ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-02 / 31. szám

VIII. évfolyam Esztergom, 1903. augusztus 2. 31. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér* Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Politikai jellemtelenség. Esztergom, augusztus 1. (—a.) Sajnos jelenség, hogy mindig nagyobb a száma azoknak, kikben a nyilvános ügyek, a közérdekek iránti érdeklődés majdnem teljesen kihalt. A magyarról azt mondták azelőtt, hogy kiválólag politizáló nemzet. A híres magyar hazaszeretetből származott ez, melynél fogva melegen szivén viselte az ország becsületét és ösztönszerűleg érdeklődött a hon sorsa iránt. Ez az érzelem teremtette a hősöket, kik természetesnek tartották azt

; hogy a hazáért az életet is fel kell áldozni.' A magyar költészet gazdag bizonyítékokat nyújt arra, hogy mily mélyen gyökerezett a lelkekben a haza szeretete és történelmünkben sok olyan ragyogó példa van erre, melyeket minden nemzet méltón csodálhat. Azonban mindez mintha csak a mult meséje volna már! Nem dobbannak meg többé a szivek a nagy példák hallatára és azt mondogatják: »mese az csak, gyermek.« Pedig hát most is, éppen úgy mint régen, az ország jólétét ideális lelkesedés nélkül fentartani és előmozdítani nem lehet. Ha az egyes család elpusztul, melyben a szülőket nem elteli az önzetlen szeretet, annál biztosabban halad a romlás felé a családok összesége, a nemzet, melyért nem dolgoznak önzetlen lelkek, kik a saját érdekeiken felül a közjót is szemük előtt tartják és az ország eszményi céljait is lelkesen ápolják. A modern viszonyok közt sem szűnt meg a hazaszeretet fogalma. Söt a megsokasodott bajok között hatványozott mértékben szükséges törekedni a közállapotok orvoslására. »Az Ég csak egy hazát ad minden kebelnek « és. ha az elpusztult, akkor a nép is elpusztul, mint hazátlan árva. De a modern viszonyok között a hazaszeretet nem a csatatereken, a kardforgatásban érvényesül, hanem a társadalmi munka ban. Most a hazaszeretet nem boros pohár mellett nyilvánul a sirva vigadó dalokban. Ez a régi időben is édes-keveset ért. Vörösmarty mondta az ilyen magyarra: » Nagyot iszik a hazáért és felsivit . . . csakhogy egyszer tenne is már valamit /" Igen, tenni kell. És a jelen körülmények között mindenki talál tevékenységi kört, csak legyen benne lélek, csak ne legyen szellemtelen hústömeg. Most az ország életének irányitója az országgyűlési rendszer. Ez mindennek a forrása és célja. Itt van a hatalom, mely a népek viszonyait alakítja, törvényeivel jóra vagy roszra vezeti. A parlamenti rendszerről lehet sok mindenfélét állítani az elméletben, de tényleg bizony az ország mindenható tényezője, a boldogulás vagy romlás ápolója. Azért, aki most az ország jólétét szivén viseli, az minden erővel arra köteles törekedni, hogy a parlamentben a jó elvek jussanak hatalomra, romlatlan gondolkodású férfiak legyenek ott többségben. Mert hiába való minden okoskodás azzal a kérlelhetlen ténnyel szemben, hogy az alkotmányos világban minden eszme és igazság csak oly mértékben érvényesül, ahány szavazattal támogatják a parlamentben. A müveit nemzeteknél a nép legszélesebb rétegeibe lehatott ennek a nagyfontosságú ténynek ismerete. Erre nevelik már a gyermeket az állam úgy, mint az egyház. Francia- és Németországban az elemi iskola katekizmusában be van véve rendes tananyagnak a vallás iránti kötelességek között. Igen, mert az újkori események hangosan hirdetik, hogy a modern államokban a vallás közjogi helyzete, söt az egyesek szabad vallásgyakorlata is csak egy erős parlamenti csoport védelme alatt van biztosítva. És amint a vallás, úgy egyéb eszme is parlamenti védelmet igényel. A mi hazánknak óriási szerencsétlensége az, hogy hosszú időn át a parlamentben más irány nem uralkodott, mint a »magyar liberalizmus. (( Ez teljesen a tökepénz hatalmába adta az országot, szegénnyé tette a népet, megsemmisítette a középosztályt, a kisiparost és a földmüvelöt koldusbotra juttatta. Megfosztotta az országot vallásától és ezzel kiirtotta az igazságosságot és a felebaráti szeretetet. Ezt a romboló irányt legyőzni kötelessége mindenkinek, ha egy szikra jóindulat van a lelkében. Kötelessége arra törekedni, hogy az országot irányitó törvényhozó testületben olyan képviselők legyenek, kik a nép valódi jólétét valóban előmozdítják. Midőn tehát ilyen mélyreható fontosságú a közügyek iránti érdeklődés, valóban tiszteletet nem érdemel az az intelligens ember, ki magasabb képzettsége dacára sem ismeri föl kötelességét. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Találkoztunk, elbúcsúztunk . . . Mikor találkoztunk, mikor megláttalak, Mosolygott az ajkad, Rejtett bú árnyékát dehogy vettem észre, Dehogy láttam rajtad. A mikor füledbe zokogott a cigány Siró muzsikája: Nem hatott meg az sem, oda sem figyeltél, Nem hallgattál rája. Tánc közben is, mikor panaszoltad, hogy a Lelked milyen árva, Csak úgy kacagott a, csak úgy nevetett a Kökény szemed párja. Akkor is nevettél, mikor beszélgettünk Szerelemről szólva; Azt mondtad: nincs szived, s hogy szeretni nem tudsz Nem is tehetsz róla. Mikor elbúcsúztunk, s láttad milyen fájó Lelkemnek a válás, Még te vigasztaltál, hogy lesz majd számunkra Ujabb viszontlátás. Elhiheted nékem: fájó lelkem terhe Ettől nem lett könnyebb; Reá nehezedett a pilládon rezgő Harmattiszta könnycsepp . , 1 Szilamér. Több nap, mint. . . Azaz takarékoskodjunk ! A félreismert XVI. Lajosról beszélik, hogy egyszer játék közben leejtett egy aranyat, s mig ezt apródja kereste, maga a király tartotta le a gyertyát. Bezzeg nem tartotta volna Czobor József gróf, ki passzióval sodort az ezeres bankókból — fidibuszt. De szemétdombon is halt meg, a jámbor. Ez a tékozlók végzete: nem élni koldus módon, de koldus módra halni meg . . . Általában azokat nevezzük tékozlóknak, akik többet adnak ki, mint amennyit bevesznek ; kiknek zsebében ég a pénz; vagy akikben igen nagy az adakozási hajlam, csakhogy ez ferde irányban történik. Adakozási hajlam ! Nemde őrületes dolognak látszik, ha az ember a sok hálátlanságot szemléli. — Ha nem adsz, mondja a közmondás, harag; ha adsz, később elvész a barátság. Mégis jobb az első harag, mint pénzt vagy barátságot elveszíteni. Még őrületesebb azonban ráülni a pénzes ládára, s penészes kenyéren rágódni. A fösvénység különben is veszedelmes rákfenéje a társadalomnak : megakadályozza a mammon egészséges cirkulációját. A tékozlónál ez a cirkuláció fölötte lázas. Akkor se nyugszik, ha az a bizonyos mammon nincs épen kéznél. Ha pénz nincs, van kredit! Pedig ez a hitel, mely a kereskedőt sokszor gazdaggá teszi, koldusbotra juttatja a tékozlót. Hanem hát a tékozló — elvek szerint él. Ilyen . elve például: Halálod napjáig verd el mindenedet! Hidd el nincs okosabb mint e végrendelet. Eb aki bánja, gondolja magában a tékozló. Pedig könnyen úgy járhat, mint az a szép g*eorgiai nő, aki reggel eladta drága perzsa-szőnyegjét, s este mikor aludni ment, keservesen megsiratta. Pedig ez megtörténhetik a leggondtalanabb tékozlóval is. Már Augusztus császár erről a »gondtalan« oldalukról ismerte a tékozlókat: — Uralkodásom gondjai miatt, úgymond, sokszor nem tudok aludni. Már látom, legokosabb lesz, ha árverésen megvásárlom valamelyik tékozlónak vánkosát. Maenius is effajta »jólalvÓ« ember lehetett.