ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-02-08 / 6. szám

szidja. Hozzájárul a sajtónak ez az emberirtó hatása, hogy az önálló gondolkozást gyöngíti s a nagy egyéniségek kifejlődése elé akadályokat gördit. A papirözön pusztítja az emberiséget; rémesebben és szomorúbban még mint a régi vízözön. A hitközönynek s az érzékiségnek mérgét hinti szét s terjeszti ez által a finom meg a durva erkölcstelenség uralmát. Gondoljuk, hogy eljön az idő, mikor az egészséges érzékű ember természetes undorral fordul majd el a mételyes sajtónak kigözölgésétöl s a társadalom vállvetve iparkodik megóvni a védelemre szoruló ifjú nemzedéket s a gyámoltalanabb társadalmi rétegeket a romlott emberek irodalmi mérgétől. Mert szent igaz annak a jeles irónak állítása, aki irja: »a romlott embereknek légköre elernyeszt, s minél egészségesebb valaki, annál jobban érzi ki ezt a mételyt és mérget!« Miért ne kecsegtetnök magunkat azzal a reménynyel, hogy a jó érzés, dacára a megtévesztő benyomásoknak kiilömbséget fog tudni tenni az idegrontó s az igazán élvezetes irodalom közt, mint a hogy tud különböztetni a jó s a rosz levegő közt. Ha erőnk e két forrása ismét tisztán fakad, akkor kitavaszodik társadalmi életünkben. — A liberalizmus bukását Magyarországon mi sem bizonyítja hathatósabban, mint az, hogy immár azok törekszenek ezt a jelszót sárba tiporni, kiknek az egyedüli vezércsillaguk volt. A Bánffy Dezső volt miniszterelnök vezérlete alatt megjelenő »Magyar Közelet« folyóiratban folyton olvassuk a liberális irány kegyetlen leszólását. Mivel a mi irányunkkal és elveinkkel teljesen megegyezik, azért jóleső örömmel idézzük belőle például ezt: »dogmaszerüleg megcsontosodott véleménye társadalmunk többségének, melyet úton-útfélen hajtogat mindenki, hogy ezt a sokat szenvedett magyar nemzetet, ezt az ezer megpróbáltatáson átment szegény magyar hazát csak a liberalizmus tarthatja meg nemzeti államnak. Nehéz ily megjegecesedett és megrögzött ítéletek ellen szót emelni, melyeket mindenki most már meggondolás nélkül hirdet s mely már annyira érzéssé, annyira köztudattá vált, hogy gyökereit az emberek agyából már egész szivükig eresztette s érzelmeiket, sokaknak jóhiszemű érzelmeit kell kegyeletlen és kegyetlen erős táugyanis nagyon sokat kellett pirulnia életében a tolakodó tekintetek miatt. A rózsát legtöbben mégis a szépség istenasszonyától, Vénustól származtatják. Ezt bizonyítja a híres görög költőnek, Bionnak »

Adonis sirja« cimü szép költeménye is. E költemény szerint a szépség istenasszonyát annyira elragadta a ciprusi királyfinak, Adonisznak szépsége, hogy miatta legkedveltebb mulatóhelyeit, a cytherai partokat, a tengerhullám verdeste Paphost, sőt magát a mennyet is elhanyagolta. Az istennő keblét — hogy, hogynem történt — emberi érzelmek hevítek, s Adonisz királyfit eléje helyezte a mennynek. Mint Ovidius szépen irja: — Coelo praefertur Adonis. (Az égnek elébe teszik Adoniszt.) Adonisz azonban szenvedélyes vadász volt (nem afo'^-vadakra, hanem vadkanokra vadászott), s egyszer épen egy felbőszült vadkant kergetett, midőn ez hajitódárdája által még nagyobb dühbe jött, s vagy a féltékeny Mars, vagy Apolló által fölingerelve rárohant a. vigyázatlan ifjúra s hatalmas agyarával szétmarcangolta őt. A szerelmes Vénusz már csak a holttestet látta. A szép ifjú vérében hevert. A szerelem istenasszonyát e borzasztó látványra kimondhatatlan fájdalom fogta madással megostromolni, hogy ezektől a meggyőződéseiktől eltántorittassanak. Mert két elvet ennél hamisabb és hazugabb összeállításban sohasem vittek a politikai vásárra és soha hangzatosabb, de való tartalmuk nélkül hangoztatott jelszavakkal, a hiszékeny közönséget jobban félre nem vezették.« És igy beszél tovább a tisztelt cikkíró, hogy rámutasson: »minő erkölcstelen üzelmeket folytattak nálunk a liberalizmus cégére alatt.« »Megdöbben ve és elszomorodva kell megállanunk a nálunk döhöngő tudatlanság vagy rosszakarat nagysága és vakmerősége előtt, mely a maga megrögzöttségében szemérmetlen nyegleséggel meri még állítani, hogy nálunk a nemzeti államot nem képes más megvédeni, mint a liberalizmus; — értsd a »Überaus« párt uralma.« Aztán kimondja, hogy »a liberális eszmék és liberális gondolkodásmód hanyatlását mi sem jellemzi jobban, mint annak majdnem kizárólag a vallási kérdések körére és ebben is csak a kath. egyház és a zsidó vallás terére való szorulása.« Ezeket az igazságokat hirdette mindig a keresztény sajtó, de kevesen fogták föl. íme ! most az a Bánffy terjeszti azokat, kit csak nem tart senki ultramontánnak ! Hogy miért teszi, azt kutatni fölösleges most, elég az, hogy mondja; inkább csak higyjük el ezt is, meg azt az emlegetett mondását is: »Csak azért szeretnék még egyszer miniszterelnök lenni, hogy azt a korrupciót kiirtsam, melyet én okoztam.« A hercegprímás a magyar nyelv érdekében. A főegyházmegye vegyes vagy pusztán idegen ajkú községeiben, melyekben a magyar nyelv a népiskolák révén lépésről lépésre hódítja meg a tért a nyelvi beolvadásra, a bíboros főpásztor az alábbi körlevélben meghagyta a kerületi alesperes-tanfelügyelőknek, hogy minden igyekezettel azon legyenek, hogy a hittani tantárgyak magyar nyelven adassanak elő. Az pedig csak örömünkre szolgálhat, hogy a főegyházmegye kath. iskoláiban, különösen pedig Esztergom vármegyében a népiskolák felső osztályaiban az előadási tannyelv a magyar lett s korántsem szolgál okot arra a szertelen üldözésre, amelyben a kir. tanfelügyelő azokat részesiti, mintha teljes bizalmatlansággal viseltetnék a főpásztor iránt, ki egyházmegyéje népiskoláinak nemzeti egységre törekvő munkásságát ép úgy szivén hordja, mint a kir. tanfelügyelő úr és hordjuk mindnyájan, kik magyarnak valljuk magunkat. el, mig végre a szemeiből kiáradó könyek némileg enyhítek fájdalmát s ezekből a drága könyekből fakadt a rózsa. — Mások szerint Vénusz könyeiből nem rózsa, hanem a szép koronás kökörcsin keletkezett, s Adoniszt tisztelték meg az istenek azzal, hogy az ő véréből származzék a rózsa. A törököknek igen prózai, sőt »ungusztiozus« fogalmuk volt a rózsa eredetéről. Azt mondták ugyanis, hogy a virágok királynéja — szinte látom, finomabb idegzetű olvasóközönségünk mint kap görcsöket — tehát hogy a rózsa Mohamed izzadtságából származott, midőn annak cseppjei a földre hullottak. Pfuj! ilyet mondani a virágok királynéjáról. Pedig Kairóban ma is igy kiabálnak a rózsaárusok: — A rózsa tövisbokor volt, s a próféta izzadtsága által virított ki. A mohamedánok fölfogása szerint különben már Mohamed születésekor rózsákkal és más szép virágokkal ékesítette íöl magát a föld. Más török forrás pedig azt vitatja, hogy a rózsa Mohamed véréből származott, azért a törökök nem engedik, hogy csak egy rózsaszirom is a földön heverjen. Puszta kegyeletből. S minket mégis nevetség tárgyává iparkodnak tenni a »fölvilagosultak«, ha A körlevél ékesen szóló tanúság arra nézve, hogy igenis az egyház a maga részéről is azon van, hogy a hittani tárgyak lehetőleg magyar nyelven adassanak elő és ily módon is előkészíttessék a talaj arra, hogy minél előbb a szentbeszédeket is mindenütt magyar nyelven lehessen megtartani. A körlevél a következőképen szól: »Hazai nyelvünk terjesztésének nagy jelentőségét —- azt hiszem — nem szükséges bővebben bizonyítanom. Azok között a fontos tényezők között, a melyek a nemzeti erő és nagyság előmozdításában hathatósan működnek közre, zengzetes nyelvünk általános elterjedése kétségkívül a legelőkelőbb helyek egyikét foglalja el. Azoknak ennélfogva, a kiknek a szellemi fejlődés és haladás magasztos munkájában osztályrész jutott: a legkitartóbb ügyekezettel kellene arra törekedniük, hogy hatáskörükben mindent elkövessenek a magyar nyelv ismeretének terjesztésére. Meg vagyok győződve, hogy e kötelesség fontosságát a t. lelkész urak mind mélyen erezik. Hiszem, hogy buzgón ügyekeznek idevonatkozó feladataiknak eleget tenni. Mindazáltal nyomatékos hangsúlyozással kérem Nagyontisztelendőségedet, szíveskedjék oda hatni, hogy a kerületében fekvő vegyes ajkú községek iskoláiban a hittani tárgyak lehetőleg magyar nyelven adassanak elő és ily módon előkészíttessék a talaj arra, hogy minél előbb a szentbeszédeket is mindenütt magyar nyelven lehessen megtartani. A mennyiben pedig nem értenék meg a gyermekek annyira a magyar nyelvet, hogy a hittani tárgyak magyarázatát e nyelven jól felfognák, ne kíméljék a t. lelkész urak a fáradságot és a német vagy tót nyelvű magyarázat kapcsán adják elo magyar nyelven is a hittani tárgyakat. Kellő ügyekezet mellett rövid időn belül képesek lesznek a tanulók a tisztán magyar nyelvű előadásokat is eredménynyel hallgatni. Ne riadjanak vissza a t. lelkész urak a netán felmerülő nehézségektől. Meg fog valósulni e téren is a régi szó: »Labor omnia vincit!« Hiszem erősen, hogy a t. lelkész urak hazafias érzülete felül fog emelkedni az akadályokon és lelkesíteni fogja arra a nemes munkára, a melyet a haza egyik igen fontos érdekének előmozdítására kell végezniök. Kérem Nagyontisztelendőségedet, szíveskedjék ezeket az illető lelkész urakkal közölni és iskolalátogatásai alkalmával különös gondot fordítani a magyar nyelven eszközlendő hittanitás eredményeire.« a legszentebb Oltáriszentség előtt térdet-fejet hajtunk. Imádatból! A mi fölfogásunk — bár némelyek állítása szerint barbár nép vagyunk — sokkal elegánsabb, sokkal zseniálisabb, sokkal kegyeletesebb a rózsa eredetéről. Mikor szent Mihály arkangyal Lucifert kiűzte a mennyországból, az ördögök fejedelme — ki a boldogok hazájában nagyon megszerette a rózsát — egy szál rózsatőt magával akart vinni az alvilágba. Szent Mihály ez ellen tiltakozott s a rózsafát kikapta Lucifer kezéből, mely azonban a viaskodás közepett leesett a földre. A mi fölfogásunk szerint tehát a rózsa egyenesen a mennyországból származik, a hol még tövis nélkül pompázott ; tövis csak akkor támadt rajta, mikor az ördögök fejedelmének kezébe került. íme, e magyar concepció a virágok királynéját a legmagasabb forrásból,a mennyországból származtatja. Már most hogy érdemes-e a rózsával annyit vesződni ? Mért ne! Hiszen a szépnek, mondta valaki, mindig megmarad az a kiváltsága, hogy magasztaltassék. Deák Antal.