ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-06 / 36. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. szeptember 6. 36. szám. noL 1 ÍJ it U U1V1 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Hamis zászlóval. Esztergom, szeptember 5. A tengeri hajózásoknál sokszor sikert eszközöl, de mindig szigorúan tilos hamis zászlót tűzni az árbocra, hogy igy a hajó valódi jellegét eltitkolják. A politikában szintén tilos volna olyan jelszavakat hangoztatni, melyek csak arra szolgálnak, hogy elfedjék az illető irány igazi célját és alatta egészen más árut csempészszenek a politikai szintérre. Nincs is olyan államférfi, ki nem tiltakoznék az ámitás vádja ellen és mindegyik erősen követeli, hogy öt őszinte törekvésű embernek tartsák. Dehát ki nem követelné ezt? Ha azonban a cselekedeteket vizsgáljuk, mindjárt más véleményünk lesz a szavakról. Az egyszerű nép a maga józan eszével a politikát az »urak huncutsága«-nak nevezte el. És ezt a meghatározást kénytelen a magasabban álló szellem is elfogadni és hangoztatni, habár választékos szavakkal. Eltekintve az államok egymásközti és kereskedelmi politikájától, hol nyíltan ki van mondva az önérdek kiméletlen küzdelme: az úgynevezett belügyi politika, a parlamenti pártok egymáshoz való viszonya majdnem minden országban hamis jelszavakkal dolgozik. Az irányuk pedig — és ez nagyon érdemes a komoly megfigyelésre — mindenütt ugyanaz. Európa parlamentjei mindegyikében számos pártárnyalat van, melyek ellentétes célokra törekesznek, de ha vallási kérdés AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hajnalban. Pitymallik a hajnal . . . néhány sugárkéve Rózsás fényt lövell az égbolt peremére. Tiszta a láthatár köröskörül távol, Mint a szeplőtelen menyasszonyi fátyol. Szunnyad a természet, s a mig a nap feljő, Bölcsődalt dudorász a hajnali szellő. Pajkos nótájára a vén rezgő nyárfa Ezüstszínű fejét rosszalólag rázza. Mig a fürge szellő gyorsan tovaszárnyal, Mint kialvó csillag, reszkető sugárral, Csendesen haldoklik távol messzeségbe Hamvadó pásztortűz zsarátnokos fénye. Mint szűzi álmában mosolygó hajadon: Pirul az ég arca pirkadó hajnalon. A földön nyújtózó lomha, hosszú árnyak A nap feljöttére szunnyadozva várnak. Mint a beteg ember, gyötrő, forró lázba

1 Bágyadtan reszket a csillagok sugara. A rétnek virági, mint tündérgyermekek Harmatos párában kéjesen fürdenek. Zokogó csalogány rákezd a nótára, S folytatja az erdő minden madárkája. Himnusz száll az égig, olvadozva, halkan, A hajnalt köszöntik zengedező dalban. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. tűnik elő a szemhatáron, akkor rögtön félredobnak mindent és hamarjában egy jelszó alatt egyesülnek. Igy Franciaországban »az egyén szabadsága« érdekében tiporják a vallási intézményeket és akadályoznak minden vallási gyakorlatot. Németországban a »nép bajaiU akarja orvosolni a szociáldemokrácia az egyház gyalázásával. Olaszországban »a nemzeti egyseg« miatt kell üldözni a pápaságot. Nálunk Magyarországban a »liberalismus« az a kopott rongy, melynek láttára lelkesedik minden ószeres, mert ez a liberalizmus a beavatottak titkos nyelvén a keresztény irány elleni küzdelmet jelenti. És ime, látjuk* itt is azt az európai jelenséget, hogy a legellentétesebb pártok egyesülnek a jelszó alatt! Megindult a küzdelem a nemzeti követelményekért, életre-halálra támadták a Kossuthisták a kormánypártot. De midőn feltűnik a szabadkőműves Wekerle mosolygó ábrázatja, rögtön csoportosulnak köréje az összes pártokból a liberálisok. Olay »kikapcsolja« a nemzeti vezényszó követelését, Eötvös elmegy tanácskozni még Dánosra is és minden lehetetlenség lehetővé válik, — ha liberális lesz a miniszter. Nem világos ebből, hogy a liberalizmust, vagyis a vallásellenes irányt föléje helyezik minden más követelésüknek? Erre a politikára többséget kaphat a miniszter jelenleg, mert még nálunk kevesen vannak, kik az emberiség magasabb javaiért hősiesen küzdenek. Az anyagelvü gondolkozás, a megélhetés nehézsége s az ebből szárNótájukba vegyül a faluból hangzó Edes-lágyan zsongó hajnali harangszó. Csengő érc-szavára áhítatos ima Röppen el ajkamról: >Üdvözlégy Mária . . .« Lelkem messze szárnyal, imámat rebegem . . . Erősbödik, terjed a fény napkeleten. Lebűvölten állok, kezemben a kalap ; Bevégzem imámat, — s lassan feljő a nap . . . Szilamór. Az ipolysági touristák. i. Julius 14-ike. Es ki meri tagadni, hogy Hont minta vármegye? Van itt mameluk Apponyista, szélsőbal, párton kivüli, húsos fazék körül forgó, sémita és antisemita, nihilista, hurbanista és tourista, tehát minden genreből. Azért nem szabad csodálkoznunk, hogy a Bolondistók egyszer igy énekelte meg a mi megyénket: »Hont vármegye híres megye, az Isten bár hová tegye stb.« De majd belemélyedtem a politikába; egészen megfeledkeztem arról, hogy nálunk paktum jött létre, amely megtilt minden politizálást. Különben nem akarom sem a »Honti Ellenzék « sem a . . . szénájába vágni a kaszámat, inkább bemutatom a n. é. közönségnek- e sok genre közül az utolsót . . . Már tavasz elején annyi szép dolgot beszélt a Salzkamm er gútr ól a mi világlátott Hederváry barátunk, hogy lehetetlen volt ellentálnom a vágynak, azt közelről is megtekinteni. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. mázó szolgalelkűség és ami minden nyomorúság forrása: a vallási meggyőződés hiánya annyira el van terjedve, hogy a »romlott intelligencia és a gyönge népcc elfásult tudatlansággal vonszolja a liberalizmus szekerét. Miért nem nyilik ki a szeme a nemzetne^ midőn az események olyan szembeszökően beszélnek? Azt mondják, hogy ez európai eszmeáramlat, melyet feltartóztatni nem lehet. Dehogy nem! Nem az áramlat erős, hanem mi vagyunk gyöngék, ha tétlen megadással engedjük fejünkre az ellenséget. Van a parlamentben pártunk, a néppárt, melyet meg nem tévesztettek a zűrzavaros események, hanem tiszteletre méltó férfiassággal mondta ki mindig az igazságot. Nem alkudott, nem ámított, hanem mindig mindenki tisztában lehetett vele. Nem érdemli meg ez bizalmunkat ? És nem kelti fel rokonszenvünket iránta az a durva, silány gyűlölet, melylyel minden romlott vagy korlátolt fejű ember lépten-nyomon gyalázza? Ennek a pártnak zászlaja alá fognak csoportosulni mindazok, kik őszintén viselik szivükön az ország javát és a nép érdekeit. Az ellenkező csoport pedig csillogó és ámitó jelszavak alatt dolgozik a romboláson. Igen, eljön hozzánk is a nyugati eszmeáramlat, mely nem más, mint a vallás és a vallástalanság küzdelme. Ez a fő jellemvonása most a politikai küzdelmeknek. A hires francia iró, Thiers A. megjövendölte, hogy a XX. század a vallási irány kiforrásának százada lesz. A keresztény tan a könyvekből és a szivek belsejéből a tárErre azonban csak az esetre vállalkoztunk, ha barátunk megígéri, hogy ő lesz vezetőnk, kalauzunk, ciceronenk és generálisunk. O megígérte, mi paktáltunk; az ige testté lőn és kijelöltük az indulás napjául július 14-ét. A paktáló touristák névsora a következő ; Pongrácz kedves alispánunknak még kedvesebb szép két leánya Emma és Jolán nőm gardedámsága alatt, Udvardy Jozi kisasszony, Lipcsey Soma, bájos nejével, Pongrácz Elemér, szerény magam és a dillettánsok directora: Hederváry Antal. Bécsig hozzánk csatlakozott az alispán és ifjú Hederváry, Bécsben pedig Pongrácz Jenő veszprémi kir. ügyész és sógora Szentimrey Béla. Julius ,14-én az ismerősök a vaspályához kisértek . . . Es én a komoly bucsuzásoknál csak arra gondoltam: de furcsa lenne, ha utazásunkból visszatérve, a szentegyház lakadalmat hirdetne. Midőn ugy merengtem a jövőn, a vonat kalauza elkiáltotta magát: »készen!« A gépész egyet füttyentett és mi a gőzerő szégyenére végtelen lassúsággal másztunk Esztergom-Nána felé. Az ut oly hosszú volt, hogy kénytelenek voltunk a Józsa pakjából az útra és talán hoszszabb időkre szánt mákos kiflit elfogyasztani; de szerencsére még a tárcánk tele volt és igy kitűnő kedélyhangulatban értünk Nánára. Itt a bécsi rendes vonatra kellett átszállnunk, rnost már haladni kezdtünk. Útközben a vállalkozó szelleműek sört vagy gyümölcsöt vásároltak. Amint a pozsonyi. alagútból kiértünk, alispánunk figyelmeztetésére szemünkbe ötlött a Det-