ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-04-05 / 14. szám
kijelentette, hogy törvényszékhelyhez legalább 3 járás-biróság szükséges, ha tehát megyénket ki nem kerekítik s csak két járásbíróságunk lesz, hiába való a küzdelem. 10. Vízvezeték, csatornázás és árvizmentesités. A kormány tudvalevőleg egy törvényjavaslatot dolgoztatott ki, mely szerint minden tízezer lakossal biró város rendes vízvezetékkel és csatornázással látassék el. A főispán indítványára két feliratot szerkesztenek ezen ügy szorgalmazására. Egyet a miniszterhez, egyet a képviselőházhoz. Ez utóbbihoz a többi városok és törvényhatóságok hasonló szellemű pártolását fogjuk kérni. Az árvizmentesités a Kis-Duna kérdésével oldatik meg. Inditványok: Az értekezlet folyamán az első indítványt tette Horváth Béla főispán. Szerinte, hogy ezen értekezlettel megkezdett munka teljes legyen, egy 12 tagu permanens végrehajtó bizottságot kell az értekezletből alkotni, mely aztán szorgalmazza a kormánynál a felvetett pontokat és sürgesse ezek létrejöttét. Ezen indítványt elfogadták. Helcz Antal azt indítványozza, hogy az általános kövezési munkálat is vétessék fel a programmba. Elhatároztatott. Bártfay Géza. Előbb megkérdi, hogy mennyi a város adóssága s miután erre feleletet kap a főszámvevőtől, indítványozza, hogy egy állami elme-gyógyintézet felállítása iránt inditassék mozgalom. A felszólalás meggyőződtette az értekezlet tagjaival ilyen intézet szükségét és azt tervbe is vették, hogy a végrehajtó-bizottság ez ügyben eljárjon. Dr. Teichtinger Sándor. Előtte szólónak igazat ad, mert tényleg szükség van arra. Guzsvenitz Vilmos indítványozza egy szünidei gyermek-telep kérdésének megoldását. Ezen indítvány is határozatba ment és a főispán köszönetet mondott érte. Tátus János azt indítványozza, hogy tétessék lépés az iránt is, miszerint a boradó leengedtessék vagy igazságosabban osztassék be. Elfogadtatott. A tanácskozás három órát vett igénybe, miután a polgármester köszönetet mondott a főispánnak és a bizottsági tagoknak megjelenésükért. A polgármester és főispán végsőben kérték, hogy ezen értekezlet tagjai, ha kell, ismét megjelenni szíveskedjenek. R. Villamos ajánlatok, A villamos világ nem gyúlt ki még e héten sem. A bizottsághoz még nem érkezett be a Schukkert cég ajánlata s ezt okvetlenül várja. Igy hát bármennyire szeretnők a biztosat, a véglegeset szives olvasóinknak tudomására hozni, nem lehet. Múlnak a hetek, múlnak lassan a türelmek is, de az ügy még mindig nincs eldöntve. A hangulat, mely általánosan uralkodik a közönség körében, sokkal rövidebb lenne gondolkozásában, mint a város pénzügyi bizottsága, mert mindenki ugy vélekedik, hogy az ilyen nagy munkálatnál befektetett tőkét és alkotást biztosítani kell, nem csak három évre, mint a Hazai 50.000 koronájával szeretné, hanem magával a munkával, a létesítő társulat anyagi és erkölcsi erejével. Figyelembe kell vennie a bizottságnak, hogy ez nagyon fontos, mert csak igy számithat a nagy fogyasztók támogatására, mely kétségtelen a papság és ezzel szorosan összefüggő intézetek, templomok, s ilyen épületek világításából áll. Képtelenség azt hinni, hogy a mindent alaposan megfontoló főkáptalan és primacia tetemes előköltséggel és kötelezettséggel beleálljon egy olyan üzletbe, melynél nem látja a teljes garanciát arra, hogy a mü prosperál 10—20 éven tul is, nemcsak addig, mig stílusban kedvező ajánlatok vagy szerződések azt kilátásba helyezik, de a körülmények behatása alatt kénytelen kelletlen nagy anyagi károsodással járó fordulatokat teremthetnek. Megfontolandó továbbra az is, az irányító férfiak által, hogy fmancirozó, közvetítő vállalatra ebben a kérdésben nincs szükség. A város érdeke megkívánja, hogy a teljes felelősség tudatában oly társulat nyerje el a világítást, mely közvetlen vállalja el a szavatosságot, nem pedig mástól vegye azt, mit mi szeretnénk tőle. Egy olyan társulat, mely csak a kezelésre szorítkozik esetleges bonyodalmak alkalmával, nem adhat rögtöni orvoslást sérelmeinkre, hanem előbb talán a berendező gyárral folytatna le egy hosszú pert s addig mi itt állnánk, béna világítási telepünkkel abban a sötétségben, melyben most van a város. Nem hiszem, hogy legyen egy ember is, ki ebben a kérdésben nem gondolkozna önzetlenül. Itt egy, az egész város életére kiható dologról van szó s nem lehet polgár, ki városa érdekeit szem előtt nem tartaná s igy a Ganz-féle ajánlat felé nagyobb bizalommal ne hajolna. A közönség tájékoztatására itt közöljük a villamos világításra pályázó két cég ujabb jajánlatának számszerű összehasonlítását is. A Ganz-gyár megépíti a 4000 lámpának megfelelő, ioo°/o tartalékkal ellátott telepet 302,975 koronáért, mely összeget a város 50 éven át évi 15,200 koronával törlesztene; a telep vezeték hálózata úgy van méretezve, hogy a 8000 lámpára való bővítés esetén semmit sem kell azon változtatni; egy ujabb gépcsoport felállítása, mi által a telep hatásfoka, megfelelő tartalék mellett 8000 lámpára emeltetnék 68,490 koronába kerül; e szerint tehát a 8000 lámpára berendezett telep összköltsége Ganz szerint 371,465 kor. aminek évi törlesztési kvótája 18,600 kor. Ugyanez a telep a Hazai ajánlata szerint 431,198 kor., vagyis közel 60,000 koronával drágább. A Hazai 21,800 korona évi annuitásoknak lekötését kéri s 6000 koronát akar a városnak haszonrészesedés címén visszatéríteni, ami természetesen bőven futja a 60,000 korona alapítási haszonból akár 10 évre is. A Hazai ezen felül még 12,000 koronát igér a párkányi lámpák után, ami azonban még nem vehető komoly számításba. A Ganz-gyárnak a haszonrészesedésre vonatkozó ajánlata olykép szól, hogy az üzem harmadik évétől kezdve az elért haszon 30 0 /o-ában, a 6-ik évtől számítva pedig a haszon 50%-ánál is nagyobb részesedést nyújt a városnak. S ez ha nincs is határozott összegben kimondva, bizonyára igen tekintélyes összeget fog évente kitenni, mert ha a Hazai 6000 koronát biztosit ily cimen, akkor az 50%-os részesedésnél 12.000 koronára is számithatunk. Ezzel a két ajánlattal tehát teljesen tisztán áll a dolog a világítási bizottság előtt s reméljük, hogy a várva-várt végleges döntés most már rövid időn belül meg is fog történni. Dr. Klió. Duhaj kodás. A magyar földmives gazda, mikor vasárés ünnepnapon a kettős istentisztelet után a háza előtt a padkára illetve lócára kiüli, önelégülten szemléli gyermekét, mikor társaival összeölelkezve és teli torokkal dallikázva végig megy az utcán. Ha a komolyabb, intelligensebb emberek ezért őt kérdőre vonják, hogy miért engedi gyermekét duhajkodni az utcán, feleli: Uram, nem ölhetem ki gyermekemből az életet, fiatal még, a duhajkodással senkinek sem tesz rosszat. Titkon azonban édes örömet is érez ráadásképpen, mert hát úgy illik, hogy az első gazda gyermeke utcahosszant duhajkodjék a faluban. Az édes szüle vasár- és ünnepnapokon még egy kis zsebpénzt is ad a fiúnak, hogy egészen szárazon mégse hanyakodjék az utcán. A hanyakodás tehát paraszt virtus. Legyen, mert tény, hogy szilaj a magyar, ha vigad. Legyen, mert senkinek sem lehet az a szándéka, hogy a kedélyt kiölje az emberek szivéből. De az talán még sincsen egészen a helyén, hogy a határt nem ismerő hanyakodásnak egyes községek nyugalma és békéje áldozatul essék. Az éjjeli csendháboritásokra mégis kellene lenni valami intézkedésnek, mely a hanyakodás mérveit szabályozza. Ilyen intézkedést a vármegyei szabályrendeletek között hiába kerestünk. Vármegyénkben tehát a hanyakodás szabadalmat nyert, mert megtorló intézkedés nincsen. Ha a vármegyei járási főszolgabírói hivatalba akár a községi elöljáróságoktól, akár egyes háborítást szenvedettek részéről emelkedik fel a jogos panasz, nincs alap, melyre a megtorlás fektethető volna. Volt eset, mikor egy úri ember, felbérelt egyén inzultusainak éjjel-nappal ki volt téve s mikor ez ellen illetékes helyen orvoslást keresett, elégtételt nem talált; panaszával azon indokolás mellett utasította el a járási főszolgabírói hivatal, hogy nincs szabályrendelet, mely szerint az ilyennemű eljárást kihágásnak minősíthetnék s bármilyen megtorlást is alkalmazhatnának. Következik ebből az, hogy nálunk a hanyakodás szabadalmat nyert; az éjjeli és nappali csend- és rendháborítók ellen nincs orvosság. Ez alighanem a köztudatba ment már, azért hanyakodnak az emberek az utcán ; azért vannak a békésebb polgárok minden fedezet nélkül kiszolgáltatva a paraszt-virtusnak. Nem vádolunk senkit, csak egy ujabb nyilt sebet mutatunk be s kérjük, hogy a vármegyei törvényhatóság, ha másképpen nem, interpelláció alakjában vesse napirendre a kérdést, tárgyalja le bölcsen és okosan, hogy végre valahára a hanyakodás üdvös intézkedés meghozatala mellett lefokoztassék; és abban is kövessük más kultúrnépek példáját, hogy nálunk a duhajkodás szabadalmat nem nyert. Volt alkalmam egykor panaszt hallani a fölött, hogy itt bent a városban a rendőrkapitányi hivatal minden legkisebb éjjeli zenebonát erélyesen megtorol. Hallottam, hogy néha még a magánlakásokból kihallatszó zenei hangok is provokálják a rendőri beavatkozást. Nem mondunk kritikát az ügyszeretet fölött, mert a források, melyekből idevonatkozó híreink származnak, tiszteltek bár, de nem egybehangzók. Annyit mégis megkockáztatunk, hogy az éjjeli zenebona sok esetben nincsen helyén alkalmazva. Falukon azonban soha sincsen helyén, mert a munkás népnek nyugalomra van szüksége, hogy kora reggel ifjudott erővel minden kéz munkába állhasson. Nemzetgazdászati szempontból is nagy hiba, óriási tévedés szabadalmat biztosítani az ilyen szokásnak, mely, elismerem, hogy olykor-olykor csak duhajkodásból, egészen szárazan történik, de mégis nagyobb százalékban pityókos a legény a csárdában, mikor hanyakodik. Másnap az ilyenek immel-ámmal dolgoznak, kimerültek, álmosak. Sok rosznak forrása tehát a duhajkodás, melyet mégis csak meg kellene valahogyan rendszabályozni. Mi megbízunk vármegyénk főszolgabiráinak erélyében, de kívánjuk, adassék meg nekik ehhez a mód is ; alkosson a vármegyei törvényhatóságszabályrendeletet, melynek értelmében kellő eréllyel eljárni lehessen. Talán akkor faluhelyeken is eljön a béke és nyugalom országa legalább akkor, mikor a nap már nyugalomra szállt. Ma éjjel-nappal hanyakodik a magyar az utcán ; a megélhetés forrásai eközben bedugulnak; női nap-nap után a koldustarisznya, faragják az ördögök a koldusbotot. Koldus nemzetnek pedig nincs hazája, vagy ha van, csak szolga lehet abban, mig a telekkönyvben idegen van beirva. A haszon másé. Vagy nem úgy van ? ! — Tévedés volna ez csupán? Talán sötét szemüveggel nézzük a falusi életet ? Vajha ez a vád reánk háromolnék! De, fájdalom, emelt fővel, fájó szívvel Írhattuk meg e sorokat, mert igazat mondottunk. — Akik cáfolnak eme kiszólás miatt bennünket, nem ismerik még ma sem a veszélyeket, mely nemzetünk életerejét gyökerében támadják meg. HÍREK. Jön-e rá felelet ? Kicsi galambomnak Küldöttem levelet. Tíz napja lesem, hogy Jön-e rá felelet ? Beleírtam rendjén, Odaírtam híven, Hogy mennyire vágyik Utána a szívem. Virágfakadással Kihímeztem szépen, Megírtam, hogy róla Álmodozom régen.
