ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-02-15 / 7. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. február 15. 7. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, február 14. {TV.) Betelt a 25 év! Péter éveit meg­élte Leó, s oly jubileumot ül, amilyent előtte csak kettőt látott a világtörténelem. Huszonöt­éves pápai jubileum ! Negyedszázadig viselni a legmagasztosabb méltóságot e földön, hu­szonöt évet tölteni azon a trónon, melyre az emberi élet végső korába lépő egyének szok­tak emelkedni ! Ez magában véve már oly rendkivüli jelenség, mely XIII. Leó nevét ragyogó betűkkel fogja kiemelni a történelem­ben s szent Péterrel és IX. Piussal egysorba fogja helyezni. Örömtől lengetve lobog február 20-án az arany-fehér zászló a Vatikán homlokzatán. A béke fejedelmének, a szeretet hírnökének ünnepét hirdeti. Mert, ki gondját viseli az árva fűszálnak is, különös gondviselésével, friss szellemmel, ép testben megtartotta ne­künk ily sokáig azt, kit e földön mindenek fölött Atyánknak nevezünk, ki nekünk az élet igéit, az üdvösség kenyerét osztja. Ra­gyogóbban, mint 25 év előtt e napon, tün­döklik Leó homlokán jövő pénteken a tiára, a hármas korona, mely öt, mint az egész egyház főpapját, mint legfőbb tanítót, s mint AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. XIII. Leó ünnepén. Megrendül Róma százados t; la. Úgy zúg az ércharang ; Bezúgja égnek boltozatját S a földet itt alant. A nagy világ, hatalmas nemzetek Megértik szózatát S belévegyítik lelkesülten Szivüknek hő dalát. Nem tomboló, kegyetlen légiók Vad riadója az, Melynek nyomában pusztulás. Bűn és nyomor tanyáz: Ez ennél szebb és meghatóbb dana: Szívből tör felfelé, S miként a zúgó tengerár,' hatol Leó Atyánk elé! S a Cézároknak büszke városa. Mely mindennel dacolt, Mely a lenyűgözött világnak Pusztító réme volt, Melynek földjét legyilkolt vértanúk Dús vére öntözé: Ujjászülten vegyíti hódolatját Lelkes dalunk közé. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. első földi szuverént megilleti. Ö az igazság, a szentség országának, s a legnagyobb földi birodalomnak: az egész föld kerekségére kiter­jedt világegyháznak fejedelme. A katholikus egyház az utóbbi két pápá­nak hat évtizedre terjedő uralma alatt századok haladását tette meg. IX. Pius több mint 200 uj püspökséget alapitott a pogány nemzetek között. XIII. Leó még rövidebb idő alatt szintén 200-at meghaladó uj egyházmegyét alakított, részint az újonnan megtért vad népek között, részint az ősrégi, de századok óta romokban heverő püspökségek helyén. 1878-ban helyreállítja a hierarchiát Stuart Mária országában, 1881-ben újra életre hivja Bosznia régi püspökségeit, 1886-ban hierar­chiát ad Kelet-Indiának, 1891-ben Japánnak, 1895-ben helyreállítja az apostoli eredetű alexandriai patriarkátust a kopt püspöksé­gekkel. Ezenkívül az Unióban, Kanadában. Afrikában, Ausztráliában alakitott számos uj egyházmegyét, számra nézve összesen 276-ot. XIII. Leó alatt a katholikusok a tudo­mány, társadalmi élet és a politika terén oly hatalommá szervezkedtek, melylyel a kor­mányoknak számolnia kell. Maga Bismarck, a pápaság legnagyobb ellensége, Leó alatt annak méltánylójává lett. »A katholikusok álláspontjáról tekintve tagadhatlan — monda — hogv a pápaság világra szóló egyete­mes intézmény, s ennél fogva német intéz­mény is !« XIII. Leó fáradozásainak köszönhető a rabszolgaságnak megszüntetése a francia, belga, angol gyarmat-államokban. S miként szent Pál apostol monda magáról : Jeruzsálemtől Megtört tehát a büszke óriás, Meghajtá vad fejét, Mert Jézus áldón rálehelte A szent hit szellemét 1 A nyers erő hiába dörgeté Fölötte menykövit, Mit ez magában el nem érhetett. Elérte azt a hit! Ó, Róma, egykor büszke Róma te. O, hogy megváltozál ! A vértől ázó, rémes trón helyén Most Péter trónja áll! A szék, mely annyi hosszú századon Megállt ingatlanul, Habár körötte tévely és a bűn Titáni h^.rcza dúl! S miként elődid, úgy te is, Leónk, Kűzdesz szünetlenül, De győztesen, mert milliók szive Érted dobog, hevül; Isten, ki trónodat megalkotá, Oriz téged hiven S szent egyházunk, e drága lobogót Magasra tartja fenn! Boron kai Minden út Rómába vezet. Irta: Körösi László dr. A februári ünnepek Róma felé irányozzák a világ figyelmét. A hitetlenek feszült kíváncsi­sággal szemlélik azt a csodálatos mozgalmat, melyet Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Illiriáig az egész világot betöltöttem az evan­géliummal, ugy XIII. Leó mondhatja : nap­kelettől napnyugatig az egész föld kerekségét betöltöttem az evangéliumból merített tanítá­sommal. Úgyszólván minden társadalmi osz­tályt, csaknem minden nemzetet felkeresett körieveivel. Nemcsak a püspöki karhoz és a papsághoz intézett ismételten körleveleket, hanem klasszikus és örökbecsű tanítást adott a tudós világnak, az államférfiaknak az állami rendről, a polgári osztálynak a keresztény polgárok legfőbb kötetességeiröl, az ifjúság­nak az ifjúkor erényeiről, a munkásoknak a munkáskérdés helyes megoldásáról. Ehhez járulnak az egyes nemzeteknek külön szen­telt apostoli levelek. Néhány uj katholikus egyetem, mint a freyburgi, waschingtoni és több papnevelő, különösen a szegény Keleten hirdeti XIII. Leó alapító bőkezűségét. A szakadár egyházak visszatérítését szin­tén életcélul tűzte ki XIII. Leó pápa. S most, midőn a térbeli távolságok már megszűnnek, s a világi hatalom alábbhagy lelkiismereti kényszerével —- e kettő hozta létre a szaka­dásokat — szép sikereket is aratott ebbeli törekvése. Alatta ismét egyesült az ősrégi örmény és kopt egyház. S Angliában és Észak-Amerikában körlevelei óriási visszaté­rési mozgalmat indítottak meg. S e rengeteg, öt világrészre kiterjedő munkásság közepette megőrizte szellemének élénkségét, termékenységét, mindvégig nem csak iránytadólag, hanem tettleg működik. Orvosai váltig tartóztatják a sok audienciától, de azért ö még most is naponta 4—5 órát fogad zarándoklatokat, egyházi, világi nagyo­sz. Péter dicsőséges utódának jubileuma indit a világ" hivatalos rendezése és hatalmi kényszer nél­kül. A hivők pedig édes örömmel tekintenek a szent aggastyán ünnepére, melyet egyforma áhí­tattal ülnek meg keleten és nyugaton, éjszakon és délen, szegények és gazdagok, a kiket a katho­licizmus hatalmas egysége olvaszt össze. A napokban meghalt egy hires párisi újság­író, a Times francia képviselője. Nekrológjában sok volt a dicsőítés pünkösdi rózsáiból, de volt valami, a mi szokatlanul érdekes. A nevezetes újságíró a XIX. század legnagyobb emberének Bismarckot tartotta. Súlyos felfogás volt ez Pa­risban, főkép Sedan után. De a hírlapíró dacolt a a francia közvéleménynyel és csak azért sem vonta vissza kinyilatkoztatását; sőt épen akkor, midőn a francia kormány földönfutókká tette a francia kultúra legönzetlenebb napszámosait, a szerzete­seket és apácákat, épen akkor, mikor a francia köztársaság a Dieu szót kitörülte szótárából, a merész hírlapíró azt hangoztatta, hogy Bismarck­nál csak egy nagyobb embert ismert a XIX. század és ez: XIII. Leó pápa. Érdekes azután az is, hogy Zola, a XIX. század erkölcseinek rothadásából élt nagy realista, midőn Rome kötetéhez készült, az örök városba utazott, hogy lássa a pápát. Miniszterek ajánla­tával jött, de hiába. Napokon keresztül mindent elkövetett, hogy bebocsássák a Vatikánba, de hiába. Könyörgött, fenyegetőzött, haragudott és szégyenkezett, de hiába. Az »ünnepeit« Zola nem volt méltó arra, hogy átlépje XIII. Leo pápa küszöbét. Megjelent azután a kötet a Vatikán

Next

/
Oldalképek
Tartalom