ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-07-06 / 28. szám

kit szembaja tartott távol az összejöveteltől, Acsay Ferencnek, Horváth Mátyásnak, Panghy Özsébnek és dr. Várkonyi Odilónak. Délután 3 órakor a Kovácspatakhoz rándultak, hol barátságos koccintások közt énekelgették kedves diákdalaikat. Vacsora után fölhangzott az »Isten áldd meg a magyart« s a »Hazadnak rendületlenül", mely után megfogadták, hogy 10 év múlva ismét találkoznak. Dr. Urbanek Károly több csoportfelvételt készített, hogy megörökítse e kedvesen töltött nap emlékét. Este 8 órakor a társaság kettévált. Kisebbik fele a csavargözösre ült, a másik fele pedig a partról intett »Isten hozzád«-ot. Megható volt e búcsúzás. Mikor a csavargözös elindult, a parton levők rákezdtek a nótát, melylyel 10 év •előtt búcsúztak volt el egymástól: »Ballag már a vén diák tovább« . . . mint visszhang felelt rá a propellerröl a kisebb töredék: »Isten veletek cimborák tovább« . . . mig lassan-lassan elnyelték a hullámok az ének utolsó akkordjait s néhány percnyi hallgatásba fojtották a válás kínos érzetét. S hogy találkozásuk ne veszszen el, mint a puszta szó, oly tettel pecsételték meg a baráti szeretettől, áthatott nap emlékét, melyet nem a dicséret jutalmaz meg, hanem a szegény diákok hálás fohásza. Alapítványt tettek: 1. az esztergomi bencés főgymnázium diákasztala javára 300 koronát, 2. az egyetemi kath. internátus javára 200 koronát, 3. az esztergomi érseki tanítóképző segélyegylete javára 100 koronát. * A szeminárium gyásza. Junius 30-án este hat órakor kisértük el utolsó útján az esztergomi szeminárium egyik legjelesebb növendékét, Jurkov Pált, ki névnapján, Péter és Pál ünnepén ment haza, arra a szent vakációra, melyet örök nyugalomnak hivnak. A nagy apostol szerette az apostolságra készülő, ragyogó lelket, s eljött érte. Négy hónap óta sorvadt ö már; az ünnep hajnalán köhögési roham fogta el s el-elakadt lélegzete. A betegápoló testvérek látták, hogy eljött végórája, letérdeltek ágya körül s imádkoztak. A beteg félholtan feküdt s érzéketlennek látszott, végre fölnyitotta szemét, mosolygott s meghalt. A reggeli Úr-angyala harangja, mely megváltást hirdet a világnak, neki csendített békét s üdvösséget. Ha régi fossor volnék a katakombákban, rávésném sírkövére : Paule, dulcissime fráter, in pace. Ide tűzzük a testvéri megemlékezésnek a következő szép megnyilatkozását is: Jurkov Pál halálára. Lehullott a rózsa. Pedig hogy szerettük, Szivünk melegével Hogyan dédelgettük! Alighogy kifeslett, A nyiló virágot Dér csípte s tövében Féreg foga rágott. Szomorúan néztük. Belesírt a lelkünk Látva hervadását S semmit sem tehettünk, Lehullott a rózsa, Izzó piros rózsa. Sírok közt andalgó Szellő' suttog róla. Nem ... de nem hullott le! ' Isten jobb' szerette. Mennyei virágos Kertjébe ültette. Búzás István. * Közigazgatási bizottsági ülés. A megye közigazgatási bizottsága július havi rendes ülését e hó 8-án d. e. 10 órakor tartja. * Itália ege alatt. Csajka Ernő dr. theol. tanár, lapunk főszerkesztője, és Pécsy Gusztáv dr. az itteni szeminárium tanulmányi felügyelője a hét elején tanulmányútra Olaszországba mentek. Utazásuk első pihenő állomása Velence, hol egy hetet fognak tölteni. * Esztergom mint nyaraló-telep. Sokat tárgyalt kérdés, hogy mikép lehetne Esztergomból nyaraló telep. A helyi lapok különféle terveket proponálnak s alapos reformokat kivannak a város közigazgatási faktoraitól, hogy e kies fekvésű, kellemes levegőjű és egészséges jó fürdőkkel megáldott várost, az idegen forgalomnak megnyissák, mert csak igy lehetséges, hogy Esztergom ősi nagy híréhez méltón fellendüljön. Rendezettebb viszonyok között, kétségtelenül lekötnénk a fővárosi zajból a vidékre siető közönség figyelmét, mert Esztergom klímája csakugyan a magyar Grác szerepét biztosítja városunknak. Es hogy ezen mozgalom nagyon is sok alappal bir, mutatja, hogy a jelenlegi állapotban is felkeresik Esztergomot azok, kik felismerték a sok kívánni valók mellett is e város előnyeit. A városban nyaralók közül eedig a következőket sikerült megtudnunk: Brutsy Alfréd kir. főmérnök (Kolozsvár), Tóth Márton fögymnásiumi tanár (Budapest), Szölgyémi Ferenc líceumi igazgató (Gyöngyös), Farkas József iskola igazgató (Budapest), Feichtinger Elek közig, biró (Budapest.) A névsor azonban nem teljes, mert még számosan vannak, akik a nyári szabadság pihenő óráit városunkban töltik. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy az u. n. Bánomi dűlőben, mely a sz.györgymezei Vöröskereszt kórháztól húzódik a sz. János-kut felé, több igen csinos fekvésű présház van, melyek tulajdonosai most elhatározták, hogy ezen házaikat nyári lakásokká alakítják át és a fővárosból nyaraló vendégeknek rendelkezésére kiadják. Igy Matus Gyula már építkezik is, amennyiben présházát két lakásra alakítja át. Ugyancsak ehhez sorakozik Lindtner János és mások présházai. Tehár ha szorosan fogjuk a dolog végét és munkálkodunk, a várost fellendíthetjük kissé, mert a mozgalom nagyon indokolt. * Nagy tervek. A földmivelésügyi minisztériumban nagyban folynak a munkálatok azon tervek körül, mely az Esztergom alatt folyó Duna szabályozását eredményezné. A miniszter utasítására a komáromi folyammérnökség Esztergom alatt, a parton és a mederben már megtette a kellő méréseket s egy tervet dolgozott ki, mely szerint Esztergom egy rendszeres rakpartot kapna. A rakodó part a primási palotától egész a sz.-györgymezei földekig húzódna, mert most ottan egy kisebb vizijármüvet sem lehet felvontatni. A szükséges földet ugy nyernék el, hogy a helembai szigetet, mely Kovácspatak előtt fekszik a Dunában, ide hordanák. Ezen szigetet okvetlen el kell ugy is távolítani, mert a Duna feneke ott már ugy el van iszaposodva, hogy a hajóknak csak igen keskeny útjuk van a Duna baloldalán, söt mint a tervezet mutatja, nagyobb robbantások eszközöltetnek majd az ott levő zátonyok miatt. Ha valóságba megy az a régi terv, hogy a kis Dunából téli kikötő lesz, ugy ezen létesítendő rakpart illetve vontatóut is, nagyobb szolgálatot fog tenni, de nagyban emelni fogja a Vízivárost is, mert igy egy kellemes sétányt nyer. * A szent János-kúti kápolna búcsúját vasárnap tartották meg a szentgyörgymezeiek. Kedvező jó idő sok népet vitt ki a kedves kis völgybe, melyben Esztergomnak legjobb ivóvize fakad. A kis kápolna zöld lombfalakkal volt körülvéve s reggel Perger Lajos plébános ájtatos menetben vezette ki Szent-Györgymezö népét s ott misét mondott. Délután litánia volt, s különben is egész nap telve volt a kis kápolna ájtatos és hivő emberekkel. A környéknn pedig majdnem minden pincében vig társaság szórakozott. Szóval még volt valami emléke a régi és kedélyes szent János búcsúknak. * Esztergom földje Amerikában. Amerika a magyarság második hazája lesz innen-onnan. Pusztuló ország vagyunk már; a nagy kapaszkodás, a nagy szemfényvesztés dacára is látja e hon népe, hogy őseinek véren szerzett s kemény harcok és kínszenvedések árán idáig megtartott földje idegen elemeknek prédája, s a csak megtévesztésre kiabált frázisok hangoztatóinak szabadon, védtelenül hagyott prédája. Fut a szegény magyar! Ki messze ősi hazájától. Ez a haza neki csak sirja lehet már s nem éltetője. Ott a tengeren tul megbecsülik a munkást, ott magának dolgozhat s nem az országbolonditó (pardon: boldogító) élösdieknek. De keservével, üres tarrisznyáján kivül magával viszi, a legnagyobb kincset, az ösi erényt; nagyjainak becsülését, emlékét. Ez az, a mit a magyar szivéből a keserűség sem képes kiszorítani s ez az (sajnos csak) egyedül ez, mivel a világ elismerését vivja ki. Amerikában aránylag sokkal több hazafias és jótékony egyletük van a magyaroknak, mint idehaza, melyek mind a magyar történelem nagy alakjainak nevét örökítik meg. Most ismét egy kedves ünnepély készül Amerika Cleveland városában. Az ott élö magyarok Kossuth Lajos szobrát készülnek leleplezni. A szobrot magyar szobrász készité és szeptember 28-án lesz leleplezése, mikor egyúttal Kossuth 100-ik születési évfordulóját ülik s 50 éves évfordulóját Amerikába utazásának. A tengeren tul hazát nyert honfiak ugy szeretnék, hogy Kossuth szobra magyar földön álljon s ezért kérelmet intéztek a magyar vármegyékhez, hogy adjanak egy-egy kis zsák földet, valamely történelmi nevezetességű helyről a szóbor talapzata alá. Az alispán intézkedett is már a föld szállítása ügyében. A várhegyről vándorol egy zsák föld Amerikába. * Primicia Ebeden. Ritka ünnep széles e világon, hogy ikertestvérek mutassák be eisö áldozatuk zsengéjét a Mindenhatónak. Ritka boldogság az édes anyának, hogy egy napon két papfiát láthassa az oltárnál. Szent Péter és Pál napján Ebeden volt ilyen ünnep, Miskovicz András és János primiciája; Ebeden lakik egy ilyen boldog anya, a Miskovicz mama. Délelőtt 9 óra volt. Örömtől repeső lelkek ezrei gyülekeztek a templom s a plebánia-lak körül, honnan a menet indulandó volt. Az alkalomra Muzsla érdemes plébánosa levezette zászlós hiveit. Harangszó jelezte jöttüket s akkor kiindult a diszes asszisztencia a plébánia-lakból. Fehérkoszorúzott leányok hosszú sora nyitotta meg a menetet, utána a papok, s végre a boldog primiciánsok méltóságos Venczell és Komlóssy manuduktorokkal. Virágokkal ékített lombsátor fogadta az egyiket, pazarfényü templom a másikat. A fölhangzott »Veni Sancte Spiritus«-ra könnyek ültek a szemekbe s a nép szivéből kérte énekelve a Szentlélek Isten segítségét. Két szónok emelte az ünnep jelentőségét. A templomban dr. Bárdos Rémig bencés, a primiciánsok egykori tanára tartotta lelkes szónoklatát. A tanár szeretete, a Krisztusért hevülő pap nagy méltósága s viszonya a hívekhez nyertek kifejezést szavaiban. Künn Zlattnyánszky János muzslai plébános gyújtó szavai csak fokozták a lelkesedést. A szónoklatok után bemutattatott a legszentebb, a legkedvesebb, első áldozat. Először hangzottak el a primiciánsok ajkán azok a titokteljes szavak, a kenyér és bor fölött; a dicsőség királya alászállott, hogy megtartsa trónfoglalását két Neki magát föláldozó szívben. Istentisztelet végeztével a szent áldás hosszú ideje következett. Majd a szülői házban előkelő vendégkoszorú gyűlt össze lakomára. A vendégek között Venczell és Komlóssy praelatusokon kivül ott láttuk báró Jeszenák István főispáni titkárt nejével, Koditek István földbirtokost családjával, Bózsa Vitái és Bárdos Rémig tanárokat, sok papot és előkelőséget. Ott volt az egész község apraja és nagyja. Arcukról olvasható volt, hogy magukévá tették a vérükből született primiciánsok örömünnepét. * A cseresznyeszedés áldozatai. A cseresznyeszedés minden évben kiveszi a maga áldozatát s igy ilyen tájban sűrűn lehet olvasni a lapokban kisebb-nagyobb balesetekről és szerencsétlenségekről. Városunkban többen lettek áldozatai a gyümölcsszedésnek. Hárman a közkórházban feküsznek, egy ember pedig oly szerencsétlenül bukott le a fáról, hogy szörnyet halt. A közkórházban ápoltaknak is keze-lába törött s örökké nyomorékok lesznek. A halálra vált áldozat Juhász Mátyás börgyári munkás, ki vasárnap délután Molnár István szentjánoskúti szőlőjébe ment ki, hogy három apró gyermekének egy kis cseresznyét szedjen. Felmászott a nem is igen magas cseresznyefára, de szedés közben megcsúszott és leesve nyakát szegte. A munkabíró embert özvegye és három gyermeke siratja, mint egyetlen kenyérkeresöt. * A volt főbíró nyugdij-ügye. Reviczky Győző, az esztergomi járás volt főszolgabírója nyugdíjügyében végre végleges intézkedés történt, a mennyiben a közigazgatási bíróság a belügyminiszter azon határozatát, melylyel a volt fóbiró nyugdiját megtagadta, és ehhez való jogát fenn nem állónak jelentette ki — jóváhagyta. Ezzel a sokat és kínosan tárgyalt ügy is lekerül a napirendről. * Első szent mise Szölgyénben és Zsigárdon. Felejthetetlen ünnepük volt a szölgyéni katholikus híveknek szent Péter és Pál apostolok napján. Ekkor mondotta ugyanis Bányász J. András első szent miséjét a diszes plébánia-templomban Ziskay Imre plébános vezetése mellett fényes papi segédlettel. A pazar fénynyei díszített templomot a helybeli és a szomszédos községekből özönlő hivek nagy sokasága töltötte