ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-07-20 / 30. szám

minden tevékenységünkkel a gyermeki kebelben fölébresztenünk szükséges, igen találóan fejezi ki e néhány verssor: » Örvend lelkem, mily szép az Isten földje S imám ég felé leng, Ot dicsőítve!* A hit- és erkölcstan már neve szerint is a felsőbb rendű érzelmek, a kedély és az erkölcsök nemesítésének közege volna, ha szakavatott hitelemzök oktatnák. Az iskoláink tekintélyes részében divatozó unalmas katekizálás azonban csak az emlékezet terhelésére jó. A hit- és erkölcstannak egyik része közönségesen »katekizmus« elnevezés alatt a kinyilatkoztatott igazigazságokat, a hitelveket, a dogmákat közli. Ennélfogva a katekizmus nem annyira, mint inkább a biblia ó- és új-szövetségében foglalt történetkék azok, melyek célirányos kezelés mellett előmozdítják a felsőbb érzelmek keletkezését. Állitásom igazolására utalok azon köztudomású tényre, hogy alig van elemi iskolai olvasókönyv, melyben bibliából vett részlet nem volna található. Vagy a gyermeki gondolat- és képzetkörnek legmegfelelőbb, az emberiség gyermekkorában mozgó, egyszerű, patriarchális életviszonyokat feltüntető ó-szövetségí olvasmányok; vagy a kis Jézus élettörténetéből vett, tanulságos elbeszélések kevés olvasókönyvből hiányoznak. S mivel a tanítónak hitoktatói ténykedése csupán az emléztetésre van szorítva, a tananyag fejtegetésébe, boncolgatásába bocsátkoznia nem szabad, azért a bibliai olvasmányok tárgyalását használja föl arra, hogy általuk a tanulóknak érzelem- és gondolatvilágára, erkölcseire javitó hatást gyakoroljon. Elértem értekezésemben a széptani nevelés direkt eszközeihez. Ezek: a szép-olvasás, a költői termékek szavalása, hazafias és más iskolai ünnepélyek. Ide sorolhatók még az oly képek, szobrok, épületek stb. testületileg történő szemlélése, melyekben a »müveszi szép«, Arany János szerint: »a formában és forma által nyilatkozó' jó és igaz« ölt testet. Azonkívül utazások a »természeti szepet« képviselő tájakra. Az értelmes, hangsúlyozó, a szavak mögé rejtett gondolatokat és érzelmeket hűen kidomborító olvasás tanítás, az olvasásnak gépies begyakorlása után a középső osztályokban múlhatatlanul kezdetét vegye s a mindennapi iskola tanfolyamain végig folytatódjék. Párhuzamosan, söt már az I. osztálytól kezdve, történjék alkalmas költeményeknek szavaltatása is. A szavalásra föladott verseket gondos körültekintéssel szemeljük ki. Csak a gyermek szellemi érettségének megfelelő, valóban szép alapeszmével biró, hibátlan technikájú, sikerült nyelvezetű költeményeket szavaltassunk. Inkább semmit, mint holmi csengő rímü fércmüvet! Ami a művészies olvasást illeti, mintaképpen olvassunk föl egyszermásszor tanítványaink előtt néhány ügyes olvasmányt a tárgy sajátságának megfelelő, nyugodt, kifejező, ahol kell, megható hangon s az ilyen olvasást aztán következetesen követeljük meg tőlük is. Mindenkor óvakodjunk, nehogy sentimentalismusra szoktassuk akár a szavalással, akár az olvasással tanulóinkat! Az iskolai ünnepélyeket olyanoknak rendezzük, hogy az a gyermekek emlékezetébe mélyen bevésődjék. Keltsünk érdeklődést iránta, apró készülődések által tartsuk ébren várakozásukat, hadd képezze már előre szóbeszéd tárgyát köztük. Egyet-mást sejtethetünk velük, de hogy az újság ingere se hiányozzék, a programra a maga teljességében maradjon titok előttük, a kiket szerepeltetni kívánunk, négyszemközt készítsük elö. A helyiségtől, hol az ünnep lefolyik, ne sajnáljuk az ízléses, de nem túlzsúfolt díszítést. A tulajdonképpeni ünnepségre vonatkozólag az a megjegyezni valóm, hogy ami legjobbat, legtökéletesebbet produkálni képesek vagyunk, csak azzal álljunk elö! Minden oly incidenst, mely a kellemes összhangot zavarná, gondos vigyázattal tegyünk előre kizárttá. Annak tapasztalása, hogy a gyermeksereg áhítatos csendben nézi és hallgatja a történőket, a legbiztosabb jele a sikernek. Képek, szobrok, mügyüjtemények testületi meglátogatására, avagy természeti szépségekkel megrakott vidékekre irányuló csoportos utazásokra, a népiskolában egyéb okokon kivül, főképp az anyagi eszközök elégtelensége miatt nem igen nyilik alkalom. Megbocsáthatatlan mulasztást követne el azonban az a tanitó, ki a kínálkozó alkalmat elmulasztaná. A szépérzék fejlesztésének nincs hatásosabb eszköze mint az oly tárgyak alapos tanulmányozása, szemléletükbe való elmerülés, melyekben a művészi, vagy természeti szép nyilvánul. Ilyen tisztán szellemi, még pedig magas szellemi élvezetre elemi iskolába járó gyermek a leggondosabb előkészítés dacára is csak felsőbb osztályos korában lesz némiképp képes, alsóbb osztályok növendékei ilyenkor mellőzhetők. Hátra van még megemlékezni a népiskola »müveszeti targyairol«: a szépírás-, rajzról és az énekről. Az előbbi kettőnek módszeres kezelésével különösen s csaknem kizárólag a szép izlés fejlődését mozdítjuk elö. Ugyanezt mondhatni az énekről is és ezt csak azért választom külön, hogy a gyötrő, unalmas hangjegy-oktatást az elemi iskolának legalább alsó négy osztályából kiküszöbölendőnek hirdessem, összehasonlíthatatlanul többet ér, ha helyette néhány kedves, valóban az élet öröméből és fájdalmából fakadt dalt tanítunk. Az énekeket úgy válaszszuk ki, hogy azok sem tartalmukkal, sem valamely közkeletű, triviális, utcai nótára emlékeztető dallamukkal a jó izlést ne sértsék. Hangterjedelmük is 'olyan legyen, hogy éneklésük közben a nagy erőlködés miatt a gyermeki nyakakon az erek meg ne dagadjanak. Thémám -minden oldalú megvilágítására föltártam immár szerzett csekély ismereteim és gondolkodó lelkem szerényen csörgedező forrásaiból merített, ez értekezés tanúsága szerint mennyiségre nézve pedig ugyancsak gyarló eszméimet. Mielőtt végképp letenném a tollat, a szépérzék fejlesztésének kiváló fontosságától áthatottan azt a merész állítást bátorkodom megkockáztatni, hogy félmunkát végzett és a rosszul teljesített kötelesség mardosó tudatát hordja szivében az a tanitó, ki a »szép«-nek nagy képző erejét nem méltányolva, tanítványainak aestetikai nevelését elhanyagolja. Állitásom mindjárt nem tűnik föl oly merésznek, ha elgondoljuk, mennyi búnak-bajnak, mennyi szerencsétlenségnek okozói a mostanság oly ijesztő számban létező u. n. »prozai lelkek«, kik a köznapi élet salakjából soha egy percre kiemelkedni nem tudnak, kik az alacsony szenvedélyeket, —• milyenek: a harag, irigység és gyűlölség — kiirtani hivatott magasabb gyönyörökre : a szép-, a fönségesnek, a magasztosnak megértésére és megszeretésére képtelenek. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy társadalmi életünkben mennyire dominál ma a legrútabb, kishitű önzés ! Mindez gyökeresen megváltoznék, ha a zsenge polgárokat a »szepet« — »a sokaknak érdek nélkül tetszőt« — élvezni megtanitanók. Holly István oki. polgáriskolai tanár. HIREK. A magyar kath. tanitók római zarándoklata. Annak idején közöltük, hogy a magyar kath. tantestület kebeléből kiválasztott Tanügyi Tanács f. évi ápril hó 22-én tartott közgyűlésén Dr. Walter Gyula egyhm. fötanfelügyelö indítványára köztetszéssel egyhangúlag elhatározta volt, hogy a tanév első havában zarándoklatot rendez Szent Péter sírjához. A zarándoklat czélja személyes hódolatot adni dicsőén uralkodó O Szentségének abból az alkalomból, hogy a gondviselő Isten uralkodásának huszonötödik évét megérni engedte. A hódolat egyúttal megnyilatkozása lesz a magyar katholikus tanítói kar hagyományos ragaszkodásáról, melylyel az egyház iránt jó és balsorsban egyaránt viseltetik. A rendezőség élén Dr. Steinberg er Ferencz nagyváradi, Dr. Walter Gyula esztergomi kanonokok és Ember Károly a Tanács világi elnöke állnak. A két egyházi dignatarius ügybuzgósága kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a zarándoklat mentől jobban sikerüljön. A mozgalom mindnagyobb hullámokat ver s előre láthatólag a zarándoklat fényesen fog lefolyni. Rómában élénk örömmel fogadták a bejelentést s nagy érdeklődéssel tekintenek a szervezkedő zarándoklat mozgalmaira. Igy a napokban is gróf Zichy Gyula 0 Szentsége szolgálattevő kamarása arról tudósítja Dr. Wattért, hogy szeptember hó 18—22-ik napjain a zarándoklat tagjai egy és ugyanazon helyen lesznek elszállásolható ka E hó 8-án pedig Dr. Walter Gyula és Ember Károly személyes érintkezésbe léptek á magyar kiráiyi államvasutak menetjegyiroda főnökével és a zarándoklat anyagi rendezésére nézve elvi megállapodásra jutottak. A napokban fog elkészülni a költségtervezet, a mely után a felhívás is meg fog jelenni. A rendezőségnek e tekintetben minden törekvése oda irányul, hogy a zarándoklatban való részvétel jutányossága folytán minél inkább megkönnyebbittessék. örömmel konstatáljuk végre, hogy a tanitók maguk között is igen élénken foglalkoznak a zarándoklattal és igy valószínű, hogy a résztvevők száma, ha még némi segélyben is részesülnek, meg fogja ütni a négyszáz tagot, ami annál jelentöségteljesebb, mivel az ut, ha elérhető lesz, paedagogiai tanulmányozással kapcsolatban fog megtétetni. Valóban lélekemelő lesz, ha a magyar kath. tanitók zászlójuk alatt meg fognak jelenni ott, hol eszményüknek helytartója bölcsességének világosságával uralkodik a népek millióin. Egyébként pedig gondunk lesz, hogy a jelentkezők neveit jelentkezésük sorrendje szerint e lapok hasábjain közzétegyük. Ver us. * Frigyes főherceg Esztergomban. Frigyes főherceg, eltérően utazási programmjától, tegnap szombaton váratlanul megjelent Esztergomban, s az itt állomásozó ezredek felett szemlét tartott. A szemle után teljes megelégedését fejezte ki a tapasztaltak \fölött. Délben a tiszti kaszinóban ebédelt, délután pedig szemle-körútját folytatván, tovább utazott. * Főegyházmegyei hirek. Kineveztettek : Jedlicska Pál esztergomi kanonok nagyszombati vikáriusnak, Santhó Károly pozsonyi prépostkanonok O Szentsége házi prelátusává, Matyi Márk Mihály nagyabonyi plébánosnak, Skrivánek Mór Bélaházi plébános esperessé a szomolányi kerületbe, Erdösi Károly hitoktatónak a VakokIntézetébe. * Személyi hir. Klinda Theophil dr., hercegprimási titkár Esztergomból 4 heti szabadságra eltávozott. * Esküvők, Dr. Ihuránszky Lajos vm. I. aljegyző e hó 12-én vezette oltárhoz Jasek Anna úrhölgyet özv, Jasek Alajosné szül, Ujfalussy Jozefin leányát. — Boros Jenő debreceni pénzintézeti tisztviselő f. hó 14-én esküdött örök hűséget Garamkövesden Szita Jolán úrhölgynek, özv, Szita Józsefné leányának. * Perényi Margit. A budai színkör primadonnája itt van körünkben. E héten jött haza szülővárosába s nyári szabadságának egy részét itt tölti. Perényi Margit külömben újra Kolozsvárra kerül, mert, mint értesülünk, a téli évadra Megyeri társulatához szerződött. A kolozsváriak mindenesetre szívesen fogadják régi kedvencüket. * Főnöknő. Az aggok és szegényekháza fönöknöjévé a szatmári irgalmas nővérek tartományi főnöknője Kassay Evangélista nővért, a sz. Anna zárdának fönöknöjét nevezte ki. * Szabadságon. B. Szabó Mihály megyénk főjegyzője f. hó 15-én kezdette meg szabadságát, melyet külföldi utazásokkal fog eltölteni. Egyelőre Drezdába ment. * Felhívás katechetikai értekezletre. Az erdélyi püspök a következő felhívást adja közre : »Az 1902. január 8-án tartott püspöki tanácskozmányon kapott megbízáshoz képest feladatomnak tekintvén a katechizmus-kérdés lehetőleg megnyugtató megoldásának előkészítését, ezennel felhívom az érdekelt egyházi férfiakat, akik a vallástanítással elméletileg vagy gyakorlatilag foglalkoznak, illetőleg foglalkoztak, hogy a f. é. augusztus 24-én délelőtt 9 órakor Budapesten a központi papnevelöintézet dísztermében (IV. ker. Papnevelde-utca) tartandó katechetikai értekezletre megjeleni szíveskedjenek. Az értekezleten egy vagy több erre kiválasztandó előadó fejtegetéseiből és javaslataiból kiindulva a következő kérdések fognak megvitatásra kerülni: a) hányféle katechismus-kiadás kívánatos a különböző iskolák különböző fokú osztályai ^részére; b) megtartandók-e a Deharbe-féle katechizmusok ; c) ha Deharbe me gmarad, milyen eljárással módositassék; d) mily intézkedések kívánatosak a többi vallástani könyv tekintetében és általában a vallástanítás ügyében. Szívesen fogom venni

; ha a {főt. papság mindazon tagjai, kik a vallástanítás terén bővebb tapasztalatokat szereztek, vagy behatóbb tanulmányokat tettek, az emiitett kérdésekre vonatkozó véleményüket és általános, vagy részletes javaslataikat folyó évi augusztus 10-ikéig nekem Bakocára (Baranyamegye) Írásban megküldik. Gyulafehérvár, 190?. július 2-ikáu. Majláth Gusztáv Károly s. k. erdélyi püspök. * Eskütétel. A komáromi kir. ügyészséghez kinevezett uj ügyész Bévffy Zoltán dr. f. hó 7-én a törvényszék teljes ülésében tette le a hivatalos esküt.