ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-10-11 / 41. szám

VIII. évfolyam Esztergom, 1903. október 11 41. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadókivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Mik a kath. nagygyűlések? Esztergom, október 10. (—r.) Nem szent zarándoklatok, azért nem is imakönyvvel és rózsafüzérrel megyünk oda. Nem szentbeszédek sorozata, azért nem is az esztergomi bazilikában, hanem Budapesten, a redoutban tartjuk. Nem egyházi zsinatok, azért a pap ott csak egyszerűen résztvevő tag, mint mindenki r.iás; és a püspök mint örvendező családfő van ott; nézi, mit csinálnak válogatott gyermekei. Mi tehát a katholikus nagygyűlés? Semmi más, mint a katholikusoknak összejövetele az egész országból, hogy nyilvánosan és az egész világ szine előtt kezet fogjanak, és azt mondják egymásnak: örvendek, én is katholikus vagyok! Tagadhatlan, hogy eddigi katholikus nagygyűléseinknek egyik nagy eredménye az, hogy már tudjuk és az ország is tudja, hogy létezünk. »Dicsértessék a Jézus Krisztus« nagy kath. jelszó alatt gyűlünk össze és örvendünk, hogy e nagy jelszó dicső fényében mutathatjuk be magunkat az ország szine előtt, hogy létezünk és hogy mi is részt kérünk. Katholikusok és első sorban katholikus férfiak gyűlnek össze a nagygyűlésre, kicsinyek, nagyok, előkelők, szegények, világiak, papok; akarjuk egymást látni, akarjuk egymást megismerni, egymással beszélni. Nem úgy akarunk itt összegyűlni, mint elöljárók és alattvalók, mint papság és hivők, mint tanitók és tanítványok, amint a templomban és iskolában, hanem mint egy nagy, egymást nagyrabecsülö és szerető egyenrangú testvérek családja. Hát miért gyűljünk mi katholikusok csak a templomban össze; abban a szoros hivatalos formában, mint gyermekek, alattvalók, tanitványok? Miért ne gyűljünk mi össze mint egyenrangú testvérek is, egyenlő fölemelő öntudatunkkal és nagy reményeinkkel szivünkben ? Hát nincs nekünk semmi mondanivalónk a iemplomon kivül is? A katholicizmus csak a templomba való és a sziv rejtekébe? Nem értjük, hogy a katholicizmus : igazság, és az igazságé nemcsak a kis sziv, hanem az egész élet, nemcsak a szűk templom, hanem az egész világ? Mikor azt mondjuk: katholicizmus, akkor az egész krisztusi igazságról van szó. A krisztusi igazság olyan, mint az égen ragyogó nap, söt nagyobb és ragyogóbb. Nem lehet a ragyogó napot szűk templomba zárni, kitörne az ajtón, ablakon és szétvetné a templom szűk falait. A napnak az egész világ kell: igy a katholicizmus és annak nagy öröksége, a krisztusi igazság. A kath. nagygyűlés arra való, hogy a krisztusi igazságnak templomba szorult erejét fölszabadítsuk és kiszabadítsuk az egész életre. Nekünk egy közös nagy élet- és világfölfogás kell, olyan, mely megálljon a templomban és a templomon kivül; olyan, melyet a sziv is magáénak valljon és az egész életé is lehessen, vagyis olyan, mely mindenekfölött igaz, azaz igazság legyen. Ez az egy nagy, közös és mindenekfölött igaz etetés világfölfogás képezi a kath. naggyülések éltető és mozgató erejét. Azért értsük meg jól, hogy nagygyűlés voltakép csak katholikus nagygyűlés lehet. Kálvinista, lutheránus, vagy zsidó nagygyűlésről nem is lehet szó. Mert közös nagy élet- és világfölfogás csak kettő van: vagy a krisztusi és ez a katholikusoké, vagy atheus. A kálvinista, lutheránus, zsidó élet- és világ fölfogás vagy egyezik a krisztusival, vagy atheus, tehát nincs" kálvinista, lutheránus, zsidó élet- és világfölfogás és azért a nagygyűlés is egyedül katholikus; kálvinista, lutheránus, zsidó nagygyűlés nem is lehetséges. Legyen ez nemes büszkeségünk. Sötétenceknek csúfolnak bennünket; jó, ki akarunk jönni e „sötétségünkkel« a XX. század déli fényébe. Ütnek bennünket minden oldalról, nem a templomban, hanem a templomon kivül, hát álljunk föl csatasorba a templomon kivül is, a szellem fegyvereivel fegyverezve. A mi számmal és egységgel nem imponál ma, az háttérbe szorul. Rajta tehát, álljunk föl tömött sorokban a templomon kivül is. Erre való a kath. nagygyűlés. így tesznek a német katholikusok 50 év óta, van is eredménye. A kath. nagygyűlés, hogy úgy mondjam, olyan nyilvános nagy lelkiismeretvizsgálás, hol a katholicizmus számottevő elemei, a kath. férfiak, azt kérdik: hát katholikus módon tettünk eddig minden téren, a nyilvános és közéletben is? Mit és hogyan kellene tennünk, hogy a krisztusi igazságnak megfelelő legyen? Kellenek ezek a nagygyűlések, mert annyi kérdése van az életnek, miket nem AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A „Vergödés"-ből. Szemed miként az őzikéé Oly nyugodtan néz szemembe ; Mint tengerszem, oly mélyen csendesen Tudsz nézni drága kedvesem, Szerelmi lángtól lobogó szemembe. Derült égbolt a te kedélyed, Nap, melynek nincsen éjszakája. Ö, érzem egyre áldott melegét Szivednek, mely értem ég, Mint nap, amelynek nincsen éjszakája. Tudom, szeretsz egész sziveddel; S tudod, szeretlek én is téged. Mint hajnalhasadáskor a virág Az ég üditő harmatát: Én úgy kivánlak, úgy szeretlek téged. Hogy oly nagyon szeretsz, mi haszna! Sohsem mondhatlak enyémnek: Napunk a hold örök szerelmese, Követi föl, s az űrbe le, Mint téged én — de soha el nem érlek. Igy jönnek-mulnak majd az évek, S szivünk csöndes, hajunk fehér lesz. De akkor is én, lemondás helyett, Szeretni foglak tégedet, Ha majd szivem csöndes, s hajam fehér lesz. Auer István. A színek versengése. A fehér. Én a tisztaságot képviselem, s van-e valami szebb ezen a világon a fehér liliomnál? Vagy képzelhető-e gyönyörűbb tájkép egy hóval födött erdős-hegyes vidéknél, avagy a zúzmarától terhes fáknál ? Én adok köntöst az ártatlanságnak — a leánykák első áldozásánál — én öltöztetem föl a deli szüzet, mikor tiszta homlokkal az Úr oltára elé lép, hogy örök hűséget esküdjön választottjának. Más szinben, mint fehérben, az az eskü — Isten engem úgy segéljen ! — talán nem is volna foganatos. A művészek gonosz nyelve mégis mit mond rólam! Azt mondja, hogy én nekik igen szükséges vagyok ugyan, de mert színt nem vallok — pedig ezt csak úri politikából teszem — tisztán magamban nem használhatnak — legfölebb keretnek. Ez nagyon megalázó reám nézve, de hát bele kell sorsomba nyugodnom. Föláldozom tehát ártatlanságomat, a művészet oltárára helyezem szűzi tisztaságomat, csak azért, hogy családot alapítsak a szinek országában. Összeházasítanak a cinóberrel, s szülöttem valóságos örömgyermek lesz, rózsaszín köntösben. Nemde, ez is elegáns szín ? Milyen szép blúzokat és pongyolákat lehet ebből a színből előállítani. Ha pedig a sárga szin lesz férjem, magzatom a szép citromszin lesz, s azt hiszem, a festő uraknak erre a szinre sem lehet panaszuk. Ha a kék színnel lépek frigyre, hozzájárulásom által megalakul a nefelejts-szin, azoknak a szelíd tekintetű szemeknek a szine, melyekbe ha egyszer huzamosan beletekintettél, örökös bilincsekbe verted magad. Még ha a leggyászosabb színnel, a feketével társítanak is, az eléggé tűrhető szürke szin lesz magzatunk. Ez sem utálatos szin; legfölebb kiállhatatlan akkor, ha az élet — szürke. De nem kellemes-e minden élőre nézve, mikor megszürkitem az éjt, s megszületik az éjnek ennivalószép gyermeke: a rózsásujju hajnal. Azzal is dicsekedhetem továbbá, folytatja a fehér szin kissé elbizakodott hangon, hogy a szivárvány szineit én fonom össze fénylő napsugarakká, s csak az esőcseppeken hagyom őket szétpattanni a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya-színekre. Ha azonban ez a hét újra összeházasodik, létrejő a legpompásabb fehér szin. * A vörös. Csak hagyj föl a rengeteg nagy kérkedéseddel és szállj kissé magadba. Melyik szin adja meg a virágos kertnek igazi pompáját, ha nem a piros? S van-e szin egyáltalán, mely a növényzet zöldjével jobb összhangban állana, mint a vörös szín. Hisz' az esztétika is azt tanítja — pedig az márcsak tudja! — hogy az összes szinek között legszebben a zöld és vörös olvadnak egybe. S ha már igazságról van szó, hát legyünk komolyan igazak, s folyamodjunk a szinek iránti vonzalom legbiztosabb fokmérőjéhez, az emberi ízléshez. Mikor a leány templomba akar indulni, milyen rózsát tüz a hajába ? (Amilyen van ! Nem igaz!) Vöröset : mert ez a legszebb szin. Kardinálisok, herczegek, királyok és császárok miért öltöznek bibor szinbe ? Pedig őne-