ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-11-15 / 46. szám
VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. november 15. 46. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Lojális ellenzék. Esztergom, november 14. fa.) Az ellenzékieskedés sok veszedelemtől óvhatja meg a törvényhozást, ha a tárgyilagosság határain belül mozog, de romlást is hozhat az országra, ha eszközből céllá változik s az üres levegőt verdesi, ily üres ellenzékieskedés ásta meg sírját Lengyelországnak. Ily üres és veszedelmes ellenzékieskedéssé fajul a végtelenbe húzódó obstrukció. Az egyedül üdvözitönek tekintett magyar vezényszót nem hozza meg, ha még két évig is húzódik, ellenben hátrányait már érzi a magyar termény- és pénzpiac s még érezni fogják jobban a tisztviselők, közkatonák, adóhátralékosak. A kormány összetett kézzel kéri az ellenzéket, hogy csak az indemnity-t engedje át, »majd megfoghatja ezerszer azután!« A 48-asok is belátják, hogy sokáig igy nem folytathatják, mindazonáltal a szenvedélyek és szeszélyek hirtelen fellobbanásai irányítják még mindig a honatyák egy részét, mig az állam szekere valami kátyúban alaposan összetörik. Ezen zűrzavarban valóban a leglojálisabb álláspont az, melyet Zichy János gróf a néppárt nevében nov. 9-iki beszédében kifejtett. »Őszintén mondva örülnénk annak, ha az alkotmányválság az országban megszűnnék ! Kötelességünknek tartjuk a legerélyesebb ellenőrzést gyakorolni a kormány eljárása felett mindaddig, mig az országot az alkotmányon kivüli helyzetből kivezette, azután pedig (Tisza politikai múltja) a kezünkbe adja a fegyvert arra, hogy az elvi ellenállást vele szemben a legerélyesebben kifejtsük !« Lojális ez eljárás a királyival szemben, kinek nehéz helyzetét az ausztriai nemzetiségekkel szemben e vita hevében senki sem méltányolja. Lojális a kormánynyal szemben is, mely bármily messzeható terveket rejteget is füle mögött, a jelen pillanat szorultságában csakugyan másra nem gondol, mint az országnak az ex-lex-böl való kisegítésére. De lojális, illetve előnyös a magunk szempontjából. Mert Tisza István oly Ígéretet tett, melyért megérdemelné a költségvetést addig, mig e nagy fontosságit igéretét beváltja. V A választási cenzus leszállításával törvényjavaslatot fog késziteni. A körjegyzőségenkinti szavazást nagyon óhajtja a kormány is. Még a jelen ciklus befejezése előtt foglalkozni kivan a kormány a választási törvény revíziójával.« Mennyit jajveszékeltünk eddig a választási visszaélések miatt, melyet az 1899-iki új választási kódex nem szüntetett meg, hanem még inkább törvényesített. Forrásánál van megmérgezve a magyar közélet vize s az ellenméreg csak a körjegyzöségenkinti titkos szavazás lehet. Szaván kellene tehát fogni a minisztert s az indemnity feltételéül ez ígéretének rögtöni beváltását eléje szabni. Még Széli Kálmán sem tett ily határozott Ígéretet a komoly választási reformra, mert a liberális-párt mindaddig, mig nem kényszerül, nem lép a községenkinti titkos szavazás útjára. Húzódozik tőle, mint a róka a csávától. Most kényszeríteni lehetne a Tisza-kormányt a komoly választó-jogi reformra, mert úgy lehet vele alkudni, mint III. Napóleonnal Sedán után. S véleményünk szerint a körjegyzöségenkinti titkos szavazás magva lesz egy tiszta s a nemzet meggyőződését hiven képviselő parlamentnek, s az ország igaz érdekeit előmozdító törvényhozói működésnek. A jelenlegi Tisza-kormány igazi ó-liberális, söt kipróbált szabadkőműves minisztérium, a régi rendszernek nemcsak feltámadása, hanem francia kiadása. Hieronimy és Berzeviczy bevallott szabadkőművesek, és pedig abból a fajtából, mely már időszerűnek tartja a páholyok homályából szabad líceumok alakjában a nyilt térre vinni a küzdelmet. Azért zeng Hosannát Tiszának a zsidósajtó, azért keresztelik kormányát »protestáns kormánynak« a kereszténységből kivedlett protestánsok. Konc-képen odadobja a néppártnak s a katholikus főrendeknek az Ígéretet, hogy a felekezeti tanitók fizetését az állami tanítókéval egyöntetűen szándékozik emelni; de ugyanakkor privátim megnyugtatja a szélsőbal jakobinusait, hogy ez csak egy ujabb hatalmas lépés akar lenni az általános államosítás felé, melyhez elegendő pénzzel még nem rendelkezik az államháztartás. Szóval száz ok is van bizalmatlanságra s éberségre Tisza István ellen, nehogy valamikép gyökeret verjen. Maga a lutheránus Ivánka szemébe vágta, hogy a legellenszenvesebb alak, a ki csak található volt a válság megoldására. Mindazonáltal a kormánypárt konzervatívabb elemei s a néppárt támogatja a válság megoldásában és a válság megoldásáig, mert ez maholnap a nemzet életkérdésévé válik. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Jegygyűrűt láttam . . . Emlékezzél reá, hogyan szerettelek, S most bánatot okoztál énnekem. De, bár feledni vágylak tégedet, Fogadd el még utolsó énekem . . . Templomban láttalak ma tégedet, Buzgó fohász szárnyán repült szived ; Valamiért forrón imádkozál, Csupán tekinteted volt jéghideg . . . Felnéztél rám, de láttad-e hogy én El nem birom viselni e napot . . . ? Érezte lelked méla bánatom, Mely bús szivemre ölyvként rácsapott . . Vagy rám tekintve, azt figyelted tán, Hogy ujjam lopva hány könyűt törül, S furcsának vélted tán a szenvedő, Fájó mosolyt bús ajkaim körül . . . ? Tudom, hogy szétváltak ma útaink; Feledj engem, s légy boldog útadón! — Nem kérdezem, ki húzta föl reá: Jegygyűrűt láttam ma az ujjadon . . . Szilamór. Vörösmarty ^apbarátjai. (Irodalomtörténeti emlékezés.) Irta: KÖRÖSI LÁSZLÓ d r. (Folytatás.) Vörösmarty Mihály székesfehérvári deák korában tehát már kivált tanulótársai közül nemcsak iparkodásával, hanem jellemével is. Szelid, de önérzetes, magába vonuló, de sohasem henyélő, barátságra nem mindenkit méltató, de megválasztott pajtásaihoz jó szívvel ragaszkodó, minden zajos mulatságtól tartózkodó, nehezen ingerelhető, de a méltatlan sérelmet visszautasító természete volt. Első verseit még az iskola padjai közt kezdte irogatni s a latin nyelvtani szabályok hexametereit főképen rhytmusukért szerette. Első kísérleteit elszavalta pajtásainak, de sohasem adta oda lemásolásra, inkább összetépte kéziratát, ha már ki akarták csikarni tőle. Első mestere Edes Gergely volt, a leonin (megrimelt distichon) s az u. n. egyhangú verselés ízetlen követője, akitől azonban nem a mesterkéltséget, hanem csak a technikát, a magyar hexameterirás mesterségét sajátította el. (Az ifjú Vörösmarty izlése sohasem fogadhatta volna be Edes Gergely ilyen izű költészetét: Szűz, űz-fűz, fült bűz űz-fűz, süt füsttül ürült tűz!) 1816-ban Pestre került a gymnázium hatodik osztályába, melyet akkor poetica classisnak neveztek. Csakhamar folytatta megkezdett mesterségét, a tanítóskodást és egy örmény családban két gyermek correpetálásáért ellátást és lakást kapott. Ebből is kitetszik az ifjú Vörösmarty állhatatos önállósága és nemes gondolkodása. Sok testvére s szülei nagy gondja lebegett mindig" szeme előtt, nem akarta azok nevelését megcsorbitani s nem óhajtotta szüleit terhelni. Pesten azonban nehezebb sorsa volt mint vidéken. A nagyobb fiuk tanítása sok dolgot adott neki, a nehezen tanulókkal sokat kellett naponkint vesződnie, hogy megállja helyét s némi sikerrel biztosítsa állását, épen azért kötelességének túlbuzgó teljesítése miatt megkárosodott saját előmenetelében s a székesfehérvári első eminens Pesten már az utolsó deákok sorába "került. Még inkább lefoglalta a fiatal költő szabad óráját Baráti Aeneise, Rajnis Ecloga gyűjteménye, Virág ódakötete, és Horatius fordítása. Ezek már kétségkívül jobb mesterek voltak Edes Gergelynél, mert classicus verselésre mesteri utasításokat nyújtottak. Ugyanekkor ismerkedett meg a classicus iskola negyedik kiváló tagjával, Révai verseivel és nyelvtanával. A classicus irányú költők, akik egyúttal kath. papi állásukra is fényt árasztottak, egészen lebilincselték Vörösmarty szellemét és erős nyomot hagytak költészetében. Vörösmarty szépen fejlődő költői tehetségének eredetiségét és ellenálló erejét már észrevettük első mestere, Édes Gergely hatása idején, midőn annak izetlenségeitől elfordult. Még inkább észrevesszük ezt akkor, midőn az egyetemen a magyar nyelv és irodalom korlátolt szellemű tanára, Czinke Ferenc Révai tudományos rendszere ellen izgatott. Vörösmarty nem fordult el