ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-12 / 15. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. április 12. 15. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Feltámadunk! Esztergom, április 11. Feltámadt Krisztus! Ez örömteljes kiáltás visszhangzik ma az egész földkerekségen. Az apostolok mondották először a kételkedő Fülöpnek és mondásukkal beharsogták az egész világot. A sirból élet támadt, mert e sirról régen jövendölte a próféta, hogy dicsőséges leszen. Nem volt az közönséges halandó, kit nagypénteken e sirba helyeztek ; sirba helyeztek — mondom — és nem »örök nyugalomra«, mert e sírra hamar virradt meg a feltámadás napja, e sirból hamar kelt ki a halál legyőzője. Nem gyászfátyol lobogott e sir felett, hanem a feltámadás zászlaja, melyet fennen lobogtat a feltámadás ura, Jézus Krisztus. Kiszállt a sirból, nem maradhatott az enyészet kamrájában s bár a zsidók törpe kislelküsége még a nehéz követ is lepecsételte, melylyel sirját elzárták, Krisztus e pecsétet is széttörte, hogy megmutassa, miszerint nem verheti békóba a véges a végtelent, s nem győzheti le a gyenge, gyarló ember a Mindenhatót. Feltámadt, hogy elvitázhatlanul bebizonyitsa mind annak igazságát, amit tanított és tett. A húsvét tehát az egyház örömünnepe, mert semmi sem mutatja oly világosan isteni voltát, mint ép ez ünnep. De örömünnepe ez egyúttal az emberiségnek is, mert ez az ünnep egy örömteljes igazságról tanúskodik ; egy igazságról, melynek tudata megkönnyíti az élet terheit, megédesíti keserűségeit és megvigasztalja a siralomAZ „ESZTERGOM" TARCAjT Feltámadásra. Felriadva harsan győzedelmi ének Ujjongó ajakán népek ezerének; Elhal s kitör ismét, visszhangozva újra: Feltámadott Krisztus, alle-alleluja! Illatozó tömjén füstje száll az égre . . . Ezernyi néptömeg egyszerre hull térdre, Áldást hint a főpap . . . Zúg a messze hangzó Áhitatfakasztó ünnepi harangszó. Golgotha hegyéről győzedelmi pompa Dicsfénye sugárzik völgyre és halomra. Áhitat sugara fényt áraszt, meleget; Ünnepét üli a megváltó szeretet. Feltámadott Krisztus, üdv, hozsanna Néked 1 Örömujjongással üdvözöl ma néped. Az ébredő tavasz virágfak adása A halál fölötti győzelmet példázza. Kitárult sírodnak dicsteljes világa Üdvösséget áraszt az egész világra. Isteni erődnek csodás, nagy hatalma Legyőzte a poklot. — Hozsanna, hozsanna! Szvoboda Román. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. völgynek — boldogság, kifogyhatlan, örökké tartó boldogság után sóvárgó lakóját. Ez az igazság: a halhatatlanság! Ez az öröm az a tudat, hogy feltámadunk! Porladjon bár el e romlandó test, váljék bár éhes férgek táplálékává, mégsem semmisül meg soha. hanem eljő az idő, még ha évezredek is fognak sirunk felett elröpülni, mégis eljő az idő, midőn Isten mindenható szava ismét egyesíteni fogja a mi porainkat, midőn élő testek fognak a sírokból kikelni és élet fog ismét uralkodni a halál néma birodalmában. Ez a tudat adja meg a húsvétnak azt az örömteljes hangulatot. Nem múlunk el teljesen, nem semmisülünk meg sohasem ! A földi élet határai nem határolják egyúttal egész létünket. A halál csak határkő a mulandóság és örökkévalóság mesgyéjén! Nem a semmiségbe sodor minket, hanem az örökkévalóságba vezeti át halhatatlan lelkünket. S ez a gondolat megnyugtató, ez a tudat édes és jóleső! Mert belénk van oltva a vágy az élet, a létezés után. Az élet ösztönszerűen visszaborzad az enyészet gondolatától s midőn látja, hogy a test romlandó, előbb-utóbb sirba dől, emléket állit kőbölércböl, hogy magát megörökítse, mert nem akar egészen feledésbe menni. A bábeli torony is ily emlékkő akart lenni. Egyptom pusztáiban még most is merednek ég felé azok a rettenetes nagy gúlák, melyekkel a valamikor oly hatalmas Fáraók akarták emléküket a feledésbemenéstöl megóvni. Ezer és ezer rabszolga hordta egész életén át a követ hozzá, ezer és százezer kéz illesztette Az anya és a fia. — Egy napló nyomán. — Szegény Berkiné úgy szerette a fiát, hogy még sírni sem tudott, mikor temettük. Beesett szemmel, lehajtott fővel, nyugodtan állt a koporsó mellett, a

r sir fölött; ajka sem mozdult, föl se zokogott. Úgy vitték el onnan. A súlyos, agyonnyomással fenyegető bú sötéten nehezedett szivére és minthogy sehol sem lelt lefolyást, sehol sem nyilt zsilip, sehonnan sem jött könnyebbülés, megfojtassál fenyegette az életerőt. Fiát, Berki Kálmánt pappá szentelése előtt vette magához az Ur. Már készülődések is folytak a nagy napra; de egy váratlan meghűlés, egy rohamos láz kioltotta az ifjú életet s letarolta az anya reményeit. A temetőből visszatérő anyát ijesztő magány fogadta. Szive Kálmánja, kit kis kora óta kizárólag maga gondozott, nevelt, irányított, kinek tanulásában is védőangyala, a pályaválasztásban is irányító szelleme volt, már nem volt többé. Égető bújával hát a fiú szobájába zárkózott, hogy legalább az édes mult emlékei enyhítsenek vigasztalan helyzetén. Odaállt a fiú ágya elé, majd az íróasztala mellé, s elgondolkozott. — Itt aludta, lelkem, édes álmait, itt álmodott arról a napról, melyen fejére teszi kezét a püspök, mikor majd kiterjeszti áldó kezeit örvenSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, * hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. azokat egybe úgy, hogy tudjanak dacolni évezredek romboló viharaival. Mit akartak ezzel a Fáraók? Azt akarták e rengeteg kőhalmok építésével elérni, hogy ha majd már ők nem lesznek és ha majd országuk és hatalmuk is elenyészett már, mégis legyenek tanúk, hogy éltek, uralkodtak és hatalmasak voltak. S valóban! elmúlt a fény és hatalom, romba dölt a trónusuk, elveszett az idők viharában koronájuk és jogaruk is, de nem ment feledésbe történetük, él még emlékük, azok a rengeteg gúlák mintha egész súlyukkal reánehezedtek volna viselt dolgaik emlékére s nem engedték, hogy elsöpörje az idő rohanó árja. Elérték célúkat: megörökítették magukat! Beteljesedett vágyuk: emlékük él és élni fog, mig ember lesz a földön, ki a történelmet ismeri! Augustus császár is ércbe vésette háborúit, győzelmeit s minden viselt dolgát, hogy az utókor tudomást szerezzen róluk. Ö meghalt, hatalmas birodalma szétforgácsolódott, hire sincs többé, de az a két érctábla megőrizte legalább emlékét. Meghalt és mégis él! Nem mult el teljesen! Szegény Fáraók, szegény Augustus! Keresték a halhatatlanságot, mit sem tudva a feltámadásról! Boldogok mi, kiket Krisztus nemcsak meggyőzött ennek igazságáról, hanem részeseivé is avatott egyúttal. Örvendezzünk tehát és becsüljük mindennél többre azt a hitet, mely ez élet ezerféle bajainak és megpróbáltatásainak szürkeségén túl egy fényben úszó világot lát; országot, melyet a romlás szele nem ér soha, melyben nem kisért a mulandóság réme, hanem a halotdező szülei fölé, midőn majd ünnepélyesen, mint egy győztes hadvezér, bevonul szülőházába . . . És én akkor melléje állok s büszkén mondom kíséretének: ez az én fiam . . . De tovább nem jutott a gondolata. A kiáltó üresség megborzongatta testét, a képek eloszlottak, s úgy érezte, hogy ezek után az édes emlékek után csak még nyomasztóbb a jelen. Fájdalma ahelyett, hogy engedett volna, csak mélyebben rágta magát bele érzelmes lelkébe. A bú napról-napra közeledett a kétségbeeséshez. — Nincs fiam . . . fiam meghalt. Ez zúgott folyton fülében; s minthogy a kin napokon, heteken át tartott, az érzelgős lélekben mérges forrást fakasztott: zúgolódást, kihívást és elkeseredést a Gondviselés ellen. — Mit vétettem én a Mindenható ellen olyan súlyosat, hogy igy kell bűnhődnöm ? Nem éltem én parancsai szei nt ? Akkor mért . . . ? Mért . . . ? Van-e igazság abban, ha két élet úgy tönkremegy ? Jóságos-e az az Isten, aki egy élettel, tűzzel telt lelket erőinek, tevékenységének kifejtésében úgy félbeszakit ? Irgalmas-e az az atya, aki egy anya reményeit úgy halomra dönti, egy élet föláldozását úgy semmiségre juttatja ? Mért vette el éppen az enyémet ? Mért .. . ? Berkiné minden nyugalma fel volt forgatva, békéje meg volt zavarva, öröme meg ^volt keserítve attól a gondolattól: ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében ESZTERGOMBAN. Mutatványképek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.