ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-07-06 / 28. szám

belügyminiszter ur ö kegyelme becses engedelem levelét felmutatja valaki. Ám de sokszor jó volna azon finom tapintatot is érvényesíteni, mely minden rendörségnek ösi erénye. Azok a papok nem is voltak talán papok, hanem egyszerű csa­lók lehettek, vagy kis ázsiai kalugyerek, vagy épen odavaló zsidók. Ha a rendőrkapitány úr jártas volna egy kicsit a kath. egyházjogban, ugy épen nem engedi koldulni ezen papokat, mint a hogy a fővárosi rendőrség kiutasította őket a mindenható belügyminiszteri rendelet dacára. Katholikus papok nem gyűjthetnek pénzt a római »De Propagande Fide« engedélye nélkül. Ez okvetetlen szükséges ahhoz, hogy egy kül­földi pap más országban pénzt gyűjtsön. Ezen négy pap nem tudta felmutatni ezen okiratot, tehát kétségbe vonjuk azt is, hogy kath. papok. Van ugyan náluk egy latin szövegű okmány, mely valószínűleg hamisítvány. Ebben a mezo­potáni püspök Jakobs Ábrahám igazol két fel­szentelt papot, kik gyűjtésre vannak küldve. Ha ezen okiratot olvasta volna a tekintetes rendőr kapitány ur, már megütközhetett volna azon, hogy mig az okmányban két felszentelt pap van, valósággal négy kéreget — külön-külön. A négy közül az egyik egy 17—18 éves zsidó tipus, nem is tudta a latin szöveget elolvasni — de azért ő kath. pap. Ezek a szóban forgó kujtorgók külön jártak koldulni, holott ha rendben volna a szénájuk együtt és a fent emiitett Írásokkal kellene jár­niok, melyre minden egyházhatóság is rávezetné láttamozását. Ezek az élelmes emberek, nem hogy a közönséget, de egymást is becsapják, mert egy koronánál kevesebbet nem engednek a könyvbe irni, de elfogadnak, tehát zsebrevágják s csak a koronákból osztozkodnak. Hisz emlékezhetünk még néhány évvel előbbre, mikor egy ilyen nép- és hatóságbolonditó »püspök« oly körmönfont módon adta a papot, hogy még misézett is a kath. templomokban, s csak később rántották le róla a leplet Zágrábban. Ott kisült, hogy közönséges svindler és nem is katholikus. Ajánlatos volna tehát, ha a rendőrkapitány úr az ilyen papi, vagy apácakosztümben járó kéregetöket előbb felküldené az egyházi hatóság­hoz, hol szívesen és előzékenyen véleményeznék a tekintetes rendőrkapitány úrnak, hogy azok a papok birnak-e mindazon okmányokkal, melylyel egy idegenben járó és kolduló papnak, ha tény­leg katholikus pap — birnia kell. A koldulást megengedni tényleg a magas közigazgatás egyedüli, ellenmondást nem tűrő joga, de a papi tisztességgel visszaélni, és ily módon a könyörületes sziveket megpumpolni csalás, mit már nem engedhet meg sem rendőr­ség, sem belügyminiszter. Mindebből pedig az következik, hogy a belügyminisztériumban jó volna, ha tudnák a kath. egyházjogot, a mi rendőrségünkön pedig megértették volna a mezopotániai püspöknek állítólag hiteles levelét, és kevésbbé volnának hiszékenyek. Pont. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszte­letét folyó hó 13-án tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 óra­kor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 1 j 2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Főegyházmegyei hirek. Vida János ifj. Egerszeghre plébánosnak neveztetett. Karács István Velsiczre plébánosnak. Jarabeck József Lé ­decre visszahelyeztetett mint káplán. Konya­kovszky Ferenc plébános lett Suránkán. Markovics János a bazini kerületbe esperessé, Emyei Lajos a bazini kerületbe alesperessé neveztetett. Gre­guska József újmisés Curatus Anabaptistarum in Morva-Szent-János, Janik Rezső Szárazpatakra, Bévay József újmisés Alsókorompára káplánnak. Izsóf Alajos és Shvoy Lajos a hitoktatói állástól fölmentettek és csak a »Maria-Congregatio« teen­dőivel foglalkoznak. Novinszky Mátyás Gusztáv és Lipka Lőrinc a föegyházmegyébe véglegesen felvétettek. — Karell József jun. 21-én meghalt Nagyszombatban 60 éves korában. — Kada Mi­hály Szent-Endrei plébános »a Croce di bene­merenza«-val lett kitüntetve. * Esztergom két primiciánsa. A Sarlós Boldogasszony kedves, szerény napja csaknem igazi ünneppé vált ez idén köztünk, midőn a városnak két jeles sarja s már fölszentelt papja mutatta be első szentmise-áldozatát. Mattyasóvszky Kászonyt Csernoch praelátus s Csernák Szaniszlót Seyler János barthi plébános kisérte az oltár­hoz. Mindketten városunk fiai, köztünk nőttek föl, mindketten köztiszteletben álló családok sar­jai, mindketten a szent-Benedek-rend tagjai, kik Pannonhalmáról családi körükbe szálltak megülni a nagy ünnepet. A város közönsége megmutatta, mennyire tudja méltányolni a két, ifjú szerzetes­nek ideális lelkületét s mennyire tudja becsülni a családokat, melyeknek szentélyéből nevelték ezt az ideális lelkületet. Nem is bánta meg ér­deklődését, mert csak épült a hiten, bensöségen, buzgalmon, mely oltárhozlépésüket jellemezte. — A belvárosi plébánia-templomban, hol Csernák mu­tatta be első sz. mise-áldozatát, Vojnics Döme, pannonhalmi alperjel emelte ki fényes szónok­latban a napnak jelentőségét; mialatt a Bakács­kápolnában Mattyasóvszky Kászony miséje alatt csendben ünnepeltek az érzelmek. A közös ün­nep testvéries szellemét végül a közös lakoma is emelte, melyet a kath. kör nagytermében adtak az örömszülök. Sok szép szó esett ott Csernoch praelátus, Seyler János, a két primiciáns, Vojnics Döme s Perényi Kálmán főszolgabíró és költő ajkáról, de a legmegindítóbb volt Mattyasóvszky Lajos, Kászony édes atyjának szózata, kiből Ábrahám hite s Ábrahámét meghaladó áldozat­készség beszélt: Ü — úgymond — egyetlen fiát adja Istennek, vissza nem kívánja, de azt az egyet kéri, hogy annak éljen egészen, aminek szentelte magát. Sok ily szülőt a hazának, akkor lesznek fenkölt lelkű, elszánt fiai minden téren. * A bencés székházból. A tanévnek vége, a fögymnáziumi ifjúság is eloszlott a nyári pihenőre s tanáraik is élvezik az arany szabadság gyö­nyörűségeit. Ki-ki siet üdülni, hogy friss eröt nyerjen a jövő tanévre. A helybeli rendház három közismert és kedvelt tagja azonban vépképp eltávozik a városból, Bausz Teodorik Komáromba, Meszlényi Lambert Sopronba helyeztetett át, Csi­kasz Villebaldot pedig Lázi somogymegyei község plébánosául küldte ki a főapát. A három távozó tanár helyébe jön Terlanday Emil tanár, ki a mult évben a budapesti tudomány egyetemen levő növendékek praefektusa volt; Molnár Ervin tanár Komáromból és László Dániel újmisés ben­cés-áldozópap tanár Pannonhalmáról. Bárdosi Ré­mig dr. tanár Trencsén-Teplicre illetve Korit­nyicára utazott szünidei tartózkodásra. — Várko­nyi Odilo dr. pannonhalmi főiskolai tanár, városunk fia, rendtársai látogatására városunkba jött. Itt emiitjük meg, hogy Mattyasóvszky Kassian újmi­sés bencés áldozárt és tanárt a kőszegi fögym­náziumhoz, Csernák Szaniszló újmisés bencés ál­dozárt és tanárt pedig a pannonhalmi bencés iskolába nevezte ki tanárnak a főapát. * Belvárosi búcsú. Péter és Pál napján kora reggel durrogott a mozsár a belvár osi plé­bánia előtti téren, jelezvén, hogy a verőfényes tiszta napon ünnepet ül a belváros. A templom zöld gályákkal volt körül diszitve s 9 órakor dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán, a kegyúri templom plébánosa fényes misét tartott a szoká­sos ünnepi segédlettel. Az istentiszteleten a város tanácsa testületileg vett részt, s az első padso­rokban a helyőrség tisztikara is helyet foglalt. Volt egy-két mézes-bábos sátor is a templom körül a legifjabb nemzedék örömére, délután 1 órakor pedig a plébánián bankett volt, melyre a városi tanács tagjain kivül lovag Schönefeldt ezre­des, a 76*ik gyalogezred parancsnoka és házi ezredünk nyug. ezredese, Hartmann Gusztáv is hivatalos volt. Toasztokban sem volt hiány. Az elsőt dr. Fehér Gyula mondta a város boldogu­lására, utána pedig Vimmer Imre polgármester köszöntötte fel a plébánost, mint a város buzgó lelkipásztorát és közügyeink fáradhatatlan és tevékeny harcosát. * Kispap-fölvétel az esztergomi szemi­náriumban. A július 2-án megtartott concursu­son felvétettek a következő ifjak : Az 1. évi theo­logiára : Németh Péter, Barkász József, Bolecsek Béla, Molnár Antal, Makay Lajos, Krajcsir István, Madaras Aurél, Hernitz József, Oláh István, Bor­bás Sándor, Tóth Ignác. A VII. osztályra: Réz­ler Gyula, Buzalka Mihály, Horváth Elek. A VI. osztályra: Pavetics Lajos, Tóth József, Szrés Mi­hály, Fodor Tamás, Golyda János, Tomcsányi Boldizsár, Józsa Árpád, Horváth Rezső. Az V. osztályra: Horváth N., Szachulcsik Vendel, Já­nosy József, Bolecsek Kálmán, Kelemen Mátyás, Ernszt Károly, Palik Vendel, Brieska János, Bro­zsák László, Tevez Lajos, Komlósi Miklós, Kozma János, Szigriszt Imre, Ambrus Gyula, Porubszky Géza, Petrzsala János, Sindelár Nándor, Kelényi Sándor, Meduna József, Csiba István, Zimmer­mann Ferenc, Velker János, Szobotha Dezső. * A helyőrség köréből. Bakáink körében nagy a készülődés, nagy a tisztogatás, mert hétfőre várják a hadtestparancsnokot. Frigyes főherceg, az V. hadtest parancsnoka most van szemlekörútján s az esztergomi helyőrséget hétfőn látogatja meg. A magas vendég fogadása érthető izgalmat okoz katonáinknál, mert bi­zony akkor a felszerelés legkisebb porcikájának is ragyogni kell. Frigyes főherceg megérkezése előtt a dandárparancsnokok is rendszerint felül­vizsgálják a katonákat. E végből mult vasárnap jött városunkba Bernegi­Specher Arthur tábornok, ki a 76-ik gyalogezred fölött hétfőn és kedden tartott szemlét. A 26-ik gyalogezred felülvizsgá­latára pedig kedden délután érkezett meg lovag Aufienberg Móric dandárparancsnok. Mindkét dan­dárnok tiszteletére bankett volt a tisztikaszinóban, este pedig a Fürdő vendéglőben volt összejöve­tel, hol a katona zenekar játszott remek darabokat. * Tízéves találkozó. A baráti szív melege és kölcsönös szeretete hozta Esztergomba ama iskolatársakat, kik az 1892. évben tették le érett­ségi vizsgájukat a helybeli fögymnásiumban. A 26 érettségit tett ifjú közül 14-en jelentek meg, hogy ismét megszorítsák a baráti jobbot, hogy örvendjenek egymás látásán, elbeszéljék, mint lettek férfiakká, mint küzdöttek le ama nehéz­ségeket, melyek közt annyi ifjú lélek hajótörést szenved. A megjelentek névsora a következő: Farkas László hitoktató (Budapest), dr. Glattfelder Gyula, a központi szeminárium tanulmányi fel­ügyelője (Budapest), Gressner Péter m. kir. adó­tiszt (Privigye), dr. Herolt Ármin segédlelkész (Holies), Jankó Ernő segédlelkész (Zeliz), Jeszenszky Kálmán hittanár (Budapest), Kubinyi Győző plé­bános (Heves-Csány), dr. Lazay Lajos orsz. föld­hitelintézeti fogalmazó (Budapest), dr. Major Ödön árvaszéki ülnök (Esztergom), Beviczky Aladár se­gédlelkész (Léva), dr. Takács Aladár földmüve­lésügyi miniszteri segédfogalmazó (Budapest), Tölgyesy Jenő segédlelkész (Lekér), dr. Trikál József tanitóképezdei hittanár (Esztergom), dr. Urbanek Károly tanár (Budapest). Kilencen elma­radtak. Elszorult a jóbarátok szive, midőn egyik­nek-másiknak halálos betegségéről, vagy édes anyjának haldoklásáról, vagy ama vétkes köny­nyelmüségükröl értesültek, hogy még máig sem végzett emberek. Jún. 30-án, hétfőn, d. e. 9 órakor a főgymnázium VI. oszt.-ban volt a gyülekezés, honnan a Ferencrendiek templomába vonultak, hogy ugyanott rebegjék el a hálaadást, hol 10 év előtt kértek segítséget a Mindenhatótól jövö­jükre. — A főoltárnál dr. Glattfelder Gyula, a két mellék-oltárnál Farkas László és Jankó Ernő a megboldogult osztálytársakért: Valentsik Géza, Fugger Győző és Palotai Gézáért, mig a harma­dik mellékoltárnál Tölgyesy Jenő az elhunyt ta­nárokért: Villányi Szaniszló apátért és Szabó Szilveszterért mutatták be a szent miseáldozatot. Ezután fölkeresték ez utóbbi tanár sirját, hol néhány percig imádkoztak érte, és koszorút he­lyeztek sírkövére. Majd fölkeresték a főgymnázium igazgatóját, Hollósy Rupertet, s volt tanáraik közül Schedl Arnulfot és Borosay Dávidot. Egy órakor bankettre jöttek össze a Fürdő vendég­lőbe, honnan táviratot küldtek volt tanáraikhoz: dr. Mérey Kálmánnak, szeretett volt elnöküknek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom