ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-10-11 / 41. szám

A szakosztályi és nyilvános ülésekre tagsági jegy nélkül belépni nem lehet. Utazás. 1. A Nagygyűlés tagjai a magyar királyi államvasutak és a kassaoderbergi vasút vonalain az I. osztályon II. osztályú jegygyei, a II. osztályon III. osztályú jegygyei, a III. osztályon fél II. osztályú jegygyei utazhatnak. A kedvezmény igénybevételéhez az általunk kiállított »Tagsági jegy« és vasúti igazolvány szükséges, melyet az iroda küld szét. 2. A déli vasút vonalain a III. osztályban egy egész II. osztályú jegygyei, a II. osztályban egy egész I. osztályú jegygyei utazhatnak oda és vissza. Vagyis csak egy jegyet kell váltaniok, mely a visszautazásra is érvényes. Itt a mi tagsági jegyeink mellett szintén külön vasúti igazolványok szükségesek, melyeket mi küldünk szét. 3. A Duna-Gőzhajózási Társaság budapest —-mohácsi vonalain a tagok az I. osztályon a II. osztályú menetdíjért, a II. osztályon a III. osztályú menetdíjért utazhatnak. Itt csak az általunk kiállított »Tagsági jegyek « felmutatása szükséges. Megérkezés. Az összes pályaudvarokban, valamint a gőzhajó-állomásoknál rendezők várják a Nagygyűlésre érkezőket. Mindezeken a helyeken magasra feltűzött tábla látható ezzel a felirattal: »Katholikus Nagygyűlés*. E tábla mellett várakoznak a rendezők, kik a Nagygyűlés tagjainak felvilágosítással, útbaigazítással, kalauzolásul szolgálnak. Lakás. Kívánatra az előkészitő-bizottság irodája a Nagygyűlés tagjai részére szállásról is gondoskodik. És pedig: egy személynek különszoba 2 korona 40 fillér naponta. Közösszoba, ketten-hárman együtt, személyenként 2 korona. A nép és szegényebbek részére külön e célra berendezett helyiségben közös lakás személyenként naponta 40 fillér. A lakásdij a Nagygyűlés irodájában fizettetik. Lakásrendezésnél határozottan meg kell jelölni a napokat, illetve az éjjelt, melyen a lakás igénybe vétetik. A kik idejekorán rendelnek lakást, lakásjegyüket még otthon megkapják, úgy, hogy megérkezve, egyenesen kijelölt lakásukra szállhatnak. Az iroda munkáját nagyban megkönnyíti az, ki a lakásdijat előre beküldi, ugy, hogy itt arra se legyen gondja. Ellátás. A Nagygyűlés szegényebb tagjai a Nagygyűlés ideje alatt ebédet 60 fiiérért, vacsorát 50 fiiérért kaphatnak az iroda által kijelölendő helyeken. A fizetés ezekért a jegyekért az irodában történik. Megrendelésnél a napok szintén megjelölendők. Jelvények. A Nagygyűlés tagjai részére jelvények adatnak ki, melyet a Nagygyűlés tagjai ingyen kapnak. Vannak ezenkívül díszesebben kiállított jelvények is Szt. István király képével, melltű alakban, nemzeti szinü csokorral, melyet darabonként 60 fillérért lehet az irodában beszerezni. Iroda: Budapest, IV. ker., Molnár-utca 11. szám alatt van, hol a tagok a Nagygyűlés alatt bármely időben felvilágosítást kaphatnak. Egyleti zászlók. A katholikus egyesületek, testületek zászlójukkal jelennek meg a Nagygyűlésen, melyet a szent miséken s a nagy körmeneten használnak. A zászlókat legcélszerűbb a Kath. Körben helyezni el. A Nagygyűlés sorrendje. Október 19., hétfő. Délután 4 órakor: A Keresztény iskolatestvérek segitő egyesületének közgyűlése. Délután 6 órakor: A Pázmány-egyesület választmányi ülése. Este 8 órakor: Ismerkedési est. Október 20., kedd. Délelőtt 10 órakor szent mise. Délelőtt 11 órakor: Első nyilvános ülés a fővárosi Vigadó nagytermében. Délután 3—5 óráig: Szakosztályi értekezletek. Délután 3—5 óráig: A Kath. Legényegyesületek elnökeinek értekezlete. Este 6 órakor: Második nyilvános ülés. Október 21., szerda. Reggel 9 órakor szent mise. Délelőtt 10 órakor: Harmadik nyilvános ülés. Délután 2—5 óráig: Szakosztályi értekezletek. Délután 2—5 óráig: A Keresztény Szövetkezetek IV. Kongresszusa. Október 22., csütörtök. Reggel 9 órakor szent mise. Délelőtt 10 órakor: Negyedik nyilvános ülés. Délután : Nagy körmenet Szent István jobbjához Buda várába. „A néppárt szervezése.

66 A fenti cimű cikk tudni akarja, hogy hányan vagyunk f kik vagyunk ? miként állunk ? Azt mondja, hogy ezekre alapos feleletet tartozunk magunknak adni, még a választások előtt. A vármegyei központi néppártnak tehát örökös permanentiában kell maradnia, hogy minden eshetőség készen találja. Igy van-e ez a gyakorlatban ? Dehogy van, dehogy van ! Mikor hire terjed, hogy a t. Házat feloszlatják, vagy mikor a rendes feloszlás ideje közeledik, megmozdul a központ; plakátiroz, vezéremberek után kutat, mert a néppárt, mint olyan, a vidéken egyöntetű szervezettel, mely állandó permanentiában volna, nem bir. A fegyverszünet ideje alatt a vidéken mindenki elereszti a vezetést, csak akkor kapkodják a lelkes elemek az irányitó gyeplőt a kezükbe, mikor már futnak a lovak. Beláthatnánk már egyszer, hogy a politikai akció sikere az állandó szervezettségtől függ. Mert csak az állandó szervezet tud a főnek minden percben hű képet festeni, esetleg kellő hátvéddel segítséget nyújtani. — Ez az állandó szervezet finom érzékkel is birna arra, hogy minden ingadozás oka iránt nyomban tájékozódjék s az esetleg szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megtegye. Igy van-e a vidéken ? Dehogy van, dehogy van ! A képviselőválasztási harc megszűntével a vidéki vezérek nagy része nyugalomra tér; a fegyverszünet alatt nem törődik senki olyan behatóan a választó polgárok vallási, gazdasági és politikai érdekeivel, mint ahogyan azt a választási küzdelemben teszi. A nép ma már abban a meggyőződésben van, hogy vele csak addig törődnek az urak, mig a választási urnához való csalogatás ideje tart s aztán, mint kihasznált citromot, félredobják, sokszor figyelemre sem méltatják. A néppártnak igy eljárni nem volna soha sem szabad, azért a központi vidéki szervezettség feltétlenül szükséges. A szervezkedésnek, mint második cikkünkben elmondottuk, a vármegyei központban kell testté válni. Ezen központi szervezetnek a vármegyei életben jelentékeny munkát kellene végezni, mi a vármegye közönségének figyelmét a néppártra irányítaná; ha aztán komoly munkát végezne, megalkuvást nem ismerne, egyedül a közügyet szolgálná; ha háttérbe szoritana minden emberi tekinteteket: akkor ez a legnagyobb reklám volna a néppárt által képviselt politika érdekében. Ez a központ napi programmjába venné aztán azt, hogy a választási központokban fiókszervezkedést létesíthessen. Nem helyes politika ezen résznél mindent a választási központban lakó plébánostól várni. Világi embereket kell az ügynek megnyerni, kik a vidéki szervezés nagy és fárasztó munkáját magukra vállalják, mert nem merek magamnak olyan papot képzelni, ki egyházához, hazájához és nemzetéhez hűtlen tudna lenni; ki szívvel-lélekkel ne segítené elő a keresztény restauráció nagy politikáját. Ugy van-e ez ma? Dehogy van, dehogy van! Mig a választás tart, addig keblünkön melengetjük a lelkes vezéreket, s mikor a választás megtörtént, nem törődünk velük ; átengedjük őket minden fedezet nélkül a liberalizmus érdekében harcoló csapatok vad dühének. Ezeket állandó védelemben kellene részesíteni, mit ismét a vármegyei központi néppárti szervezet tudna megtenni a törvényhatósággal szemben, és az országos néppárt a kormány nyal szemben. Mig az emberek politikai meggyőződésük őszinte megvallásáért üldöztetésnek, anyagi károsodásnak lesznek kitéve, s mig az ilyenek a ezüstös fényével a hold, mely vetekedve a vörös sárga fényben megtört napsugarakkal, megvilágitá templomának belsejét. Hófehér karjait feléjük tartva, marasztaló hangon szólt: — Ne még! Hallgassanak meg. Én kijelentem, hogy nem pusztítom többé az Olimpus vadállományát. Ennek a vonagló állatnak vére kielégített . . . Ámor közbe szólt: — Diana, te ezt már sokszor fogadtad. — És mindig megszegtem. Egészité ki az istennő Ámor szavait s aztán fenséges lépésekkel vendégei felé tartott. — Ah a földiek is itt vannak!? Ez igazán pompás. Tessék uraim erre körül, megmutatom agancsgyüjteményemet. A szentély udvarát körülfutó oszlopcsarnok falairól millió és millió agancs meredt a nézők elé. A Sors megjegyezte : — A földön még a férjek homlokán sincsen annyi, mint itt a falakon. — És ha szükségük lesz rá, rendelkezésükre bocsátom. Van ám köztük olyan példány is, mely díszére válna akármilyen előkelőségnek. Epen múltkor adtam egy ritka szép példányt Ámornak s ha jól tudom, ez is a földre került. — A szász trónörökösnének adta, szólt Psyche asszony férje helyett, ki egy kissé hátrább a nagy regényíróval beszélgetett és épen azt vitatta, hogy a földön sokszor ilyen vadászsportot űznek a szerelem fegyverével is. — Önök azt nem is veszik észre, B

mennyi szivet rombolnak szét az ilyen fajta szerelem vamulattak. A liget egy sűrű cserjés részének tiszta sán fehér márványoszlopos, templomszerű épület előtt, hangos kacaj állította meg a társaságot. — Nézzék Uraim, — mondta Ámor —• ez Diana istennő tanyája, ki, e hangok után ítélve, itthon van. Nézzük meg, mit csinál. A földiek és az Ámor-pár a sötét zöldbe mélyedő fehér épület felé tartottak, mig a társaság kint maradt s pajzán játékot kezdett a letépett virágok dobálásával. Diana tövisektől megszaggatott ruhában ott térdelt födetlen templomának pázsit szőnyegén egy párájától váló őzike fejét fogta, és annak könynyező szemeibe nevetett. A szigetet sejtelemszerüen körülleső alkony szinte meghátrált a démoni kacajra és sárga sáppadtság hideg szine ömlött a templom belsejébe, melynek egyik sarkában bódítón virágzó jázminlombok alatt volt az istennőnek pálmalevelekből vetett puha ágya. Diána észrevéve vendégeit, és az idegenek arcáról felé sugárzó értelmetlenséget, tehát mint egy magyarázatul mondta, folyton megkacagva szavai végét: — Nézzék csak ezt a bohó kis állatot, mint könnyezik, hogy itt kell hagynia az életet. Nézzék csak, milyen méltatlankodó bús tekintettel mereszti rám üvegesedő szemeit, mintha vádolna szenvedélyemért. A balga teremtés nemhogy megváltásnak venné ezt a nyilat, melyet szivébe vertem, ha ha ha ... . Most jöttem Bachus ponyvatemplomából, hol a lumpok tántorgó bálványistenének tomboló jókedvétől, mámoros vágy fogott el; ölni akartam ! Ölni minden áron. Hörgő haláltusát látni, vonagló életet .... Utat vágni a forró, mámortgőzölő vérnek, hogy lassú, szivárgó elfolyásával halálra csititsa a dobogó szivet! Eh! nézzék, ezt szomjaztam . . . És ezzel kacagva lökte mélyebbre a végtusát vivó állat szivében álló nyilat. — Ha ha ha! .. . nézzék ... ha ha ha! . . . Látták ? — még fel akart ugrani. Tudják, jöttem haza . . . lélektépdeső szenvedélyemet altatgattam épen, mikor e bohó kis állat elém került itt a hajlékom előtti tisztáson. Ismert jól. Az anyját, az apját én öltem meg, őt is én neveltem fel itt a templom udvarán. Látta szememben az égő tüzet és nem riadt meg ártatlanságának tudatában. Nedves fekete orrocskájával felém szimatolt és olyan szelíden buta tekintettel nézett rám, hogy önkéntelenül Íjamhoz kaptam. A hur egyet pattant s az állat nyikkanva szökött egyet, aztán itt van ... ha ha ha . . . Ámorék és a földiek szótlanul nézték a rémes tekintetű istennőt, ki újból kétkézre kapta a vonagló vad fejét és holdas homlokához szorította úgy, hogy a görcsös kacagástól kicsordult könynyei összefolytak a végét sirató pára mélabús szemeiből patakzó fájdalom könnyükkel. Az Élet, ki e szenvedélyt —• igaz ugyan, hogy elosztva — már látta a földön is, elgondolkozva nézett a lélekháboritó képre, mig a Sors méltatlankodva szólt Ámornak : — Gyerünk innen, mert ez se nem sport, se nem mulatság, Már indultak, hogy az oszlopcsarnokkal körülvett véres szentélyből kijussanak, mikor a szenvedélyétől megittasult istennő leküzdve elragadtatását felállt és feléjük fordult. Homlokáról elsimultak a felhőráncok s feje fölé úszott szelíd,