ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-03 / 18. szám

előtt, kit a törvény tiszteletére kell tanítania. Hát valóban üdvös dolog, hogy a főszolgabirák és rendőrtisztviselők megkapják dijukat akkor, mikor a szorosan vett igazságszolgáltatás érdekében, mint az ügyészség vagy kir. járásbíróság által felkért hatóság fuvaroznak abból a szűkre szabott összegből, melyre még akkor is rá kell fizetniük, ha csak közigazgatási ügyben fáradnak. Mert ugyan ki hiszi el azt, hogy 500 frt elegendő 2 ló tartására, egy kocsis fizetésére, a kocsis megkövetelt megyeszinü libériájára, lovak, szerszám és kocsi beszerzésére, javítására, fentartására ? és hányan vannak mégis, kik, ha a főszolgabírót fuvaros lovakkal, parasztkocsival és gyengébb jármüvei utazni látják, ép úgy, mint a fuvarátalány hiányában mindig ilyen alkalmatosságot használó szolgabírót megszólják, mert hát ez nem uras ! (Az persze nem számit, hogy pumpolni nem tudnak s hogy becsülettel csak ilyenkép tudnak hivatalos útjaikra kelni.) Es bizony nagyon üdvös dolog az is, hogy a napszámból, munkájából, csekély vagyonából élő embernek megadják a járandóságát és nem kívánják tőle a polgári kötelesség ingyenes teljesítését, kivált ha figyelembe vesszük, "hogy a kir. bírósági szakértők olyan szakértelem után, melyet a földmives, vagy egyszerű iparos embernél is megtalálunk, 50—100 koronát vágnak zsebre. Talán azért volt ez eddig és van ez eddig csak elvben kimondva, mert a közigazgatás uri hivatal ? A felsoroltakkal nem merittetett ki a théma, de azok talán elegendők annak megvilágítására, hogy közigazgatási viszonyaink nagyon szomorúak s hogy azokat mulhatlanul orvosolnunk kell; s talán beigazolták a mondottak azt is, hogy a mielőbbi segítség feltétlenül szükséges. Nem hisszük, hogy találkoznék közigazgatási tisztviselő, vagy csak vázlatban ismertetett viszonyok felől tájékozást szerzett közönség közül is valaki, ki a jelen állapotokat egészségeseknek tartaná. Vannak húsos fazekak még a törvényhatóságokban is, s vannak vármegyék, hol egészségesebb viszonyokat lehetne felfedezni azoknál, mik most lettek, a tárgy fontos voltához arányítva, csak röviden érintve és jellemezve, ámde ilyen kevés van s ha van is, azt az ottani tisztviselői kar általánosnál magasabb fizetéssel való ellátásának, talán vagyonosabb voltának, a nemesi osztály el nem pusztultának és a nemes tradíciókhoz való ragaszkodás lehetőségének kell betudnunk — háttérben mindenesetre a magas kormány kivételesen éreztetett atyaságos jóindulatával és elnézésével. A szemlélő az előtte lebegő képről beszél s lehet, hogy e sorok is, bár a legjobb akaratot nem nélkülöző, de kissé elfogult kritika tollával írattak, de csak ama részben, mely nem a letárgyalt ügyviteli szabályzatok szorosan közigazgaatási szempontból vett megbirálására vonatkozik. Széli Kálmán egyszerüsitési szabályzatai nyomasztó nyűg gyanánt fognak a tisztviselőkre nehezedni s még kellemetlenebbé teszik a félhomályt, mely a jövő reformokat előlük eltakarja. E szabályzatok irodai reform jellegével birnak csak, mely azonban egyáltalán nem sikerült, s s az a néhány üdvös intézkedés, mit tartalmaznak, semmivé, élvezhetlenné válik a tetemes hátrány, az ijesztően megszaporodott munkahalmaz ellenében. Egy rosszul szabott ruha az egész, mi a modellra nem illik rá s mit vissza kellene venni a szabójának s helyette, fogadván ügyes legényeket, s kikérdezvén ügyes mestereket is, — csináltasson ujat ! Még ez sem fogja felejtetni a kellemetlenségek keserű izét, melyet e szabályoknak egy igéret elhamarkodott beváltásán alapuló kibocsájtása keltettek, de legalább, mint egy rossz gyomrú embernek, a közigazgatás rossz viszonyok között sínylődő tisztviselőinek szájában a bonbon, rövid időre eloszlatja azt, — s remélhetővé teszi, hogy végre valahára bekövetkeznek a várva-várt jobb napok, A sok hymnus között, mely a kormány, egyúttal a belügy leje felé hangzik, felharsan a sok tisztviselő ajkáról a kiáltás, mely reformot óhajt, de olyant, mely a jogos kívánalmak kielégítését képezi, mely kenyeret nyújt a tisztes munka fejében és mely a munkát megbecsülvén, a tisztviselőt nem rabbá, nem a bélyegzők, fehér és piros papírok alkalmazóivá, de az állam szilárd gépezetének jól olajozott, könnyen forgó, rendeltetésének megfelelő s tisztán ragyogó elemévé teszi, mely elvégezvén munkáját, nyugodtan pihen s csak áldaná a vezető kezet, áldaná pe'dig együtt azzal a néppel, melynek boldogságáért volna hivatva dolgozni, s mely nem az Íróasztal mellett, rovatos ivek közt görnyedő, hanem köztük élő, velük érző, bajukat meghallgató és enyhítő tisztviselőket kivan s kivánhatja is joggal, kivánhatja attól, ki erre hatalommal bir, s kivánhatja főként akkor, midőn erre legnagyobb a szükség. Adja Isten, hogy e közóhaj mielőbb teljesüljön ! HÍREK. Világosság a döntés előtt. A csütörtökre kitűzött közgyűlést elhalasztották egy hétre, s igy most ugyanazt irjuk, mit legutóbbi számunkban, hogy jövő héten, csütörtökön lesz a közgyűlés, mely végre-valahára eldönti a világítás sorsát. Ez a képviseleti közgyűlés kétségtelenül nagy horderejű és messze a jövőre kiható kérdést fog elintézni, tehát nem mulaszthatjuk el, hogy ne szóljunk hozzá komolyan, kérve a képviseletet, miszerint a nagyközönség érdekében és nevében hozandó határozatnál nagyon körültekintő és tárgyilagos legyen. A közgyűlésre a gáz hivei erősen szervezkednek, de miután köztudomású, hogy a nagy közönség a villám világítás hive, a képviselőtestület mindenesetre elfogadja a tanács javaslatát, mely hosszú tanulmány tárgyává tette ugy a gáz mint a villamvilágitást, s arra a meggyőződésre jutott, hogy a fogyasztó közönség zömével nem ellenkezhet a város s annak az egy pár magában álló, senkitől nem támogatott egyénnek, kik a gáz világítást szeretnék, meg kell hajolnia a többség akarata előtt, mert haszontalan és céltalan volna az irányító, s anyagi sikert biztosító elemeket elvetni. A cél egységes, jó, olcsó városi világítást nyerni, ezt pedig csak a villámmal lehet, mert mint a gázpárti »Esztergom és Vidéke« egyik vezércikkezője is említette, a gázt a külvárosokba nem vezethetnék be óriási befektetések nélkül, s igy azok, kik szegénységük folytán jobban éreznék a terheket, petróleum lámpánál simának továbbra is egy jobb világítás után, mig a kevés költséggel berendezett villamos sodrony biztosan szolgáltatja a legtávolabbi pontra is a világítást. A gázvilágítás tehát költséges, veszedelmes és óriási átalakításokat igénylő vállalkozás, melyet ellensúlyoz a modern, tiszta, egyszerű és takarékos villám, tehát a közgyűlés tárgya más nem is lehet, mint a tanács javaslata, melyet nyomtatásban közöltek a képviselőkkel és a kellő indokolással a következőkben foglalt egybe a város tanácsa : »A város tanácsa a pénzügyi bizottság azon javaslata alapján, hogy a képviselőtestület arra nézve, vájjon gáz, avagy villamos világítás vezettessék-e be, elvi határozatot hozzon, tekintettel az ezen kérdésben alább kifejtett indokokra és a lefolytatott tárgyalások eredményére, javasolja a tek. képviselőtestület előtt, hogy a 89/902 kgy. sz. képviselőtestületi határozatnak hatályon kivül való helyezésével határozza el egy villamos központi világítási és erőátviteli telep létesítését; a szükséges befektetési tőkének 50 évi annuitásokkal való fedezésére az elfogadandó ajánlatokhoz képest megállapítandó összegeket évenként a költségvetésben vegye fel és hatalmazza fel a város tanácsát, hogy az eddigi beható tárgyalások eredményeként a villamos mű. létesítésére és üzemvitelére nézve a szerződést a határozatilag kijelelendő vállalkozóval kösse meg.« A beérkezett villamos ajánlatok már tövéről-hegyére ismertetve levén, mindenki megnyugvására a tanács a Ganz és Társa cég ajánlatát vélemiényezi elfogadásra. Azt hiszem még soha nem találkozott ugy tanácsi javaslat a közönség óhajával mint ez, mert a másik ajánlat, a. Hazai részvénytársaság ajánlata iránt a bizalmatlanság a város közönsége minden rétegében mélyen s talán alaposan gyökeredzik. Nem akarjuk ezzel a társaság hitelképességét érinteni, de örülünk, hogy e sok hajt sinylett város im most körültekintőbb és a káprázatos ígéretek helyett, azon ajánló céget kívánja megbízni a telep berendezésével, melyben nagyobb, hogy ugy mondjuk, teljes biztositékát látja mindazon követelményeknek és reményeknek, melyeket a villamvilágitás nagy vállalatához fűz. Annyi vállalkozása ütött ki balul e városnak, hogy itt az ideje egyszer egy tökéletes munkát végezni. A takarékosság elve is ezen ajánlatot kínálja, mert egyelőre teljesen indokolatlan az a nagy költségtervezet, melylyel a Hazai építené meg a városnak a villamtelepet, aztán meg azt sem tudjuk ki csinálná, végre is, miféle cég, miféle náció rendezné be a telepet, s a csekélyke anyagi kaución kivül, melyet a Hazai letenne, hol, hogy, és miféle gyár vállalja el az erkölcsi felelősséget a mű tökéletességéért a szerződés lejárta, vagy épen, mint eshetőséget emlitem, a részvénytársaság szétoszlása után ? A mikor a Hazait is belevonták a tárgyalásokba, igen jól tették, mert ezzel engedékenységre szorították a Ganz-céget, de ha már tárgyalásra, komoly határozatra és nem nevetséges bizottságosdira van szükség, ám álljon mindenki oda és vegye elő jobbik meggyőződését. Nem a konkurencia (mert arra semmit sem adunk) hozta elénk a Hazai társaság azon kifogásolható oldalait, melyre már sokszor rámutattunk, hanem a mi latolgatásunk és az, hogy a várost ilyen fontos és nagy üzletnél nem hagyjuk magára, nem hagyjuk elkápráztatni egy papiros alapon nyugvó érdekszövetkezet üzleti színben tartott Ígéreteitől. Többet is írhatnánk arról az élelmességről, melylyel a Hazai ezen üzletet keresztül akarta vinni, de egy üzletkötésbe csak két fél szólhat bele, a vevő és eladó. A vásár pedig itt van, még pedig olyan vásár ez, melyben a vevő látatlanban veszi a portékát, tehát jól nézze meg az eladót. Dr. Klió. * Az egyházmegyei nyugdíj ügyében apr. hó 30-án Bolttzár József püspök, ált. érseki helynök a meghívottakkal értekezletet tartott. Ezzel az alkalommal megalakították a központi bizottságot, melynek elnöke: Bolttzár József püspök, alelnöke Skar da József, jegyzők Némethy Lajos és Fehér Gyula dr. — Letárgyalták a meghívón jelzett ügyrend módozatait és a bevallási ivekre vonatkozó eljárást. * A főkáptalan adományai. A főkáptalan a városunkban tartandó deáktornaverseny költségeire 500, a budapesti Mária kongregációnak 600, a nagyölvedi tűzkárosultaknak 500, a magyarországi munkások rokkant és nyugxlijegyletének 100 koronát adott. * A Szent-István-Társulat közgyűlése küszöbön áll. A Kisfaludy Béla halálával megüresedett alelnöki székre első helyen Glessiveln Sándor dr.-t kandidálta a választmány Zichy Nándor gróf óhajára. Az ujabban fellendült kath. irodalom és társadalmi akció a Szent-István-Társulat alelnöki állásának jelentőségét rendkívüli módon növelte. Arra csak oly férfiút emelhet a közgyűlés, ki ugy irodalmi, társadiilmi tevékenység, főleg pedig a tiszta egyházias érzület szempontjából kimagasló egyéniség. Mint ilyen ismeretes dr. Giesswein Sándor, európaszerte hires nyelvtudós, kiváló szociológus és a kath. egyesületek országos szövetségének igazgató tagja. Reméljük, meg is lesz választva egyhangúlag. Giesswein azon előharcosok egyike, kik a magyar katholicizmust kiemelni segítenek régi bénultságából, melyben ily komoly állások is csak parádészámba mentek s a stréberség oly játékszeréül tekintettek, melynek segítségével olcsó dicsőséghez, esetleg magasabb állásokhoz lehetne jutni. * Főegyházmegyei hir. Tonhaiser Mihály Kemencére h. plébánosnak neveztetett ki. * A zsinati vizsgán április hó 28-án sikerrel megfeleltek a követelményeknek: Jaross Károly hittanár Fiúméban, jehlicska János és Szucháu József káplánok. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 10-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig V27, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután V27 órakor sz. beszéd és litánia. * Kegyes adományok. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egylétére ujabban adakoztak mélt. Sujánszky Antal praelátus, nagyprépost 10 kor., mélt. Venczell Antal praelátus kanonok 20 koronát. Fogadják a nagylelkű adakozók az egylet mélyen átérzett köszönetét. * A Circiter jótékonysága. Nozdroviczky Miklóshoz, a város 33. szolgálati évét betöltött erdőmesteréhez a helybeli főgymnázium igazgatója a következő levelet intézte: Tekintetes Erdőmester ur! A mai napon megtisztelt engem lakásomon dr. Burián János ügyvéd ur és a Circiter-, asztaltársaság megbízásából átadta nekem az esz-