ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-12-21 / 52. szám

mutatnak kevés kivétellel a mai házasságok, azt nem is akarom elmondani, a mindennapi élet, az újságok, a színházak, a tapasztalat jobban elmondják, köztudat az már. Inkább azt kutatom, miért olyan ? Ha sikerül ezt megvilágítanom helyesen, azzal megtudom aztán a helyes irányba terelő módokat is. A legszembeötlőbb, hogy a modern házaséletből hiányzik a hit. az Istenben, vallásban való hit. A szerelem ugyan pótolja néhány hónapig a hit melengető, nemes, fölemelő hatását, de csak egy pár hónapig és éppen a hit hiánya miatt, mert a mi megtartaná, növelné, idővel gyöngéd szeretetté szűrné át a szerelmet: az a hit. Hit alatt értve természetesen tartalmas, érvényre jutó lelki tulajdonságot, nemcsak szájjal hirdetett frázist. Olyan családot lehet hittel élö családnak nevezni, a hol annak összes éltető jelei működnek, ahol az Istenben való hitet nem röstelik, nem szégyenlik nyíltan a vallás külső formái utján vallani, ahol a család tagjai egygyé forrnak, fölülemelkednek a hétköznapiságon az Isten iránti szeretetnek nyilvánításában, ahol az a legfontosabb mozzanat, mely nélkül se munkához, se egyebekhez hozzá nem kezdenek. Bensőleg mélyen érzett és külsőleg büszkén, bátran hirdetett hittel bevonulnak a családba az erények, az emberi élet nemes hivatásának* céljának tudatosabb elismerése, a bátorság, bizalom, remény megerősödése, az egymással való finomabb, őszintébb, elnézőbb, türelmesebb érintkezés, a humanizmus, önzetlenség és ezekkel a boldogság. A hit, az erények gyakorlása, az Istenszeretet : az ut a boldogsághoz. Sokan felhozzák erre, hogy a tudás a hit rovására van, legfölebb Isten létezésébe nyugszik bele. Nem más ez, mint a kevélység, elbizakodottság, szük nézés következménye, az állat beszéde az emberből, mert a helyesen felfogott hit csak sarkalja a tudásvágyat, a hit, a mindentudó, mindent alkotó Isten szeretete, hivése hogyne buzdítaná az emberi lelket, hogy Isten alkotásainak csodás titkaiba hatoljon, azokat megösmerje, ez uton is növelve a szeretetét a teremtő iránt és előmozdítva a közeledést hozzá. A hit, mint a^ emberben az Isteninek megnyilvánulása, lehetetlen, hogy összhangban ne legyen a tudással, mint az emberben szintén az isteninek megnyilvánulásával. Csakhogy a hitnek teljesnek kell lenni, hogy hatását, feladatát betölthesse, a mi könnyen érthető, ha arra gondolunk, hogy az ember véges, korlátolt lény lévén, a végtelen, az egész mindenség felkutatására nem számithat; szüksége van tehát arra, ami ez űrt betölti, ami végső kérdéseire, tudományos kutatással megfejthetlen problémáira megadja a választ és ez a hit. Miután pedig ilyen választ csak a mindentudótól kaphatunk, csak az Istentől, a hit tehát az Isten kinyilatkoztatásának, mint ilyennek elfogadása. Tette pedig ezt az emberek megnyugtatására a mindentudó, számét. — Bájos a két géniusz is, kik Hungáriát vigasztalják: »Pannónia — Szép kert vala De lesz is még — Segit az ég. Eljő Szűz Mária — Megment Hungária, Legyűrve zúzza szét — Bősz ellened fejét. Csüngj rajta hőn — Reményed lőn A szent sír hajnala — S a szende Szűz anya!« A szép ének- és zenebetétek közül nem hallgathatjuk el a kongreganisták lelkesítő énekét: »Talpra magyar! — Nézd e zászlót, Dörgj riadót, égre szállót, A Nagy-Asszony ős képe int, Hit-csatákra szólit megint!« »A ki magyar álljon ide; E zászlóért forrjon szive; A magasba három ujját, Fogadásra nyissa ajkát: Nagyasszonyunk, megesküszünk: Hozzád többé, soha többé Hűtlenek mi nem leszünk!* A szinpadi hatásra, pazar illusztrációkra, fényes jelmezekre, gyakori tűzijátékra, mennyországi jelenetre is sokat épit a szerző. A mindvégig költői ihlettel, dallamos szép magyarsággal, paedagogiai célnak szolgáló vallásos drámát bátran ajánljuk nemcsak a kongregációknak, hanem minden kath. intézetnek. Induljon hóditó útra, legyen a négy folyam kalászos téréin minél több Mária-kongregációnak megalapítója és lelkes szószólója. Hirdesse mindenütt Nagy Asszonyunk dicséretét és teljesüljön a hitbuzgó szerzőnek hö óhaja: »Minden magyar ifjú Mária leventéje legyen«. »Máriát ha áldva nem dicséred, korcs magyar vagy, rontva ösi véred !« Fallenbüchl Ferenc dr. mitva arra, hogy elérkezik az emberek haladásának a kora, mikor a tudás kutatóvá teszi az embert, megnyitja szemét és az ez által felcsigázott kíváncsisága, kielégitetlensége az embereknek ellensúlyozást, választ, a töprengésre megnyugvást megelégedést keres. És hogy ezt megtalálhassa, adta Isten a kinyilatkoztatást. Most már az embertől függ, váljon hiszi-e ebben az emberfeletti tényben az Isten szavát? Mindenesetre a hithez önző, elbizakodott, félmüveit ember nehezebben fog eljutni. Ha pedig ilyen értelemben eljutottunk a hithez, akkor bizonyos, hogy mindazt hinni fogjuk, a mit Isten szavának, Isten megnyilatkozásának tartunk. Ez a helyes, ez az igaz, a teljes hit, ez az okos, tudnivágyó, -erényes ember műveltségének méltó betöltése. Ilyen felfogásnak kellene a családban is dominálni, akkor nem tartana a szerelem egy-két évig, hanem az élet alkony atáig, se nem érkezne el a perlekedések, boszantások, válások korszaka, hanem az egymás hibái iránt való elnézés mellett, a finom érzések, a jóra való serkentés, unottság helyett egymás szórakoztatása, a szép, nemes müvelése jellemezné a házas feleket. Mert csodás a hitnek ereje: vad tömeget szelidülésre, letelepedésre, megváltozásra bir, az erényeknek, a lélek érvényesülésének a testiesség felett, az igazságosságnak, haladásnak erős forrása, a boldog, erényes családi életnek is természetesen legéltetöbb előmozdítója. Kevés műveltséggel biró tömeget, korlátoltabb embereket a hit emelhet erkölcsi magaslatra, a társadalom képzettebb, okosabb, tehetségesebb elemeivel karakter-erélyesség tekintetében egy színvonalra, a hit az annyira óhajtott társadalmi egyenlőség megvalósulásának fő feltétele. A müveit elemnél pedig a hitnek szint oly fontos szerepe van, mint a szellemileg gyengébb tömegnél. Itt gátat vet az elbizakodottságnak, táplálja az alsóbb társadalmi rétegek iránti érdeklődést, a helyzetükön való segítés humánus munkáját, leszereli a gőgöt, a hiúságot, a kérkedést, a gyengébbek oktalan lenézését, szóval a hit volna hivatva a mai beteg társadalmi előítéletek megdöntésére. A hit tehát mindenhol nélkülözhetetlen, hit nélkül sehol se, a családban se juthatunk el az egységes béke, egységes boldogság, tisztultabb gondolkozás, ideáljának megvalósulásához ; szóval oda

> ahová az emberiségnek célja eljutni. Ez a legáltalánosabb, a legszembetűnőbb hiánya a mai családi életnek: nincs érvényesülő, egész hite. És, rövidesen, ha tovább figyelünk, azt is okául kell vennünk a mai családi élet betegségének, hogy a mindennél tartósabban egybefüzö lelki, szellemi kapocs hiányzik a házasfelek közt. Az érzelmi kapocs, a szerelem megvan ugyan kezdetben, de az a lélek dominálása hiányában kialszik, mint a mécsvilág, föl-fölpislantva végére jártában. Megunják egymást a mai házasfelek, kifogy a téma köztük, idegenekkel tudnak már csak beszélni, egymást már unos untig ösmerik. Kedves olvasóim előtt nem lesznek ismeretlenek az ebből származó sok bűnei, árnyoldalai a mai házaséletnek. Milyen más képet nyújtana, ha megvolna a szellemi együttműködés, a nemes eszmék iránti egybehangzó hevülés, a műveltségben, a tudásban való együttes megerősödés a házastársaknál, ha valóban társai volnának egymásnak férj és feleség, lelki társak; ha nem kártyázással, haszontalan fecsegésekkel, embertársaik leszólásával, meg tudja a jó Isten, miféle száz meg száz üres szórakozással töltenék az időt. Szabad idejökben, mikor egymással élhetnek, vegyenek elö nemes könyveket, mélyedjenek el irodalmunk megösmerésébe, szeressék, ösmerjék, pártolják is, ha módjukban áll a művészeteket, ne csak a cigányzenéig, meg részletfizetésre kapható olaj nyomatokig terjedjen müérzékük, fejleszszék azt teljes irányban. Kedves olvasóim! mekkora tág tér nyilik itt meg egyszerre, ilyen körülmények közt ugy-e, egymás megunására nem nyílhat alkalom., ellenkezőleg, nem is találnak az ilyen emberek elég időt, hogy kimerítsenek mindent, ami leikeikben, szellemeikben kínálkozik. Sok rossznak, sok kinos jelenetnek, sok megbántásnak előidézője még a mai házaséletben a modern betegség : az idegesség is. Tudom, olvasóimnak lesznek idevonatkozó elég tapasztalatai, megfigyelései. Főleg a szellemi foglalkozásúaknál uralkodik ez a ragályos betegség, mert csakugyan ragályos. Ideges ember idegessé teszi a körülötte élőket is, az egész családot. Okát pedig ennek, bár sok mindenben lehet látni, főleg arra vezethetem vissza, hogy a testi mozgást alig végző, szellemileg tul erőltetett ember, szabad óráiban, a helyett, hogy sporttal, labdajátékkal állítaná helyre az egyensúlyt s frissítené föl ezzal elméjét is, többnyire kávéházban, kártya-asztalnál, ivással stb. idegölő szórakozással ront magán. Az idegesség pedig valósággal pokollá, kínszenvedéssé alakítja a társaséletet. Lehetne még fölsorolni egy csomó feltételt, melyektől a helyes házasélet függ, mint pl. munkásság, kitartás, megelégedés, csapások nemes elviselése, jótékonyság, cselédekkel, alattvalókkal szeretetteljes, igazságos, emberhez méltó bánásmód, mások érdekeinek, igazságainak respektálása, de ezek már oly részletjelenségek, melyek az előbb mondottakból folynak. Nagyjában talán sikerült a lényeget kihámoznom és a helyes családi élet föfeltételeit: a hit, erények érvényre jutó gyakorlásában, a lélek és test helyes ápolásában megállapítanom. Kriegs Au. Emil. Vasárnapi levél. — Karácsony. — A világ, a család ünnepe! Fehéren, tisztán köszönti az idö az emberiség Megváltóját. A harangzúgás csillagokat hiv a tiszta égre, a csillagok fénye pedig az emberek lelkét vezeti az Ur hajlékába. Az egyszerű istálló jászolában egy mosolygó gyermek született, gyönge, törékeny, mulandó emberi testben, erös, megdönthetlen, örökéletű lélek, kinek hódolatára nyomorgó pásztorok és dúsgazdag királyok siettek, kinek szalmával bélelt jászol trónusa előtt az értelmes ember ép úgy meghajolt, mint ahogy az oktalan testi lény, az állat lehelte rá meleg páráját, hogy a kis gyermek elviselni birja a földön uralkodó hideg dermesztő fájdalmat. A szük viskó helyén ma fényes, tágas, a lelket szárnyalásra hivó templom áll, s a pásztorok elhaló éneke helyett ércnyelvek zúgják világgá a megváltó születését. A jászol helyett aranyserleg * van karrar.ii márványon és eléje most is megy koldus, király, egyforma áhítattal és az újból megszületett gyermek, az újjáébredő hit megtestesült dicsősége még sem mosolyog. Fázik, remeg, mert most hidegebb van, mint vDlt 1902 évvel ezelőtt. Nem az idö tele szomorítja a Messiást, hanem a lelkek dermedése, a hitetlenség életet, üdvösséget ölö fagyos lehelete, mely borongó ködként veszi körül az ébredés felgyújtott lángjait, homályosítja az aranyjászol ragyogását, s ez emberiség lelki halálának előre vetett borzalmas árnyéka vetődik eléje. Az emberiséget meghódította ez a gyermek a mosolygásával, meggyőzte ez örök életről, adott neki boldogító hitet, s kegyelmében még annyira ment, hogy tökéletesítette: szabadakaratot is adott neki. És lám, az ember visszaél a teremtő erő kegyelmével, megtagadja hitét, meg Istenét, lelkét, üdvösségét, és kiirtja szivéből az örök jót, .az örökszépet. Miért ? Mert megtévedt, mert az izgult agyú álpróféták után tolong, s nem veszi észre, hogy saját magát öli meg a gondolkozásával. Karácsony estén minden család ünnepli a hitet. Együtt ülnek, együtt várják a Messiást, mely a hivő embernek, igen, megjö. De nem úgy az a nagy család, melyet az egész emberiség képez ! Innen hiányzik a hit, az együttérzés, hiányzik az összetartás, hát nem is részesül az üdvösségben minden tagja. Mi, kik jó katholikusok vagyunk, ezért jobban összefogjunk, hangosabban dicsőítsük a született Megváltót, hogy lássák azok, kik megtaga dják, hogy mi sokan vagyunk, mi erősek vagyunk, mi az örökkévalóságot képviseljük. Nem azért búsong a Messiás, hogy fogynánk, — nem fogyunk, — de mert igen lassan erősödünk. Dr. Klió.