ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-30 / 49. szám

oak jól felfogott érdeke követeli ezt. Valóban ha szükséges volna e kijelentés, hogy ha már a testvéri szeretet nem sarkal, legalább az egyház iránti szeretet s ahhoz való ragaszkodás oldja meg a kérdést s még ezt az argumentumot is előhoznánk, de erre nincs szükség. A gyanúsítás távol áll mindegyikünktől. Reméljük, hogy az ügy a szeretet jegyében fog mielőbb megoldást nyerni. Az egyházmegyei papság vágya teljesül. Várakozása nem lesz meddő s a papság ezen adventje is karácsonynyal fog végződni. Túri. — Széehényi-párt név alatt egy uj politikai párt alakítását tervezik. Előzetes tájékoztatásul egy füzetben vázolja a programmot M. S. és a Légrády testvérek kiadásában jelent ez meg. Hogy ki a szerző, az mellékes ; érdekes inkább a programm és legérdekesebb volna a tervező politikusok névsora. Egy budapesti hirlap nyíltan Bánfyt nevezi meg, kinél sürü összejövetelek vannak. Igy aztán mindjárt tisztában lennénk az egész párttal és egész programmjával. — Az előfutár gyanánt kibocsátott füzet szerint a leendő párt célja lenne a gazdasági fejlődés kérdését megoldani, mert a nép szegényedik és a kormány csak frázishalmazzal igyekszik tehetetlenségét palástolni. Azért midőn kétségbeesetten kédezzük: mit tegyünk ? — a felelet erre : Széchényi szelleméből merítsünk. Miben áll ez a szellem ? — Természetesen liberális. Nem ugyan a magyar, hanem az angol liberalizmus, de föltétlenül csak liberális. — A mai szellemi szegénységet jellemzi, hogy semmi ujat nem tudnak kitalálni ! Az alap pedig, melyen a leendő párt épülni fog, a korrupció kiirtása és a tiszta lelkesedés. Igy fog keletkezni a »Széchényi-párt,« mely az országot gazdaságilag rendbe hozza és az összes lakók érdekeit az egységes magyar állameszmében foglalja össze. Elolvasva a programmot, mely semmi kézzelfoghatót nem nyújt, bizony nem kél fel bennünk a lelkesedés. Cseppet sem tudunk- hinni már a nagy szavaknak. Ami pedig a korrupció kiirtását illeti, hát erre van a parlamentben egy párt, mely félelmesen dolgozik ezen. Az Adria-vitára és sok más felszólalásra tisztán emlékszünk, melyekben a néppárt határozottan meggyőzött arról, hogy a korrupciót sikeresen üldözi. Hasonlóképen ez a nép Az államnak ez a sport roppant bélyegforgalmat hozott, a levélhordónak meg kellemes szórakozást nyújt, mert azelőtt képtelen levelezőlapon unalmas, komoly dolgokat irtak egymásnak az emberek, mig most egyik háztól a másikig mosolyogva olvas képeslapokról derűs képtelenségeket. De miután nem az a czélom, hogy szives hallgatóimat a képes levelező-lap küldésről lebeszéljem, elmondok egy kis történetet, mely egy jóbarátommal történt meg azon időben, mikor a képeslapok divatja javában tombolt. Csizmadia, Mátyásnak hivták az én jóbarátomat, kinek szintén szenvedélye volt a képeslap gyűjtés. O nagyon érdekes gyűjteményt akart s ezért többnyire neves egyének kézírásával ellátott lapokat gyűjtött. Gyűjteményében ott volt valamennyi nagynevű államférfi, író, színész és színésznő kézirata s ezt mindig büszkén mutogatta, egyúttal pedig mindenkit megkért, hogy küldjön neki képeslapot, ha utazik. És ezen szenvedélyében annyira ment, hogy gyakorta maga is útra kelt, hogy olyan helyről küldhessen saját magának képeslapot, a honnan még nem kapott. Egy ilyen utazgatása alkalmával történt, hogy a vonaton, szemben vele. egy elegáns hölgy foglalt helyet. Arcán sürü fátyol volt, de a sürü fátyol alól szikrázott a szeme és roppant nyugtalankodott, mert a vonat folyosóján egy zord képű ur sétált fel s alá és gyakorta betekintett. A vonat már Váchoz közel járt és a hölgy minden bekezdés nélkül megfogta Matyi barátunk kezét: érdekeit ugy felkarolja tevékenységével, hogy nem lehet gondolni őszintébb védelmet. Tehát ebben a tekintetben sem szükséges egy uj párt szervezése. — Azért a Széchényi-párt vagy egy halva született eszme, vagy pedig egy uj köpenyeg, melyben régi bukott nagyságok ismét az ország színpadára lépni óhajtanak. Reflexiók. — Beküldetett. — A vármegye kir. tanfelügyelőjének e lapok mult vasárnapi számában közölt és eljárását igazolni akaró közleménynek azon részére, amely szerint a Canonica Visitatiónak kiadására választott utat és módozatot korrektnek találja, csak a következőket jegyzem meg. Az a rendelet, amelynek alapján az Istenben boldogult Simor János hercegprímás a Canonica Visitatiónak akadálytalan kiadás át rendelte egy specialis rendelkezésre vonatkozott, a melynek rendelkezései a múltban foganatosíttatván, az befejeződött és továbbra nézve hatályon kivül vált. Specialis jellegét adja meg a hivatkozott miniszteri rendeletnek azon része, amelyben azt mondja: gondoskodtam arról is egyfelől, hogy az egyöntetű eljárás eszközlésére egyik központi közegem a megye székhelyén megjelenjék stb. A mi azt bizonyítja, hogy az okiratnak kiadása, illetve elbírálása egy külön megbízottnak volt fentartva, aki befejezvén működését a törzskönyvet összeállittatta, eljárásában úgy az akkori hercegprímás, valamint a miniszter rendeletét a múltnak adta, adhatta is, mert helyette ott volt a kívánt munkálat, amely célból a rendelet kiadatott. Az a munkálat pedig feltétlenül magába foglalta mindazon okmányokat, igy tehát különösen a Canonica Visitatio kivonatait is, melyek az iskolákra vonatkoztak. Ugyan hol van ez munkálat, az a törzskönyv, amelynek összeállítására annak idején a miniszternek egy központi közege volt kiküldve ? Lehetetlenség, hogy ne volna meg. Persze lehetetlenség, mert szerintem el nem képzelhető, hogy a megye kir. tanfelügyelője e megyében való hatéves működése folyamán törzskönyv nélkül gyakorolta volna a felügyeletet. S ha megvan, mi célból kell? Erre is megkapjuk a feleletet a lelkészekhez intézett felhívásában, t. i. »iskolajogi elbírálás« céljából. Igen? S hol vette erre nézve a kir. tanfelügyelő a megbízatást, mint vették a vármegyék, mikor a kultuszminiszter 1883. évi november hó 21-én 34490- sz. a. kiadta rendeletét?! Es sajátságos, abban a rendeletben nem is annyira iskolajogi elbírálás az indok, mint a közmüvelö— Nem ismer ? — Nem én, nagysád ! — Lássa, pedig igen jól ismert valamikor: Margit vagyok ! — , Margit ! — Margit néven mindenkinek annyi ismerőse van, hogy hamarjában Matyink sem tudta, melyikre gondoljon. De útitársnője nem hagyta sokáig gondolkozni, hanem megbökte finom sárga keztyübe bujtatott ujjával. —• Ugyan ne izéljen, hát csakugyan nem akarja megismerni gyermekkori pajtásnöjét: a kis Margitka vagyok. Matyi barátunk jobban szemügyre vette a fátyolos fejet s látta, hogy a hölgy orra kissé merészen hajló. — Talán Klein Margitka ? — No, igen, csakhogy felismert, megmagyarositottuk a nevünket. — No, ez igazán érdekes, — de mondja csak, Margitka, hisz maga még néhány év előtt is — hogy r mondjam! — még csak ilyen kis lány volt. És mutatta. — Hja — mondta a fátyolos hölgy — mi, leányok, gyorsan fejlődünk. És tekintete tényleg a fátyolon keresztül is elárulta, hogy gyorsan fejlődött. Matyi barátunk belemelegedett a régi ismeretségbe s régi gyermekkori csínyeket melegített fel, mire a hölgy mind emlékezett, s azontúl csak Matyinak szólította. Legjavában beszélgettek, midőn a vonat Vác előtt éleset füttyentett és a zord képű ur megint betekintett. Margitka most roppantul izgatott lett s dési és közhasznú cél előmozdítása a szerkesztendő törzskönyvek révén. Szó sincs arról, hogy a Canonica Visitatiót, mint törvényerejű és nyilvános okmányokat kiadni az egyházhatóság megtiltaná. Ezt nem teszi és nem teheti már csak a saját érdekében sem. De joggal teszi azt, ha megfontolás tárgyává teszi azok mikénti kiadására vonatkozó módozatokat és saját felsöbbségének tudatában nem türi azt, hogy az alája feltétlen engedelmességgel rendelt közegek egyúttal a vele egy magasságban, egy méltóságban álló hatóság alárendeltjeinek is rendelkezésre álljanak bármiben és bármikor. No de egyébként is, ha iskolajogi elbírálás szempontjából kell is talán a Can. Visitatio, az idő óta változott? Nem! Tehát ma is az, ami az előtt volt. Azok pedig annak rendje és módja szerint, akkor kiadattak s tekintve, hogy azok elkészített törzskönyveknek anteactái, azoknak meg kell lenni. S ha megvan, minek ismét újból megszerezni ? ! Ezekből a kir. tanfelügyelőre nézve tanulság, hogy a hivatkozott hercegprimási rendelet mint egy specialis esetből kifolyó s vele egyrangu méltóság kérése folytán kiadott rendelet a munkálat befejezése után hatályon kivül vált; hogy a Canonicio Visitatio kiadása iránt az egyhm. hatóság el nem zárkózhatik; de joggal megkövetelheti, hogy e tekintetben a kiadás iránti megkeresés ö hozzá és ne alárendeltjeihez intéztessék és harmadszor joggal elvárhatja azt is, hogy a kir. tanfelügyelő mint szintén alárendelt közeg megkereséseiben a megbízatást megerősítő hatóságokra törvényekre, rendeletekre szorítkozzék. Ez olyan igaz, mint hogy kétszer kettő az négy. És ezek ellenében hiába argumentál a minisztériumnál, a hová ügyét megfellebbezte, mert nem a Canonica Visitatio kiadása tagadtatott meg, hanem azok kiadására vonatkozó eljárása nehézményittetett meg akkor, mikor minden hatóságra, törvényre és rendeletre való hivatkozás nélkül egyenesen a lelkészekhez és nem azok hatóságához fordul. Már engedelmet kérek, az egyházhatóságnak mellöztetése alárendelt közegeivel szemben először úgy tűnik fel, mint negligálás, másodszor mint rendelkezés. Sinus. — Gráz vagy villamosság? Amióta az uj világítás a tömeges aláírások által biztosítottnak látszik, az a kérdés foglalkoztatja a város közönségét, vájjon gáz vagy villanyosság legyen az az új világítás ? Azt gondoljuk, hogy e kérdésben a legnagyobb részben érdekeltek fölfogását és kívánságát kell figyelembe venni. Ezek között, azt gondoljuk, legelöl állanak a primási uradalom, aztán elmondta, hogy ez az ember érthetetlenül üldözi öt s azért legyen szives — már mint Matyi — elkísérni őt Bécsig, hogy ne legyen magánosan. Matyi barátunk megsajnálta Margitkát, iparkodott öt megnyugtatni, de az egyre izgatottabb lett és kérte, hogy húzza le a függönyöket. Megtette, mig útitársnője kalapját és fátyolát dobta le s mire barátunk megfordult, egy villogó tekintetű férfi állt előtte női ruhában. Mindez egy pillanat alatt történt s Matyi még észre sem térhetett, az idegen egy csinos hatlövetű pisztolyt tartott az orra alá s igy szólt: —• Ne gondolkozzék sokat, én AfTenisz Dákisz vagyok, a hires nöimitátor és a nemzetközi kasszafuró szövetkezet elnöke. Itt van ez a női kalap, azonnal adom a ruháimat is. Öltözzék át és Nánáig le ne szálljon. Ott kap majd egy sürgönyt és tisztába lesz a helyzettel. Addig ne merjen senkivel beszélni, mert a folyosón járó ember az én bandámból való s minden gyanús mozdulatra lelövi. Megértette ? Matyi barátunk semmit sem értett, de a mordályt látva, rámondta, hogy érti, mert mégis csak jobb női ruhában lenni, mint a másvilágon és az ember szeme elé inkább egy női fátyol homálya boruljon, mint az Örök sötétség; átöltözködött, a betörő pedig Vácon az ő ruhájában I leszállt. Matyink roppantul kényelmetlenül érezte magát a női ruhában és éppen a fejét iparkodott a fátyolból kibogozni, mikor a másik Papakoszta bejött s szemben vele helyet foglalt. Igy ültek egy darabig szótlanul, majd a képes levelező-lapok szenvedélyes gyűjtője egy