ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-03 / 18. szám

az ördögöt a falra festeni s éppoly kevéssé akar zsákban macskát árulni, de tájékoztatni akar. Sikerül-e ez neki ? A pánszlávizmus meghatározását szerző szerint maguk a panszlávok sem tudják ; körülbelül azt mondhatjuk, hogy a pánszlávizmus az összes tótok egyesülése s az erre való törekvés (9. 1.). Szerző szerint a pánszlávizmus hazánk felső megyéiben s ezeknek leginkább az ág. ev. felekezetekhez tartozó részeiben van elterjedve. Az 1891. évi népszámlálás adatai szerint 2 millió 797 ezer lakos közül 1 millió 657 ezer tótnak vallotta magát. »Ez adatokból látjuk, irja a szerző, hogy a veszedelmes nyavalya az államtest egy tekintélyes részét szállta meg.* Valóban ez adatokból nem látunk még semmit; mert tótnak vallani magát még nem lesz pánszlávizmus ? ! A pánszlávizmus gócpontja Pozsony (15. !,). Piát mit szóljak Nyitráról? »Itt a pánszlávizmus szabadjára van hagyva 30 év óta; dúl akadálytalanul.« (17. 1.) »A miavai, szenici, szakolcai, illetve holicsi járás telítve van e miazmától.« (18. 1.) Ugy látszik, a szerző pánszlávizmus alatt a tót nemzetiségi öntudatot érti. A tótok kezdik érezni, hogy ők tótok s akarnak tótok lenni; — talán ezt lehetne az ujabb magyar közvéleményben nevezni pánszlávizmusnak Grünwald Béla, Kostenszky Béla s ujabban Miticzi Béla fölfogása szerint ? De hát elkerülhető-e ez a haladó kultúra mellett ? Az eltótosodás és eltótositás oka első sorban a magyar indolencia; oka annak továbbá a magyar zsidó sajtó, mely idegen lévén, érzéseiben ily nagy érdekű ügy gyei nem foglalkozik. A tanfelügyelő nem bir megküzdeni feladatának nehézségeivel (29.1.). »A közjogi küzdelemben 67 óta majdnem egy évtized mult el és e miatt megfeneklett az egységes nemzeti állam kiépítésének munkája.« (31. 1.) Az állami iskola nem magyarosit, mert alkalmazottjai a kormány politikai ügynökei. Többet tesz e téren a felekezeti iskola. (39. 40.) Tény, hogy a magyarosítás csak annak sikerül, aki nevel. Azért legjobban magyarosítanak a »Szt. Vince-apácák«, (28. 93.) A társadalomnak s a középosztálynak közönyét ez ügy iránt a felekezeti szétvonást szolgáló szabadkőműves politika eredményezte (41. 42.). Megszoktunk mindent az államtól várni, kivált mióta a középosztály elpusztult, melyet egyedül a kath. papság tud valamennyire pótolni. Minek volt tehát ez állam és nemzet-föntartó tényezőnek befolyását a minimumra szorítani? (44.) A kath. klérus hazafias érdemeit nem győzi szerző magasztalni. A felvidék gazdasági viszonyai nagyban hozzájárulnak »a pánszlávizmus diagnózisának megállapításához «. A tót nép elégedetlen s az elégedetlenség az izgatásnak kedvező talaja. A Felvidéken a tót nép nyomorultan él (45); a közigazgatás s az igazságszolgáltatás pusztán megélhetési módoknak tekintetnek. »A közigazgatás rosz; és még mindig azt hiszi, hogy nem ő a nép számára, hanem a nép az ő részére van teremtve. Valami bányászmulatságon ismerte meg Lorándot és megszerette. A mi kis tanyánk szélén lábunkat lelógasztva mintha a világ végén ülnénk, egymást átölelve beszélgettünk Lorándról és boldogan tervezgettünk a közeledő bányászmulatságról. — Mond, Elzus, mikor is lesz az a bányászhecc ? — Kérlek, talán a bányász táncestéig' — Hisz az mindegy, az a fő, hogy ott resz-e Loránd ? — Gabi, ne beszélj igy ! — Talán már nem szereted ? — Te mondod ezt nékem ? — Na, Elzuskám, ne haragudj, csak nem könnyes a szemed? Te oly szép vagy igy, ha a nap rád süt. —- A lemenő nap utolsó sugara, nézd, milyen szép! Most a fenyő mögé bújik, hogy aztán egészen eltűnjön . . . JCS igy tűnik el abban a csúnya fekete bányában Loránd. Ugy féltem őt. Szeretnék az akna mellé térdelni és imádkozni érte, amig visszajön, kérni a kis Jézust, hogy hozza fel, hogy vigyázzon reá. — Még eddig mindig visszajött. —• Mert imádkozom érte. Oly szent áhítattal mondotta Elza ezt, hogy a jó Isten bizonyára meghallgatta és az összes bánya őrangyalait Loránd mellé állította és megbízta őket, hogy vigyázzanak reá, mert egy kis leány nagyon szereti őt. — A fehér ruhát veszed fel ? Mikor lesz a mulatság ? — Vasárnap. Az Anna-akna felavatása is A vármegyék önkormányzata a deposzedált gentry és végzett földesurak elhelyező intézetévé törpült, melynek vezérigazgatója a főispán.« (47.) Ezek mind fontos, megszívlelendő igazságok ! Hogy »mennyi tótjaink között a pánszláv, nem tudja senki megmondani .... egy bizonyos tény az : hogy nem minden tót pánszláv.« Azután mégis megtudjuk, hogy »bátran mondhatni, hogy a tótok nagyobb része nincs megmételyezve a pánszláv eszmék kóranyagával.« (56.) S mik a pánszlávizmus ellenszerei ? »A mi missiónk — irja Grünvald — nem az, hogy hódítsunk, hanem hogy az országban minket megillető állast foglaljunk el. Ehhez egészséges fölfogás, komoly akarat s az ország viszonyainak helyes fölismerése szükséges. (57.) Nagyon igaz ; a közeledés legelső föltétele a helyzet fölismerése. S az nincs meg. Ki ismeri a tót népet ? S szolgálja-e a közeledést az a furcsa gondolkozás, hogy minden ami tót, az megvetendő és gyanús? Grünwald kérdi: nem lett volna-e jobb az assimilációt vérontással is keresztül vinni ? A szerző elveti e gondolatot. Folytatni akarja az ősök .hagyományos politikáját, a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében. Világosítsuk föl a népet. Fordítsunk gondot a tót nyelven kiadandó történelmi népiratkákra (68.) Nem a »Matica« által meghonosított »tót társadalmi nyelven, hanem a tájszólások nyelvén.« (71.) Közgazdasági politika, hitel, ipartelepek, katonaság, állami igazgatás mind eszközök a célra, csakhogy ezeket céltudatosan kellene alkalmazni s a magyar intelligencia elemeit tót vidéken alkalmazni (76.), de bizonyára nem a nép érdekeinek rovására! Mindazonáltal téves nézet, hogy csak a teljes államosítástól remélhetünk javulást. Äz államosítás most egyetemes gyógyszer, mely minden bajra jó, de úgylátszik kevés bajt gyógyít! (77.) A magyarosodás halad a kath. iskolákban, de legkevésbé halad ott, hol állami iskolák vannak. (83.) De ha majd célszerűbben is államosítunk, akkor is ne a felekezetlen, atheista irányt szolgáljuk. Az állam ne azonosítsa magát mindenütt a párt érdekeivel. (91.) Ne gyűlöljön mindent, ami katholikus (94.). Igy gyűlöletet igen, de hódító, nemzeti irányt nem lehet teremteni. Az államosítás nyűg lesz a katholikusokon, de nem a pánszlávizmuson, sem az oláh irredentán, sem a szerb omladinán; privát érdekeknek van alárendelve s merőben pöffeszkedő üresfejűség! Hát még a közigazgatás ? ! No ennek szép szemeiért egy tótból sem lesz magyar, aminthogy a magyar is szívesen megy tőle jómesszire, akár Amerikába is. A főispán főtörekvése minél több kerületet liferálni választásoknál a kormánynak. (114.) Álljon a főispán a pártok fölött (115.). Imponáljon fénynyel és gazdagsággal, vonzzon érdeklődéssel és szeretettel (116 —117.). Ne a pályázók keressék a közbizalmat, hanem a közbizalom keresse fel a közigazgatásra alkalmas egyéneket (123.). akkor lesz. Fehérben leszek, mert ő azt szereti legjobban. —- Még két nap, de hosszú lesz ez nékem, már oly türelmetlen vagyok. Te nem ? — En nem tudom ... én ugy félek, ugy összeszorul a szivem, ha rágondolok ! — Szeretném, ha még nagyon messze lenne az a nap . . . Egyrészt meg oly boldog vagyok, hogy látni fogom őt ! — Mitől félne az én kis barátnőm ? Te kis idealista, ugy tudsz te szeretni! Nagyon szereted Lorándot ? — Ha ő nem lenne, olyan lenne az életem, mint ez a szikla. — És mi ülnénk rajta. — Gabi, gúnyolsz ? Hamar megcsókoltam, mert szemei már-már könnybe lábadtak. Nagyon érzékeny, finom lelkű leány volt Elza, gyenge és törékeny, mint a liliomszál ! — Még ennél a sziklánál is pusztább, szürkébb lenne az életem, mert ő az én éltető napom, nélküle oly szomorú, oly üres lenne az életem. Nézd, hogy dobog szivem, ugy fáj, ha rágondolok, ha róla beszélek. — Elza, te máris boldog vagy, mert szeretsz ... De talán most induljunk haza, mert hűvösödik. — Innen éppen az uj akna nyilasát látni, nézd ott a hegy tövében, látod ? — Igen-igen, de mi az ? Ott oltárt emeltek a szabadban és a nyilas fenyővel van diszitve. Nagyszerű ünnep lesz ez. No, gyere csak menjünk már. Mig azonban mindebben javulás áll be, addig a társadalom teladata kihasználni az időt (125.). Érdekes, hogy a »Femke« pártolói közt ág. vagy helv. hitvallású lelkészt hiába keresünk . . . Ezekben adjuk az aktuális érdekű füzetnek tartalmát. Sok-sok fontos, igaz nézetre akadunk benne túlzásokkal vegyesen; de végre is nem menekülhetünk a benyomás elől, hogy a szerző sem tud tulajdonképen más kiutat a nemzetiségi problémának tömkelegéből mint azt: szűnjenek meg a nemzetiségek, akkor meg lesz oldva a kérdés. A művet mindenkinek ajánljuk, ki e kérdés iránt érdeklődik. Kapható Esztergomban Buzá.rovits Gusztáv könyvkereskedésében. Ára 2 kor. R. B. A nép tiltakozik. fr.J Vasárnap délután 8000 ember indult el Párkányba a Széchényi-térről, hogy tiltakozzon a katonai javaslatok ellen. A megye falvaiból már reggel jött a sok ember, ki kocsin, ki gyalog, ki hogyan, és mikor tömör sorokban az állami dunahidhoz értek, kiobstruálták a hidmentességet s egyszerre a hidra tódultak, mely az óriási néptömeget a Kossuth nóta hangjai mellett himbálta, ingatta, hogy a félelmetesebbek a hid vaskorlátjába kapaszkodtak. Lám a nép, mely bor nélkül is tud politizálni, ha körmére forr a liberalizmus! Ez a mi népünk. Erről ismerünk rá a magyarra, hogy borral mértékletlenül rosz politikát, bor nélkül jót űz, de ez utóbbit ritkábban és csak módjával. A párkányi vásártéren összegyűlt 10—-12000 főnyi néptömeg nem csak a katonai javaslatok ellenében tüntetett, hanem tudtán kivül fényesen dokumentálta azt is, hogy Esztergom vármegye mind három kerülete tulajdonképen ellenzéki s hogy a választások alatt nem mutatkozott be igaz politikai hitvallásában. Ezzel világért sem akarom azt mondani, hogy tisztán Kossuth-pártot értek az ellenzék alatt, hanem azt, hogy ilyen alkoholmentes lelkesedéssel a vármegye két kerületében fellépett néppárti jelöltet kellett volna megválasztani. Merem állítani, hogy nem jutott volna most ebbe a kényelmetlen helyzetbe egy liberális választó sem, hogy Kossuth és néppártiakkal együtt abcugolja Fehérváryt és hogy ezek indítványára bizalmatlanságot szavazzon nagyságos képviselőinek, kik pedig az ugy festett tiszta választások idejében oly bizalmasán gurították feléje a dicsőséges jelszavakat, melyek között a »Bizalmam az ősi erenyben« is nagy szerepet játszott, lévén ez többé-kevésbbé ismeretes a pengő forintosok széléről is, tehát népszerű jelszó, melyek előtt meghajol a nemzet. A nagy tömeg bornélküli politikája felszívta a borázott liberalizmust és a kerületek egyhangúan tüntettek minden ellen, ami kormánypárti, — Az a sötét tekete akna ! Ugy félek tőle. — Ugyan, kérlek, hagyjuk már ezt a bányát, hiszen téged egészen elszomorit. — Igazad van, jerünk, anyuska várni fog. lis kart karba öltve sétáltunk haza, még egy búcsú pillantást vetve a hold által megvilágított sziklára. Az alig várt vasárnap reggelt ujjongva üdvözöltük. Elza ma nagyon szép, a fehér ruha és hajában az illatozó kis szászorszépikék emelik bájos szendeségét Halvány arcocskája ezúttal az örömtől és izgatottságtól rózsás pirban égett és nagy, ábrándos tengerszin szeme csak ugy ragyogott a boldogságtól. Egészen elbűvölve zártam őt karjaimba és éreztem, hogy mennyire szeretem. O is mintha kitalálta volna gondolataimat, melegen viszonozta ölelésemet. — Gabi, ugy szeretlek, oly boldog vagyok. . . . Nem tudom miért, de oly különös érzés tölti meg a szivemet, ugy szeretnék az Istennek hálát adni; hogy élek, hogy látom ezeket a szép hegyeket. A sugár fenyők suttogása, a víz csobogása, ez nékem mind-mind boldogságról mesél. Nem hallod te is ? — Hallom, de mind ezeknél többet beszél I nékem a szemed, kis ideális Elzusom. —• Ott jön a menet, látod ? Nézd a bányászok, elől csákánynyal és lámpással a kezökben, milyen megható. Nem látod? Most befordulnak, jer, hisz nekünk csatlakoznunk kell, anyusék már várnak. — Ott, ott van Loránd, most észrevett, köszönt — Istenem !