ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-12-14 / 51. szám

szükséges, hogy az érdekelt körök maguk működjenek közre a nemes célzatoknak végrehajtásában. S hogy a cikkíró urat megnyugtassam, de egyszersmind szives közreműködését kikérjem, ime utalok az esztergomi ipartestületnek egyik határozati javaslatára, melyet nem is régen, ez év jul. 23-án terjesztett föl az iparfelügyelőséghez s mely igy hangzik: » Végül egy régi panasza iparosainknak, hogy a tanulóifjúság vallásos érzülete éppen a serdülő korban nincs eléggé ápolva s a 4—5 esztendőre szegődött tanuló egész tanideje alatt alig van 8—10-szer templomban s igy attól teljesen elszokik. Tisztelettel kérnök tehát határozatilag kimondani, hogy az iparostanuló ifjúság vasárnaponkint testületileg istentisztelet hallgatására köteles, még pedig a délelőtt folyamán.« 9 Igen, de meg van-e hát ez az iparosmise ? Nincs ! Mert ez a mise az ipariskolára való tekintetből csak 11-kor d. e. lehetne s eddig nem sikerült miséző papot szereznünk, aki e sz. misét elmondja. Ha tehát e nagy s fontos ügyet sikerülne valamiképen elöbbrevinni a megvalósulás utján s a városi klérus készséggel támogatná az ipartestület szándékait, akkor a cikkíró buzdító szava nem veszne el a pusztában, hanem a két írott szóból, a cikkből s az ipartestület határozatából valóságos testté lett ige, vasárnapi iparos istentisztelet válnék. Esztergom, 1902. XII. 12. Egy esztergomi polgár. Ugyancsak az ipartestület elnökségétől a a következő levelet vettük : »Tekintetes Szerkesztő ur ! Nagybecsű lapjának legutóbbi számában megjelent közleményre vonatkozólag, legyen szabad tisztelettel jeleznem, hogy ipartestületünk elnöksége állandóan foglalkozik az iparos tanulóknak vallásos nevelésével, söt a •/• alatt csatolt beadvány szerint, még a nyár folyamán javaslatot tett a vasárnapi szent-mise hallgatásának kötelezővé tétele iránt. Minthogy azonban e kérdés a felügyelőbizottság részéről illetékesség hiányában elintézést nem nyerhetett, ipartestületünk a saját hatáskörében teendő intézkedéssel kivan érvényt szerezni javaslatának oly módon, hogy a tanulókat berendelve, vasárnaponkint saját tisztviselői által templomba vezetteti, ha t. i. '/glíí órára miséző lelkészt kaphat. Más idö ugyanis nem áll a tanuló ifjúság rendelkezésére. Mély tisztelettel kérem tehát a tek. szerkesztőséget, kegyeskedjék

1 e körülményt szives tudomásul venni s lehetőleg terjeszteni, egyben az esetleges kedvező eredményt ipartestületünkkel közölni. Esztergom, 1902. dec. 12. Az ipartestület elnöksége megbízásából : Neményi Károly, titkár. Iparosok gyűlése. Mint előre jeleztük, a Magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egylete érdekében f. hó 7-én népgyűlést hivott össze a nevezett egyesület vezetősége. A városháza nagyterme zsúfolásig megtelt az érdeklődő iparosokkal, kik mindvégig feszült figyelemmel voltak és az előadásokat" a legkomolyabb megfontolással hallgatták. A gyűlést Prohászka Ottokár dr. szemináriumi tanár nyitotta meg s megnyitó beszédében körülbelül ezeket mondotta: összegyültünk, hogy a Magyarországi munkások rokkantés nyugdij-egylete iránt a közérdeklődést ébreszszük s azt a nagy fát, mely az iparos munkások anyagi jóléte volna, tőlünk telhetőleg megmozgassuk. Valóságos országos érdeket szolgálunk e mozgalommal; országos érdeket, mert a társadalomnak hatalmas, bár nálunk fejletlen osztályáról van szó; országos érdeket, mert százezreknek szenvedéseit, gondjait s ezáltal a társadalomnak terhét akarjuk csökkenteni, midőn a rokkant, vagy munkaképtelen iparosok jövőjét igyekszünk biztosítani. Magyarország iparosaira ugyancsak ráfér e gondoskodásunk, azért is, mert a magyar kisipar fejletlen s a társadalomnak szégyenlős s éhező hamupipőkéje ; azért is, mert a mostani szomorú gazdasági viszonyok ezt a gyönge ipart még kegyetlenebbül sújtják s már szenvedései is kényszeritik, hogy szétnézzen segitö kéz s ami a segitö kezek és karok közt a leghathatósabb, hogy szétnézzen egy hatalmas intézmény után, mely nem az irgalom, hanem a szervezet erejének utján segítsen rajta. E segitséget ne várja senkitől; teremtse azt meg maga. Magyarországon e részben mindent előbb meg kell teremteni, s csak hogyha a munkás-osztály kebelében megindul az erőteljes, szervező mozgalom, csak akkor lehet reményünk, hogy a magyar törvényhozás is érdeklődik irántunk. Igy van ez különben mindenütt s igy volt ez mindenkor. A társadalmi osztályok önmaguk segítenek magukon. A XVIII. század végén a harmadik rendet nem a nemesi s papirend emelte föl; fölemelkedett az önmaga, s jelenleg a negyedik rend van emelkedőben, ugyancsak nem az uralkodó osztályok kegyelméből, hanem saját erejéből. Jegyezzék meg tehát maguknak : ha nem lesznek erősek, nem eszközölnek ki s nem vivnak ki semmit. Ha erősek lesznek, akkor presszionálhatják képviselőiket, a törvényhozást, a kormányt s nyernek is majd akár hathatós járulékot, akár államosítást! De mi a gyengék ereje ? Az egy esülés! Minél inkább érzik az élet küzdelmeit, a nyomorúság és a baleset veszélyeit, az egészség és a testi fogyatkozások esélyeit, a jelen küzdelmeit s a jövő bizonytalanságát : tömörülésük annál szükségesebb! S ez a mozgalom már is megindult: 70 városban 20,000 taggal, 720,000 korona tökével megalakult a magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egylete. Legyen a 20,000-böl száz meg százezer. Egyesüljünk, tömörüljünk ! E mozgalomból fenékhullám, a panaszokból vihar, a kérésből méltányos jogigény lesz, mely előtt megnyílik az uj országháznak kapuja is s a gazdasági munkás- és cselédpénztár fölkarolását, amit a kormány már is dicséretesen eszközölt, követni fogja a munkások rokkant- és nyugdijegyletének állami támogatása, mely biztosítani fogja az egylet áldásait. Az elnöki megnyitó után Magyary László jónevü iparosunk, ki egyszersmind a helybeli rokkant- és nyugdijegylet elnöke, alapos hozzáértéssel és világos, kellemesen érthető modorban ismertette az egylet czélját, feltárta az előnyöket, melyeket tagjainak nyújt és meggyőzően mutatta ki annak szükségességét. Mindenki belátta, hogy mily jogosult volt ama felhívása, melylyel beszéde végén minden iparost az egyletbelépésre szólított. Általános helyesléssel fogadott előadása után többen szóltak a tárgyhoz. Krick Károly, majd Dóczy Ferenc, Wanitsek Rezső, Zeke József, és még mások szivböl jövő és igazán megható szavakkal ecsetelték az iparosok helyzetét és egyhangúlag bizonyították az egylet szükségességét. Ez a népgyűlés azt mindenesetre eredményezte, hogy az áldásos egylet megismerése szélesebb körben kezd terjedni és vajha azt is okozná, a mit az egylet fáradhatlan elnöksége célul tűzött ki és melegen hangoztatott, hogy t. i. 10 esztendő múlva ne legyen Esztergomban iparos, ki munkaképtelensége esetére családjával együtt nyomorba legyen kénytelen sülyedni ! Az iparosokat és az iparosok ügyének barátjait ismételten felhívjuk a Nyugdij- és Rokkant-egylet felkarolására. HIREK. Az anya és gyermeke. — A nagyváradi gázrobbanás alkalmából saját külön poétánk lefesti az anya és gyermek közt lefolyt jelenetet. — — Mi szólt az éjszakában Oly dörgőn, rémesen? — Semmi, semmi, légy nyugodtan, Aludjál gyermekem! . . . — Mért rázkódtak meg a falak, Talán földrengés van? — Dehogy fiam, a gáz robbant; Aludjál nyugodtan I . . . — Mért van oly pokoli sötét Odakünn az utcán? — Elaludtak a gázlángok Aludjál fiacskám! . . ." — Édes anyám az utcáról Felhangzik a lárma; Hullámzik és zug a tömeg Tüzet kiabálva; Cserép hull le a tetőről. Bezúzva az ablak; Nagy baj lehet édes Anyám Ugyan miért altatsz? — Ne félj fiam, ez szolgáljon Neked okulásul; Mai naptól, kérve kérlek, Irtózzál a gáztól .... *ö Eminentiája, az országBibornok-HercegPrimása esztergomi érsekké való megerősítésének évfordulója volt f. hó 13-án. A Bazilikában ezzel az alkalommal ünnepi istentisztelet volt, melyet Komlóssy Ferenc praelátus-kanonok tartott és a hivek buzgó imája szállt az Ur elé a Főpásztor életére az Eg leggazdagabb áldását kérve. * A hercegprimás adománya. A hercegprímás O Eminentiája a városi szegény árvagyermekek téli ruházatára a város polgármesteréhez e hét folyamán 200 koronát küldött. * Dr. Gyürky Ödönt Ő Szentsége a sz. Gergely-rend lovagjává nevezte ki. Ez egyike azoknak a kitüntetéseknek, melyeknek százezrek lelke örül. Gyürky a katholikus tevékenység ébredésének kiváló tényezője, fáradhatlan munkása és az ö neve mindenütt az első sorban ragyog, hol katholikus mozgalmakról van szó. önzetlen buzgalommal fárad szüntelenül az egyház elveinek érvényesítésén, a megdermedt keresztény közszellem felébresztésén. Midőn tehát egyházunk Föpásztora öt kitüntette, ez által mindnyájunk érzelmeit helyesli és szentesíti, kik Gyürky Ödön működésének és irányának szívvel-lélekkel pártolói és munkásai vagyunk. * Városi közgyűlés volt pénteken délután, melyen több jelentéktelen pontok tárgyalása során szóba jött a városnak a kesztolci ut kiépítéséhez való hozzájárulásról szóló alispáni határozat is. Niedermann Pál kir. tanácsos városi képviselő e pontnál felszólalt s mert sérelmesnek találta a határozatot, megfeiebbezni vélte azt, de nem lehetett, mert a határozatot még november hóban kézbesítették a városnak és csak most a határidő lejárta ntán került a közgyűlés elé, mulasztást látott a dologban s a tanácsot tette felelőssé. A városi vagyont ért törlési károknál a kir. tanácsos ismét felszólalt s kipattantotta, hogy tulajdonképen mennyi a város behajthatlan kára. Brutsy indítványára itt Niedermann Pál elnöklete alatt az ellenőrzöbizottságot utasították, hogy kit terhel e károkért a felelősség. * Az esztergomi kath. körben f. hó 11-én felolvasást tartott Kereszty Viktor dr. szemináriumi tanár. A nagy számban egybegyűlt hallgatók épen oly tanulságos, mint élvezetes alakban látták maguk előtt a világtörténelemnek azt a részletét, melyben a Megváltó született. Világos áttekintéssel ismertette a felolvasó, hogy ama kor a történelem teljes fényében áll, minden egyes alakját a legkisebb vonatkozásokban is bebizonyítva birja a tudomány, tehát ott nincs semmi találgatás, mese vagy legenda. Ennek következtében Jézus Krisztus személye is olyan biztosan megállapított történelmi alak, kihez a kételkedésnek árnyéka sem fér. — A felolvasást lelkes elismerés jutalmazta. * Az esztergomi katk. körben f. hó 20-án d. u. 6 órakor felolvasás lesz, mely után a tagok halvacsorát rendeznek. * Gyászrovat. Őszinte részvéttel osztozunk a fájdalomban, mely az esztergomi kerület alesperesét gyászba borította szeretett nővére halálával. A nagy veszteség súlyát enyhítse számos jóbarátjának szívből jövő együttérzése ! A gyászjelentés a következő : Alulírottak az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb testvér, illetőleg rokon Pelczer Aurélia nyug. fővárosi tanítónő folyó évi december hó 11-én reggel 7Ys órakor, rövid szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, visszaadta áldott jó lelkét Teremtőjének. A megboldogult földi maradványai f. hó 13-án délelőtt 9 órakor a doroghi róm. katholikus templomban megtartandó gyászmise után, az ottani sírkertben fognak örök nyugalomra helyeztetni. Dorogh, 1902. december 11. Az örök világosság fényeskedjék neki! Pelczer Lipót, Pelczer