ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-29 / 48. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. november 29. , 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Mi kellene a néppártnak? Esztergom, november 28. (Dr. P.) Mikor a minap a néppárt kebelében az a kis kavarodás megtörtént, mely a távol állókra tényleg nem mint kis kavarodás, hanem mint villámcsapás hatott, akkor a különféle lapokban sokféle nézet pattant ki és sokféle érzelem nyilatkozott meg s a közönség körében is kisértett az a tetszös szirén-kép, melyhez egy-egy politikus a néppártot hasonlította. A néppárt — mondták ezek — olyan mint a mesebeli szirén; a feje szép leány-fej, ez az arisztokrácia, a grófok; a test nehézkes, vastag alakulás, ez a papság; a nép pedig csak olyan hal- vagy gyik-fark rajta. Ilyen a néppárt! Igazi harmónia, belső egységesség, erőteljes egyöntetűség ily szervezetben nem lehet! Mi természetesebb tehát, mint hogy egyelőre a széthúzás kisért benne, azután pedig a bomlás érvényesiti hatalmát. Magyar, ösrendi arisztokráciának érdeke és fejlődő, emelkedő népnek öntudata közt a papság sem fog teremteni harmóniát, annál kevésbé, mert érzülete szerint ez osztály úgy sem barátkozik meg nagyon az új idők kivánalmaival; életmódját és gazdasági állapotát véve pedig nem a küzködö s nem a válsággal küzdő nép közt van helye. Egy darabig létesít majd valami összeköttetést s apostoli hivatását s a néppel való érintkezését tekintve bizonyos időre biztosit valamiféle egyensúlyt a két véglet közt; de ez egyensúly bomló s tünékeny lesz, s mihelyt erőteljesebb s lázasabb tempóban lüktet a politikai élet, a klérus közvetitése elégtelennek bizonyul, söt a klérus maga is, kivált annak nem nagy-úri, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJF Égi béke. Befödte az eget sima palástjával A bűbájos éjjel, S a fekete bársonyt kihimezte rezgő, Szelíd csillagfénynyel . . . Távol hegyek felől sápadt fényben úszik A keleti égbolt : Feltűzte sarlóját a hegyek ormára A halavány félhold. Csillagos udvarban a felkelő félhold Sápadt fénye reszket, S rávetődik képe a derengő égre A toronykeresztnek . . . Eltűnődöm rajta, mit elém varázsol A hallgatag égbolt: A türelmes égen hogyan összeférnek Kereszt, csillag, félhold . . . Szvoboda Román. Vörösmarty papbarátjai. (Irodalomtörténeti emlékezés.) Irta: KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. '> III. A milyen szelídséggel és gyöngédséggel oktatja tanítványait, olyan meleg' barátsággal ragaszkodik régi pályatársaihoz. Vörösmarty iskolaLaptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. hanem a néppel érző s a néppel küzdő része, inkább a néphez áll majd s vele küzd egy sorban. Ez a fölfogás a néppártról irt cikkeket halott-jelentésekké minősítette; a nyomdafesték bennük gyászszegélylyé vastagodott s aki azokat olvasta, annak orrát a parté-illat csapta meg. Mi azonban nem partéknak nézzük a cikkeket, hanem a néppárt-probléma érdekes fejtegetéseinek. Mert — valljuk be — a néppártnak szerencsés s erőteljes fejlődése probléma, melyet meg kell oldanunk, — melyet lehet szerencsésen és szerencsétlenül is megoldanunk s aszerint azután élünk s boldogulunk, vagy tengődünk s bomlunk. Temetkezni nem kívánunk, hanem ellenkezőleg élni akarunk, de hogy erőteljesen éljünk s reményteljesen föléledjünk, ahhoz az kell, hogy szervezetünknek hiányait kipótoljuk, a széthúzásnak veszedelmeit eihárítsuk s a megerősödés nehézségeit legyőzzük. Ily veszedelem és nehézség minden keresztény alapon álló pártalakulásban a demokrácia. A demokrácia képezi nehézségét a centrumpártnak Németországban; a demokrácia megölöje a francia katholikusoknak, s éppúgy veszedelme az olasz keresztény reakciónak. Németországban, úgylátszik, a centrum legyőzte már e nehézséget, mely kebelében szintén nagy veszedelemmé alakult ki épp azért, mert a sziléziai aristokracia, — - a Rajnatartományban is volt s vannak párthívei, — veszélyeztetve látta érdekeit a nyugati, iparilag rendkivül fejlett s mégis a centrumpárthoz ragaszkodó néprétegek érdekei által. A társai közül legközelebb állott szivéhez Klivényi Jakab, a kit 1824-ben szenteltek pappá és a ki mint pécsi kanonok halt meg. Klivényi emlékét több ifjúkori költeményében megörökítette. Az első elválás után keletkezett alkaeosi ódában igy búcsúzik régi jó iskolatársától: Indulsz? nyomodban lengenek a szelid Múzsák, kiket rég híven ölelgetél. Indulsz barátom ? Itt nyom engem A henye lét köre, mig te indulsz. Menj csak! körüled béke, öröm legyen S ha bús valóság terhe gyötör, remélj Menj s e homályos élet utján A zavarok dühe közt merész légy. Nemsokára hangzatos dístichonokban irt terjedelmes epistolát intézett Klivényihez s ebben költői lelkiállapotát igy jellemzi: Még ösmérsz-e Klivényi, hogy igy tudsz bánni szivemmel? Hogy kétségekkel fojtod el érzetimet ? Osmerj újra: keservidben keseregve veszek részt És az öröm nekem is, a mi tenéked öröm. Osztozom a vígban, szomorúban véled: imigy ez Enyhül, az gyarapul s kétszeresitve tied. Vagy tán kérded még: ki vagyok? ki nyög ily szomorodva? Puszta magányosság bús fia, én vagyok az, Én, kit társaitól különítvén félre szakasztott A bölcs gondviselés s tolnai földre vetett. Itt mint élek most? Azt tudják a kies erdők, Tudja hegyed, völgyed börzsönyi puszta vidék. . . . Menni kívánnék, Menni, hová láb nem visz s csak az elme segit. Klivényi épen úgy, mint hasonló széplelkü két paptársa: Tester és Egyed, szépirodalommal Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. demokrácia előre törtet; új alakulásokat sürget; az arisztokrácia pedig ezekért nem lelkesül nagyon, annál kevésbé, minél fájdalmasabb áldozatokat követelnének tőle. A hatalom s az uralkodó osztályok új alakulásokat egyáltalán sehol és soha sem sürgetnek; ez oly lélektani folyomány, melyen kételkedni a theoriában is fölösleges, s oly történeti tény, melyet mindenki lát, akinek szeme van. Ez a körülmény képezi nehézségét a francia pártalakulás jobb fejlődésének. A francia katholikusok nem képesek tömörülni, nem képesek oly programmot alkotni, mely köré a katholikusok többségét csoportositanilehetne. A helyett a szétforgácsolt katholicizmusnak jobbra-balra, előre-hátra húzó elemeiben s a nacionalistákbán bizakodnak, — hogy mily eredménynyel, azt napról-napra egyre világosabban látjuk. Mi nem igy tettünk. Mi megalakítottuk a keresztény néppártot, de azért a demokrácia nálunk is probléma, amely egyre kiáltóbb s sürgősebb szükséggé válik, annál sürgősebbé, minél jobban emeljük elmaradt népünket s élesztjük elmaradt kultúránkat. Egyesíteni a katholikusokat egy közös programúi alapján nekünk sem sikerült; íog-e sikerülni ezentúl, az a jövő titka. Reánk nézve ugyancsak fontos volna, elhárítani a a széthúzás nehézségeit s csoportosítani az elvhü, tehát hivő katholikusokat. E nehézségek közt a demokráciának kényes pontján kivül, ott van még a közjogi alap. Lehet valaki meggyőződve, hogy Magyarországot az ideiglenes érdek Ausztriához köti s félhet, hogy a szétválás árát az agyonnyofoglalkozott, dolgozataiból azonban nem adott k soha semmit. Midőn Vörösmarty 1820-ban a Perczelcsaláddal Börzsönybe érkezett, Klivényi pécsi theologus volt, a kivel szives barátságot tartott. Klivényin kivül tartós barátságot szőtt még két szép törekvésű, művelt fiatal pappal. Az egyik Tester László, előbb pincehelyi káplán, később több helyen plébános, Kazinczyval levelezésben állott, kedvtelése volt az irogatás és nemes szenvedélye az irodalom szeretete. Szép könyvtárában a legkiválóbb olasz, angol és német költők műveit gyűjtötte össze eredetiben vagy fordításban. Az itjú Vörösmarty a fiatal pap könyvtárából olvasta először Shakspcrct, Tassot, Kazinczyt s az akkori hazai folyóiratokat. Tester emlékét a következő sorokban örökítette meg: A dolgainktól megmaradt üdőt Oh mely vidáman fogjuk tölteni I Együtt csevegvén, vagy hallván, ha lágy Hangokra ébredt hegedűd húrjain Szívszaggató nótáid zengenek; Vagy túl az élet megszűkült körén Shakespeare világát választjuk lakul, Hogy mig zajával eltelik szivünk, . Ne halljuk itt a külvilág zaját, Mely édes álmainkat elveri. Ez a három fiatal pap lelkesítette és tapsolta először az ifjú Vörösmartyt, ez a triász bírálta és élvezte először a kezdő költő zsengéit. Harmadik papbarátja Egyed Antal szintén részesedett Vörösmarty barátságainak benső bizal-