ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-30 / 49. szám

s noha az uj tantermek elhelyezéséről, részint uj épületekben, részint bérházakban, a polgári községek gondoskodtak, mégis a fejlesztett iskoláknál az azonos jelleget sehol meg nem bolygattam. Pedig szervezhettem volna tucat számra községi, söt állami iskolát is, de a hozzám beadott kérvényekre nem reagáltam sehol. A hitfelekezeti iskolák felszaporodott tantermei, habár célszerűtlen bérházakban is, hitfelekezeti jelleg mellett teljesitik ma is feladatukat. Beköszöntő beszédemben azt is kijelentettem, hogy egyetlen hitfelekezeti iskolát sem fogok sem elközösiteni, sem elállamositani. Ezt az igéretemet is megtartottam hiven a mai napig s meg fogom tartani ezután is. Megtarthatom pedig igen könnyen. Mert hiszen ahhoz, hogy valamely hitfelekezeti iskola elközösithetö, vagy elállamositható legyen, ahhoz a kir. tanfelügyelő nem elég ember. Ha akarna se tudna tenni semmit. Hiszen az 1869. évi 17.663- számú miniszteri rendelet szerint valamely hitfelekezeti iskola elközösitése, vagy elállamositása, csakis az iskola fentartó hitközség határozata s az egyházmegyei főhatóság hozzájárulás alapján történhetik. Tehát hogyan lehet a kir. tanfelügyelöt azzal vádolni, hogy a hitfelekezeti iskolák községiesitésére, vagy államosítására tör, holott ebben az ügyben kezei kötve vannak s az egyházi főhatóság egyszerű vétója lefújná minden törekvését. Eddig tehát nincs is elközösitve, vagy elállamositva a vármegyében egyetlen hitfelekezeti iskola se. És Esztergomvármegye ma is az egyetlen vármegye az egész országban, ahol egyetlen állami iskola sincsen. De arról azután már nem tehetek, ha jövőre egyik-másik községben, főleg pedig a tót és német ajkú községekben, a hiányos, célszerűtlen s. elégtelen r. kat. hitfelekezeti iskolák mellőzésével, községi, illetőleg állami népiskolák szerveztetnek. De itt azután jól megjegyzendő, hogy más az, ha valamely hitfelekezeti iskola elállamosittatik és más az, ha valahol, a hitfelekezeti iskola érintetlen hagyása mellett, községi vagy állami iskola szerveztetik. Mert ugyanis mióta a leányvári iskolaépítés ügyében, az egyházmegyei főhatóság fölebbezése folytán, a vallás és közoktatásügyi miniszter 42.255 sz. alatt kelt döntvényében kimondotta, hogy a felekezeti iskolák fejlesztése tekintetéből a közigazgatási bizottságokat rendelkezési jog meg nem illeti s mióta 13.172 számú mult évi döntvénnyel a miniszter elvül állította fel, hogy felekezeti iskolát községi vagyon felhasználásával fejleszteni nem lehet, — ezek a miniszteri döntvények az én álláspontomat, mely szerint a hitfelekezeti iskolákat a polgári községek, mint iskolafentartók segítségével, óhajtottam s óhajtotta a közigazgatási bizottság is felleszteni, nullifíkálva lett. Szándékom tiszta volt; de a hivatkozott miniszteri döntvények alapján a r. kat. hitfelekezeti iskolaügy tovább fejlesztése most már egyedül s kizárólag a hitfelekezet híveinek áldozatkészségére lett hagyva. Nos, tehát erre vonatkozólag tettem én a közigazgatási bizottság mult ülésén kijelentést, de korán sem fújtam harci riadót. Egyszerűen csak annyit hangsúlyoztam, hogy miután a miniszteri döntvény szerint községi vagyon felhasználásával felekezeti iskolát fejleszteni nem lehet, most már a túlzsúfolt, alacsony, sötét és célszerűtlen hitfelekezeti iskolákkal szemben rátérek arra az útra, hogy az összes hitfelekezeti iskolákat, az egyházmegyei főhatóság utján, a miniszter által meg fogom intetni s ha azután a hitfelekezetek a háromszori megintés után sem fogják rendezni az iskolaügyet, másfél év alatt elö fog állani az a kényszerű körülmény, hogy az egész vonalon az iskolák községi alapon fognak szerveztetni. Mert mit is mond a népiskolai törvény 23. §-a? Minden község, melyben vagy nincs népiskola, vagy ha van is, például hitfelekezeti iskola, de az a törvény kellékeinek meg nem felel, köteles községi elemi népiskolát felállítani. A hivatkozott törvénycikk értelmében elemi népiskolák felállítására és fentartására egyedül a polgári község van kötelezve. A többi tényezők, úgymint: a hitfelekezetek, jogi személyek, söt maga az állam is, csakis jogositvák s amennyiben ezek a szervezés és fentartás terheit viselni nem képesek, vagy nem akarják, előáll a polgári község kötelessége. A népiskolai törvény 10. §-a szerint pedig minden községnek jogában és szabadságában áll községi elemi népiskolát felállítani, még abban az esetben is, ha arra a törvény által kötelezve nincs. Nos, hát ezzel a joggal élt is már legújabban Esztergomvármegye több községe. Az illető polgári községek képviselőtestületei ugyanis elhatározták, hogy községi tulajdont képező telken, községi törlesztéses kölcsönnel, fölépitik az iskolát. Hogy azonban a kölcsön terheit annál könnyebben elviselhessék, néhány község az iránt folyamodott a kultuszminiszterhez, hogy az iskolát vegye át állami kezelésbe. Egy ilyen iskola már tető alatt is áll. A kérvények véleményadás végett leküldetvén hozzám, részemről megadtam mindegyik kérvényre az állapotokat földerítő jelentésemet. Nekem egyik községben sem kellett irányítani a dolgot. Az intéző egyéneknek volt mindenütt magukhoz való eszük s a törvényekben való jártasságuk. Amiben pedig nem voltak teljesen tájékozottak, közvetlenül a minisztériumban szereztek maguknak személyesen tájékozódást. Hogy lesz-e az illető községben állami iskola, most már a miniszter döntésétől függ. De ha lesz, ez semmikép sem alterálja az illető községekben jelenleg fennálló r. kat. iskolák további fennmaradását. Most hát egyik községben sincs szó a meglevő hitfelekezeti iskola beszüntetéséről. Nincs szó a hitfelekezeti iskola ingó, vagy ingatlan vagyonának a községi, vagy állami iskola használatába való átbocsátásáról. De nincs szó az illető községek hitfelekezeti iskoláinak bezáratásáról sem. A községi, illetőleg állami iskola felállítása után is jogában áll a r. kat. hitfelekezetnek, hivei hozzájárulásával, a népiskolai törvény 11. §-a alapján saját hitfelekezeti iskoláját fenntartani. Csakhogy annyi bizonyos, hogy az illető községekben, ahol a községi vagy állami iskola éppen a hitfelekezeti iskolától vonja el a fenntartó erőt, a hitfelekezeti iskolát nem is kell bezárni, mert megszűnik az magától is, vagy legfölebb is tengődő életre lesz szorítva. Ebben rejlik a hitfelekezeti iskolák pusztulásának alapoka. Én eddig éppen a hitfelekezeti iskolák iránt viseltető jó indulatból nem tértem át a háromszori megintés veszedelmes lejtőjére. Gondoltam: Róma sem egy nap alatt épült. Hiszen ha már négy évvel ez előtt megtörténik a háromszori megintés, manap már alig volna r. kat. hitfelekezeti iskola a vármegyében. Most azonban már egyházi részről hányják a szememre, hogy miért nem jártam el igy. No jó! Hát megteszem most. A következményekért legyen felelős minden egyházi közeg. Nem arról van szó, hogy községi, vagy állami legyen valamely iskola, hanem arról van szó, hogy bármilyen jellegű legyen is az az iskola, csak jó iskola legyen, olyan, minőt a törvény megkíván. A vármegyében az eddig bérházakban elhelyezetett zugolyok helyett uj, célszerű tantermek kellenek. Ezekkel kapcsolatban ujjá kell építeni a régi rozzant, vagy célszerűtlen iskolákat s legtöbb helyen a tanitói lakásokat is. Ez körül-belül fél millió koronába kerül. Kik fedezik s honnan fedezik ezeket a költségeket ? A hitközségek szervezve nincsenek. Igaz ugyan, hogy egy miniszteri döntvény szerint a hitközséget,, a hol autonómia nincs, az iskolaszék képviseli, — ámde hol van az a pénzintézet, amely az iskolaszék egyszerű szavatolására törlesztéses kölcsönt ad? Akkor igenis ád, ha az iskolaszéki tagok megengedik, hogy a kölcsönösszeg egyetemlegesen birtokaikra bekebleztessék. Ilyen iskolaszéki lelkes tagokat azonban kötéllel sem lehet fogni. Gyermelyi-féle alap pedig nem mindenütt áll rendelkezésre. Pedig pénznek lenni kell. De honnan? Megfelelt merészen erre is dr. Prohászka. »A keresztény iskoláknak, irta említett vezércikkében, legtöbbet árt saját szervezetlenségünk. Autonómia nélkül erőteljes haladás nem képzelhető. A pénzkérdést is szervezni kell s megállapított terv szerint, kulcsok igénybevételével kell előteremteni, amely kulcsokkal a kat. alapoknak, a magyar egyház nagy beneficiumainak, reális apátságainak kincseihez juthatunk. Nem betörök akarunk lenni. Az* egyházi vagyon első sorban erre való. Senki se mondja, hogy ez socializmus! Ha az egyház öt év alatt rendszeresen másfél millió forintot fog kivetni s igy tovább áldozni, végére járunk majd a jelen tűrhetetlen állapotoknak. Az egyház ezt megteheti, a közvélemény ezt sürgeti.« Pázmány Péter szellemétől áthatott, lelkes, hímezetlen szavak ezek s kemény valóságok ! Hic Rhodus, hic salta! Az autonómia azonban késik az éji homályban. Szerintem azonban akár lesz autonomia, akár nem lesz, de a kat. népiskolák érdekében meg kell alkotni

/ mielőbb mindenütt az iskolai helyi autonómiát. Úgy, amint kezdeményezésemre megalakult annak idején a kat. iskolai autonomia Győrött is. Csak ember kell itt is a gátra! Quis est ille ? et laudabimus eura ! Vargyas Endre. Vargyas Endre, kir. tanfelügyelőnek e közleménye kemény igazságokat hangoztat az államosítás elönyomulásáról, s e részben, mint idézetei is bizonyítják, mi teljesen egyetértünk vele. Többet mondunk; a tanfelügyelő úr eleven bizonyítéka annak az elhárithatlan veszedelemnek, mely a hitfelekezeti iskolát ekkora vastag indolencia és szervezetlenség körében úgy fenyegeti, hogy elnyeli. A tanfelügyelő úr tehát azt állítja, hogy ö nem ellenség, hogy nem fúj harci riadót, hogy nem tesz mást, mint a mit a miniszteri rendeletek s a törvények követelnek. Mindenesetre; ö nem járhat el önkényesen, de miniszteri rendelet sok van s az eljárás módja s az intézés szere-rendje is nagyon sokféle lehet, s erre nézve mondjuk mi, hogy Esztergommegyében az iskolaügy úgy rendeztetik, hogy a hitfelekezeti iskolák alól nemcsak kihúzódik a gyékény, de úgy rendeztetik, hogy azt a tanfelügyelő úr húzza ki . . miniszteri rendeletekkel. Hitközség, község, két formalitás ; merő formalitás ott, hol a lakók mind katholikusok ; minek tehát sürgetni a miniszteri rendeletet, hogy a község vagyonából ne fejleszszék a felekezeti iskolát, mikor más réven megint meg van engedve, hogy a község segítheti a felekezeti iskolákat, s a segítségnek e módjával sokkal jobban jár, mert kevesebbe kerül neki az iskola. Vargyas Endre kir. tanfelügyelőnek miniszteri rendeleteivel a községeknek majd kétszer annyi pénzébe fog kerülni az iskola, mint kerülne abban az esetben, ha a hitközségi iskolát segélyezik; példa rá Leányvár, Nána, példa rá Kesztölc. A »summum jus« itt sok pénzbe kerül s a tanfelügyelő, ki ily formalitásokhoz ragaszkodik, kegyetlen bürokratának, de rossz gyakorlati embernek bizonyul. Kesztölcön akarnak építeni; nem a község, a hitközség akar építeni s a tanfelügyelő állami iskolát akar. Leányváron a községnek csekély hozzájárulásáról van szó; az iskola megvan; s a tanfelügyelő szőrszálakat hasogat s a községet nagy kiadásokba akarja belelovalni. A kir. tanfelügyelő tehát hirdeti, hogy nem bántja a hitfelekezeti iskolát, de miniszteri rendeletekre támaszkodva merő formalitásokkal üti agyon az ügyet. Különben az egyes esetekre reflektáljanak azok, kiknek ég a házuk, mi csak általánosságban beszéltünk ! Szerk. A szentgyörgymezei kath. olvasókör zászlószentelési ünnepe, A szentgyörgymezei kath. olvasókör 10 éves fennállásának jubileumát méltó és maradandó emlékkel örökítette meg a f. hó 23-án tartott örömünnepén. A kör tagjainak ugyanis régi óhaja volt már, hogy vallásos érzületét a kör helyisének homlokzatán látható katholikus jelzőn kivül a szent kereszt jelével ellátott, vallásos tárgyú szinbolum, az egyesületi zászló is hirdesse. Ez óhaj valósult meg az örömünnepen. A városrész örömét már a kora reggeli órákban mozsárlövések hirdették és vidám zeneszó hangzott az utcákon. A kör ez ünnepélyre meghívta a fökáptalan, a város vezető férfiait, a polgárság számos tagját s a társegyesületeket is. A zászlóanyai tisztségre Oltóssy Ferencné szül. Brenner Borbála urnöt küldöttségileg kérte föl az egyesület. D. e. %9 órakor történt, az egyesületi helyiségből, a tagok felvonulása a templomba, ahol sorfalat állva várták az ünnepélyre érkező zászlóanyát, a szertartást végző dr. Csernoch János praelátust s a meghívott vendégeket, akik a szentélyben számukra fentartott helyeiken foglaltak helyet. A párkányi tűzoltóság zászlajuk elö vitele mellett jelent meg. Pontban 3

/

4

9 órakor mozsárlövés jelezte a zászlóanyának, Oltóssy Ferencné úrnőnek meg-