ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-01-18 / 3. szám

az is, hogy a sajtót, a lapokban elhangzó komoly iránycikkeket figyelem nélkül hagyja, és azt a hangot fogadja el, mely a kritika örve alatt uszít; tévedéseket rossz indulatnak fest; késhegyre szedi a város vezetőiben még megmaradt türelmet; a mely revolverrel védi a közönség zsebét, mig ő maga kotorász benne; söprüvel ront az emberek arcának, a saját sérthetetlenségének biztosítására pedig sárbarikádot emel maga körül. Ilyen hangok nem irányithatják Esztergom közönségét. A vádaskodás kenyerén ne rágódjunk, mert lám a nagyközönség is követ mulasztásokat, melyek közé nemcsak a párbajellenes liga megalakítása tartozik, hanem a levegőt rontó elemek kikorbácsolása is. DP. Klió. A sz. Vincze-egylet működése. — Titkári jelentés. — Remek a gondolat s igazán katholikus az a vágy, mely kötelességévé akarná tenni minden embernek, hogy valakit, habár csak egy lényt is boldogítson életében. (Dostojevski Prohászka idézésében). Azért tiszteletreméltó, ki e kötelességet maga számára lefoglalja s életté váltja. Mégis mintha elégtelen volna a szeretetnek, a boldogitásnak ily kismérvű kiáradása, midőn az irgalom emberének, Szent Vincének áldozatos, jótettekben gazdag élete lép előtérbe. Szent Vince művész, valóságos művész-óriás volt. Műveiben mindig új, érdekes, káprázatos, megható s vonzó, de a ridegségig következetes, azért néha szinte ijesztő. Ideáljait ő nem kőbe véste, nem vászonra vetette, nem is hangszerelte, hanem életbe öntötte. A köztünk megtestesült Fiu-Isten, a köztünk élő Krisztus Jézus, a legfölségesebb s legeszményibb ideál bámulatra méltó hűséggel alakul ki szent Vince életében. Mint gyermek s nyájőr, mint tunisi rabszolga, később mint nagyhírű pap mindenütt ezt az ideált ragyogtatta művelt, jóságos, finom lelke. S ha a francia forradalom hűtlen is lett nemzetének nagy fiához s sz. Vince szobrát Maratéval helyettesitette is, de azért a világ, még az a kemény szivü s érzéketlen világ is megbocsátja szent Vincének, hogy keresztény s szent volt s könyez, ha e férfiú élettörténetét olvassa. Szent Vince szivét csordultig telité a könyörületes s szánakozó szeretet. Az ő szive oly jelenség a kereszténység történetében, melyet mintha azért nevelt volna a vallás, hogy egy csapásra egyetlen egy szívben mutassa meg, hogy nincs az a szenvedés, melyet megtekinteni ne merne, nincs oly nyomor, mely szeretetét felülmúlná. Nekünk sajnálatosan kis szivünk van ahhoz, hogy szent Vince kellemét magunkévá téve, egyenbűnös, aki a gázt esténként kioltja s ez nem Rozi volt, hanem .... Ekkor a nagyobb hatás kedveért elhallgattam s a továbbiak helyett Olgica felé egy jól sikerült szúró pillantást vetettem, mely talált. Újév napján egy uj, de nem kevésbé kellemetlen oldaláról mutatkozott be a gáz. Ugyanis, mikor már minden, az újévi borravalóra legalább látszólagos jogcímmel biró embert kielégítettem, kezdve a verselő iskolás gyermekektől, minden utcaseprőkön keresztül, fel egész a íevélhordóig, ekkor a szomjas és baksis kedvelő egyéneknek egy uj alakja kopogtatott be szerényen és kivánt bort, búzát, békességet egész kedves családomnak Ez a gázvezetékek tisztogatóinak és gázlámpák gyujtogatóinak — teljhatalmú megbízottja volt. Az utolsó garasomat vitte el. Még egy kis türelmet! Ez már az újévben történt. Egy este senki sem volt honn. A feleségem és a gyerekek látogatóban, a cselédek a konyhában. Benyitottam a sötét szobába, hol éreztem némi gázszagot, de azért távolról sem gondoltam a csakhamar bekövetkezett végzetes katasztrófára. Amint a gyújtóm lángra lobbant, e pillanatban egy óriási láng villanása és hatalmas dörej következett. Ereztem e végzetes pillanatban, világosan éreztem, hogy végtagjaim mily ellenállhatlan erővel kívánkoztak a szélrózsa minden iránya felé. Hogy azonban csak a hajam, bajuszom és a két fülem lett az áldozat, azt egyedül az én erős posztóból készült, testhez álló ruhámnak tulaj donithatom, a mely megakadályozta, hogy testrészeim minden búcsúvétel nélkül szakadjanak el egymástól. Hálás köszönet érte a Perényi szabócégnek, mely a kitűnő életmentő ruhát készítette. kint s külön-külön szeretetének nagy műveit tovább épiteni képesek volnánk, azért az ő égi védnöksége alatt egyesületté tömörültünk, hogy igy összetett erővel bizonyos irányban halványan megközelíthessük, a mit az ő lángoló szeretete Isten különös kegyelmével egyedül is megtehetett. Mert egyesületünknek csak az a célja, hogy jótékonyságát szent Vince nevében gyakorolja. De hisz ez is nemes cél s méltó arra, hogy cselekvésünknek rugója legyen. A heti konferenciákon Galura: »Szent Vince élete* cimü műből felolvasott részletek ápolták bennünk a szellemet, mely jótékonyságunkban vezérelt. S ebből kifolyólag mi mélyen átérezzük Krisztus szavainak igazságát: Szegények mindig lesznek veletek. Hisz mi mindnyájan szegények vagyunk. Az egyik szegény szívben, a másik észben ; a ki gazdag az anyagiakban, szegény lehet a lelkiekben vagy viszont; a ki szegény az egészségben, gazdag lehet erkölcsben és megfordítva. E tudat átérzésében rejlik a jótékonyság gyakorlásának művészete. Ha gazdag vagy lélekben, gyújts egy-két szikrát felebarátodnak kialvó, sötét lelkében, de tedd ezt igaz szeretettel s hidd el, az alkalmas lélekben nem pislogó, de égő tüzet szíthatsz. Ha gazdag vagy szívben, keltsd életre szegény társadnak sivár lelkében az elfojtott nemes érzelmeket, de Krisztusért tedd ezt s meglásd, az eldurvult szivet finommá is nevelheted. Ha gazdag vagy egészségben, töröld meg szívesen a betegnek verejtékező homlokát, mert hidd el, a beteg, az igazán szegény; de Istenért tedd ezt s lángoló szeretettel £s biztos, hogy a szenvedőnek hálás mosolya mennyországot szerez számunkra. Vagy tán gazdag vagy az anyagiakban ? Ne sajnáld filléredet, nyújts belőle a szemérmes és alázatos koldusnak, de tapintattal tedd ezt, minőt csak a krisztusi szeretet sugallhat, mert kétélű kard az alamizsna, melyet ha rosszul kezelsz, szégyenpírt töröl, önérzetet öl, léhaságot nevel s bűnt istápol. Főleg ne felejtsd el ezt az arany mondást: »Ha Istennek tetsző dolgot akarsz végezni, adj egy fillért életedben Istenért s tetszőbb dolgot teszesz vele, ' mintha halálod utá?i nagy fillér-rakást hagysz hátra jó célra.a Hogy a jótékonyságnak a szelleme érvényesüljön, egyesületünk nem szűnik meg buzdítani működő tagjait, hogy a gondozásukba fogadott szegényeket meg-meglátogassák, annál is inkább, mert a helybeli specialis, külön szabadalmazott szegények támogatása nemcsak jó szivet, de nagyfokú éleslátást is igényel. Egyesületünk hathatós működéséhez megkívántató pénzösszeget jótevők adományai szolgáltatták, kik között őszinte hálával emlékezem meg O Eminenciájáról, Vaszary Kolos bibornok hercegprímás, kegyelmes főpásztorunkról, ki szíveskedett egyesületünket 100 korona segélyben kegyesen részesíteni. A méltóságos főkáptalan 200 koronával, a »Simor& -alapítvány kamataiból ugyancsak 200 koronával kegyeskedett terheinken könynyiteni. Hozzávéve mindezekhez a többi 39 jótevő adományait, mégis nagy pénzzavarral kellett volna megküzdenünk, ha támogatást nem nyerünk páduai szent Antaltól, kinek a város különböző részeiben felállított szobrai előtt rótták le az áhítatos hivők tartozásaikat, melyre önmagukat imájuk meghallgatása esetén kötelezték. A sz. Antal-perselyekből befolyó összeg 1 o 11 korona 31 fillért tett ki. A segélyezett szűkölködőknek hálás fohásza nyerjen égi jutalmat a jólelkű adakozóknak. Egyesületünknek 10 működő tágja, (elhunyt egy) 140 házi szegényt (gondozott. Rendkívüli segélyben körülbelül 120 egyén részesült. Ez évben az egyesület tisztviselői között változás történt, a mennyiben Schreiber Aladár, ki egyletünknek titkári és pénztárosi teendőit két esztendőn keresztül a legpéldásabb buzgósággal, körültekintő alapossággal s lelkes ügyszeretettel végezte, ipolysághi plébánosnak neveztetett ki. Teljesített fáradozásaiért ez uton is kifejezzük elismerésünket s őszinte köszönetünket. Helyébe Tillmann Béla szab. k. városi segédlelkész lépett, ki kéthónapi működése alatt is tevékeny buzgósággal intézte az egylet ügyeit. Utána Haliczky Z. Béla vízivárosi segédlelkész lett az egyesület titkára s pénztárosa. Nem mulaszthatjuk el kifejezni köszönetünket a kath körnek sem, melynek helyiségében otthonunkat birjuk. Ezzel befejezem jelentésemet, kérve Istent, a. szegények gyámolitóját, adja nekünk kegyelmét, hogy az elhagyottak ügyét akarata szerint továbbra is munkálhassuk. Haliczky Z. Béla, egyleti titkár. Az egylet mult évi tevékenységét a következő kimutatás jellemzi: A) Bevétel. kor. fill. 1. Pénztári maradvány 1901-ről . . . 265 72 2. Az értekezleteken a tagok részéről befolyt 8017 3. Szent Antal perselyéből , , . . . 1011 31 4. A jótevők adományaiból 794 89 Összesen . .2155 — B) Kiadás. 1. Kenyérre , . 439 02 2. Lisztre 420 91 3. Darára 24 88 4. Húsra 231 98 5. Zsirra 339 11 6. Tüzelőfára 240 — 7. Pénzbeli segélyekre 11 — 8. Különfélékre 3530 Összesen . . 1732 20 Egybevetés. A bevételből , 2152 — Kiadást levonva 173220 Maradvány . 419 80 A kí a Vince-egylet tagja kivan lenni, jelentkezhetik az egyleti titkárnál, a hová a szent Vince-egylet részére szánt pénzbeli adományok is küldendők. Ruhákat is köszönettel fogad az egylet szegényei számára, melyeket az egylet ruhatárnokához, dr. Prohászka Ottokárhoz (papnöveldében) kérünk küldeni. HÍREK. Tűzj elzésü nk. A napokban ügyes-bajos dolgom Léva városába vitt s ott egy kis szabad időm levén, felmentem Léva várának már csak romokban álló ormára. A hazáért elvérzett hos Koháry várának még ma is büszkén álló néhány kövéről néztem végig a szépen fejlődő kis város fölött, s midőn már-már által adtam magam a multak dicsőségén való merengésnek, egy szemközti magaslaton, mely egykor szinte a vár belrészét képezte, egy kis négyszögű tornyocskát vettem észre. Mi lehet az ? kérdeztem lementemben egy benszülött atyafit. Az, kérem, a tűzjelző-torony, volt a nyert válasz. Hm! ezt hangosan mondtam, magamban meg csendesen gondoltam a mi külön Kis-Lévánkra, mely ugyan csak szerény városrésze Esztergomnak, de annál nagyobb hangon fogja jelezni ezentúl a tüzet: mozsárlövésekkel. Elgondoltam, hogy mily kellemes lesz a kis-lévaiaknak, midőn házaik tövében, úgy éjjelenkint, mikor édes álmaikat aluszszák, keményen fojtott mozsarak dördülnek el. Mily nagy feladat leszen ott az ijedtségükben elájuló nőket és kisdedeket féldörzsölni, és mint potyognak ki a rémes durrogásra ajtók, ablakok, és mint fognak végtére is a rozoga házak összeomlani, hogy megmentsék lakóikat a földi szenvedések leggyötrelmesebb kínjától: a tűzjelző mozsárlövésektől. Ezeket gondoltam először, másodszor meg azt, hogy Esztergomban még senki sem jött arra a gondolatra, hogy a mi várunkat is felhasználhatnék ily üdvös célra és egyszerre végét vethetnők a tűzoltó mizériáknak. Nem kellene sem a tűzoltó-parancsnokot elevenen megsütnünk, sem a szegény inspekciós önkénteseknek a városban kóborolva akkor is tüzet keresni, mikor olyan nincs is. Ott, ahol most a zászlórúd van, melynek hegyén az érc-kakas csikorog élesen, ezentúl a vöröskakast lesne egy tűzoltó, ott emelkedne egy kis őrtanya, mely a központi és többi tűzoltószertárakkal telefon összeköttetésban volna, mely telefont természetesen éjjel-nappal összekötve kellene tartani, s igy a hiányos tűzjelzés miatt vérig zaklatott tűzoltóság másodpercnyi pontossággal jelenhetne meg a tűz helyén. Mert bármily fontos, de nevetséges intézkedés, hogy a város önkéntes tűzoltói éjjelenként az utcán kóboroljanak s tüzet keressenek, valamint az is kedélyes, hogy a békés polgárok éjjeli nyugalmát ágyulövésekkel riasztgassuk. A várhegy ormán felállítandó házikóból nappal zászlóval, éjjel lámpással lehetne a közönséget tájékoztatni a tűzesetekről, sőt, hogy teljes legyen a tűzbiztonság, az éjjeli őrnek kötelességévé kellene tenni, hogy minden félórában sétáljon el a vár