ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-07-12 / 28. szám

4 ESZTERGOM I903. Julius 12. örülhet. Tekintetbe véve a helyi intézetnek a város érdekében minden téren kifejtett üdvös munkálkodását és szerepét, figyelembe véve ajánlatában is kifejezett s méltányolandó lokális tekinteteket, a józan ész diktálja, hogy a város az olcsóbb hitelt fogadja el, mert ezen ajánlatok elfogadásánál, , illetve jóváhagyásánál a felsőbb hatóságok is igy fognak kalkulálni s nem veszik figyelembe a helyi óhajtásokat és érdekeket, hanem olyan kölcsön üzletet fognak csak jóváhagyni, mely teljesen megfelel a követelményeknek. A felsőbb hatóságok előtt nem állithatjuk fel a takarékpénztárt mint helyi pénzintézetet, hanem csak mint pénzintézetet, a felsőbb hatóságok nem fogják figyelembe venni azt, hogy az esztergomi takarékpéztár teremtette meg a helyi pénzpiacot, mely pénzpiac forgalmat emel minden téren, és közgazdasági tényező e városban. A felsőbb hatóságoknál a számadatok döntenek s igy meddő és időrabló munka volna olyan ajánlattal foglalkozni, melylyel nem nyerhetnénk célt. Mondom, meddő időrablás volna, a minek nagyon megfizetné árát a város, mert mig a mai pénzügyi helyzet ilyen hitelmüveletekre a város helyzetét tekintve igen kedvező, ki biztosithat bennünket arról, hogy ez rövid időn belül nem vesz-e fordulatot, mint vett p. o. ezelőtt három esztendővel is, és a kamatláb annyira emelkedik, hogy a város ismét a nagy terhet kénytelen nyakába venni, azon keserű tudattal, hogy elmulasztotta a kedvező helyzetet a maga javára kiaknázni. A legközelebbi közgyűlésen szóba kerülő ügynél tehát minden, a városi érdekeket szivén viselő képviselő előtt az lebegjen, hogy a legelőnyösebb és a legmegfelelőbb kölcsönt kell felvenni, de nem késedelmezve, hanem üstökénél ragadva meg a szerencsét. Az volna legjobb, ha a helyi tekinteteket és a wieni földhitelintézet ajánlatát egyesiteni tudnók, vagyis az esztergomi takarék állana azon az alapon, mint az utóbbi, akkor aztán igazán nem kellene gondolkodni sem, hogy melyiket választjuk. Mi, szerény munkásai a közérdeknek, azt hisszük, hogy ezt megtehetné az esztergomi takarék s akkor a pénz itt forogna, és jólehet nemzetgazdasági szempontból külföldi pénzt az országba hozni csak hasznos lehet, mégis a lokális érdekek nyomulnának előtérbe és a takarékkal kellene megkötni az ügyletet. Ez volna legjobb, és most már csak kérdés, hogy mi módon fogjuk ezt a legjobbat kieszközölni annak a biztos és már megajánlott legjobbnak rovására. A képviselőtestület figyelmébe ajánljuk azonban, hogy ezen ügy késedelmet nem szenvedhet a fent érintett okokból sem, és ezen ügynek lassú tárgyalgatásokkal való elodázása egyúttal kudarcát is jelentheti. Dr. Klió. Tanintézeteink. 1. A pannonhalmi sz. benedek-rend esztergomi kath. főgimnáziumának 1902/903. tanévről kiadott értesítőjét közzéteszi: Hollósi Rupert igazgató. Mindjárt az értesítő elején egy alapos tanulmányra valló értekezést találunk az »Optikai csalódásokról « cimmel Dombay Nárcisz tanár tollából. Ez a tanulmány messze kimagaslik a szokásos, legtöbbször megrendelésre megirt értesitőbeli értekezések közül. Ezután az intézet tanári személyzetének névsorát olvashatjuk. Kitűnik e kimutatásból, hogy az intézet tanárainak száma, a különféle felekezetek hitoktatóit nem számítva, tizenhat, kik közül csak a két tornatanár világi, a többi szt. benedekrendi. Következik a végzett tananyagnak osztályonkint való kimutatása. Ehhez a kimutatáshoz az V—VIII. osztályban végzett magyar irodalmi feladványok cimei is csatolva vannak. A következő szakaszból megtudjuk, hogy az intézet mindennemű fölszerelése, a tanári és ifjúsági könyvtár, régiségtár, természetrajzi és természettani szertár, a történettudományi gyűjtemény és szertár stb. részint ajándékozás, részint vétel útján szépen szaporodott. »A szegény tanulók segélyezése« c. szakaszban az első helyet az intézet saját segélyalapjának a lefolyt évről szóló »évi jelentese« foglalja el. E szerint a bevétel volt 1796 kor. 36 fillér, a kiadás 1617 kor. 90 fillér, a tőkésített bevételi többlet 178 kor. 47 fill. Az egyesület összes vagyona részvényekben és takarékpénztári könyvekben 32.748 kor. 23 fillér. Az egyesület intézőségének és tagjainak névsorában a helybeli intelligencia csaknem minden számottevő tagjának nevével találkozhatunk. A továbbiakból arról értesülünk, hogy az intézetnek módjában állott szegénysorsú növendékeit ingyenes könyvekkel és élelmezéssel segíteni. Ezen szakasz 2., 3. és 4. pontja az intézethez kötött segélyalapitványok, pályadijról és egyéb alapokról, különféle jótéteményekről, jutalmak és adományokról számol be. A lefolyt 1902—903. isk. évben a főgimnázium következő tanulói részesültek ösztöndijakban : Bartal Aurél V. (Sissay-féle alapítványból) 252 kor., Csongrády Dénes II. (Belánszky-féle) 210 kor., Csongrády Kornél I. (Belánszky-féle) 210 kor., Eichner Albert VII. (Somogyi-féle) 95 kor. 48 fill., Hirsch Endre II. (Somogyi-féle) 95 kor. 47 fill., Hoffmann Alajos VI. (Dlabács-féle) 200 kor., Kátai Béla (Sántha-féle) 112 kor. 34 fill., Kuppis Gyula III. (Somogyi-féle) 9,5 kor. 47 fill., Lotharidesz Lajos VIII. (Somogyi-féle) 95 kor. 48 fill., Margó István VII. (Szlávy Éva-féle) 189 kor. 98 fill., Mikla Sándor VI. (Somogyi-féle) 95 kor. 48 fill., Muzslai Jenő VIII. (Szlávy Éva-féle) 189 kor. 98 fill., Petrzsala János V. (Schédy-féle) 105 kor., Rácz Pál VIII. (Éltz-Somogyi-féle) 600 kor., Szalma Béla (Somogyi-féle) 95 kor. 47 fill., Sipos István V. (Somogyi-féle) 95 kor. 48 fill., Szecskay Jenő III. (Pristyák Neit-féle) 400 kor., Takács István IV. (Szlávy Éva-féle) 189 kor. 98 fill., Trauttwein Ottó III. (Belánszky-féle) 210 kor., Treszkony Ernő VI. (Treszkony-féle) 197 kor., Vészelővszki Imre IV. (Somogyi-féle) 95 kor. 47 fill. Összesen 3630 kor. 8 fill. Az esztergomi főkáptalantól segélydijban részesültek: Az Ipolyi-alapból Bertalan Imre III. 80 kor., Zsacskó Béla VI. 60 kor. — A Koháryalapból Brandweiner József III. 80 kor., Kuzmich Gábor VII. 60 kor., Guzmich Gyula VIII. 60 kor., Magurányi Jenő VII. 80 kor., Margó István VII. 60 kor. — Tóth püspök hagyatékából Tóth Lajos III. 80 kor. — A Kolonitz-alapból Berény Róbert 60 kor., Farda Ignác IV. 60 kor., Katula Antal II. 60 kor., Kellényi Sándor V. 60 kor., Gogola Aladár I. 50 kor., Tindler Ödön VI. 60 kor., Zsakovecz Érnő I. 60 kor. Összesen 970 korona segélydijban részesültek a tanulók. Az 1902/1903. isk. évben a pályamunkák és szorgalom jutalmazására fordított több drb. aranyon és a jutalomkönyveken kivül — a különböző segélyek és ösztöndijak cimén (1, 2, 4, 5.) — a főgimn. ifjúság összesen 11.410 kor. segélyben részesült. Az iskolai év fontosabb eseményeinek elősorolása után az érdemsorozati részt találjuk. Jeles tanulók voltak az I. osztályban Katái Béla és Loczner Gusztáv. A H.-ban Hirsch Endre, Salamon Ferenc, Schleiffer Ervin, Tábor Pál. A III.-ban Bircsák Sándor és Schwartz Sándor. A IV.-ben Vészelővszky Imre. Az V.-ben Abonyi Árpád és Kovács Gyula. A Vl.-ban Német István és Szrés Mihály. A VIL-ben Boronkai Lajos és Kuzmich Gábor. A VIII.-ban Grajczár József, Neuberger Ferenc, Schrank Ödön, Török Dezső, Trámer Sámuel, Zwickl Pál. A VIII. szakasz statisztikai adataiból ide iktatjuk a következőket: Belépett az év folyamán az I-—VIII. osztályba 376 tanuló. Vizsgálatot tett 341 tanuló. Vallásra nézve róm. kath. volt 288, ág. ev. 4, ev. ref. 4, izraelita 45. Anyanyelvre nézve magyar 289, német 28, tót 21, horvát 2, más nyelvű 1. A VIII. szakasz az érettségi vizsgálatokról szól. Az írásbeli érettségi május 13—16. és 18. napjain tartatott meg. A jelentkezők száma volt 36, az írásbelit valamennyiök elkészítette. A szóbeli eredménye a következő: 10 jelesen, 17 jól, 9 egyszerűen érett. Tehát az idei érettségi ama jó eredménynyel végződött, hogy még javitó vizsgálatra sem utasítottak egyet sem! A következőkben az intézet kebelében Bárdos Rémig dr. tanár vezetése alatt működő »Czuczor önképzőkör« és a gyakorló iskola működéséről, majd az iskolai ünnepélyekről, végül a kiosztott pályadijakés jutalmakról olvashatunk. Az ezek után következő XII. szakasz a lapunkban annak idején kimerítően ismertetett ker. ifjúsági tornaversenyről közöl tudósítást. Utoljára a jövő isk. évre vonatkozó tudósítások találhatók. A beiratás 1903. szept. 1—3. napjain lesz. A beirás első napján csak helybeliek vétetnek föl; a másodikon első sorban vidéki katholikusok, másodsorban vidéki másvallásuak. II. Az esztergomi államilag segélyezett községi négyosztályú reáliskola értesítőjét az 1902 — 903. isk. évről közli: Nagy Antal igazgató. Az értesítő elején a lefolyt tanévnek 12 pontba foglalt történetét találjuk. Innen tudjuk meg, hogy Nemtsák János dr. igazgató előrehaladt korára való tekintetből az igazgatói tisztségről lemondott s helyére a város képviselőtestülete Nagy Antal tanárt egyhangúlag választotta meg. Folytatólag az iskola könyvtárainak, gyűjteményeinek, szertárainak gyarapodásáról van szó. Itt csillag alatt olvashatjuk, hogy a »tanszerek intenzív gyarapodásának helyszűke miatt egyelőre szünetelnie kell.« A következő pont az intézet jótevőit sorolja föl. Ösztöndijat két tanuló élvezett. Deutsch János IV. oszt. tanuló a Szlávy Éva-féle alapítványból 188 kor. 8 fillért, Nagy Ernő I. oszt. tanuló a helybeli mélt. főkáptalan kezelése alatt álló jótékonysági alapból 80 koronát. A segitő egyesület ez idei bevétele 1329 kor. 67 fillér, kiadása is ugyanannyi volt. Az egylet tiszta vagyona 10.013 kor. 89 fillér. Az intézetnél a hitoktatókon és az óraadókon kivül 6 oki. tanár működik. Erről a VI. pont értesít bennünket, majd a VII. pontban az osztályonkint minden egyes tantárgyból elvégzett tanítási anyag van fölsorolva. A VIII. pont a jövő, 1903/904. évben használandó tankönyvek jegyzékét tartalmazza. A reáliskola óratervének táblázatos kimutatása után a tanuló ifjúság érdemsorozata lelhető föl. A tanulókra vonatkozó statisztikai adatok közül az alábbiakat emeljük ki. Beiratkozott összesen az I—IV. osztályokban 171 tanuló, év végén maradt 156. Közülök róm. kath. vallású volt 115, ág. ev. 1, ev. ref. 3, izr. 37. Magyar 146, német 9, tót 1. Az értesítő végén a tanulók felvételére vonatkozó értesítés van. A beiratások itt is, mint a gimnáziumban, szept. i-én veszik kezdetüket. Tandíjfizetés dolgában különbség' van téve az esztergomi illetőségű és a vidéki tanulók közt, a mennyiben amazok 20 koronát, emezek 30-at, sőt a szomszéd községből bejáró tanulók 48 koronát fizetnek. % Az érseki tanitó- és a sz. Anna-zárdai óvónőképző intézetek értesítőiről jövő számunkban lesz szó. HIREK. Ö Szentsége halálosan beteg. Az egész világ meghatottsággal tekint Róma felé s feszült figyelemmel lesi a nagybeteg pápáról érkező híreket. Négy év előtt is hajszálon függött már a csodálatos szervezetű szent aggastyán élete, midőn oly operációt állott ki, mely ifjú szervezetet is sirba dönthet. De ezúttal az egyik éltetadó szerv: a tüdő van aggkori tüdőlobbal megtámadva, s igy minden optimizmust félretéve készüljünk minden percben a katasztrófára. Ilyenkor nyilatkozik meg a pápaság nagy tekintélye és óriási népszerűsége, melyhez hasonlót a világ nem ismer. Naponkint 12—15 ezer távirat érkezik Rómába, mely meleg érdeklődéssel tudakozódik a drága beteg állapota felől. Fejedelmek és államfők fejezik ki részvétüket. Meglepők és lélekemelők többi közt a protestáns II. Vilmos szavai, melyeket a »Hohenzollern« legénységéhez intézett: »A pápa, kit ismerek, tisztelek és szeretek, veszedelemben van. Imádkozzunk érte. A világnak szüksége van a nagy és jó emberekre !« Az egész hírlapi sajtó úgy nálunk, mint külföldön, még Olaszországban is méltó hangon foglalkozik sűrűn és első helyen a pápa betegségével. A vallástalan és színtelen lapok is egy kis szellemet öltöttek a napokban magukra, s szinte elfogulatlan elismeréssel s bámulattal adózik nemcsak XIII. Leó rendkívüli egyénisége, hanem a pápaság intézménye iránt, melyet »a világ legnagyobb méltóságának« mond. A fővárosban gyorsan keltek el a héten a krajcáros újságok reggeli, déli és esti kiadásai. Megjegyzés nélkül szűrődtek át ezeken is a haldokló pápa nagyszerű mondásai: »Átlépek az örökkévalóságba!« »Az öreg Pecci meghal, de a pápaság halhatatlan, s az egyház Örökké él!« stb. XIII. Leo pápa hosszú uralkodása alatt egészen szivéhez nőtt a mai generációnak, szinte nem is tudjuk elképzelni, hogy neki is meg kell halnia. Kimondhatatlan fájdalmat fog okozni a netalán bekövetkező katasztrófa a katholikus világnak. De nekünk az Isten szent akaratán való alázatos megnyugvással s a természetfeletti világba vetett törhetlen hittel kell fogadnunk a csapást, melyben csak a nagy pápa megdicsőülé-