ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-02-15 / 7. szám

szagnak és most Esztergomon a sor a felülésben. Ha az emiitett társaság ajánlatát elejti, felül és a nemzeti frázisokkal színezett vesszőparipán lo­vagolja magát a világtalanságba. Ypsilon. Hitfelekezeti iskoláinkról. — Visszhang a »Tanfelügyelői illetéktelenségek* cimü ujabbi vádakra. — Mig a gyáva sopánkodik : — erdőt szánt az erős. Gróf Csáky Albin. Engedje meg nekem az igen tisztelt főszer­kesztő ur, hogy abból a szives készségből kifo­lyólag, melylyel minapi soraimnak becses lapja hasábjain kegyes volt helyet engedni, ujabban ugyancsak az Esztergom mult vasárnapi számá­ban (L) jegy alatt megjelent s kifejezéseiben elég udvarias, de alapjában téves cikkre, a népoktatás békés fejlődése érdekében, most is megtehessem észrevételeimet. Teszem ezt főleg azért, nehogy az emiitett közlemény téves okoskodása, a tanügyi admi­nisztrációval mélyebben nem foglalkozó közegek­nél gyökeret verve, átmenjen a köztudatba s a téves nézet ez által hivatalos működésemre is zsibbasztólag hasson. Először is abban a közleményben arról van szó, hogy abból az alkalomból, midőn iskolaláto­gatásomkor szerzett közvetlen tapasztalataim alap­ján, az iskolai állapotok megjavítása iránt, — több iskolaszékhez közvetlenül figyelmeztetést intéz­tem : szememre lobbantja a cikk irója, hogy az egyházi hatóság elkerülésével s annak háta mö­gött eresztettem szárnyra, szerinte, azt az ukázt. Holott, úgymond, eleget megmagyarázták, s a királyi tanfelügyelőnek tudnia is kellene, hogy a katholikus iskolák legközelebbi felsőbbsége az egyházi főhatóság, tehát csakis ennek a felsőbb hatóságnak utján lehet az iskolaszékkel érintkezni. Szóval, a cikkíró azt akarja kisütni, hogy a királyi tanfelügyelőnek nincs joga az iskolaszék­kel közvetlenül érintkezni. No kérem szeretettel, ez oly vastag tévedés, hogy szinte röstellem cáfolni. Hisz törvény és miniszteri utasítások szabályozzák a királyi tanfelügyelők s a hitfelekezeti iskolai hatóságok között az érintkezés minémüségét. Ámde azért mégis bizonyítok, hogy egyszer­mindenkorra bevágjam az útját ilyféle téves néze­tek terjedésének. Az 1876. évi XXVIII. törvénycikk 5. §-ának 1. pontja azt mondja: »A királyi tanfelügyelő, ugy a polgári, mint a hitfelekezeti iskolaszékek­kel s községi s egyházi hatóságokkal, úgyszintén az iskolák felsőbb hatóságaikkal közvetlenül is erintkezhetik.«. A népiskolai királyi tanfelügyelők részére 1876. évi szeptember 2-án 20.311. szám alatt kiadott miniszteri utasítás 57. §-a pedig hozzá teszi: >,> személyesen, vagy levél által is.« De tájékozva kell lennie annyira-mennyire a sajátságos viszonyok felől is, melyek eleinte meglehetősen kiforgatják az embert. Megszivlelésül azoknak, akik Itália örökké mosolygó ege alá készülődnek, egy ép oly alapos, mint szellemes német iró, Hettinger, Welt und Kirche c. könyv szerzőjének pompás olasz viszony­rajzát mutatom be. A műveltebb tollú Hettinger, ki nemcsak ,többször, de sok évet is töltött Ró­mában s járt ott nemcsak vasúton, hanem ötven­hatvan év előtt, ifjú korában, még poros országúti kocsin is, az olasz viszonyokat a németekkel egybevetve, igy ecseteli: A mit a tél vége felé Itáliába utazó turista hiába keres, az a meleg kályha. — És igy tég­lával vagy kővel kirakott fűtetlen szobája meg­lehetős zord hangulatba sodorja. A salonok kan­dallói inkább csak architektonikus diszkályhák. Az olasz még a téli verőfény ellen is elpony­vázza magát s kinyitogat ajtót, ablakot, mert neki a léghuzam bajairól fogalma sincs. A német­nek keskeny, de meleg és puha ágya van, meg­lehetős sok tollal; az olasznak széles, de kemény és szellős, vékony gyapjutakaróval. Németország­ban pincérrel, Itáliában komornyikkal van az embernek dolga. A német anya sétaközben kar­jára veszi gyermekét; Olaszországban a papa cipeli s a mama legyezőjével szórakozik. — Né­metországban csinos és kényelmes bútorokkal diszitik a szobákat; Itáliában még a hercegi lakások is kevés bútorral, sokszor csúnya szalma­székkel és zófával vannak vékonyan népesitve, de azután valamelyik sarokban áll egy szobor, vagy a falon függ egy olyan festmény, melynek No, ez csak világos ! Tehát törvény és mi­niszteri utasítás mondja ki, hogy igenis a királyi tanfelügyelő személyesen is, szóval is, Írásban is közvetlenül érintkezhetik az iskolaszékkel. Amint érintkezem is 32 év óta. A hivatalos iskola-látogatások alkalmával szerzett tapasztalatok nyomán teendő intézkedé­sekre nézve pedig, ugyancsak az imént idézett miniszteri utasítás 67. §-a szószerínt azt mondja : »A királyi tanfelügyelő a felekezeti iskolában tapasztalt hiányokra figyelmezteti az iskolaszéket, esetleg az egyházi elöljáróságot, s ha feltűnő, vagy épen lényeges hiányokat talál, egyszersmind kijelenti, hogy az állapotok meg nem javítása esetén, kénytelen lesz a közigazgatási bizottság­nál s ennek utján a közoktatásügyi miniszternél jelentést tenni, minek következménye lehet a népiskolai törvény i5.§-ának alkalmazása.« Vagyis a népiskolai törvény ezen s egy másik, a 23. §-ának alapján — községi iskola lesz szervezendő. Nos hát, a jelzett esetben, a királyi tanfel­ügyelő nyomról nyomra épen e szerint a minisz­teri utasítás szerint járt el, amint ez kitűnik abból a litografált részletből is, melyet cikkíró szórul­szóra idézett is. A királyi tanfelügyelőnek ez az úgynevezett »ukáz«-a tehát nem volt intés, mert ez, az egyházmegyei főhatóság utján, a miniszter joga, se nem volt felszólítás, se p^dig fenyegetés, hanem szószerint kifejezett »figyelmeztetés,« a ne­talán beállandó következményekre. Csak azt nem tudta a cikkíró ur, hogy az az idézett, szórói-szóra épen a miniszteri utasítás­ból van átvéve s első személybe áttéve. De más részt a cikk irója ezzel az általa is idézett rész­lettel, habár akaratlanul is, de épen önmaga állí­totta ki a bizonyítványt arról, hogy a királyi tanfelügyelő eljárása csakugyan szabályszerű volt. A cikkíró ur a közlemény további részében tanácsokat is ád a királyi tanfelügyelőnek. Tisz­telettel arra kéri, hogy sirja el panaszait az egy­házi főhatóság előtt »in Wort und Bild.« Az egyházi főhatóság, mint az iskolaszék felsőbb hatósága azután meginti azokat s ő kívánjon érdemleges határozatokat s biztosítja cikkíró a királyi tanfelügyelőt, hogy nem 30, de 3 nap alatt megkapja azt. No hát, a tisztelt cikkíró urnák ez a taná­csa meg nagyon elkésett, mert ezt a királyi tan­felügyelő mind megtette már négy, sőt öt évvel ez előtt. Ha talán kételkedik, mindezekről meg­győződhetik az egyházmegyei alsó iroda iktató­könyvéből. De ugy látszik, hogy az iskolaszékek legnagyobb része, az egyházmegyei főhatóság megintésére sem iparkodott, nem három nap, de öt év alatt sem reagálni. A többek között ott van legszomorúbb példa gyanánt a lábatlani iskola, amely lehet, hogy egyik szép napon — összedűl. A vármegyében 82 uj tanitói állás lett szervezve, tehát van elég tanitó. De hiányzanak a megfelelő s elegendő számú tantermek. Sok helyen a régiek rozzantak, vagy tultömöttek. ára ezrekre rúg. — A németnek hiányos az ebédje leves nélkül; az olasz pedig hiánylaná az ebédjét gyümölcs nélkül. — A német télben kimenet jó melegen, odahaza könnyen öltözik; az olasz könnyebb ruhában jár, de sokszor felöl­tőjével és kalapjával ül az asztalhoz. — A német befelé fordítja jobb kezét mikor köszön, az olasz kifelé. Németországban látjuk a telet, de nem érezzük; Itáliában nem látjuk a telet, de érezzük. Igy Hettinger. A legtöbb magyar turista különben csakugyan késő őszszel vagy tél idején látogat Itáliába s nagyot néz, ha a sötétzöld cip­ruszfákon vagy kecses pálmagallyak közt hófész­kekkel találkozik. De az is bizonyos, hogy az olasz hó, mint a francia tűz, nem tartós. Sajátszerűnek látszik, hogy a franciák, a kik elég sűrűn látogatják Itáliát s kiknek nyelvén fordul meg ott az angolon kívül majd az egész művelt világ, nem szerveznek Cook-féle francia turistagyarmatokat. — De csak első tekintetre. — Mert angolul nagyon kevés olasz tud, fran­ciául azonban ugy-ahogy majd mindenki ért. A francia odahaza van tehát meglehetősen a talián testvérek között. A tedesco-gyülölet, a német emberevés kora, ugy látszik, lejárt s emlékei már csak a másodrendű képgyűjteményekben látha­tók a francia puskaporral kivivott olasz diadalok­ban, szörnyű sok osztrák halott s eszeveszetten rohanó generálisok ábrázolásában. A magyar mindenesetre rokonszenvesebb Itáliában, mint a német s a sötét olasz szempár még több tűzzel ragyog, mikor ezt a rokonszen­vet az olasz természet gyors közlékenysége szerint rögtön el is árulja. Például Nyerges-Újfalun 158 növendék van egy terembe összezsúfolva ugy, hogy padlón is kuco­rognak az asztal körül. Sok iskolánál pedig bér­házakban elhelyezett egészségtelen, szűk, sötét, nedves, dohos, fülledt levegős zugolyokban szo­ronkodnak és satnyulnak a növendékek. Némely helyen pedig féliskoláztatás van behozva, nagy hátrányára az oktatás eredményének. No hát, ez türhetlen állapot, mely most már egész súlyával a királyi tanfelügyelő fele­lősségére nehezedik. Ezt hangsúlyoztam figyel­meztetéseimben 38 népiskolával szemben. Ezek között van 5 evangélikus református, 1 ágostai hitvallású evangélikus és 1 izraelita hitfelekezeti iskola is, melyeknek iskolaszékeihez szintén elkül­döttem a figyelmeztetést, felsorolva részletesen a hiányokat. Már most bármit határoznak is figyelmez­tetéseimre az illető hitfelekezeti iskolaszékek, a további teendőket szintén a törvény irja elő. Az államosításra való törekvés vádját pedig kereken visszautasítom. Hiszen legújabb keletű figyelmeztetéseim is az iskolaszékekhez nyílt bizonyítékai annak, hogy igenis a királyi tanfel­ügyelő az iskoláknak csakis hitfelekezeti alapon való szervezését tartja _ szem előtt s egyedüli ideálja — a jó iskola. Am feleljenek meg a hit­felekezetek törvényszabta kötelességeiknek s akkor nincs hatalom, mely kivonja a gyékényt talpaik alól. De ha összetett kézzel csak a sült verebet várják, vagy Pató Pálként, csak a vállaikat vo­nogatják, vagy a «non possumus« kényelmes álláspontjára helyezkednek : akkor magukra ves­senek, ha esetleg árkon tul — hegymesterek lesznek. Tehát nyájőrök vigyázzatok ! Valami bal­csillagzat jár a közöny jelében, mely veszélyt jelez a karám körül. Azt is kereken kijelentem, hogy a királyi tanfelügyelőnél, működése irányításában, nem sze­repelnek semmiféle »gondolatok a háttérben.« Neki még csak öt éve van hátra t a nyugalom éveihez. Már esteledik, alkonyodik. És ő ezt a hátra levő öt évet, mint népnevelési tanfelügyelő, csakis Esztergom-vármegyében óhajtja eltölteni. Semmiféle központba való törekvési vágyai nin­csenek. Ahhoz már öreg legény. De annyi erőt még érez magában, hogy a még hátra levő öt év alatt, ha a Gondviselés is ugy akarja, rendezi s .rendezteti a vármegye és város összes népok­tatási ügyeit s törvényszabta állapotokat hagy hátra utódjának. Addig pedig fel, vállvetett erővel a mun­kára ! Félre minden bizalmatlansággal, sopánko­dással s gyanúsítással ! A cél egy : vallás-erköl­csös és nemzeti népnevelés alapján, — a haza föl virágoztatása. Egyébként pedig a cikk ismeretlen írójá­nak, hogy Pázmány Péter szavajárását hasz­náljam : — Istentől üdvösség, tőlem tisztesség! Vargyas Endre. HÍREK. Eltűnődve ... Eltűnődve ülök a szobában, Beérzem a tél dermesztő lehet, Vígan pattog a tűz a k ályhában, S eltűröm jól a melegét. Eszembe jut a multam, a régi . . . — Volt idő, hogy sorsüldözött valék. — Lám, az ember sorsát Isten végzi: Szegény voltam, de rám gondolt az Ég. Gazdag nem vagyok, de van — kenyerem ; Csendes hajlékban kis családom vár .. . Ha majd lankadtan lehull a kezem, Lesz, ki egykor hű keblére zár. Lesz. ., de mért e zord, fájó gondolat? Telem elmúlt, most élem a tavaszt, Miként a jég és hó, ha elolvad, A napsugár zöld rügyet fakaszt. Karácsonyi Béla. A hercegprímás születésnapja. Vaszary Kolos, Magyarország hercegprímása e héten, csütörtökön ünnepelte meg születésének hetvenegyedik évfordulóját. Az országos gondok­tól körülvett ősz egyházfejedelem elvonulva a világ zajától imádkozott, midőn az esztergomi prímások várának még romokban is büszke ormáról durrogó tarackok hirdették az örömnapot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom