ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-06-01 / 23. szám

esztergomi képes levelező-lapok állandóan nagyválasztékban darabonként 4, 6, 8 és 10 fill. Szabadba való társas-játékok, ti, m. football, tennislabdák és ütő, kerti hinna, egyszóval minden néven nevezendő újdonságok legnagyobb választékban kaphatók Kardos Dezső Korona-bazárjában Esztergom, Buda-utca. Népoktatasügyi vázlatok a XIX. század első feléből. Az >Esztergom-járási róm. kath. Tanito-egyesület« 1902. évi május hó 20-án tartott közgyűlésén felolvasta Karácsonyi Béla, tanitó. I. A kultur-nemzetek népoktatását a tizenkilencedik század elején Németország irányította. A haladás után vágyó nemzetek — a Pestalozzi korában — szakférfiakat küldenek ki a német tanügyi viszonyok tanulmányozására, amely tanulmányutak egyik értékes eredménye gyanánt, a Cousin Viktor, párisi egyetemi tanár által irt jelentésnek magyar ismertetése során olvassuk, hogy : »reánk magyarokra néze ... a népoktatás, ha bár nem mondathatik is egészen elhenyéltnek, mint a franciáknál, de az előhaladt németekével még ingyen sem mérkőzhető és virágzása még csak most van fesellésben vagy bimboban.« (Tud. Gyűjt. 1835. XI. k.) Népoktatásunk e század elején még a mult századok mulasztásainak képét mutatta, amelyet az 1806. évben másodízben kiadott »Ratio Educations «-on kivül egyéb, törvényben gyökeredző, intézkedés nem rendezett. Az 1790—91. évi 26. t.-c.-ben hangoztatva van ugyan az iskolaügy rendezésének szükségessége, sót az u. e. évi 67. t.-c. magyar szövege szerint: »A közművelődési bizottságban (melynek tagjai e törvénycikkben szintén meg vannak nevezve) tárgyalni fogják az iskolaügy állapotát, mire azután az 1792-ben Budán tartandó országgyűlés elé javaslat lészen terjesztendő arra nézve, hogy általában mit kell változtatni tanügyünkön, hogyan lesz az rendezendő. Ezenkívül javaslat készítendő arra, hogy a nevelésügyi költségek mikép és honnét fedezendök. Végül a bizottság tervet fog készíteni az ország különböző leányiskoláinak rendezése ügyében* is.« S noha az idézett t.-c-re a következő években alkotott törvényekben ugyan többször történik hivatkozás, mégis az 1840. évi 6. és az 1844. évi 2. t.-c.-nek a magyar nyelvnek az iskolában való tanítása iránti intézkedésein kivül, a népoktatás rendezése érdekében egyéb törvényhozási intézkedés nem történt. A magyar nyelvnek jogaiba helyezése foglalván le ez időben az országgyűlés és a megyék gondját, a tanügyi kérdés őket közelebbről nem^érdekelte, s csak a magyar nyelv tárgyában hozott 1830. évi 8. t.-c. hatása alatt mutatkozik a megyék részéről némi érdeklődés, mely itt-ott figyelemreméltó intézkedéseket vont maga után. Igy több megye (Temes, Arad, Bács, Torontál stb.) és város (Lúgos) határozatilag kimondja, hogy a jövőben csak magyarul tudó tanitók alkalmaztassanak a népiskoláknál. Sőt Tolna megye még tovább megy és kimondja azt is, hogy: »az oskolába járó gyermekek ama ruhaneműt, mely a megyének több helységeiben a nemzeti különböztetést mintegy képezi s fenntartja, tudniillik a rövid nadrágot és gyapjú harisnyát okvetlen letegyék.« (Tud. Gyűjt. 1832. III. k.) Ugyancsak 1831-ben Esztergommegye felír a nádorhoz, hogy mivel a két nyelven (magyarul, németül) való nyomás drágítja az iskola könyveket, nyomassák azokat csak magyarul s árukat szállítsák le, hogy pedig a könyvkötök ne károsodjanak, hát a német és tót nyelvű könyveket adják drágában.

1 (A Helytartó tanács az nban csak a kérelem első részénnk engedett. A népoktatás fontossága és fejlesztésének szükségessége csak nagyon lassan hatja át a nemzet minden rétegét és még az a kevés intézkedés is, amely a Helytartótanás útján a népoktatás érdekében történt, jobbára papiroson maradt. A gyermekek taníttatására nézve határozott királyi rendeletek voltak, amelyek világosan meghagyták, hogy az olyan szülök, akik gyermekeiket nem iskoláztatják, birói hatalommal is reákényszerithetök. (1813. III. 16. 3424; 1819. VII. 6. 18. 567. A büntetés esetei lehettek: a kettős iskolapénz, az ingyen robotolás; az olyan iskolamestereknek pedig, akik a tanit1 Dr. Kiss A. A magyar népiskolák tanítás története. 1881. II. k. 307. I. ványok gyűjtésében kitűntek, jutalom igértetett. (1784. VII. 24. és 1786. II. 28.)

1 A nemzeti ujjáébredés korának két hatalmas lángelméié és vezérlő alakja gr. Széchenyi István és br. Wesselényi Miklós, szónoki erejük és munkájuk révén sürgették az iskola-ügy kérdésének megoldását. Mig emez »Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében« cimü munkájában, addig gr. Széchenyi István számos müvében hangoztatta szellemi elmaradottságunk hátrányait és sürgette az iskola-ügy reformját. Ez időben írja gróf Széchenyi István naplójába (1820. dec.) eme nevezetes szavakat: »Ezek az emberek nem is gondolkoznak, vagy ha gondolkoznak is, csak magukról, de a parasztról egészen megfeledkeznek; ez az ö szemökben semmi. Minő ékesszólás kellene hozzá, hogy őket igazságtalan és tudatlan voltukról meggyőzhetné valaki úgy, hogy meg ne bántaná s minő okosság és rendkívüli szerencse kell ahhoz, hogy valaki őket helyesebb elvekre és nézetekre térítené! Majd a legnagyobb vonzódást érzem a durva néphez, melyet voltakép hűn szeretek, hogy oktatnám, emelném, emberré nevelném; majd^meg lálni se kívánom s eltaszítanám magamtóll Tudatlansága meghat; életemmel, véremmel szeretnék segíteni rajta s osztozván vele együtt, szenvedve sorsában.« A kormány engedve az iskolák rendezése ügyében hangoztatott sürgetéseknek, az országgyűlés népnevelési választmányát egy népnevelési törvényjavaslat szerkesztésével bizta meg, amely javaslat azonban törvénynyé nem válhatott. A hiányzó törvény némi pótlásául a Helytartótanács 1845. évi jul. 16-án kiadta »Magyarország elemi tanodáinak szabalyait«, mely hivatva volt az iskolaügy terén az oly annyira óhajtott javulást elősegíteni. A tanitó személyi, szolgálati és anyagi ügyeinek rendezését magában foglaló törvényes intézkedés helyett csupán annyi történt, hogy a Helytartótanács 1845. évi január 28-án magyar nyelven közölte a törvényhatóságokkal és az iskolai elöljáróságokkal azon királyi rendelet, amely a tanítókat a »tisztesbrendüek« (honoratiorok) sorába emeli, akik ezáltal azok előjogainak élvezetébe léptek. Az állam egyébiránt az iskolaügy terén szívesen tűrte a felekezetek és magánosok versengéseit, miután e versengés révén föllendült tanügyi javulás neki vajmi kevés anyagi áldozatába került. II. Az iskolák fölállítása és a tanitók anyagi ellátása e korban a földesurak (a főpapok, a főurak, a káptalanok) a városok és a községek, mint iskolafenntartók gondját képezte. Az állam alig tett valamit, s a kath. vallás államvallás is lévén, a katholikus iskolák feletti rendelkezést is magának tartotta fönn. Az iskolák érdekében kifejtett gondoskodás különösen a főpapság nevéhez fűződik. Bámulatos az a tevékenység és áldozatkészség, amit B. Barkóczy László (1791-től 1847-ig) fehérvári püspök, Bartakovics Béla (1792 — 1873.) egri érseki Kopácsi József (1775-iől 1842-ig.) esztergomi érsek, Pyoker János László (1772—1848.) és Scitovszky János (1785—1866.) mint rozsnyói, majd pécsi püspök, az iskolák felállítása, s a tanitök sorsának javítása körül kifejtettek. Az ö áldozatkészségük nélkül, e korkól, a népnevelés kultur missiójáról nem is beszélhetnénk. De sokat tett a magánosok áldozatkészsépe is. Kolozsváry Sándor veszprémi kanonok, a népnevelés céljaira egymaga 72,000 forintnyi alapítványt tett, mig Cházár András, Győrmegye főjegyzője, I. Ferenc király megbízásából 50,000 frtot gyűjt a váci siketnémaintézet javára, mi által az intézet alapitója lett. A főpapság nem elégedett meg a fejedelmi bőkezűséggel hatásos, nagy arányú áldozatokkal, hanem az általa alapított gyámolított intézeteket, iskolákat, fáradságot nem ismerő buzgósággal meglátogatta, mely buzdító tette bizonnyára fölemelő hatással volt fejlődő oktatásügyünkre. Igy Kopácsy József, az általa 1842-ben alapított esztergomi képzőben vizsgát hallgat. (Az esztergomi képző, ez időben a fönállott képezdék között a leglátogatottabb volt.) Scitovszky János esztergomi érsekről (ki maga is szegény kántor-taiiitó fia volt) olvassuk, hogy: »Rozsnyón ifjú tűzzel, s hason buzgalommal folytatván a pécsi megyében, söt roppant teendői mellett még ezen esztergomi fömedyében is az iskolák látogatását. Nem maradt hely különösen a rozsnyói és pécsi megyében, hol meg nem fordult, nem tekintvén az idő zordonságát s 1 Tud. Gyűjt. XI. k. 7. I. útak rosszasságát, úgy, hogy gyakran le kelle hintájából szállnia, s a tiszteletreméltó főpap kész volt többször hosszabb útat gyalog avagy egyszerű pórkocsin is megtenni, hol a körülmények ezt megkívánták.«

1 A falusi népiskolák általános típusa: nádfedeles parasztház, fogyatékos gazgasági melléképületekkel. A szük, alig egy ablakos Iskolahelyiségbe a bejárás többnyire a konyhából törtéut. (Sok helyen a tanító lakása szolgált az iskola helyiségéül.) A sárral tapasztott tanteremben a hiányos és célszerűtlen fölszerelést: egy fekete író tábla, asztal, szék, továbbá egy, esetleg két, kecskelábakon álló, hosszú azztal,, s az asztalok mellett elhelyezett néhány lóca képezte. A nem írók a fal körüli lócákon is elülhettek. Térkép, földgömb, szekrény stb. már csak a ritkább esetekben képezte a felszerelésnek kiegészítő részét. A városi iskolák egészségi, paedagógiai, s a felszerelés tekintetében szintén lényeges hiányokat mutattak. Az iskolák beléletének lelke, vezetője a. tanitó, többnyire minden előképzettség nélküli kontár. Igen sokját csak maró gúnynyal nevezhetnék egykori kartársainknak. Kiszolgált katonák, diákok, mesteremberek szívesen biztosítottak maguknak megélhetést e pályán. Alsójattón (Nyitra m.) a grófi földesúr lovászát tanítóvá teszi, miután a ló megharapván karját, előbbi hivatalára alkalmatlanná vált. Nem csoda tehát, ha a kántor-tanitói képzettség mértékéül — a látogatási jegyzökönyvek szerint — elegendő volt, ha a kántor otthonos volt a szertartások végzésében, buzgó volt a déli és esteli harangozásban, s tiszteletet és engedelmességet tanúsított a plébános iránt. Személye, szerepe sok. helyen elég alárendelt volt, s ritkaságkép fölemlítjük, hogy Nagy-Baconban (Háromszékm.) a kántor még ma is kap »kalap koptatás« címen 1 frt. 20 krt. az egyházközségtől. (Benedek. A. magyar nép múltja és jelene. II. k. 174. 1.) (Folyt, köv.) Irodalom és művészet. {n) Kersch Ferenc korszakalkotó müve, a»Sursum Corda« még be sincs fejezve, már is^ irigyekre akadt. Igy nevezhetjük a »Sursum Corda* egy-két fővárosi bírálóját, kik nem ugyan a nyilvánosság terén, hanem magánkörökben elég tapintatlanok »elemi hibákróU beszélni, melyek a műben állítólag találhatók volnának. Tudjuk

r hogy e sértő hangok kevéssé leplezett animozitásból származnak az egész gregorián-styl, emez. ősrégi egyházi izlés ellen ; ami legalább is különös azok részéről, a kik az egyházi zene művelőihez sorozzák magukat. Különben vagyunk bátrak a zenetudományukat úgylátszik kissé tulbecslö szakértő uraknak egy-két elemi dolgot figyelmükbe ajánlani. Először is: Kersch müvét négy országos hirü zenetudós nézte át, abban tehát hiba az összhangzattan abc-je ellen nem lehet. Másodszor: csaknem lényeges különbség van a világi zene és a gregorián styl között. A mi az előbbiben szokatlan, kemény hangzású, az képezi néha az utóbbinak jellegzö tulajdonságát, szépségét. A főszékesegyházi karnagy úgyszólván egész életét a fönségében páratlan gregorián izlés tanulmányozására szentelte, tehát sok évig kellene e művészetet tanulmányoznia annak, a ki hivatott és tárgyilagos bírálója akarna lenni. Harmadszor : a fedett ötödök tana nagyon bonyolult tan s szabályai meglehetősen elasztikusak. Könyveket irtak róla s még sem tudnak minden szabályban teljesen megegyezni a legkitönőbb elméletirók; a mi az egyik szerint meg van engedve, azt a másik elitéli. Mascagni és Perosi nem egy ötödmenetet alkalmaz, melyet egyik-másik elméletire félne megengedni. Miért nem szabadna a magyar Perosinak is néha szabadon alkotni, ki a világi zene lágyságát oly mesterien egyesítette a gregorián izlés fönségével a »Sursum Corda«-ban. Ezeket ajánljuk szives figyelembe, mielőtt valaki ujját megégetné. Különben, ha valaki annyira hibásnak tarja a «Sursum Corda«-t, tegye közzé bírálatát a szaklapokban f. Lássuk a medvét! Zsidóméreg. A talmud népies ismertetését irta meg tetszetős kis füzetben Huszár Károly, a népies keresztény irodalmi munkások egyik fiatal, temperamentumos tagja. A népnek való és 1 Virág M. Halotti beszéd Scitovszky János gyászünnepélye alkalmából. Pécs 1866.