ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-12-28 / 53. szám
De legfontosabb dolgotok: az embereket elvonni a korcsmától. Ez pedig lehetséges, ha nekik magasabb rendű élvezet adtok. Ez pedig a szellemi. Igy kell tennetek. Bevezetni az egyletekbe, körökbe. Az előkelőket pedig ugy kell elvonni, hogy őket is bevonják a mozgalomba, buzditják őket munkára, söt az egyletekben tartandó előadásokra felhivják őket s igy alsók és felsők együtt működnek. Ez legyen célotok. Előre, lássatok munkához ! Végül itt az alkalom hazafias lelkületetek nyilvánítására. Mert mi a haza ? A haza ti vagytok egyenkint és együtt. A ki tehát eltávolitja azt, a mi a hazának árt, az méltán érdemli a hazafi nevet. Most itt az alkalom, mutassátok meg, szeretitek-e a hazát. A ki a rosszat nem távolítja el, hanem tovább is engedi konkolyát, mételyét hinteni, az ellenetek van. A hazafiság próbaköve tehát az, hogy valaki dolgozik-e a népért, mely e hazát alkotja, s ki dolgozik, az hazafi, a ki nem dolgozik, az nem hazafi és a haza ellensége. Erről ismerd meg tehát őket. Vasárnapi levél. — Karácsonyi lapszemle. — Aki vasárnapi levelet szokott olvasni, arról feltételezem, hogy olvas mást is, mert aki mást olvas, nem mindig kedveli e rovatot. Tehát: vannak talán olyanok, akik mutatványszámot kaptak azokból a lapokból, melyek a fővárosban gombamódra teremnek és hangzatos cimmel, p. o. »Szerencse«, vagy »Remeny« hosszú meséket, »igaz történeteket« tálalnak fel olvasóiknak. Eleinte az olvasó nem tudja, miféle újság légyen, hát elolvas egy novellát a sok közül. A novella elmondja, hogy egy család milyen borzasztó nyomorban volt, de egy szerencsés fordulattal, vagy jobban mondva egy sorsjegygyei ismét jólétbe jutott. Aki nem veszi észre, mit akar a »Szerencse« ezzel az imelygös mesével mondani, az elolvas még egyet. Ebben vagyon irva, hogy egy katonatiszt halálosan szerelmes volt egy kauciótlanul is bájos leányba. A mese elég valószínűtlen, de tovább olvas a jó lélek és megdöbben, mikor a deli lajdinánt revorvert szegez fejének és öngyilkossági kísérletet akar elkövetni, de ime: jön a postás, ki a Hecht bankháztól levelet hoz. Ugyan mi van abban a levélben ? A hadnagy urat a halál előtt még egyszer előfogja az emberi gyarlóság: kíváncsi lesz. Felbontja a levelet és a másik percben felugrik, felkapja az íróasztalon fekvő revorvert és — földhöz vágja. a muzeumot. Állománya mintegy 10,000 darab, öt teremben elhelyezve. Kiválóbb nevezetességei: a Hardy Bernát Gáspár-féle világhírű viaszképek legteljesebb s egyetlen gyűjteménye három unikummal; a Bertinelli-féle gyűjtemény; Dürer metszeteinek gyűjteménye; az Arundel-Society reprodukciói; disznyomtatványok és illusztrált müvek gyűjteménye, köztük mintegy 200 diszalbum, melyek legnagyobb része magyar készítmény. Szaklajstroma van. A közönség a gyűjtemény őrének engedelmével megtekintheti. Nagyobb társaságoknak már jóval előbb kell engedélyt kérni. A b) és c) alatti gyűjtemények őre : Maszlaghy Ferenc praelátus, prépost-kanonok. Irodalma : Maszlaghy F., Az esztergomi hercegprimási képtárában levő müvek jegyzéke. (Esztergom, 1878) — Rényi Rezső, Az esztergomi primási kép- és metszettár s annak mü-irodalma. (Budapest, 1879.). Knauz Nándor, Az esztergomi Korvin-kódexek. (Budapest, 1880.) — Az esztergomi föegyházi könyvtár kéziratai. (Magyar Könyvszemle, 1882. évf.) — Radisich Jenő, Simor-muzeum. (Művészi Ipar, 1887. évf.) — Maszlaghy G, Az esztergomi hercegprimási muzeum metszvénytárának jegyzéke. (Esztergom, 1891.) Az érseki papnevelő-intézet könyvtára. Főleg a XVIII. században eltörölt kolostorok theologiai müveiből, továbbá Simor János bibornok, Frank F. és Zádori J. adományaiból keletkezett. Állománya 10,100 kötet, köztük 7 ősnyomtatvány, egy teremben elhelyezve. Cédulakatalógusa van. Kikölcsönzés van. Könyvtárnok : Proh ászka Ottokár dr. (Vége köv.) De miért, csodálkozik a jámbor olvasó ? Oh, a másik sor már megmagyarázza. A Hecbt-bankház tudatja vele, hogy a nála vett sorsjegyet kihúzták 100,000 koronás nyereménynyel. Aki aztán ebből sem érti meg a lap irányát, az megérdemli, hogy még egy ilyen, a hülyeség tűzhelyén kotyvasztott, mesét elfogyasszon,—és akkor jöjjön rá, hogy Hecht-bankház a legszerencsésebb osztálysorsot nyújtja a Fortuna istenasszony szoknyájába kapaszkodott, és a világi élvezetektől ellökött embereknek. És nagy a hasonlatosság ezek között a lapok között és a rendes napi sajtó karácsonyi mellékletei között. Söt! — ugyanazok, mert mig a »Szerencse« a kiadó és szerkesztő bank sorsjegyeit akarja terjeszteni, addig a modern sajtó ilyen mellékletei is, mesében, versben a szerkesztő klikk, vagy társadalmi osztály elveit, nézeteit iparkodik meghonosítani olvasói között. Azt mondják, hogy ez szórakoztató rész, olyan karácsonyfia, mit ö, már mint a lap, ad olvasóinak. Dehogy ! A politikai lap ilyen mellékletének novellája épen ugy árulja az erkölcstelenséget, a vad fogalmakat, mint a szerelmes lajdinánt az osztálysorsjegyet. Amit a lap munkatársai vezércikkben, hirben, hirdetésben nem tudnak beadni a közönségnek, beadják szép, érzékeny mesében, vagy versben. És a jó közönség felül. Nem veszi észre, hogy mit árul az újság. A bün, a szemét, az erkölcstelenség, a romlottság sorsjegyét-e, vagy jó, szivet lelket finomító szórakoztatást nyujt-e neki. Mert hát vannak emberek, kik az év dolgos napjain nem olvashatnak vezércikket, nincs idejök; de ilyenkor* kettős nagy ünnepen mindenki szi magába egy kis szellemi táplálékot, tehát ha csak most olvas, olvasson sorok mögé rejtett elveket, szívjon magába abból, a mit a lap árul. Ha emészthetetlen a vezércikk gombócokban feltalálják édes szépirodalmi szószban, vagy szines aranypökésekben. A »Szerencset«, a »Remenyt« meg a többi lidércnyomtatásokat már földhöz vágja a közönség, a hitetlenség szépirodalmának reklámjait még nem, de eljön ennek is az ideje. Én már azonban földhöz vágtam, miért? megmondom: Kis József renomirt zsidó költő orientális elveket és célokat ültetgetö «Hét« fejű lapjának karácsonyi számában találtam egy ilyen gaz palántát, a melyet a karácsonyi olvasók lelkébe akart ültetni, hogy ott hozza meg magját. Mert nem hiába énekli Kis, hogy: «Az én mezőmön nem terem babér, nem terem kalász, — az én aratásom egy marék virág.« Igen, virág! — gyomvirág, bürökvirág, melynek gyümölcse a nadragulya és ilyesmi. De lássuk a »Hét« karácsonyi versvirágát. A rimelö neve : Teleki Blanka, tehát nő, ki miután tudtunkra adja, hogy : sima arccal, húsz tavaszszal« már ö bizony nem »fiatal«, igy énekel: A világ is olyan vedlett, Az égbolt is oly szegény, Fakó égben kopott Isten — Mit is érnék véle én ? Túl a ködön új a zászló, Túl a ködön új a dal, Túl a ködön új Isten kél Szilaj, erős, fiatal! Hát bizony ezt csak agyában megvedlett lény írhatta, kinek értelmét, lelkét egyaránt köd boritja, ép olyan, mint amilyen sürü, fojtó göz fekszik'a »Hét«-en, melynek sötétjét Kis ur agyának meggyújtott légszeszlángja sem tudja megvilágítani. Hogy ez a zöngemény istenkáromlás akart-e lenni, vagy örökölt hülyeség idült kórtünete, nem lehet kisütni, de borongó töprengésemben megértem, miért tartotta jónak ugyanezen verset Teleki Béla név alatt karácsonyi mellékletén leközölni az »Esztergomi lapok«, a mely Lap csak nem rég támadott meg bennünket, hogy tárcarovatunkban nem hozunk az ő olvasóinak^ szájize szerinti »Gombocot«. Ha ilyesmi képviseli az ő olvasóinak szájaizét, sajnos, nem tudunk nekik főzni. De azt hiszem, azok az olvasók is rájönnek majd lassan, hogy mit árul a »Hét«, a »Szerencse« meg a többi ilyen „szerencseház", és földhöz vágva az ilyen lapokat sza badon igy énekel: Túl e ködön új a zászló, Túl e ködön új a dal, Túl e ködön új sajtó kél Komoly, erős, fiatal. Ezekután pedig őszintén megvallom, ezen vasárnapi levélnek is vagyon célja, mert a keresztények üdvösséget adó sorsjegyében született komoly sajtót ajánlja az olvasók figyelmébe. Ez biztosan nyer, ha nem is százezreket, de elismerést. Klió. HIREK. Imakönyvbe. Hogy ha szivedet a Bánat látogatja; Lelkedet a kétség, Önvád foga marja; S szenvedésekért tán Ejtesz is egy könnyet: Vonulj a magányba S vedd ez imakönyvet. Imádkozz! — s szived az Áhitat betölti; Elfelejtesz mindent: Ami gyarló, földi . . . S ilyenkor Édesem, Ha már megnyugodtál: Tiszta szép lelkeddel Ertem imádkozzál . . . Lyza. A gáz maga ellen. Most, hogy a város világítását rendezni óhajtják és a közönség két pártra szakad, t. i. gáz- és villanypártra, érdekes, hogy az események mint sietnek a villamosság híveinek támogatására. A gáz maga iparkodik bebizonyítani, hogy mily veszedelmes és kellemetlen világítás. Igy a mult héten Székesfehérvárott történt az ottani árvaházban, hogy egy apáca és három növendék mérgezés tünetei között oly súlyosan megbetegedett, hogy csak a gyors orvosi segély menthette meg őket az életnek. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy abban a helyiségben, ahol az apáca és a gyermekek aludtak, egy gáz*csö megrepedt s a kiáramló gáz mérgezte meg az alvókat. De nemcsak a székesfehérvári gázmüvek intik az esztergomiakat, hanem a szomszéd Érsekújvár most alig egy-két hete bevezetett gázvilágitása is. Mikor Érsekújvár először világított ki gázzal, nagyszerű bankett és dicsőítő felköszöntök üdvözölték az uj világosságot, és a polgárok megnyugodtak, hogy most éjjel ilyen fényes világítás melleit semmi baj nem éri a várost. Ámde megjött az öröm böjtje is, mert habár a gázgyár igazgatósága mindent elkövet, hogy a gázzal való bánásmódot a közönséggel megismertesse, még sem kerülte el a veszedelem a gázvilágitókat. Mult csütörtökön történt, hogy Marosi' G. kávéháztulajdonos késő éjjel nyugalomra kívánkozván, benyitott hálószobájába. Az ajtót kitárva fojtó gázszag ütötte meg s beljebb lépve elrémülve látta, hogy neje és sógornője eszméletlenül terültek el a földön. Gyorsan orvosért küldött, mig maga hamarosan ablakot ajtót nyitott és elzárta a rosszul elcsavart csapokat. A megérkezett orvos észretéritette a két nőt, de napokig ágyban kellett maradniok s az orvos véleménye szerint ha Marosi még egy kicsit késik, a két nőt nem tudta volna életre hozni. * Téli ruha. A városi iskolák szegénysorsú tanulói között a karácsonyt megelőzőleg jótékonysági intézeteink a városi jótevők kegyes adományaiból közel másfélezer korona értékű meleg ruhát osztottak ki.