ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-07-19 / 29. szám

rint a képesitő vizsgálatra 42 jelölt jelentkezett, kik közül tanítói oklevelet nyertek 29-en, három hó múlva teendő javító vizsgálatra utasíttattak 13-an. A tizedik fejezetben az intézet mellé szervezett gyakorló elemi iskoláról szóló rövid ismertetést találunk. A XI. fejezetet képező statisztikai kimutatás szerint az év elején beíratott 144 tanuló, kimaradt 13, az év végén volt 131. Vallásra nézve róm. kath. 141, ev. ref. 3. Nemzetiségre nézve magyar 121, magyar-német 2, magyar-tót 19. Az utolsó fejezetet az értesítés a jövő tanévre foglalja el. Ebből megtudjuk hogy a tanév szept. 1. veszi kezdetét. 7--éig felvételi, javitó és pótló vizsgálatok foglalják el az időt, a rendes tanítás 7.-én kezdődik. Ebben a fejezetben van megemlítve az is, hogy a tápintézetnél 12 ingyen hely van üresedésben, melyre nézve a folyamodványokat O Eminentiájához kell inintézni. A folyamodók közül a tanitók gyermekei előnyben részesülnek. IV. Az esztergomi érseki kisdedóvónőkéfizó-intézet értesítőjét az 1901—-902. és az 1902—903. iskolai évről közli Számord Ignác igazgató. Egy jubiláris értesítő ez, melyből csak úgy sugárzik ki a szeretet éltető melege, melyet az intézet ügybuzgó igazgatója a kisdednevelés magasztos ügye, a vezetése alatt álló intézet és ennek végzett növendékei iránt érez! A füzet elején az intézet tiz éves történetét olvashatjuk Számord Ignác igazgató tollából, a ki a képzőnek megalapítása óta lelkes igazgatója. Megtudjuk innen, hogy az intézetbe fennállása óta beiratkozott 316 rendes és 146 magántanuló, összesen 462-en, kik közül oklevelet nyertek 316-an, csekély kivétellel valamennyien állásban vannak. A tanári kar az 1901—902. tanévben 7, az 1902—903.-ban 6 tagból állott. A tanítási anyagnak s a magyar nyelvi és irodalmi írásbeli feladványok tételeinek elsorolása után a tanítási eszközöknek, részint vétel, részint ajándékozás utján történt gyarapodásáról irt jelentést találunk. »Az intézet életének főbb mozzanatai« cimű szakasz arról a serény munkásságról tesz tanúságot, mely a képző kebelében a növendékek vallásos és hazafias nevelése érdekében lankadatlanul folyik, a következőkből megtudjuk, hogy a tanulók közül húszan ingyenes élelmezésben részesülnek a bibornok hercegprímás O eminenciája bőkezűségéből. Azonkívül egyéb adományokban és egy, az intézet kebelében működő segitő-alap jótéteményeiben, melynek alapvagyona 4049 K 34 f., is van részük a tanulóknak. A növendékek névsora, a vizsgálatok sorrendje, a magántanulók vizsgáira vonatkozó jelentés és a tanulmányi eredmény áttekintése követik egymást rendben. Képesitő vizsgálatra jelentkezett 42 jelölt, kisdedóvónői oklevelet nyertek 40-en, még pedig hárman kitűnő, 9-en jeles, 27-en jó és egy elégséges diplomát. A minta-óvóintézetről szóló rövid tudósitás ezen óvó nagy látogatottsága mellett bizonyít és statisztiaz álmok és mesék varázsújjú tündérei. A nagy alkotások láttára olyan a szivem, mint mikor egy dicsmámorban úszó tömeg a nagyok nevét ordítja és látni akarja azt, a ki nála nagyobb, a ki kiemelkedik közüle. És most, hogy eszembe jutott az egyház nagyszerű épülete, melynek alapjául Krisztus szivét ásta le a földbe, s kupolája lelkekből, egekig érő tornyai imádságokból alkotvák, most szeretném látni azt az embert, a ki ez isteni intézmény kormányzó trónusán ül, és uralkodik nem az emberek zsebe és fizikai ereje, de lelkük fölött. Azt az embert, azt az öreget, a ki miatt, a ki kedvéért minden igaz keresztény tűzbe menne, a ki e sárgolyón szétszórtan élő, és nehéz életben is hitet tartott, a kereszténységnek Istentől rendelt fejedelme. Áhítattal hallgattam a lelkes szavakat s vártam, hogy újból kezdje. Az úton megszoktam őtet hallgatni, ki minden jóról oly szépen tudott beszélni. Minden romnak életet adott előadásával, minden nagyszerűség átváltoztatta őt rajongóvá, hogy szinte ugrált volna örömében, mint a gyermek. Elmélázva mentünk le a Corso Umbertóra s a villamos lámpák alatt szállásunkra, hol már várt bennünket a párolgó rizsottó meg a vajon sült erős illatú kecskehús. De várt még más is, egy levél, melyből midőn a »Tanacsos« felbonkai kimutatásokból kiemeljük a következő adatokat. Beiratkozott 31 tanuló, kimaradt 2, az év végén maradt 29, kik vallásra nézve valamenynyien róm. kath., a mi a tanulók nemzetiségét illeti, már nagyobb változatosságot tüntet föl a táblázat. Az értesítő végén a jövő tanévre szolgáló tudósitás van. E tudósitás szerint a jövőben csakis az I. osztályba vétetnek föl növendékek, az ez iránti folyamodványok az intézet igazgatójához aug. 15-ig nyújtandók be. Végül »oklevelet nyert növendékek figyelmébe !« cimmel még egyszer szeretetteljesen hasznos útmutatásokkal szolgál a végzett tanulóknak az igazgató! Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város közönsége f. hó 15-én rendes közgyűlést tartott, melynek tárgysorozatában első helyet foglalt el a földmivelési miniszter azon leirata, melyben tudatja a várossal, hogy itt téli kikötőt szeretne létesíteni. A közgyűlés helyesléssel vette tudomásul e jóindulatot, melyből hogy mielőbb valami meg is alakuljon, szivből óhajtjuk, és nem is kételkedve a miniszter ur jó szándékában, csak azt sajnáljuk, hogy ez puszta igéret s nem tudjuk "mikor lesz belőle valami. A szép igéret éppen akkor jött, mikor a miniszter ur ment •— az előző kabinetből, s mikor a képviselőház feloszlása az ex-lexben és Tisza Pista agyában gyökeret kezdett verni. Am e szép igéretért Esztergom jövőre is kormánypárti képviselőt fog választani. A második pont volt Esztergom vármegye alispánjának értesítése, mely szerint a katonabeszállásolási pótadó alapból a város javára 87,607 kor. 56 fill, kiutalványoztatott. A közgyűlés elhatározta, hogy ez összegből 50,000 koronát a kaszárnya-adósság törlesztésére költ, a többit pedig- a szükséges barakok építésére használja föl. Következett ezután a város adósságának konvertálása. A tanács és a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint csak három ajánlat érkezett be, a helybeli és hazai takaréké, és a pesti kereskedelmi banké. A mult számunkban emiitett külföldi ajánlatot, melyet párhuzamba helyeztünk a helyi takarék ajánlatával, azért nem ajánlotta a tanács és pénzügyi bizottság, mert ez nem direkt jött, hanem dr. Okolicsányi Zoltán közbenjárására magánúton került a bizottság és tanács elé, nem pedig hivatalos formában. Az ügy tárgyalása előtt Vimmer elnöklő polgármester elég tapintatosan kijelentette, hogy miután ő a helybeli takaréknak igazgatósági tagja, érdekeltnek tartja magát s ezen ügy tárgyalása alatt az elnöki széket átengedi az ezidőszerinti polgármester helyettesnek, Hoffmann Ferenc tanácsosnak, egyúttal felkéri mindazon városi képviselőket, kik egyúttal a helyi pénzintézet részvényesei vagy igazgatósága tagjai, hogy tartotta, két vörös cédula bujt elő. Belépő jegyek a pápai fogadtatásra. Húsvét vasárnapján fogadta XIII. Leó a magyarokat. Levetve utiruhánkat, feketében, ünneplőén ott őgyelegtünk már kora reggel a szent Péter téren és egyre lestük, néztük azt a két fehér zsalus ablakot, melyen belül ott van az a fehér remete, a ki minden hívéért imádkozik és a ki mindegyiket egyformán szereti. Izgatottan vártuk, mikor bocsátanak a pápa elé. Majdnem délig kellett várnunk, mikor a közeli Santa Marta zarándokház előtt négyes sorban felállítva, gróf Zichy Gyula pápai kamarás vezetése alatt megindultunk a Vatikánba. Ércsisakos, alabárdos őrök előtt lassan értünk fel az emeleti belső termekbe. A pápa ugyanis saját lakosztályában várta a magyarokat s mig a régi nagy művészek freskóival és festményeivel díszített termeken csoszogó lassúsággal haladt előre a kétszázötven főből álló zarándokcsoport, futó tűzként terjedt, hogy a pápa különös kegyképpen kézcsókra engedi a magyarokat. Erre a hirre sok más nemzetiségbeli is sorainkba állott, ugy hogy mire a pápa lakosztálya elé értünk, már vagy ötszázan is voltunk. Zichy gróf ezt észrevéve, hogy a gyengélkedő szentatyát felesleges fáradtsággal ne terhelje, felszólította őket, hogy lépjenek ki a sorból, mit azok megtéve, egyenkint tózkodjanak ugy az ügy tárgyalásától, mint az esetleges szavazástól. Az elnökséget igy Hoffmann tanácsos átvévén, a városi főjegyzővel felolvastatta a tanács valamint a pénzügyi bizottság javaslatait, mely bár a takarékpénztár ajánlata a legdrágább, mégis ezt ajánlja elfogadásra. A javaslat támogatására több indokot hoz fel, melyek a pénzügyi bizottság és tanács határozatát irányították. A javaslat a helyi takarék és a kereskedelmi bank ajánlatát tette párhuzamba. Kiszámította, mennyivel drágább a takarék, de megfontolta mily sok előny fekszik abban, ha mégis elfogadnánk ajánlatát. Utalt itt arra is a többek között, hogy a takarék mint helyi intézmény mily előnyöket nyújt a városnak, hogy a Storno itt kisebb s hogy ha a város nem itt veszi a pénzt kölcsön, a takarék az ő két milliónyi készpénzét azonnal adómentes állampapírokba fekteti és igy a város egy adóalaptól lesz megfosztva, mely a pótadó jövedelmét tetemesen csökkenti. Kívánja továbbá az üzlet megkötését a takarékkal, már azért is, mert mig a kereskedelmi bank ráta elmulasztása esetén az egész összeget esedékessé teszi és pörli, addig a helyi takarék három részlet elmulasztása esetében pöröl csak. A képviselő testület figyelmébe ajánlja továbbá, hogy a takaréknál, mégis csak helyi emberekkel állunk szemben, kiknek jóindulatára és elnézésére jobban lehet számítani, mint az idegen pénzintézetekre. A wieni bank ajánlatával, mely pedig a legolcsóbb volna valamennyi között, azért nem foglalkozott a bizottság, mert a gazolin-pörből kifolyólag öly erélyesnek megismert bécsi bíróságokkal nem akar újból konfliktusba keveredni. Az előadás után dr. Horn városi képviselő szólalt fel, és teljesen azon nézeten volt, melyet legutóbb mi is kifejtettünk. Ő, úgymond, nem teszi fel a takarékról, hogy helyi intézményeinket nem jóindulatból támogatta. Meg van győződve, hogy - a takarék a város fejlődését mindig szivén viselte és fogja akkor is, ha a két milliós üzletet nem vele kötjük meg. Sérelmesnek tartja ezt az indokot a takarékra, mert ez úgy tünteti fel a dolgot, mintha a város megfizetni akarná a takarék jószívűségét. Ami a stornó differenciáját illeti, az nem aggasztja a szólót, mert stornót akkor kell fizetnie a városnak, ha a kölcsönt aszerződési időn belül fizeti ki. Ez az eset be nem állhat,mert Esztergom város az ő adósságai kifizetését saját erejéből még soha sem fizette ki előbb, mint kellett volna, sőt mindig elmaradozott a fizetéssel. Ha tehát előbb fizetné ki, úgy ezt csakis egy ujabb konverzió után tehetné, konvertálni pedig akkor szoktak, midőn abból haszon háramlik az illető adósra. Nem hiszi továbbá, hogy a takarék a két milliót adómentesitené, mert hisz több haszna van belőle, ha félpercentre kiadja a pénzt. A ráta elmulasztásoknál ajánlja, hogy kérjék meg az olcsóbb intézetet, például a wienit, hogy nem-e hajlandó ő is azt megadni, mit a helyi is megad. Hogy a város a wieni bíróságoktól fél, azt beléptünk az előszobába. A svájci gárda nemes tisztjei és a nemesi testőrség egy csoportja volt a szobában. Remek szál legények festői öltözetben, mely csak ugy ragyogott az ablakredőnyökön átbujkáló napsugarakban. Itt is várakoztunk. Mint mikor az ember gyónásra készül, mikor a lelkébe enged látni, olyan érzelem fogott el bennünket arra, ha elgondoltuk, hogy a következő percben ott állunk az előtt a jóságos atya előtt, akinek szive dobbanása csak az emberiség javára lehet; a kinek szeretete oly erős, hogy megtör minden indulatot, a kinek kormányzása — nehéz kormányzása ! — dicsőség; a ki az egyház jogait mosolyával tudja megvédeni fegyveres hatalmakkal szemben ; akit szerénységeért, akit nagy, mély tudásáért az egyház ellenségei is respektálnak azt az embert, azt a szent aggastyánt, a római szentegyház fejét, akit látni oly sokan szeretnének, mi látni fogjuk. Elválhatatlan társam az ajtóra nézett. Idegesen leste, mikor lépheti át küszöbét. Melléje léptem és megfogtam a kezét. Alig méltatott figyelemre, csak midőn megnyílt az ajtó kárpitja, figyelmeztetett, hogy el ne maradjak. Ott álltunk előtte. A terem nem olyan nagy, mint a milyen méretekhez a Vatikánban már hozzászoktunk. Falai vörös damasztselyemmel kárpitozvák s szemben az ajtóval a pápai trón,