ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-27 / 52. szám

* A szilveszter-esti szentbeszéd a bazilikában. A főszékesegyházban tartatni szokott szilveszter-esti szentbeszédet az idén Brühl József papneveidei aligazgató fogja mondani. * A megyei tisztikar gratulációja. A megye tisztikara az alispánnal élén csütörtökön délelőtt tisztelgett a főispánnál, hogy eljegyzése alkalmából őt üdvözölje. A jó kivánatokat Andrássy János alispán tolmácsolta, mit a főispán igen melegen köszönt meg, hangsúlyozván, hogy szomorú napjaiban a tisztikar ragaszkodása volt az, mi fájdalmát enyhítette, s most véle kívánja megosztani az örömét is. A főispáni vacsorára térve át, jelezte, hogy habár a mostanira csak a megye tisztikara s a hatóságok és testületek fejeit hivta meg, a jövőre nézve szándéka a hét bizonyos napján este összejöveteleket tartani, melyeken mások is meg lesznek fúva s megjelenhetnek, s amely összejövetelek alkalmasak lesznek bizalmas eszmecserék váltására, s egy-más dolog megvitatására. Majd a legilletékesebb helyen nyert felhatalmazás alapján közölte a megjelentekkel, hogy a megyei tisztviselők fizetésének kedvező megoldása már a legközelebb jövőben meg fog történni. * Promoveálás. A budapesti kir. magyar tudomány egyetem tanácsa f. hó 24-én déli 12 órakor Brenner Károlyt, városunk fiatalságának egyik rokonszenves tagját, a központi egyetem dísztermében orvos-doctorrá promoveálta. Az ünnepségen a szülők is résztvettek. A 22-ik évét alig betöltött fiatal orvos, tekintve eddigi szorgalmát, igen szép jövő elé nézhet. * Esztergom vármegye főispánja hivatalból a következő rendeletet adta ki, melylyel lapunk legközelebbi számában tüzetesen fogunk foglalkozni. »Foszolgabiro ur! Ismételve tapasztalom, hogy a községi elöljáróságok, nem tudom mily befolyások folytán és mily izgatások alapján, a felekezeti iskolák község- vagy államosítására, bár szórványosan teszik meg a lépéseket, a mely eljárásuknál nem tudva, vagy tudni nem akarva teljesen mellőzik a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak rendelkezéseit, — s ezzel nemcsak a törvénytelenség útjára lépnek, de azon felül meg nem engedhető viszályokat támasztanak. Miután a jelenlegi magas kormány ki is jelentette, hogy nem célja az iskolák felekezeti jellegét bolygatni, sem pénzügyi sem politikai szempontokból, s állami iskolák felállításánál igen szigorú körültekintéssel fog eljárni: felhívom főszolgabiró urat, hozza a községi és körjegyzők tudomására, hogy ha a felekezeti iskolák ellen bármi törvényes szempontból észrevételeik lennének, ezt Írásban nálam tegyék meg, mint a közigazgatási bizottság elnökénél, kinek g'ondom lesz arra, hogy a kérdés első sorban megvizsgálta ssék, szükség esetén az előirt útra tereitessék ; de hozza tudomiísukra azt is, hogy minden szabály és törvényellenes eljárásukért és indokolatlan, a békés együttélést zavaró eljárásukért, ellenük a fegyelmi eljárást nyomban meg fogom indítani. Esztergom, 1903. december 15-én. Horváth Béla főispán.« * Válasz a részvét-sürgönyre. József főherceg, leánya: Klotild főhercegnő halála alkalmából, a vármegyei közgyűlésből hozzá intézett sürgönyre, főispánunkhoz az alábbi sürgöny-választ küldte : »Horváth Béla főispán urnák Esztergom. Ugy önnek, mint a vármegye közönségének a tanusitott részvétért, legőszintébb köszönetemet fejezem ki. József főherceg.« :i; Emlékbeszéd, Deák Ferenc születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Ez a címe annak a tiz oldalra terjedő kis füzetnek, melyet a napokban küldöttek meg a városi képviselő testületi tagoknak, s amely Vimmer Imre polgármesternek a november ötödiki közgyűlésen mondott alkalmi emlékbeszédét tartalmazza. * Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Sziklat Ferencet, Leruyei Józsefet, Kiss Veronikát és Matus Laurát a piszkei állami elemi iskolához rendes tanítókká, illetve tanítónőkké nevezte ki. * Karácsonyi ünnepélyek. A szeretet és béke ünnepén Esztergom több intézetében tartottak szép estélyeket. Az esztergomi papnevelde növendékei karácsony estéjén Erdősi Károly egy bájos kis alkalmi színdarabját adták elő. »Békét * hozott a kis Jézus.« Ez a cime annak a kis színdarabnak, melynek meséje az égi szeretet és béke sugarait vitték a ünnepélyt látogató közönség fogékony szivébe. A műsor a következő volt: Személyek : Heródes Hernitz József II. h. Achim, Heródes udvarnoka Légrády János III. h. h. Afer, Heródes apródja Nagy Péter I. h. h. Katonák: Rufus Gottschall Imre III. h. h. Ursus Bartusz Lajos h. h. Aron, testőrfőnök, Illés fia Fekete Gyula III. h. h. Illés, öreg pásztor Bársony Béla I. h. h. Manasses, Illés fia Jánosy József VI. o. t. Szent József Váry Lajos I. h. h. Főangyal Kellényi S. VI. o. t. Pásztorok: Florek Antal II. h. h., Várady Béla I. h. h., Visnyey János, Horváth Elek VIII. o. t. Angyalok: Mihalik Antal, Prekopp Kálmán VI. o. t, Tajthy József, Zsilincsán Béla V. o. t. Az előadáson a főkáptalan több tagja volt jelen s az intézeti növendékség, melynek soraiból kerültek ki a szereplők is. Dicséretes buzgalommal készültek ez estére és ez fényesen sikerült is. —• Az esztergomi kath, legényegyesület is megtartotta a legutóbbi számunkban leközölt műsorral rendezett karácsonyi estély ét, melyen az egyesület tagjain kivül a főkáptalan is képviselve volt, s a közönség nagy részét a pártoló tagok, azok családja és vendégei képezték. A kedves, kis színdarabot az egyleti műkedvelő gárda tagjai szokott egyöntetű és bravúros előadásban mutatták. A szereplőket külön dicsérni szinte felesleges, mert a legényegyesületi színielőadások eddigi sikerei majdnem mindegyikük érdeme és ez csak egy ujabb levél iparos ifjaink értelmességet elismerő babérkoszorúnak. — Az esztergomi szent-Anna-zár da óvóintézetébe és elemi leányiskolájába járó növendékek december 24-én tartották meg karácsonyi ünnepségüket, melyen nagy közönség vett részt. * Egy ifjú temetése. Legutóbbi számunkban hirt adtunk arról, hogy az esztergomi ifjúság egyik törekvő és közszeretetben álló alakja, Preszler Gyula, párkányi takarékpénztári tisztviselő, virágzó ifjúságának 2 i-ik életévében meghalt. A megtestesült egészség és erő volt ez ifjú, ki nemcsak hatalmas alakjával, de páratlan kellemes modorával és jellemességével is kitűnt mindenütt, ahol megjelent. Mintegy két éve került Zalaegerszegről a párkányi takarékhoz, hol munkássága és pontossága miatt rövid idő alatt nélkülözhetlen munkaerőnek bizonyult, ugy, hogy az elmúlt évben könyvelőjének választotta a pénzintézet. Fiatal kora dacára komoly és gondolkozó ember volt, hűség'es jó fia a szülőknek ; szeretett és szerető testvére a testvéreknek, és jó rokon is, de felejthetetlen jó barátja is azoknak, kiket megszeretett, s kik őt viszont kedvelték. Barátai körében, társaságban még nemrég láttuk. Arcáról az élet piros rózsái, szeméből az igaz őszinteség mosolygott ránk, s ime: hogy a halál fagyos lehelete megdermesztette a virágokat, a viruló deli ifjú szive is kihűlt, szemének büszkeséget sugárzó fénye megtört s lezáródott. A szülők és hozzátartozók szivtépő fájdalmában osztozott az egész város intelligens közönsége, mert megkönnyezte halálát minden ismerőse. Az ifjú temetése hétfőn d. u. 3 órakor ment végbe a belvárosi temetőkápolnából, hol ravatalozva volt. Koporsóját szebbnél-szebb virágkoszorúk bontották, köztük legjobb barátainak hatalmas élővirág koszorúja is. A temetési szertartást dr. Fehér Gyula, cs. és kir. udvari káplán és belvárosi plébános végezte Pathy Gyula és Mátéffy Viktor segédlelkészeivel. Valami leirhatatlan fájdalom nyilait az egybegyűlt közönség szivébe, mikor a koporsót kihozták a temető udvarára. A szülők és rokonok zokogása, a közönség csendes könyezése között szentelte be az egyház szolgája, azután megindult a rövid, de igen kinos, nagyon fájdalmas út a sírig. A túlvilági életre költözött ifjú legközelebb álló barátai könnyezve vették körül a koporsót. Közvetlenül a szertartást végző pap után vitte egyik legjobb barátja a fejfát, utána hárman barátjai hatalmas koszorúját, s hatan a hirtelen letört ifjú földi élet porhüvelyét. A koporsó körül párkányi és esztergomi pénzintézetek tisztviselői vitték az égő fáklyákat, s a koporsó után egy gyötrelemtől lesújtott csoport, a halott hozzátartozói. Majd a pénzintézetek igazgatói és többi tisztviselői következtek, azután a nagyközönség. Öregek és ifjak, asszonyok és leányok könnyezve, sirva. A nyitott sír fölött a leírhatatlan fájdalom jelenetei következtek, s mikor a koporsót a földbe eresztették, a hozzátartozók és jóbarátok zokogásba fult búcsúszavai, és a közönség hangos sírása tört ki" a megkínzott és résztvevő szivek mélyéből. A koporsóra a szülők és a család koszorúját is lebocsátották, s aztán az érckoporsóra egy faburkot eresztettek le. Most következett az igazi barátságnak virágokban és babérban nyilvánult kegyelet-koszorújának a lebocsátása. A zokogó jóbarátok mindegyike egy levelet tépett a koszorúból, aztán egy utolsó Istenhozzáddal búcsúztak el a koporsótól, mert a következő percben már hullott a föld a drága halott koporsójára. A hideg s nehéz földet, amint hullott, felfogták az önzetlen jóbarátság virágai. A disz sebb koszorúk feliratai a következők volta'

1 »Felejthetetlen szeretett fiuknak, a bánatos szülőf»Isten veled drágánk! Vilma, Feri és Pista »Szeretete jeléül, nagybátyja és nenje.« »Buzg és szeretett tisztviselőjének,, a párkányi takarél penztar.« »Felejthetetlen Gyulánknak, barátai — A család a következő gyászjelentést adta k Alulírottak ugy a maguk, valamint az összes roko ság nevében, fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy fejthetetlen jó fiú, a legjobb testvér és rokon Preszler Gyu az esztergommegyei párkányi takarékpénztár könyvelője hó 19-én hajnali 1 órakor életének 21. évében kinos sze védés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urbí csendesen elszenderu.lt. A kedves halott földi maradvány f. hó 21-én d. u. 3 órakor fognak a belvárosi sírkert kápc nájából örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szei mise-áldozat f. hó 21-én reggel fél 8 órakor fog az eszte gomi Kolos kórház kápolnájában és f. hó 23-án reggel órakor a z.-egerszegi plébánia templomban az Egek uráné bemutattatni. Esztergom, 1903. december 19. Áldás és bél lengjen porai feletti Preszler Gyula atyja. Preszler Gyulár sz. Riedelmayer Paula anyja. Preszler József nagybátya 1 neje Krusze Mathild, Preszler Vilma férj. Ferincz Ferencn Preszler Géza, Preszler Pistika testvérei, Ferincz Ferer sógora. A párkányi takarék szintén adott ki gyás; jelentést. Igy ment végbe egy szép reményekké kecsegtető földi élet utolsó tisztessége. Fájdalom mai róttuk le ezen sorokat, és az igaz, osztatla részvét között a miénk is enyhítse a jó fiu szt leinek és hozzátartozóinak nagy bánatát. * A város képviselő testülete hétfőn délutái 4 órakor közgyűlést tartott, melyen a legutóbt közgyűlésről leszorult tárgyak nyertek elintézés A közgyűlést kevés képviselő szerencséitett megjelenésével. * Érdekes farsangi újdonság. A helybe állomásozó gyalogezred tisztikara az idei farsan alatt is több mulatságot rendez. Az első le; január 9-én, hangverseny, teritett asztalok melle és tánc, a Magyar Király szállóban. — II. Janu; hó 16-án hangverseny és tánc a Fürdő szállodába — III. Január 30-án Kalikóbál (kék-fehér) a Fürc szállodában. — IV. Február 16-án nyári est Kovács-pataknál, a Fürdő szállodában. — A m latságok 8 órakor s január 30-án 9 órakor ke dődnek. A hölgyek és urak február 16-án spc vagy nyári öltönyben jelenjenek meg. Reméljü hogy a tiszturak mulatságai mint rendesen, az ide is díszére lesznek a farsangnak. * A kath. legényegyesület farsangi mula ságát 1904. febr. 7-én a Fürdő összes termeibe fogja megtartani. Ez alkalommal egy rendkiv : mulatságos, kacagtató bohózat kerül szinre, m lyet a legényegyesület műkedvelő gárdájának le jobb erői fognak előadni. Utána tánc lesz vi radtig. * Karácsonyi koszorú egy siron. A mi hűséges Csenkénkről szól az ének. Hogy ki a Csenke? No erre esztergomi ember, kivált ha újságolvasó, csak azt mondja, hát az »István.« Egyszerű földmives emberből lett pár év óta, mint maga mondja: »ujsagos ember.« Az Esztergom és Vidéke szerkesztőségében kezdte ezt a pályát, boldogult Munkácsy Kálmán szerkesztősége idejében s hogy felejthetetlen gazdája meghalt, egy ideig szomorúan ődöngött, aztán szinte követelő hangon kéredzkedett az ő hűsége és »szakertelme« az »Esztergom«-hoz. Ő minekünk riporterünk, pénzbeszedőnk és még más minden, egy szóval Csenkénk. A Csenke jó ember, jc szive van, mert hisz azért szegődött a paraszti sorból a bohém életre is. A szerkesztőket és ujságiró embereket végtelenül szereti és ha kell, tűzbe megy értük, Minden újságot elolvas és ha az »Esztergom« érdekesebb a többinél, a szer kesztőtől neki kijáró szivarral szájában, megelé gedve mondja: »Ides tekintetes uram, delepipál tuk a kácsakergetőket.« Erről a Csenkéről szól ; karácsonyi ének. Ugyanis a Csenke karácsonyfát vett azon a pénzen, »miről az asszony nem tud« aztán titokban, lopva fonyogatott egy koszorút. Ugy csinálta, mint aki meglepetést készit valakinek. Ugy is volt. Meglepetés a koszorú, mert a természet örökzöld lombjai füzérbe fonva olyan szeretettel ölelik át Munkácsy Kálmánnak, a fiatalon elhunyt poétabarátunlcnak egyszerű kis fakeresztjét. Es a Csenke imádkozott is az ő volt joszivű gazdája sirja fölött. Szegény, jó Munkácsy szép karácsonyi ajándékot kapott: a hűség, a szeretet koszorúját. * A betlehemesekről. Ha való a hir, ugy városunk egyik sajátos, ősrégi népszokása nemsokára a feledés homályába merül. Ugyanis, mint hírlik, a r. kapitányság, az ifjúságot a betlehemes-