ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-07-27 / 31. szám

különféle Ízléses tájöltözékben sürgő-forgó növendékek valóban kellemes látványt nyújtottak a megjelenteknek. Szép ünneppel adózott az intézet fótanfelügy élőjének, Walter Gyula dr. praelátusnak is névnapja alkalmából. Az intézetben működött 15 tanerő. A végzett tananyag mindenekben megfelel az előirt tantervnek. Különösen dicséretreméltók a III. és IV. polg. oszt. magyar Írásbeli dolgozatainak igazán ügyesen megválasztott tételei, mely osztályokban e tárgyat Sr. Riesz Alfonsa tanította. Nagy gondot fordítottak a növendékek testi kiképzésére a testgyakorlatok alatt, melyeknek vezetője Strobentz Margit segédtanitónö volt. Szép eredménynyel tanították az idegen nyelvek közül a franciát, németet és angolt. Gondoskodtak a növendékek zenei kiképzéséről is. A kézimunkák és festmények — melyekből többeket alkalmunk volt látni is — valóban dicséretükre válnak ugy a növendékeknek, mint különösen tanítóiknak. Az intézetbe beiratkozott 175 növ.; ezekből bennlakó 51 ; esztergomi 70, más vidéki 65 (!); róm. kath. 147, izr. 21. Az egészségi állapot kielégítő volt. Az elemi iskola városunk e fajta tanintézeteinek legjobbjai közé tartozik. A »nevezetesebb mozzanatok« c. rovatból kitűnik, hogy a "növendékek nevelésére minden tekintetben kiváló gondot fordítottak. Az iskolában működött 7 tanerő. Növendékek száma 211. Egészségügy — kielégítő. * Az egész intézetben tehát 175 polgári iskolai növ., 211 elemi isk. növ. és 8 felsőbb osztályú belnövendék nyert kiképzést; összesen tehát 394 növendéke volt az intézetnek, a mi magában véve olyan tekintélyes szám, mely legjobban bizonyítja az intézet kiválóságát. A szülők bátran rábízhatják a vezetőségre leányaikat, mert itt nem léha divathölgyeket, affektáló teremtéseket nevelnek a hazának, hanem vallásban és hazafiságban megedzett házias, okos — nőket. Boldog az a város, melynek ily iskolája van s boldogok azok a leányok, kik ily intézetben tanulják meg, hogy mi az a női hivatás ? IV. Az államilag seg. községi reáliskola. Ezen iskola, melynek létezése alig egy-két esztendeje olyan gyönge alapokon nyugodott, hogy már azt hittük, miszerint »volt és nem lesz«, most újból megerősödött. A tanári állásokat, melyeknek betöltése körül oly sokszor voltunk helytelen dolgok tanúi, majdnem- mind friss erőkkel töltötték be. Az iskola tehát az erősödés utján van, melynek ez idei életéről az alábbiakban számolunk be az értesítő alapján. A füzet első lapján olvassuk a búcsúzót, mely Obermager György volt igazgatónak szól, ki 41 évi buzgó tanári működése után ez évben nyugalomba vonult. A következő lapokon az elhunyt Bellovits Ferencnek, az iskola egykori zenetanárának érdemeit méltatják. Tovább az iskolai év történetéhez szóló adatokat olvassuk, melyekből meggyőződünk, hogy a tanári kar a helyzet magaslatán áll, hogy az intézetet helyes irányban akarja vezetni, hogy mindenekben megfelel az előirt tantervnek. A szertárak több tárgygyal gyarapodtak. A mi a segélyezést illeti, bizony kevés azoknak a száma, kik ezt az iskolát kegyes pártfogásukba veszik. S hogy nem tud határozott magaslatra emelkedni, annak tulajdonítjuk, hogy pénzalapja nem lévén, csak ugy máróiholnapra tengődik. Azért nem ártana már egyszer végleg rendezni azt, vájjon átveszi-e az állam, vagy se ? Örvendetes az intézet segitö egyletének ez idei működése. Az idei bevétel 1171 kor. 27 fillért tesz ki, ebből ruhasegélyt kapott 31 tanuló. — Az egyesület pénzalapjának értéke jelenleg 10,257 kor. 39 fill. Noha tudjuk, hogy az intézet rendezett az idén iskolai ünnepélyeket, azt csak más forrásból tudjuk, az értesítő erről nem tanúskodik. Pedig, noha ez intézet célja a reál-kiképzés, nem hagyhatja figyelmen kivül azt sem, hogy növendékeinek majdan finom, tapintatos modorra, fellépésre feltétlenül lesz szüksége, mit csak gyakorlat utján lehet elérni. Nagy gondot fordítottak az^ ifjúság valláserkölcsi nevelésére. Az intézetben működött 5 rendes' és egy segédtanár. A tanulmányokban való előmenetelről szóló adatok nem elégitenek ki bennünket teljesen. Az intézetben az egészségi állapot kielégítő volt. Beiratkozott 189 tanuló. Róm. kath. 124, izraelita 33; magyar 145, tót 3; helybeli 109; más megyebeli 25 ; magaviseletre nézve jó (= 1) 82, kevésbbé szabályszerű 2; minden tárgyból jeles 1, egy tárgyból elégtelen 22, kettőből 10, többől 28. (Folyt, köv.) Spectator. — A „klllturbestia." A mostani francia társadalom is volt egykor olyan, mint most a mienk. Az is nevelte magának a »kulturbestiait« mint mi melengetjük keblünkön embrióban a mieinket. A franciáké már megnőtt, jól kihizott, mert mindég kapott egy-egy jó falatot: katholikus intézményekkel és reverendával födött hússal élt. Sokat fogyasztott belőlük s a francia" társadalom züllöttsége mutatja, mily kevés felfalni valót hagyott belőlük. A katholikus szellem ébrentartására hivatottak mindent elkövettek, hogy e moloch falánkságát ellensúlyozzák és már-már azt hitte volna az ember, hogy ha nem is halad a jó ügy, hát stagnál, midőn a bölcs frankok kiszabadították, az eddig ketrecben tartott »kulturbestiakat.« Rászabadították a kereszténységre ezt a szabadkőműves elemet s meg kell nézni, minő pusztítást csinált ott a »kulturbestia«. Egyszerre felfalta, egyszerre megbénította a katholicizmust. A világ ámul és bámul, de mit tehet róla, ha annyira megérett a gyümölcs, hogy rothad. A zsidó kapitány hazaárulását, hogy mártirsággá kiáltsák, felforrott a francia közvélemény tengernyi epéje, s ime most, mikor a katholikus iskolákat egyszerre megsemmisítik, alig van felemelt szava. A katholicizmus,ezen melegágyába belehajtott »kulturbestia« otromba lábnyomaival minden jövendő termést tönkre tett. A mi katholikus közéletünk is palánta, vigyázzunk, nehogy magunkra szabadítsuk a mi, most még kölyökkorát élö »kulturbestiainkat.« A nagymarosi tanítói kör évi közgyűlése. A nagymarosi tanítói kör e hó 17-én tartotta rendes évi közgyűlését Nagy-Maroson. Tekintettel azokra a szánakozó mosolygásokra, melyekkel falusi tanítókról, de meg általában a kath. iskolákról megemlékezni szokás, talán nem lesz egészen érdektelen a gyűlés lefolyásáról röviden beszámolni. Tanulságos lesz ez azoknak is, kik a nagymarosi róm. kath. iskolának az államosító törekvések ellen a közelmúltban lezajlott küzdelmeit figyelemmel kisérték. Megelőző szent mise után pontban 9-kor nyitotta meg az ülést Zlattnyánszky Ernő egyh.megyei tanfelügyelő. Megnyitójában a tanítói hivatás magasztos voltát emelte ki, szemben ez állás sokszor elkedvetlenítő nehézségeivel. Minthogy a gyűlés egyszersmind szentséges Atyánk jubiláris esztendejét is megünnepelni óhajtotta, napirend előtt Bobitsek Ferenc dr. nagymarosi esperes jelentkezett szólásra. Emelkedett, eszmékben gazdag beszédet mondott. Odavarázsolta hallgatóit az örök városba, a jubiláns egyházfejedelem trónja elé. Rámutatott az üldözésekre, melyek Krisztus országát mindig kisérték a mai napig s melyek közt e trón szilárdan állt mindig. Szóló ezután a pápaság tekintélyét fejtegeti, a melynek erejében működnek ugy a pap, mint a kath. iskolák tanítói, a kikre tehát első sorban háramlik a kötelesség, ezt a tekintélyt mindig megvédeni. Sikerült képét nyújtja ezután a szent Atyának, mint egyházfőnek, tudósnak és végül mint nemes nagyszivü emberbarátnak. A zajos tetszéssel fogadott beszéd után Vilcsek Gyula, kismarosi tanitó, a kör világi elnöke szólal fel. A tanitók kérelmeit tárgyalja. Ajánlatára elhatározza a gyűlés, hogy magáévá teszi a párkányi tanítói körnek a nyugdíjügyben az országgyűléshez intézett kérelmét és ahhoz csatlakozik. Tárgyalja azután Bobitsek dr. ismeretes iskolai-fegyelem ügyét és köszönetet kér neki szavazni a tanitók érdekében mindenkor tanúsított erélyes fellépéseért. Dóczy Ilonka k. a. a kör főjegyzője olvasta ezután a mult ülés jegyzökönyvét, melynek hitelesítése után a pénztáros és könyvtáros teszik meg jelentéseiket. A mult évi pályázatok bírálatára kerül a sor. Hátrányos-e a tanügyre, ha a tanitó gazdálkodik és ha igen, miként lehetne e bajnak elejét venni? — Két dolgozat tünt ki a sok közül, melyek azonban ellentétes álláspontra helyezkedtek. Hátrányosnak tartja mindkettő a gazdálkodást, de mig az egyik módokat ajánl, melyek a bajt csökkentik, a másik gyökeres reformot óhajt s a gazdálkodást egészen elvetendönek tartja. A bírálók az elsőnek, mint praktikusabbnak és a jelen viszonyokkal jobban egybehangzónak Ítélik a dijat. Szerzője Szoleczky János, lelédi tanitó volt. A bírálatok nyomán keletkezett eszmecsere során Metzker József dr. fővárosi segédlelkész kért szót. A hangoztatott szép eszmék élénk visszhangot keltettek benne és különösen a mit a dicséretet nyert pályamunka szerzője Vilcsek Gyula tárgyal, a gyümölcstenyésztés fejlesztése és a gyermekeknek ebben való kioktatása. Egy 20 koronás aranyat ajánl fel ennek a pályamunkának jutalmazására, egy másik 20 koronást pedig s a melyet élte fogytáig minden évben megújítani igér, a gyümölcskultúra köréből vett legjobb munkálat díjazására. A kör élénk éljenzéssel szavazott köszönetet a szép ajánlatért. Perwolf József nagymarosi tanitó olvasta most fel az iskolában gyakorlandó fegyelemről szóló értekezését. Megvilágította a dolgot több oldalról, ugy saját tapasztalatai szerint, mint az ismert alapelvek nyomán. Megéljenezték érte. Vilcsek Gyula, a kör elnöke ismertette ezután a phonomimikát. A csodálatos hangzású görög szó úgyis kinai volt a laikusoknak, maga az előadás azután még jobban meglepte őket. Osztatlan figyelemmel hallgatta végig mindenki. Megtudtuk, hogy a phonomimika esetleg igen hatásos módszer lesz a hangok és betűk megismertetésére. Elénk tetszést és derültséget keltett, mikor előadó egyik kis tanítványával, a szintén jelenlevő König min. tanácsos kis unokájával egész beszélgetést rögtönzött tisztán phonomimikai uton. A kis analphabéta két heti tanítás után már meglepően szótagolt, ugy hogy a jelenlevő szakértők nagy jövőt jósolhattak a módszernek. Mindenesetre nagyot haladt a paedagogia, mig a fatábláktól a phonomimikáig terjedő utat megtette és Vilcsek urnák köszönettel lehet a kör, hogy mindent, a mi a tanügy terén még nem egészen ismeretes, rögtön tanulmány tárgyáva tesz és előad. A felhangzott taps és éljenzés csak buzdíthatja a jövőben is. Több apróbb tárgy elintézése után egyházi elnök köszönő szavai zárták be a sikerült és igen tanulságos gyűlést. A megjelent vendégek közül felemiitjük: König Géza min. tanácsost, Steinhübl Ambrus nostrai "plébánost, Metzker József dr., Sturm József dr. a nógrádi tanítói kör képviselőit, Stenczl Ferenc gondnokot stb. T. Bérkocsi-tarifáink. A jóváhagyott Esztergom megyei és sz. kir. városi bérkocsi-ipar szabályrendeleteiből, a közönség tájékoztatására közöljük a tarifákra vonatkozó rész kivonatát. Az érvénybe lépett szabályrendelet szerint: 2. A kétfogatú bérkocsiknál a viteldíj az egész vármegye területére a következőleg állapittatik meg : a) fél órára 1 kor. 20 fill. b) % « . 1 « 60 « c) egy « 2 « — « d) minden további 1

/

i órára . . — « 40 « e) Esztergom városban és annak határában egész napra ... 8 « — « f) u. o. fél napra 5 « —- « g) a vármegye területén kivétel nélkül egy napra 10 « — « h) u. o. fél napra 6 « — « i) a vármegye területén túl alku szerint. A mennyiben a kocsi egy nap 60 kilométernél, illetve % nap 30 kilométernél nagyobb útat tesz, minden kilométer után 30 fillérrel több számitható; zárórán túl való elmaradás esetén minden további óráért 1 korona fizetendő a következő nappali idő kezdetéig. 3. Vasúti pályaházakhoz vagy megfordítva és pedig: