ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-05 / 14. szám

VIII. évfolyam Esztergom, 1903. április 5 14. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára Ki fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Esztergom emelése. Esztergom, április 4. Horváth Béla, vármegyénk főispánjának felszólitására Vimmer Imre polgármesterünk március hó 30-án egy értekezletet hivott össze, melyen a város jólétét és emelkedését célzó indítványokat tárgyalták. Örvendetes körül­mény az, hogy vármegyénk és városunk élén oly férfiakat tisztelhetünk, kik a közjó elő­mozdítására szükséges tevékenységet kifejteni nem csak akarják, de erre teljes képességgel is bírnak. Mély hálával fogja az utókor em­legetni neveiket és a nép áldó emlékezése lesz legdicsöbb jutalmuk. De nekünk nem elég csak bizni bennük, hanem teljes erővel az általuk kibontott zászló alá kell állnunk a város érdekeinek előmoz­dításában és mindenki tehetségéhez képest járuljon a cél előmozdításához. Lapunk buzgalommal fog arra törekedni, hogy eszméket szolgáltasson a nagy műhöz. Mindjárt a mai alkalommal egyik munka­társunk megoldási módot nyüjt a főispán ut­áltai az értekezleten felvetett arra a kérdésre, hogy a »kisemberek« anyagi helyzetét és igy adózó képességét miként lehetne előmozdítani? (—s. —r.) Az iparos osztályon akarunk se­gíteni. Mi az ő nyomorának oka? A gyáripar. Hogyan, a gyáripar tönkre tenné a kisipart ? Tönkre, ha nem versenyképes. A kisiparost tehát versenyképessé kell tenni. Hogy a kisiparos ver­senyképes lehessen, a gyáripar rendelkezésére álló eszközöket kell felhasználnia. Ezek pedig a következők: pénz (hitel), olcsó sommás bevásárlás, gépek és a raktárak. De mivel ezt az egyes iparos nem teheti, nem rendelkezhetik vele, szükséges a szövetkezés. Itt a segítség a kisemberek számára. Ha élni akarnak, tömörüljenek, csoportosuljanak. Nem kell erre a gépre úgy nézni, mintha az ellenségünk volna; nem, e gép nem ellenségünk, hanem hasz­nunk. Az isteni gondviselés nem azért engedte azt felfedezni, hogy néhányan azzal egy egész osztályt tönkre tegyenek. Ragadjuk meg mi is azokat az eszközöket, melyeket mások már saját hasznukra eléggé kiaknáztak. i. Legelső szükséglete tehát az iparosnak a pénz, a hitel. Nagy szeme van annak, azt szokták mondani, de igaz is. Igen sokszor a pénz az oka, hogy az iparos nem vállalhat el valami munkát, mert nagy biztosítékot kell letenni. Pénze azonban nincs, hitelt nem egykönnyen kap, tehát elmarad a munkától s megkapja az, aki a dologhoz annyit ért, mint a hajdú a harangöntéshez', de pénze van. Vagy nagyobb munkát vállal, a hol nem kell ugyan biztosíték, de szükség van a nagy beru­házásokra. De pénz nincs. Hitelt ha kap, csak busás kamatra. S ha elszámítja magát, s hozzá ha még nem is takarékos s a blaumontagok hű ün­neplője, akkor a hitel szaporodik, a kamat s végre . . . mi jöhet? — Gondolhatja mindenki. Vagy jön a szombat, vagy a hónap utolsó napja s fizetni kell a segédeket, s pénzt honnan vegyen ? Jó kamatra kap hamarosan a szomszéd N.-től. S még többféle eset, a hol pénz hiánya okozza az üzlet tönkrementet. Pénzt kell tehát szerezni, még pedig olcsón. Ezt tehetjük a hitelszövetkezetek által. Alapítsunk hitelszövetkezeteket, a melyek lényege általában az, hogy minden tag vesz részvényeket; hetenkint lehet ezt fizetni bizonyos részletekben. Nos, mi haszna van ennek ? Először az, hogy a pénzt, mit be kell raknunk, megtakaritjuk, másodszor pedig bevisszük a bankba, s igy sem az asszony, sem az ember nem nyúlhat hozzá. Mondjuk, 500 esz­tergomi iparos összeáll; egy részvény 30 korona, ha mindenki csak egy részvényt vesz, akkor már 15.000 koronánk van, de sokan vesznek 2—3—5 részvényt is, igy tehát lesz, mondjuk, 25.000 koro­nája a szövetkezetnek. Mily sokat lehet ezzel tenni ! De szükséges, hogy a jó módú iparosok is beálljanak, mint olyanok, a kik hivatva vannak nagyobb értelmiségük és jobb anyagi helyzetük­nél fogva osztályuk jólétét emelni. A nehézségek, melyek itt önkéntelenül eszünkbe jutnak, mind eltűnnek, ha a következő szövetkezetről beszélünk : 2. Nyersanyag bevásárló szövetkezet. Ennek hármas haszna van. Olcsót vásárlunk, jót vásárlunk és függetlenek leszünk. Olcsón vásárolni a főcél. Ha egy kisiparos­nak, mondjuk cipésznek, szüksége van a bőrre, a városbeli bőrkereskedőnél rendeli, ez viszont a nagyobb várositól, ez a nagykereskedőtől és ez a gyárostól. Négy kézen ment át a bőr; mind akart valamit rajta nyerni; s ki a vesztes ? Bizonyára a cipész. De ha mi szövetkezetbe állunk és igy veszünk egyenesen a gyárostól, akkor először megmentünk magunknak nagyon sokat, t. i. azt, a mit a közbeeső három kereskedő tett zsebre. Továbbá rögtöni fizetés mellett a gyárosok adnak °/o engedményt is. Tehát olcsóbban kapunk. A német szövetkezetek átlag 20%-al olcsóbban vet­tek, mint az egyesek. Mily óriási haszon ez ! Azután igy jót vásárlunk. Nem minden ipa­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A megtérő. Félve zúg a vész viharja, Titkon össze tépi-marja Kis világom, életem. Bús könyáradatban úszik Süppedékeny szálra kúszik Megtörött, sivár lelkem. . . . Szétfoszolt szerelmem árnya, Romba dűlt szivem bálványa, Porban a bűnalkotás ... Édes méreg ajka méze, Tőr a szem, mely megigéze . . . Isten, Ég, Atyám bocsáss ... 1 Könypatak locsolja arcom; Órahosszat kínos harcon Megy keresztül mindenem. Multam ébred, bűne / felkel ; — ( S felém zúdul, mh*t a tenger, El ne hagyj jó Istenem ! Mint a gyenge csermely árja, Nő szivemnek hó' imája; Szárnyra kél az ég felé. S mint a napfény tört sugara Poshadásból visszaszáll egy Régi oltárkép elé. Kopott vászon, régi féle, — Rajta >Ecce Homó< képe — Függ kis kápolnánk falán. Megpihen rajt tekintetem, Minden bajom elfelejtem, . . . >Muljék el a bűnpohár!* Vétkeimnek nagy a száma S rám süt még a napsugara ? I Dűlj le, szakadj rám nagy ég ! Nincs irgalom bűntelennek, Halni kell a végtelennek, — És én bűnös éljek még ? . . . Uram bocsáss I A keresztfa Pálma-ága, glóriája Koszorúzza homlokom ! Az erények vérvirága, — Nagy kegyelmed tűzze rája ­Felvirul majd siromon. Jónás Imre. A korszellem. Korunk félszeg tudósai a hit és tudomány között éles ellentétet, határvonalat óhajtanak föl­állítani, hogy ekként a hit és tudomány —• a politika legdivatosabb jelszavával fejezve ki ma­gunkat — önálló vámterület legyenek. A hit menjen a templomba imádkozni és ne üsse a tudomány szarujába az orrát! Igy a korszellem. Csak a tudománynak maradjon meg kizárólagos monopóliuma : a tudákoskodás. Mert biz' a tudomány hit nélkül semmi egyéb, hanem csak a tudákoskodás, félszegúszás, tapogatózás; evezés kormány nélkül, cselekvés gondolkozás nélkül; kormányozhatlan léghajó, melyen ugyan jó magasan föl lehet emelkedni, de hogy annál borzasztóbb legyen a — lezu­hanás. Sikamlósabb teret keresve sem választhat az ember annál, melyen a korszellem gyermeke áll, kezében a tudomány parittyájával, melyből majd faragatlan, majd élesre csiszolt köveket do­bál hitünk szent kertjébe, balga reménységgel, ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kap­hatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében ESZTERGOMBAN. Mutatványképek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom