ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-01 / 9. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. március 1. 9. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Politikai közömbösség. Esztergom, február 28. (TI.) Van vallási s van politikai közömbösség. Miként az előbbi minden vallást egyformának tart s következésképen egyikért sem buzog különösen, egyiktől sem várja üdvösségét, ügy az utóbbi minden pártot egyformán jónak talál, egyiknek érdekeit sem viseli szivén, szavazni pedig arra a pártra szavaz, melyhez nem elvek, hanem időszerű érdekei fűzik. E kettős közömbösség nemcsak rokon lelki betegség, hanem egyik a másikból fejlődik. A mint a vallási közömbösség vagy tudatlanságból, az igaz hit ismeretének hiányából, vagy benső buzgóság hiányából származik, úgy a politikai közömbösség az ország gazdasági és vallás-erkölcsi érdekeinek, valamint az ezek feldúlására vagy megmentésére dolgozó áramlatoknak nem ismeréséből, vagy emez érdekek iránti részvétlenségböl ered. S a ki vallás dolgában közömbös, az nem fogja lelkiismeretben kötelességének tartani a politikai színvallást sem, különösen ha ezért valamit kockáztatni kellene. Ennek a politikai közömbösségnek egy uj, látszólag szelídebb, valójában pedig ép oly veszélyes nyilvánulása a nézet, mely szerint: nem kell külön keresztény párt! minden pártba válasszunk be megbízható keresztény férfiakat, kik a vallás érdekeinek minden pártban hangadói legyenek. A politikai közömbösség ebben az alakban még az elmélet, a Programm tekintélyével is begyeskedik. Nagy garral hirdették legújabban a bajor álreformerek a német centrum ellen. Ha kell, még ilyféle állításokkal is dobálkoznak: a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJAT ? A nagy kérdőjel. (Folytatás.) Goethével az asszonyok egész életében csak jót és szépet tettek és a női nemtől élvezett kegyek mindenesetre nagy befolyással lehettek az ő emberismeretére. Az édes, kedves leánykák, Margit és Klára, akikben ő a legszeretetreméltóbb női tipust rajzolta meg, elárulják, hogy nagyon behatóan foglalkozott a nők természetrajzával és sok szépet fedezett fel bennük. Mit látunk mégis ? a bájos leánylelkek festője agglegény marad, élete alkonyán pedig az okos, kedves nő helyett elveszi a gazdasszonyát, mert arról tudja, hogy az továbbra is csak gazdasszonya marad, nem befolyásolja őt sem a háztartásban, sem gondolataiban. Aki Nesztroynak darabjait látta vagy olvasta, észrevehette, hogy azokban a házasság, de egyáltalán a nő oly maró gúnynyal van megrajzolva, hogy a nő-emancipátorok legnagyobb ellenségének kell tartanunk. A nők magukra nézve nem épen hízelgőén nyilatkoztak meg, úgy, Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. vallásnak semmi köze a politikához; nem kell politikai katholicizmus, hanem vallásos katholicizmus. Uramfia! hát elölről kezdjük azokat a keserű tapasztalatokat, melyeket a ker. népek az alkotmányos korszak hajnalától mostanáig átéltek, mig arra a meggyőződésre jutottak, hogy bevallott keresztény párt nélkül a népképviselet korában boldogulni nem lehet; hogy a politikai közömbösség sem elméletnek, sem praxisnak be nem válik ? Mi a sorsa néhány keresztény érzelmű képviselőnek a liberális többségben? Beolvad, alkalmazkodik, hallgat, maga is liberálissá válik, de a többség akaratát irányítani nem fogja soha. Néhány csepp bor a Duna vizében, mely azt borizüvé nem fogja tenni soha. Csakis egységes, tömött sorokban, egymás mögött ülő párt képes valamely programmot megvalósítani a modern törvényhozásban. A politikai közömbösség tehát nem elv, hanem az elvek hiánya; legfeljebb oly értelemben rendszer, a milyenben a pártonkivüliség is párt-számba megy nálunk. Szibériai fuvallat, mely dermeszt és késleltet minden egészséges fejlődést. Ezzel takaródznak hivatalnokocskák most, a nyilvános szavazás korában, kik talán máshová szavaznának, ha meggyőződés szerint szavazhatnának. Ezzel altatják lelkiismeretüket itt-ott plébánosok, kik a politikai küzdelmek sokszor salakot felvető hullámcsapásainak félik kitenni személyüket, vagy pedig koncokról, kitüntetésekről álmodoznak. Ebbe kapaszkodnak különösen sokan, kik a személyes ismeretség, barátság kedvéért nem átalják politikai elveiket elárulni. Noha müveit emberek között a pohogy a különben hálás szerepeknek ritka színésznő örült. Ez az ember, ki a házasságot úgy ócsárolta, sohasem nősült meg, és-mégis a női struktúrának három alapvonását a legjobban határozta meg ily képen: -»Idegei pőkhálószerüek, a szivecskéje viaszból van, a fejecskéje pedig — vasból.« Szigorú, de mégis kedves meghatározás ez, mit ha a bécsinagy élcelődő le mert írni, még sem olyanok a nők, milyeneknek színdarabjaiban bemutatta. Nietzsche a modern istentagadó és Übermensch, ki minden szépnek és gyöngédnek halálos ellensége, keserű tapasztalatokat szerezhetett a nőknél, mert mig voltak művei, melyeket fáradozón dedikált egy ifjúkori ideáljának, utóbb egyik munkájában igy irt: y>Ha nőhöz mégy ne feledd az ostort.a Ezt a durva kitörést mélyen tisztelt hölgyeim ne vegyék rossz néven a már porló bölcselőtől, mert a szegény utóbb megőrült, de véleményem szerint mégis hamarább, mintsem ezt a kijelentést megtette és kortársai ideg-gyógyintézetbe szállították volna. . f Heine a német költő, hogy mikép gondolkozott a nőkről, elárulja azon ismeretes nyilatkozata, mely szerint 20 éves korában az volt ideálja, hogy a legszebb asszony csókkal jutalmazza legsikerültebb műveit. A nőkről Napoleon is tett megjegyzéseket, és egyik legérdemesebb kijelentése az, mit Madame Stael szalonjában hangoztatott. A francia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. litikai nézeteltérés a barátság kötelékeit kell hogy érintetlenül hagyja. A politikai közömbösség vétek! Az állampolgár, polgári jogainak gyakorlatában is, melyek között első a választójog, Istennek akaratához van kötve, s lelkiismerete szerint tartozik cselekedni, a jót tehetségéhez képest előmozdítani, a rosszat ellensúlyozni. »Ne mondja senki, hogy a politikának semmi köze a valláshoz!« igy ir az osztrák püspöki kar 1891. közös körlevelében. Avagy ki ne tudná, hogy manapság a politika dönti el az országok sorsát gazdasági és vallási szempontból? Ki ne tudná, hogy az országok sorsa elintézésének nagy hatalma az uralkodókról a népképviseletre szállott át, vagy legigazibb értelemben a népre, a választópolgárokra, kiknek kötelességük meggyőződésük szerint való követeket küldeni az országgyűlésre. Kiki tehát felelős választó jogának mikénti használatáért; a kik pedig példájukkal sokakra hatnak, sokszorosan felelősek Isten előtt! Az elv kérlelhetlen s következetes; nem ismer sem sógorságot, sem komaságot. S mivel elméleti és tapasztalati igazság, hogy csak egységben tömöritett pártok képesek a parlamentben érvényesülni, programmjukat a megvalósuláshoz közelebb hozni, azért félre a közömbösséggel! kiki elveinek zászlaja alá sorakozzék. A galánthai kerületben Eszterházy Mihály gróf szabadelvű jelölt áll szemben a néppárt jelöltjével. Eszterházy katholikus főúr, hét templom kegyura. Ha arról volna szó, hogy más liberális, vagy függetlenségi jelölttel szemben támogassuk, helye volna a paktálásnak. De néppárti jelölttel szemben bárkit, még delnő rendkívül éles eszű, ideális gondolkozású asszony volt, ki a hatalmas imperátor nagy szellemében rokonságot keresett, s mindent elkövetett volna, hogy a nagy embert érzelmekben mély szivéhez, és eszmékben magas lelkéhez kösse. Napóleonban ő még az olasz hadjárat alatt felismerte a világraszóló geniet és sürün kereste fel leveleivel, melyekre hasonlóakat várt, de Napoleon soha sem tudta azokat eléggé meleg hangon viszonozni. Tartózkodását Staelné később felismerhette, mert legnagyobb ellenségévé lett annak, kit előbb imádott. Napoleon hires -kijelentését még tábornok korában tette, midőn a delnő azt kérdezte, hogy milyen nőt szeretne legjobban ? — A magamét, volt a válasz. — De melyiket becsülné ön legtöbbre ? — Aki legjobban foglalkozik háztartással. — Értem, de végtére ki lenne az ön szemében a legkiválóbb nő ? — Az, kinek legtöbb gyermeke van. Ebben a válaszban a sok-sok katonát kívánó későbbi imperátor szólalt meg Napóleonból, de Staelné, s vele mi is megértjük gondolkozását, hogy a túl okos nőket nem szerette. Schopenhauerről nem szólok, mert annak sötét pesszimizmusa a nőket is feketére festi. Jókai, a mi koszorúzott irónk egész könyvtárt irt össze és művei között alig" is van egy, melyben különböző női alakot ne állítana elénk, de úgylátszik, még mindég nincs tisztában ezzel