ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-02-08 / 6. szám

A körlevél egyúttal annak is tanúsága, hogy a kath. egyház csendesen, minden feltűnés nélkül munkálkodik tovább-tovább, de biztosan és a katholicizmus nagy Magyarországban egy a magyar nemzeti törekvésekben, melynek egyik legcardinalisabb elve: nyelvében él a nemzet. Vasárnapi levél. Gáz vagy villany ? — Ez a kérdés már hetek, sőt hónapok óta annyi nyomdafestéket és papirost fogyasztott, annyi nyelvet és tollat koptatott, hogy végtére maga a kérdés is kezdett kopni, unalmassá válni, és ha még sokáig lebeg a város fölött, mindenesetre oda jut, hogy napirendre térünk fölötte. Maga a város közönsége e nagy kérdéssel szemben tanácstalanul, lehet mondani egykedvűen állott, mert a hivatalos Ízzel megstilizált és kibocsátott felhívások csak arra voltak jók, hogy a közönséget elkeserítsék azokkal a dicshimnuszokkal, melyek a gázt dicsőitették, holott a villany célszerübbségét az első osztályos gimnazista is tudja. A gáz hivei a városnak, nem kétkedünk, hasznát óhajtották elérni, de ez csak olyan képzelt haszon volna, mert mig a közönség, mint nagy általánosság, egyik kezével a hasznot bevenné, a másik kezével kétszeresen kifizetné a gáz kezelési és egyéb költségek fejében. A villanynak bevezetése, kezelése, de sőt, mint kitűnt, a világítása is olcsóbb, és még idővel, ha ez fejlődik, még olcsóbb is lesz. A világítási bizottság, mely mindez ideig a gáznak feltétlen hive volt, e héten megadta magát a közóhajnak és a mérvadó köröknek és a villanyost fogadta el. Csütörtökön délután dült el a nagy kérdés a város tanácstermében. A bizottsági tagok teljes számmal jelenvoltak és Budapestről ez alkalommal az Első Magyar Villamossági Részvénytársaság is képviseltette magát Molnár műszaki igazgatóval. A társaság ajánlatát az igazgató kimerítő magyarázattal kisérte. Oly meggyőző hangon, oly keresetlen, egyszerűséggel adta elő a kellő felvilágosításokat, hogy a bizottság egyszerre belátta, miszerint itt minden gáz-akció hiába való, mert aki ilyen ajánlatot is visszautasít, annak nem is kell világosság. Az igazgató, igen helyesen, utalt arra, hogy a gáz világítást sem a főkáptalan, sem a szeminárium, sem a primacia, sem az érseki nőnevelőintézet be nem vezetheti nagy átalakítások nélkül. Ezt mi azzal toldjuk be, hogy nincs is szándéka, sőt a világítási kérdés felmerültekor ezt határozottan kijelentettük, de ezzel a bizottság nem akart számot vetni, dacára, hogy az intézetek, a primási palota és káptalani házak körülbelül felét képezik az egész világítás fogyasztásának. Nem vezethetik be azért, mert a gáz veszedelmes, kezelése körül olyan esélyek adhatják magukat elő, melyek roppant szerencsétlenségekre vezethetnek. A gáztársulatok ajánlatait teljesen lefőzte most az emiitett részvénytársaság, és oly ígéreteket tett, hogy Esztergom világítása, ha e szerint létesül, első lesz az országban. E szerint a világítás 24000 koronába kerülne a városnak évenkint, mely összegből 5—-óooo korona évenkint a városnak visszatérül s igy a kilátásba helyezett villamvilágitás alig kerülne 7000 koronával többe, mint a mostani lelket ölő sötétség. A társaság 10000 lámpát ellátó telepet rendez be, ugy hogy innen Párkányt és a többi közeli községeket is elláthassa árammal. A társaság igazgatója Ígéretet tett, hogy az esetre, ha a város világítását átveszik, a főszékesegyház kupoláján egy több száz gyertyafényü reflektort helyez el, mely folyton forogva az egész környéket nappali világításba helyezi. Ez a fénytszóró nap messzire hirdetné a magyar Siont és nem csak a városnak, de a társaságnak is dicsőségére szolgálna. Az ajánlatban oly tapintatos és méltányos számitások vannak, hogy feltétlenül meghódítják a gáz világ legnagyobb hi vét is, sőt a kik a házi kezelést használták ellenérvvül, azok is bevonták a vitorlákat, mikor Molnár Lajos igazgató kijelentette, hogy a telepet a város 15 év múlva maga kezelheti. A bteottság kénytelen volt belátni, hogy bűn volna el nem fogadni az ajánlatot; és azon módon, hogy lelkesült a gázért, és minden tanulmányút eredménytelensége mellett is ezzel akarta világítani a várost — lelkesedéssel elfogadta a részvénytársaság ajánlatát és mint ilyet a pénzügyi bizottsághoz vezérelte, honnan majd a közgyűlés elé kerül. És ez azon pont, hol a kérdés eldől! A városi képviselő testület tagjai minden esetre tudni fogják kötelességüket és megfogják óvni a város érdekét. Ezt az ajánlatot egyhangúlag kell elfogadni minden olyan polgárnak, aki városa fejlődését, de a maga érdekét is szivén viseli. Heredián. Ismét egy tanfelügyelői illetéklelenség. , (L.) A babérkoszorú is úgy ér valamit, ha teljes. Ugylátszik, ezt tartja Esztergomvármegye királyi tanfelügyelője is, midőn a következő litografált — tehát több iskolaszéknek is megküldött — ukázt eresztette szárnyára, ismét az egyházi főhatóság megkerülésével — hogy ismét egy levéllel szaporítsa koszorúját: »Esztergom vármegye kir. tanfelügyelője . . . szám. Határidő 30 nap. A róm. kath. iskolaszéknek . . . A folyó 1902/903. tanév . . . havának . . . dik napján hivatalosan meglátogatván a . . . . népiskolát, azt tapasztaltam, hogy ... itt leírja mit tapasztalt, hogy pl. nincs elég tanterem, szük a tanterem stb. stb. itt-ott kényszer-gondolatok is szerepelnek ; azután igy folytatja: Ezzel a tűrhetetlen állapottal szemben figyelmeztetem az iskolaszéket, hogy abban az esetben, ha az iskolaszék 30 nap alatt érdemleges határozatot nem hoz az iránt, hogy az állapotok javítása, illetőleg az iskola felépítése még folyó év nyarán, de legkésőbb szeptember hó i-ig megtörténik, kénytelen leszek a vármegyei közigazgatási bizottságnál, s ennek útján a közoktatásügyi miniszternél jelentést tenni, minek az lehet a következménye, hogy a népiskolai törvény 15. §-a értelmében községi iskola lesz szervezendő. Azért ismételve

ßgyelmcztctcm az iskolaszéket, hogy a hozandó határozatról felvett jegyzőkönyv másolatát hozzám, a jelzett határidőn belül mulhatlanul terjeszsze be. Esztergom, stb. Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelő.« Nem vonjuk kétségbe, hogy a tanfelügyelő úrnak sokban igaza van, vagy más szóval, gyökerében tán jót akar, midőn a katholikus iskolák elhanyagoltságát megszüntetni iparkodik. De kérem, minek azok a kerülő útak ? Eleget megmagyarázták már a tanfelügyelő úrnak azt, amit amúgy is kellene tudnia, hogy a kath. iskolaszékek legközelebbi /elsőbbsége az egyházi főhatóság, tehát csakis ennek a felsőbb hatóságnak útján lehet velők éri?ttkezni, s minden intést, fenyegetést, felszólítást, »ismételten intest« stb. csakis ezen felsőbbség útján lehet és kell az iskolaszékekhez juttatni ha »erdemleges« választ óhajt reá. Vagy talán az »azért is« álláspontjára helyezkedik a tanfelügyelő úr ? Kár ezt tennie. Csak emészti magát hiába, s nem illik komoly férfiúhoz és nem fog vele célt érni. »Azért is«-sel működni, ismételjük, nem illik, s ily fontos ügyben nem szabad. Mi nem követjük . őt ezen az úton, csak teljes tisztelettel kérjük, hogy sirja eí panaszait az egyházi főhatóság előtt in Wort und Bild, s kérje fel ugyanazt az egyházi főhatóságot, hogy mint az iskolaszékek felsőbb hatósága, intse meg azokat, s O kívánjon érdemleges határozatot, s biztosítjuk, hogy nem 30, de 3 nap alatt valóban megkapja azt, mert az egyházi főhatóság utasítása előttünk szent, s annak mindenben engedelmeskedünk, de illetéktelen tényezőknek nem és mégegyszer nem. És még, hogy ő nem államosít! Hát ez a »parancs« nem ismét egy lépés a szükségtelen államosítás dicsteljes útján ? A hitközség (s nem felekezeti, ha katholikusokról van szó) ezen megintésre kijelenti, hogy a megrendelt iskola-palotát szeptember i-ig felépíteni nem képes. Quid nunc? Mint a tanfelügyelő úr irja a 15. §. értelmében község-iskola lesz szervezendő. Meginti, s érdemleges határozatot kér tehát a községtől. A község, amely több helyen (ahol tiszta katholikusság lakik) egy a hitközséggel, ugyanazt felelheti csak. Mi jön most ? Jön az állami iskola. Ugyan, ugyan kedves tanfelügyelő úr, játszunk már egyszer nyilt kártyával. Sokkal férfiasabban cselekednék, ha nyíltan kimondaná: én államosítani akarok, mert . . . mert ... no azt éppen nem kívánjuk, hogy mondja meg, miért. Mit szóltok tehát hozzá, katholikusok; vagy-vagy. Erre aztán felelnénk már »erdemlegesen»,' de tagadni a tervet, bujkálni, s az egyházi főhatóság háta mögött integetni, fenyegetődzeni, záros határidőn belül határozatokat követelni, no ez lehet minden, csak nem a kormány egy tiszteletreméltó közegéhez illő eljárás. Vagy talán igy van előírva ? ! Járjon csak el a tanfelügyelő úr az egyházi főhatósággal egyetértően, megbeszélve a javitandókat; nem pedig mint valami Jupiter tonans et fulmináns, de csak az egyházi főhatóság háta mögött, igy megőrzi tekintélyét, megtartja az ügyrendet és a törvényes fokozatot, s biztosítjuk, célt is fog érni, t. i. fellendül az iskola-ügy; mert reméljük, hogy csak t IZ ti célja lázas működésének . . . HÍREK. A koldus panasza. Ne nézzetek oly megvetően reám, Hisz

1 szivem megszakad I Nem látok mást csak megvető, Mogorva arcokat! Ha már nem tudtok megsegíteni, Szánjátok helyzetem ! . . . Ó, ezt a kis sovány vigasztalást Adjátok meg nekem ! . . . Mankómon kéregetve, éhesen Járom be házatok És ázva-fázva kérlek szüntelen: Hogy irgalmazzatok: S legtöbb ajtó előttem zárva van, Legtöbb kebel hideg . . . A kőszívet a fájdalom s nyomor Dehogy indítja meg. Megvettek, mert az égető nyomor Még nem volt részetek ! Hiába is panaszlom sorsomat, Ti meg nem értetek! . . . Bőségben úsztok s szivetek silány, Sivár a lelketek, Hol szánalom s az irgalom talajt Csak gyéren érhetett I Ám vessetek meg, gőgös emberek, Taszítsatok csak el, De féljétek ám az időt, a mely Hozzátok már közel! 0. akkor hiven megfizet az Úr, Féljetek e napot, Amelyre ti az élvezet között Ritkán gondoltatok! B. Ii. * Ö Eminentiája a bibornok hercegprímás püspökké szentelésének évfordulója volt folyó hó 7-én. Ezen a napon a Bazilikában ünnepi istentisztelet volt, mely alatt a hívek buzgó imával kérték az isten legbővebb áldásait a Főpásztor életére. * Boltizár József püspök, ált. érseki helynök f. hó 3-án ülte 83-ik születésnapját. Az ünnep előestéjén a helybeli katona-zenekar gyönyörű serenadot adott tiszteletére. Másnap pedig a tisztelgők nagy száma fejezte ki szívből jövő üdvkivánatait O méltósága előtt. * Főegyházmegyei hirek. Vida János idősb, duna-szt.-páli plébános január hó 28-án 52 éves korában, papságának pedig 25. évében meghalt. — Concilia Emil kanonok, a nyugdij-intézet kormányzójává neveztetett ki Nagyszombatban. — Spertl György nyug. plébános január hó 29-én meghalt Kirván 87 éves korában, papságának 62. évében. — Cservenka Kálmán administrator lett Duna-Szt.-Pálon. * Nagylelkű adomány. Az esztergomi egyházmegyei papi nyugdíjnak vajúdásaiba ismét esett egy vigasztaló fénysugár Maszlaghy Ferenc praelatus-kanonoknak nagylelkű alapítványával.