ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-13 / 50. szám

nyilvánítástól tartózkodott és lenyelte ezt a hymnuszt, amelyet a szociáldemokrácia dicsőítésére már-már ismét elzengeni akart behizelgő fülemüle hangon. Valószínűbbnek látszik azonban az a véleményem, hogy a kis cucilistának a szerkesztőség ezúttal a körmére koppintott. Egyebekben utalok múltkori cikkünkre. Argus. Levél az esztergomi hölgyek szivéhez. Engedjék meg hölgyeim, hogy én az én eszmémet, szerény véleményemet közöljem önökkel. Ugyanis arra szeretném a mélyen érző hölgyeket rávezetni, mily hasznos lenne, mennyire sürgős az alantas sorsú emberek támogatása, a rosz útra tévedett, főleg fiatal gyermekek felkarolása. Az önök eszménye a művészet pártolása. Hölgyeim! pártolják a művészetet az emberben, az Isten alkotta legnagyobb művészetet. Erősen szövetkezve ragadják meg a züllésnek induló fiatal gyermekek kezét és emeljük fel a sárból, faragjunk belőle embert, olyat, aminő Isten előtt is kedves; olyat, hogy az emberek hasznára lesznek a hazának. Legyenek önök, hölgyeim, a művészek ! Jó emberekké, derék hazafiakká változtatni az elzüllött, erkölcstelen fiatal hajtásokat, melyek maholnap hivatva lesznek a hazát, a mi édes magyar honunkat erős törzsként védeni, ezeket a gyenge, törékeny ágakat öntözzék önök szivök nemességével, eszméjök tisztaságával, és ha fáradtsággal és nagy kitartással is, de elérik azt, hogy lesznek oly erős oszlopai a hazának, melyekre támaszkodhat az élet küzdelmeiben. Egy igen szomorú képet állítok önök elé: Menjünk végig Budapesten este a Kerepesi uton, mit látunk ott? Uram, Istenem! Mig mi selyemben, bársonyban járunk, drága pénzen vásárolt ékszerekkel, ott a földön, a porban, piszokban négy öt csepp porontyot látunk aludni, alig egy pár rongygyal fedve, és az anyjuk, az a szegény asszony késő éjjelig ott ül gyermekeivel és árulja az esti újságot.- — Ezt látni a haza szivében, a mi büszke fővárosunkban, de nemcsak ott, hanem minden városban. Hölgyeim, élet ez? Legyenek ezekből a szerencsétlen gyermekekből emberek ? Mikor mi, ha elmegyünk mellettük, még jobban fogjuk uszályunkat, hogy valahogyan meg ne érintsük őket. És hány ilyen van ! Nézzünk csak egy kissé körül. Napról napra látjuk a tolonc-kocsikat és bizony igen sokszor legtöbbnyire tiz és tizennyolc év közti fiúkat szállít vagy a város határára, vagy a sötét szürke cellákba. — Istenem, mi lesz velünk, ha ezen fiatal gyermekek száma növekedik! Mi ha látjuk ezt a kocsit, iszonyodva elfordulunk, megvetően mondjuk: ilyen fiatal és máris a rosz útra tért. — Hölgyek, itt már tehet az önök jószivüsége valamit —• együttesen, amenynyire lehet össze szedni ezeket a fiúkat és munkával segíteni. Ha minden hölgy csak eggyen segítene, mennyire megfogyna a város apró gonoszainak száma. Az önök, a nők kezében van a család, a város" és az egész emberiség boldogsága. A sziveket, a lelkeket a nőkre bízta az Isten, ennek az erős, becsületes megalkotását az önök szivétől várjuk. A nők gyenge kezekkel hivatva vannak erős embereket adni a hazának. Ez az önök művészete !! . . . És most, miután közeledik a december huszonnegyedike, a szeretet estéje — kedves keresztény hölgyeim, gondoljanak saját piciny gyermekeikre, kiket ölükben tartva visznek a karácsonyfához, gondoljanak azokra a fénylő szemecskékre, boldogságtól ujjongó kedves gyermekekre, akiknek oly jó sorsuk van. És ezen gyermekek boldogságáért törüljék az utcán alvó kis gyermekek fájó könnyeit! Szerezzünk annak az anyának egy kis örömet gyermekeik mosolyával, állítsunk ezeknek egy karácsonyfát, szedjünk a fa köré az utca porából — embereket. Mentsük meg a rosz útra tért fiatal gyermekeket. Es akkor önök, hölgyek, lesznek az ország legnagyobb, legnemesebb művészei. Mert eszközük a szeretet, a könyörületesség és egy nemzet boldogságát, létezését biztosítják. Az Isten segítsége és áldása legyen nemes cselekedeteiken. K.-A. M. Esztergomi sütők viszálykodása. Igazán rösteljük azt a kavarodást, mely Esztergom pékmesterei közt zavarja a vizet s mialatt összeveszíti a derék polgárokat s munkát ad a város kapitányának, azalatt kárára van az iparosság kulturális fejlődésének is s a nemesebb eszméknek térfoglalását akadályozza. Arról van ugyanis szó, hogy engedjük-e kijátszani az ipartörvény rendelkezését, s bujdósdit játszunk a paragrafusok betűivel vagy segitsük-e érvényesíteni a törvény szellemét s megakadályozni a szociális reformnak átlyuggatásait ? A vasárnapi munkaszünetről ujabban ugy intézkedik a miniszteri rendelet, hogy a pékmesterek vasárnap ne dolgoztassanak segédeikkel, ne fogják be őket munkába; legyen ez az egy vasárnapi estéjük s éjjelük, melyet nem a munka robotjában töltenek el. A sütőmesterek ennek következtében nem is dolgoztathatnak segédeikkel s aki megteszi, az bűnhődik. E rendelkezés okos, célszerű, emberséges; kiméli a munkást; vallásos, mert megszenteli a vasárnapot, legalább annyiban, hogy a munkaszünetet óvja. Azért mi e rendelkezést nagyra becsüljük s inkább lemondunk frissen sült zsemlékről, ropogós kiflikről, mosolygós bucikról, csak hogy érvényesüljön a felsőbb, az ideális tekintet a szociális törvényhozás intézkedéseiben. Annál őszintébben sajnáljuk, hogy az ideális fölfogás ép ott talált megfejthetetlen s kislelkü ellenkezésre s tényleges megtagadásra, ahol azt legkevésbé vártuk s a hol — őszintén szólva — cseppet sem kételkedtünk az üdvös intézkedés te n de n ci áj á nak föl értéséről. Mi ez esetben nem reflektálunk az üzleti nyereségre, nem reflektálunk a lekonkurrálásnak arra az épen nem szelíd s nem nemes módjára, mely másnak finomlelküségét s a törvény szelleméhez való alkalmazkodását használja ki, hogy előnyöket s nyereséget biztosítson magának ; mi inkább magát a nemes, szociális ügyet s a mesterek közti szolidaritásnak megfogyatkozását sajnáljuk. Itt e pontban nem volna szabad a krajcárra nézni, annál kevésbé, mert hiszen ha összetartanak az üzletek, senkinek sincs közülök kára s a közönség nem fog oly garasra vágyó, önző embereket köztük keresni, kik a törvény szellemét kijátszani s társaikkal ellentétbe jönni kívánnának. Itt mindnyájuknak, kivált az esztergomi iparosság vezetőinek, a nemes, szociális célt kellene szem előtt tartaniok, a vasárnapi munkaszünetnek érvényesítését. Eurcsán lelkesül pedig az e célért, aki nem dolgoztat ugyan segédekkel, de maga dolgozik ; sőt épp a segédek hiánya miatt alighanem megfeszültebben fáradozik. A betű, a törvény betűje nem férkőzik hozzá, de a betű alatt lappangó szellem s a társakra való tekintet, az összetartás szükségessége, a kartársi kímélet bizonyára vádat emel ellene. Eljárása minden tekintetben kifogás alá esik s lehetetlen elhinnünk, hogy az iparosság vezető embere ki ne érezze rideg s rosz példát adó állásfoglalásából, hogy ehhez ragaszkodnia kár. Eljárása neki magának ugyan hasznot hoz, de a szociális reformnak kárt okoz; itt a kenyérből kő lesz, botránykő, a közös törekvések ösvényein. Igy állván a dolgok, nem kételkedünk, hogy a sütők a közönség szűkkeblű és finyás követeléseivel szemben a szociális célt tartják szem előtt s kartársi összetartozásuk öntudatából merítenek majd erőt ugy az önző érdek sugalatainak megvetésére, mint a közügynek, a reform-eszméknek gyakorlati szolgálatára. HIREK. * A kath. kör multheti estélye. A kath. kör kedden tartott estélyen dr. Walter Gyula praelatus-kanonok tartott érdekes felolvasást. A hallgatóság élénk tapsokban nyilvánította tetszését. Volt még két zongora és egy énekszám, mely után a társaság a szokott módon kedélyesen elmulatott s jó hangulatban a jövő heti viszontlátásra távozott a kényelmes helyiségekből. * Kinevezés a megyénél. Palkovics László szolgabírót a főispán tb. főszolgabírónak nevezte ki. Az újonnan kinevezett Uray István tb. főjegyzőt pedig 1904. január i-től az alispáni hivatalhoz osztotta be szolgálattételre. :; Az Esztergomi Kath. Kör december 15-én, kedden tartandó estélyének műsora: 1. Schubert, Es-dur vonós négyes, II. III. IV. tétel. Előadják : ifj. Borovitska A., Rábay L., id. Borovitska A., Nemesszeghy I. 2. Deák emlékezete. Szavalja: Reviczky Elemér. 3. Felolvasás Deák Ferencről. Tartja Kabina Sándor dr. 4. Zongoraszám. * Az esztergomi járási róm. kath. tanitó egyesület küldöttsége az egyesület elnöke Pelczer Lipót esperes plébános vezetése alatt tisztelgett f. hó 3-án Blümelhuber F. praelátus kanonoknál, megköszönve annak 20.000 korona alapítványát, melyet a főegyházmegyei kath. tanitók javára tett. h. küldöttség elnöke szép beszédben tolmácsolta a tanítóknak háláját s egyúttal azoknak jókivánatait is tolmácsolta a főpap névnapja alkalmából. ;: Némethy Lajos müve a külföld előtt. Stuttgartban megjelenő »Antiquitäten Zeitung« c. előkelő hetilap 48-ik számában kimerítően foglalkozik Némethy Lajos »Ex-Libris« gyűjteményével, melynek megjelenése alkalmával mi is tájékoztattuk a közönséget. A nevezett német lap szerint ez az első eset, hogy valaki egy egész bibliotheka »ex-libris« jeleit összeállítsa s ily tudományos módon közzétegye, pedig Trübner Minervája szerint az esztergomi főegyházmegyei könyvtár 107,522 kötetet tartalmaz, következőleg ugyancsak szorgos és fáradtságos feladat jutott a szerzőnek, hogy ez óriási anyaghalmazt átkutatva 550 értékesnél értékesebb »ex-libris«-t felfedezhessen. — Teljes elismeréssel nyilatkozik továbbá a kritika a mű szakszerű beosztása s az anyag tudományos feldolgozása felől, mely az »ex-libris« kultusz művelőinek legmesszebb menő igényeit is kielégíti. — Befejező soraiban igy ir a német kritikus: »Miután ezen alapos munka nem csupán Magyarország, de az egész művelt világ számára jelentőséggel bir, nem mulaszthatjuk el a mű szerzőjének közlését, ki nevét szerénységből elhallgatta. Némethy Lajos esztergomi esperes-plébános, bibliothekarius, e jeles munka szerzője, kinek neve a német irodalomban már előnyösen ismeretes, s kiről Eberstein is mint tekintélyes genealogusról és heraldikusról emlékezik meg.« * Halálozás. Ifjú Kráhm Károly megyei utbiztos f. hó 6-án életének 36-ik évében meghalt. A fiatal, életerős embert egy meghűlés következtében szerzett betegség sorvasztotta el. Benne a megye egy munkás hivatalnokát veszítette el. Megjelentek és BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében kaphatók a következő naptárak: Szent család naptára 1904-ik évre. Érdekes és szép olvasmányokkal főleg a kath. nép számára. Sok szép képpel. Ára egyes példánynak 60 fillér. Jézus legszentebb Szive nagy képes népnaptára 1904-ik évre. Igen érdekes és tanulságos szép olvasmányokkal. Ára egyes példánynak 60 fillér. A ftdő lelkész uraknak 10 példány vételénél bármelyiket 46 fillérrel számítom.