ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-24 / 21. szám

fr., Kövesdi Imre, bp. I. fg., SchöfFer Imre, bp. V. fr., Holies Rezső, bp. VIII. fg. Bronz érmet : Nagy Béla, halasi fg., Steiner Lajos, bp. V. fr., Drexler Emil, bp. IV. fr., Herzfeld György, bp. V. fr. A távolugrásért arany érmet nyert Péchy Ernő, bp. VIL fg. — nzüst érmet: Kövesdi Géza, bp. II. fr., Kaiser Ferenc, kecskeméti fr., Péchy Ernő, bp. VII. fg., Spiegel József, egri fr., Reszeli János, szegedi fr., Molnár Károly, bp. V. fr. — Bronz érmet: Popovity Dávid, szegedi fr., Cébán Jenő, bp. VIL fg., Nagy József, bp. II. fr., Baumgartner Kálmán, bp. I. fg., Kuhárik Bertalan, váci főgimn. A sulydobásért arany érmet kapott Bárdos Rezső váci fg. tanuló, — intézete pedig az esztergomi tornaegylet ezüst koszorúját. — Ezüst érmet: Bárdos Rezső, váci fg., Weisz Arnold, bp. V. fr., Jancer János, kecskeméti fr., Orosz Endre, halasi fg., Lesicky Zoltán, egri fr., Klémann István szegedi fr. (E három utóbbi nem vett részt a döntő versenyben.) Bronz érmet: Csépányi József egri fr., Radványi Dezső, gyöngyösi fg., Dietz Károly, bp. IX. fg., Berán József, budapesti Röser-int. A függeszkedésért arany érmet nyert Pierre János, szegedi fr. Ezüst érmet: Pierre János, szegedi fr., Hofstätter Lipót, bp. V. fr., Koncsek László, jászberényi fg., Török László, gyöngyösi fg., Schwarz Dezső, halasi fg. Az V—VI. oszt. magasugrásában (ugródeszkával) aranyérmet kapott Urbári Sándor, bp. V. főgimn. — 'Ezüst érmet: Cisángyi Ödön, bpest VIII. fg. Schmittal József, bp. VIII. fg., Bunda János, szegedi fr., Bányai Miklós, bp. V. fr., Urbáni Sándor, bp. V. fg. Landmann Lipót, kecskeméti fr. — Bronz érmet: Hettesheimer Péter, újvidéki fg. Grundböck Oszkár, bp. II. fr., Grimm Aladár, bp. VII. fg., Pfanzl János, bp. II. fr., Glotzbach Kálmán, bp. fg. VI. A VII—

VIII. osztály magasugrásában (ugródeszka nélkül) arany érmet nyert Görgei József, bp. VII. fg. Ezüst érmet: Görgei József, bp. VII. fg., Springer József, szegedi fg., Felhőssy N., bp. VIII. fr., Ruttkay Elemér, bp. VII. fg., Husztek Sándor, bp. VI. fr. Bronz érmet: Perl György, bp. V. fr., Martini Ferenc, bp. II. fr., Kerpely Jenő, bp. V. fg., Kócián Andor, gyöngyösi fg., Vozáb Jenő, bp. VII. fg. A magas rúdugrásért arany érmet nyert Mericska János, esztergomi tanítóképző növendék, intézete pedig a város turulos arany diszérmét. Ezüst érmet: Galateo Antal, bp. V. fr., Mericska János, esztergomi tanítóképző. Dalia Géza, újvidéki fg., Popov Simon, szegedi piar. fg. Brofiz érmet: Hojpska Győző, bp. VI. fr., Vihely Jenő, szegedi fr., Szende Andor, bp. VII. fg., Tobak Ferenc, bp. VI. fr., Daubner Géza, esztergomi fg. A nyújtón bemutatott szép gyakorlataiért arany érmet kapott Hozmann Antal, szegedi piar. fg. Ezüst érmet: Tóth Ödön, esztergomi tanítóképző. A korláton mutatott szép és szabatos gyakorlatokért oklevelet kapott: a bp. I. fg., a váci fg., bp. IL, VIII. fr., egri fr., gyöngyösi fg., bp. VI. , VIII. és ref. fg., esztergomi fg. A lovon végzett kiválóan sikerült szergyakorlatért oklevelet kapott a nagykikindai fg., s a bp. ref. fg., sikerült gyakorlatért szintén oklevelet: a jászberényi fg., a bp. VIII. és gyakorló fg. A szép szabadgyakorlatokért 25 intézet éremtára 1 — 1 bronzérmet kap, az esztergomi reál és tanítóképzőé ezüstérmet. Egy aranyérem — mivel az előrehaladt idő miatt játékot nem mutattak be — megmaradt. A zárógyülésen Helc Antal indítványára a bizottság ezen aranyérmet emlékül s tisztelete jeléül Francsics Norbert főigazgatónak ajánlotta fél, aki meghatottan köszönte meg a szives figyelmet s kérte a bizottságot, hogy adja az érmet olyan helyre, ahol nincs kitéve a veszendőségnek, a helybeli főgymnasiumnak. A bizottság örömmel egyezett bele. A polgármester kérésére azonban egy ezüstérmet mégis elfogadott. Ezüstéremmel kedveskedett még a bizottság emlékül Hartmann Gusztáv, Tiefenthal Gyula, Obert Ágoston, Gyarmati József, dr. Bárdos Rémig biz. tagoknak s a közreműködő testületeknek. — Reusz József ezüstserlegét tornász ügyességeért s a korláton bemutatott szép gyakorlataiért Varsányi Ignác fg. VI. o. tanuló, az álló órát pedig Krizsán István IV. reálista kapta. Francsics főigazgató a főgymn. ifjúsági könyvtárnak Eötvös: A falu jegyzőjének diszkiadását, Daubner Géza VII. o. tanulónak Arany: Trilógiáját, Valnicsek Károly tanítóképző növendéknek Vörösmarty epikus müveit, Buday Aladár tanitó-képző növendéknek Az ember tragédiáját adta a versenyen tanúsított buzgalmukért. — A főigazgató kifejezte őszinte háláját a polgármester, a bizottságok s a város közönsége iránt, viszont a polgármester megköszönte a főigazgató fáradhatatlan vezetését, Oberth Ágoston, Gyarmati József tornatanárok s dr. Bárdos Rémig fáradozását s minden közreműködő szívességét. A bizottság jegyzőkönyvileg köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik anyagilag is hozzájárultak a költségek fedezéséhez. A jegyekből 1328 kor. folyt be; ez födözi az emelvény árát s a díszítést. — Az okleveleket s az ezüst- és bronzérmeket a napokban küldik szét. Ez volt a tornaünnepi érem szebbik fele, s jön a másik, mely nem oly lelkesítő. A rendezőség nagy munkát végzett addig, mig az előkészületeket tették, de mikor a versenytéren kellett volna rendet és fegyelmet tartani, a karszalagos urak nagy része a kordont tartó tűzoltókkal és rendőrséggel együtt átalakult nézőközönséggé, sőt ők csinálták a rendetlenséget, mert hozzátartozóikat a pályára vezették, mi természetes jó példa volt a közönség másik részének. A jury-tagok jó része, karján feleségével vagy anélkül sétált a pályán s igy azok, kik igazán megbízatásuknak éltek úgyannyira magukra maradtak a nagy munkában, hogy különös és nagy elismerést érdemelnek. Csodák-csodája, hogy az óriási keveredésben folytatni lehetett a versenyt, mert amilyen rendben kezdődött és folyt le egész a futó versenyig, ép oly kavarodott rendetlenségben végződött s azt a tanúságot merítettük ebből, hogy sokan csak azért vállalják el a rendezést, hogy karszalagosan grasszálhassanak a kordonon belül, de rendezni semmit sem rendeznek. A verseny után a pestiek egy része még az este hazament, egy része pedig a többi vidékiekkel éjjelre is itt maradt, s egyes csoportok a hiányos felügyelet mellett oly eléggé el nem ítélhető lumpolásokat engedtek meg maguknak, hogy amily dicsőséggel kerültek ki testi ügyességük által a tornaversenyből, oly sötét foltot mutatott erkölcsi magaviseletük. Az ilyen jelenségek koránt sincsenek a versenyek javára, mert a szülők ilyen lumpolási tornákra aligha engedik sokszor fiaikat. Az ittmaradottak pénteken a város nevezetességeinek megtekintése után nagyobbrészt eltávoztak. A rendőrség figyelmetlensége folytán szerencsétlenség is történt, mert az egyik jegenyefára mászott gyerek lebukott. Nem jutott a fák alatt álló egyik rendőrnek sem eszébe, hogy a legvékonyabb ágakra kúszó gyerekek lebukhatnak s nem csak magukat ütik agyon, de az alattuk állókat is. Igy is történt. Házelmayer lakatosmesternek Sándor nevü fia alatt egy vékony ág letörött s a fiu a magasból az országútra zuhant, honnan törött lábbal és karokkal szállították a Kolos-kórházba. Azt hisszük, — igaz hogy későn — egy külön tekintélyes rendező-csapatot kellett volna szervezni, mely a rendőrök, a volt rendezők és a tűzoltóság testi épségére és arra vigyázott volna, hogy ezek minden tekintetben biztonságban és kényelemben legyenek. Igazságosak vagyunk, ha azt mondjuk, hogy mindenütt voltak kivételek, kiknek munkássága előtt tisztelettel hajtunk fejet. Igy hát megtörtént a nagy, a szép tornaünnepély s ma csak emlékein élünk. Letűnt a szép nap, lezajlott a sötét éjszaka, és most már jelenthetjük, hegy a borju-mezőn minden csendes. Inasvédelem. A boldogult P. Flodung jut eszembe, mikor itt missiót tartott. Mily atyai szeretettel védelmezte ő ezeket a valóban szánalomra méltó teremtéseket! Mint iparkodott meglágyítani azoknak szivét, kiknek gondjaira vannak biz kik a legtöbb esetben mindenest látnak bennük és kényük-kedvük játszó labdájának tekintik őket. A jó páternek igaza volt! Inasaink sok esetben brutális bánásmódban részesülnek amellett, hogy két szolgáló helyett kell dolgozniok. S e sorsa annál elviselhetetlenebb, mert még ki sem panaszolhatja magát, hogy legalább a szive könnyebbülne meg. Az ő sérelmeire nincsen forum, neki nincsenek jogai, csak kötelességei s ha élete, vagy legalább is testi épsége is forog veszélyben, panaszra mégsem mehet, mert felszabadítását nem teheti könnyelműen kockára. Igy hát nem marad más hátra, mint tűrni és szó nélkül szenvedni! Kórházunk egyik ágyán szintén egy ily szerencsétlen áldozat kínlódik immár négy hónapja. Csak félve merte megmondani, hogy mestere haragjában úgy megrúgta, hogy mély és hosszú seb támadt azon a helyen. Persze nem jött vele mindjárt a kórházba, — mit mondana a mester — s igy nem csoda, hogy elmérgesedett s a leggondosabb orvosi kezelés is szinte hiábavalónak bizonyul. íme! humánus századunk dicsősége! Utonutfélen hallani erről az agyondicsért humanizmusról, és a kórházakban az embertelenség, a kegyetlenség szánalmas áldozatai kínlódnak! Nem találunk eléggé megbélyegző szavakat ily brutalitásra. Megdöbbenve olvasunk a régi rabszolgavilág kegyetlenségeiről s íme! a kereszténység XX. századában is akadnak ily embertelen emberek. Az iparos mestereknek mindenekelőtt megmeg kellene gondolniok, hogy ők inast fogadtak műhelyükbe, nem cselédet a konyhába és istállóba. Meg kellene gondolniok, hogy feladatuk mesterségre tanítani és nem kegyetlenkedni. S mivel a tanulási idő a serdülő korba esik, tudniok kellene, hogy a nevelés kötelessége is reájuk háramlik. E nevelést illetőleg szivesen megengedem, hogy az nem lehet becézgetés, aminek általában nem is szabad lennie, de viszont zsarnokoskodássá sem szabad fajulnia. Szeretettel és türelemmel mindig többre megy az ember. A nemzetek apostola is igy ir az úr és szolga, a mester és inas közti viszonyról: Szolgák! engedelmeskedjetek testi uraitoknak, jóakarattal szolgálván mint az Urnák és nem mint embereknek. Ti is, urak, ugyanazt cselekedjétek nekik, elhagyván a fenyegetéseket, tudván, hogy mind az ő Urok, mind a tietek mennyekben vagyon ! — Ahol nincs meg ez az Isten előtti egyenlőség és a tetteinkért való felelősség 'tudata, ott nincs is önuralom s a harag suhogtatja ostorát. Pedig az ütés mindig fáj és a seb mindig éget! Azután panaszkodnak, hogy nincs áldás a munkán. Napestig dolgoznak és mégsem boldogulnak. De hogy is legyen áldás azon a munkán, amelyet vétkekkel fűszereznek? Káromlásokkal, trágár beszédekkel és kegyetlenséggel ? Az apostoli cunstitutiok kiátkozták azt a mestert, a ki alattvalóival kegyetlenül bánt. A modern állam az egyháztól függetlenül alkotja meg törvényeit — nincs is bennök nagy köszönet. Különben is mindig ugy volt, hogy a kicsinyek, az alant állók nem igen bírtak jogokkal. A szeretetnek kellene a törvényt pótolnia, ez elleni vétségek megtorlását pedig az ipartestületekre szeretném ruháztatni, hogy a kegyetlenkedés hőseit a kebeléből való kizárással megbélyegezze. Akkor jobb napok virradnának az inas világra, a jövő mestereire, kevesebb volna a jaj és nagyobb az egyetértés, a megelégedettség s ami ennek nyomába lép, — a boldogság! Dr. Tardos. HÍREK. * Az Oltáregyesület kiállitása a jövő vasárnap, pünkösd ünnepén nyilik meg a vízivárosi zárdában. Az esztergomi tagok által adott alamizsnából, felajánlott kézi munkáiból és ajándékaiból gyűlt össze és az egyesület mindenkit felhív a megtekintésre. Nyilvános bemutatása ez az esztergomi oltáregyesület működésének, melyben kizárólag Esztergom város hivei működtek közre. A kiállítás után a tárgyak a budapesti központba küldetnek, hogy onnét alapszabályszerűleg a szegény templomok számára szétosztassanak. * Kettős esküvő. Érdekes esküvő színhelye volt szerdán délután városunk. Dankó István, közbecsülésben álló törvényhatósági állatorvos kedves és művelt két leánya, Sarolta és Katinka tartotta mennyegzőjét Stalczenbach Gyula és Erdős Ödön Kassa-oderbergi vasúti hivatalnokokkal. A polgári esketés fél 6 órakor volt, melynek utánna a nászmenet az ev. ref. egyházközség imaházába ment, hol Pályl Sándor lelkész adta áldását a frigyre, ki az ifjú párhoz emelkedett szellemű beszédet intézett. Midőn jóleső örömmel registráljuk a kedves hirt, egyszersmind ama veszteség feletti fájó érzés tölti el valónkat, melyet távozá-