításért eddig fizetett évi összeget s a város nagyszerű kivilágítást kap; a kereskedelmi és műszaki kockázatot teljeseit a gyár viseti s ha a telep kibővítése szükségessé válik, akkor annak már olyan lesz a jövedelme, hogy az ujabb beruházás abból fedezhető. — A Hazai ajánlata szerint évente 24000 koronát kellett volna a városnak lekötnie, hogy egy gooo lámpára berendezett telepet kaphasson, (de tartalék nélkül, tehát olyat, mely tulajdonkép csak 5000 lámpának felel meg) körülbelül 500000 koronáért ; ugyan ez a telep (bővítés esetén) mintegy 370000 koronába kerül Ganz szerint; vagyis a Hazai 100000 koronánál nagyobb alapítási hasznot kívánt ebből a vállalatból. Ez a körülmény a szerdai gyűlésen konstatáltatott s a bizottsági tagok körében méltó megütközést keltett. Az áram egységárát illetőleg megjegyezzük, hogy a Ganz-gyárnak 7 fillér maximális ár engedélyeztetik hektowattonként, vagyis 1 drb 16 gyertyás lámpa 1 órán át 3.5 fillér, ez az alapár a fogyasztás arányában redukáltatik egész 4 fillérig. A felek átalányban és óra szerint vehetnek áramot; órákért kölcsöndij nem jár. A szerelésre nézve a Ganz-gyár nem kér kizárólagosságot. Ezek azok a főbb momentumok, melyek a szerdai gyűlésen alapos megvitatás tárgyát képezték. A világítási bizottság azt is elhatározta, hogy a Ganz-gyár javára történt döntést véglegesnek tekinti; a kész szerződést jövő héten a pénzügyi bizottság elé s onnan a kereskedelmi minisztériumba küldik műszaki felülbirálatra s a mint ez megérkezik, a városi közgyűlés elé kerül a villamos ügy, mely a világítási bizottság dicséretére legyen mondva, — végre valahára szerencsés megoldást fog nyerni. Heredián. HÍREK. A hercegprímás válasza. A hercegprímás 7 1 születésnapja alkalmából a neki küldöttségileg átnyújtott üdvözlő iratra a város közönségének a következő meleghangú levélben válaszolt: Tekintetes Polgármester Ur! Fogadja őszinte köszönetemet azon meleghangú üdvkivánatokért, melyeket születésnapom alkalmából Esztergom szab. kir. város polgársága nevében irásbelileg is szíveskedett tolmácsolni. — A hosszasabb'esztergomi tartózkodásomat illetőleg kifejezett óhajra nézve kénytelen vagyok' megjegyezni, hogy kinevezési okmányom oly kötelességet szab elém, a milyent bold, emlékezetű elődeim kinevező oklevelei nem foglaltak magukban. Az emiitett okmány ugyanis szórói-szóra ezeket tartalmazza:« Kívánjuk azonban és elvárjuk, hogy a fent nevezett őszintén kedvelt hivünk Vaszary Kolos Ferenc valahányszor Mi s illetőleg utódaink magyar fővárosunkban hosszabban időzünk, valamint a magyar országgyűlési nyilvános tárgyalások, különösen azok téli időszaka legalább nagyobb részének tartamára Budapest fővárosában állandóan székeljen.« — E legfelsőbb intézkedésben rejlik Esztergomtól való hosszabb távollétem magyarázata. Azon időt azonban, ami e kötelességszerű fővárosi és az egészségi állapotom által megkivánt balatonfüredi tartózkodásomon kivül az évből fenmarad, hacsak hivatalos funkciók máshová nem szólítanak, vagy egészségem az utazás elé akadályt nem gördít, szívesen töltöm székvárosomban. Megtisztelő figyelmüket isme-