ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-23 / 48. szám

fojtották kénnel a méheket, a mézet kiszedték — és a csendőrök állítása szerint — a holdvilágos Duna tükrén eleveztek. * Elütötte a kocsi. Sajnálatos baleset érte Hübschl Sándor nyug. tanítót a héten. A Kossuthutca piaci torkolatánál egy kocsi elütötte s eszméletlenül vitték lakására. Szemtanuk szerint a kocsis eléggé kiabált, de az öreg ur fülbaja miatt nem vette észre a közeledő kocsit, s kisebb zuzódásokat szenvedett. * Marcal (Nógrádm.) községben f. hó 19-én kegyeletesen emlékeztek meg boldogult Erzsébet királynénkról. Ünnepi sz. mise után az iskolába vonultak a gyermekek és szülök és Kozma Miklós plébános alkalmi beszédje után a gyermekek több éneket és szavalatot adtak elö. Stampay Miklós tanitó szép felolvasást tartott Erzsébet királynéról, mely nagy hatást tett, valamint az általa irt és zenésített »Fohász« is, melyet harmonium kiséret mellett Sisa Ferenc olvasóköri tag énekelt. — Sokak szemében felragyogott az öröm és meghatottság könnyűje, mely a fáradhatlan, derék tanítónak is hálát mondott, ki odaadó szeretettel és fáradhatlan szorgalommal munmunkálkodik a sok éven át elhanyagolt község föllendülésén. * TÜZ. Csolnokon f. hó 20-án tüz volt, mely az úrbéresek szalmáját 200 korona értékben elhamvasztotta. * Mozognak a szocialisták. A szociáldemokrata párt az utóbbi időben sürün ellátogat megyénkbe is. Ma vasárnap Csolnokon tart népgyűlést, melyen a hatóság képviselteti magát. Azt hisszük, kevesen lesznek, kik felülnek a népámitóknak. * A nagytapolcsányi kath. legényegyesület november hó 23-án, saját otthonában az egyesületi otthon beszentelése alkalmából műkedvelői előadással és tánccal egybekötött öröm-ünnepséget rendez. 7 órakor ünnepélyes lampionos menetben fölvonulnak az egyesület tagjai a régi lakásból az új egyesületi otthonba. Az egyesületi otthon udvarán eléneklik a »Hymnust«, melynek végeztével Szecsányi Vilmos c. kanonok, esperesplébános, az egyesület diszelnöke beszenteli az új épületet és átadja rendeltetésének. A legényegyesületi induló eléneklése után bevonul az ünneplő közönség és ifjúság az épületbe és 8

/

4

8 órakor kezdetét veszi a műkedvelői előadás. * Lemondás. Báró Nekérdezdky, ismeretes hire

c

; lengyel föur a napokban kijelentette, hogy, belátván e hiu világnak forgandóságát, ezennel lemond minden címeiről, előjogairól, magas hivataláról, örömeiről, csak egyről nem mond le soha, élte végéig; annak a pompás, kitünö theának élvezetéről, a mely kapható Esztergomban Brutsy Gyula kereskedésében. Ára egy kilónak 16 korona ; fél kilónak 8 korona. Kapható kicsinyben is. * A Naszvadi Katii. Népkör november hó 23-án házfelavatással és zártkörű táncmulatsággal összekötött Leó-ünnepélyt rendez dicsőségesen uralkodó sz. Atyánk 25 éves pápaságának emlékére. Belépti-dij 1 kor., családjegy 2

s kor. A tiszta jövedelem a Népkör házáé. A pápai ünnepély 4 órakor kezdődik. 6 órakor a köri tagoknak közös vacsora. 7 órakor kezdődik a tánc. * Vigyázatlan anya. A héten történt, hogy egy lelédi asszony utazott a párkány-nánai vonalon, magával vitte kéthónapos kis gyermekét is. Az úton, hogy a gyermekét a hidegtől óvja, a magával hozott nagykendöbe csavarta. A kicsiny egy ideig nyugtalankodott a kendőben, söt sirt is, mit az anya annak tulajdonított, hogy fázik, tehát még jobban begöngyölte, mire a gyermek el is csendesedett s a jámbor lelédi asszony megnyugodott, hogy alszik. Utóbb azonban mégis feltűnt neki a hosszas alvás, s Szob közelében kihámozva a nagykendö tartalmát, rémülve látta, hogy gyermeke halott. O maga fojtotta meg dédelgetésével. Az asszonyt a kis halottal Szobon leszállították a vasútról, hol a hatósági boncolást is megejtették. A gondatlan szülő ellen vizsgálatot indítottak, mert az sem lehetetlen, hogy bűntény forog fenn. De ha ez nem is, az asszonyt valószínűleg megbüntetik vétkes hanyagsága miatt. * Baleset. Kocsis János István-téglagyári munkás 12-én reggel, midőn munkára ment, hogy behozza a késést, felugrott egy téglával megrakott kocsira, mely a vágányokon a Duna felé szaladt. Menet közben fejét és vállát az átjáró tetején húzódó gerendába vágta be, majd a földre esett, miközben dereka roppant meg. Szenvedett sérelmei súlyosabb természetűek. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint f. év november hó 15—-22-ig Születtek: Viszolai József r. k. földm. fia, — Wesseli Hermin r. k. asztalos segéd leánya, — Ács István r. k. földm. fia, —• Kerekes Ferenc r. k. földm. fia, — Szenczi Erzsébet r. k. korcsmáros leánya, — Fleischmann Ferenc izr. divatárukereskedÖ fia, — Sárai Emília cipészsegéd leánya, — Pifkó Erzsébet r. k. kisbirtokos leánya, — Szurtka Anna r. k. cipészsegéd leánya, — Turczel Ferenc r. k. napszámos fia, — Gál András r. k. földm. fia. Kihirdetés végett jelentkeztek: Markó Ignác r. k. 26. gyalogezredbeli zászló alj kürtös és Nemes Erzsébet r. k. varrónő Esztergom. Házasságot kötöttek: Gerendás Ferenc r. k. földm. és Mészáros Borbála r. k. Esztergom, — Héder Antal r. k. mészárossegéd és Gábornyik Borbála Ilona r. k. szakácsnő Esztergom, — Pándi Mihály r. k. földm. és Pándi Julianna r. k. háztartásbeli Esztergom, —• Hegedűs János r. k. földm. és Juhász Teréz r. k. háztartásbeli Esztergom, — Kribusz János r. k. földm. és Fogoly Mária r. k. háztartásbeli Esztergom. Meghaltak: Horváth Péterné szül. Szabó Klára r. k. 60 éves földmivesnö (kimerülés féloldali hüdés miatt) — Bábszki Julianna r. 'k. 3 éves, földm. leánya (gyermekaszály), — Csicsó Józsefné szül. Béres Mária r. k. 32 éves, urasági béres neje (szívhüdés), — Szalkay József r. k. 54 éves iparbanki főkönyvelő (vesebaj), — Kianik István r. k. 70 éves, volt káptalani urad. csősz (agyhüdés agyvérzés miatt), — Tölgyessy Melánia Ilona ev. ref. 4 hónapos, kéményseprő leánya (tüdölob), —- Gál András r. k. 1 napos, földm. fia (atelectasis.) = Újdonság. Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy szabóüzletemet a mai kor igényeinek megfelelően, a legfinomabb minőségű őszi és téli szövetekkel újítottam fel és azon voltam, hogy némi újdonsággal is szolgálhassak és pedig: ránc nélküli, három varrással biró nadrágot, mely a lehető legkényelmesebb különlegesség ; továbbá: csak egyedül ujjavarrással biró sportkabátot és sok más újításokat. A nagyérdemű közönség szives jóindulatát kérve, vagyok kész tisztelettel Perényi Ignác. A közönség köréből. A világitás kérdéséhez. Figyelemmel kisértem közönségünknek a világításra vonatkozó véleménynyilvánítását s azt tapasztaltam, hogy nagy része bizony nagyon tájékozatlan ebben a tekintetben. A legtöbben azt vitatják, hogy a gáz olcsóbb s ez a körülmény háttérbe szorít aztán minden más szempontot. Nem csoda, ha igy vélekedünk, hisz még sohasem láttuk vagy hallottuk a gáz és villamosság előnyeit és hátrányait egymás mellé állítva, pedig ily fontos dolognál meg kellene világítani mind a két világitási mód fény és árnyoldalait és csak ha a közönség tájékozva van, akkor bízni rá a választást. Folyton csak arról hallottunk beszélni, hogy Bécs is gázzal világit. Ne induljunk mi Bécs után, másutt mások a viszonyok, nem tudjuk, hogy nálunk miféle indokok szólnak a gáz mellett. Nekünk a hozzánk hasonló városok példája után kell indulnunk, milyenek egész sorozata vezette be és vette tervbe a villamos világítást. Persze nem »Törököt« fogtak, hanem a Ganzgyár, a Schuckert müvek, a villamossági részvénytársaság és hasonló világhírű cégekkel álltak szóba. Azon érvelést, hogy a villamosság sokkal drágább, megdöntötte a Ganz-gyár ajánlata s most lássuk azt az állítást, hogy a gáz kisipari célokra is mennyire alkalmas. Nohát ennek semmi alapja nincs, ezzel szemben azt mondom, hogy a ki a gázt föl akarja használni ipari célra, annak először is meg kell venni egy drága gázmotort, annak megfelelő nagy helyet adni, ellátni hütöviztartálylyal, csövekkel stb. Mennyivel egyszerűbb a villamosmotor, mely kis térfogatánál fogva bármely sarokba elhelyezhető, olcsóbb, tisztább és szagtalan ; de legyen a gázmotor bármennyire tökéletesítve, szakavatott kezelő nélkül zavarok állnak be. Előnyben részesítem a villanyt azért is, mert mig a gáznál az erös fundamentum és különféle csövek lerakása miatt ugy szólván az egész helyiséget fel kell túrni, addig a villamos gépnél mindez elesik. A megindítás és elállítás pedig csak annyiba kerül, mint egy villamos csengő gombjának a megnyomása. Ugyanez áll a világításra nézve is. Feltúrjuk az utcát, a kapualját, helyet kell adni egy gázórának (s ezen a helyen a bűz állandó,) aztán jön a lakásban a csövek elhelyezése ; ha a falon kivül vezetjük, elrutitjuk a falakat, ha pedig a falba mélyítjük, iszonyatos rombolást viszünk végbe. S végtére is mi van érette ? Egy ósdi kényelmetlen világitási mód, melynél megmarad a régi boszuság: cilinder alkalmazása, tisztítása, törése, babrálás a harisnyákkal, örökké fenforgó veszély és tüz. Mily ideális ezzel szemben a villany ! Mennyit áldozunk egészségünk, biztonságunk és kényelmünkért más oldalról, csupán a világitásnál akarunk spórolni ? Én nem kérek belőle. Takarékoskodjunk inkább másutt, de azt a levegőt, melyet az év nagyobbik felén keresztül beszívunk, ne fertőztessük meg. A háztulajdonosok legnagyobb része, még az is, aki a gázért rajong, csak a boltba és mellékhelyiségek számára szándékozik a gázt bevezetni ; hogy a lakásba is bevezesse, attól már idegenkedik. Biztosra lehet venni, hogy a villamosságot be merik vezetni a lakásokba is. De százféle ok szól a mellett, hogy ha gáz és villám közt választhatunk, az utóbbinál maradjuk. Egy egészen uj ipar fejlődhetik a nyomában. Bizony ideje volna, ha Esztergom tenne már egy lépést előre is. L. Irodalom és művészet. A „Föld és ég" cimü müvet, melyben Prohászka Ottokár dr. a geológia és theologia érintkező pontjairól közfeltünést keltő tudományossággal tárgyal és a geológiát a magyar irodalomban a legújabb színvonalon ismerteti, Buzárovits Gusztáv könyvkiadóhivatala második kiadásban most bocsátotta a könyvpiacra. Ára a díszesen kiállított műnek 6 korona. A magyar birodalom története. (Acsádi Ignácz műve. Megjelenik 2 kötetben, 40 füzetben. Kiadja az »

Athenaeum*. Egy-egy füzet ára 60 fillér.) A magyar nemzet ezer éves életének évfordulóját nálunk páratlan munkával ünnepelte meg az Athenaeum, kiadván a Szilágyi Sándor szerkesztette tiz kötetes történetet. A nagy nemzeti ünnephez méltó vállalkozás volt ez: legjelesebb történetíróink szövetkeztek arra, hogy az ezer éves mult lehető hü képét állítsák a nemzet elé. Ez a nagyszabású munka ma minden köz- és minden valamire való magánkönyvtárnak legértékesebb kincse, a történeti tudat, a nemzeti büszkeség állandó táplálója. Ám bármily nagybecsű is ez a mü, már megjelenésekor önkéntelen merült fel a közóhajtás, hogy a magyar nemzet története Írassék meg egy kisebb szabású műben is, mely a hiteles források lelkiismeretes felhasználása tekintetében nem marad mögötte a tiz kötetes munkának, de kisebb terjedelmével, előadásának egységes hangjával lehetővé teszi, hogy az úgynevezett »nagy közönseg« is olvassa nemzetének dicsőséges múltját. Egy ilyen történeti munka megírására egyike a leghivatottabbaknak Acsády Ignác, kinek a tiz kötetes történeti műből a XVI. és XVII. század történetének megírása jutott s ki e korszak közállapotainak eleven szinü és alapos megrajzolásával elévülhetetlen érdemeket szerzett. Hogy Acsádi nemcsak e korszaknak alapos ismerője, de nemzetünk ezer éves történetének is, a kezdet-kezdetétől a mai napig, azt régóta tudjuk róla. »Első történetirói buvárlataim óta foglalkozom az eszmével — irja uj könyve előszavában — hogy megírom nemzetünk egész történetét s már akkor megkezdtem ide vonatkozó tanulmányaimat. Az utóbbi öt évet kizárólag nekik szenteltem, s nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nincs olyan régibb vagy ujabb, hazai vagy külföldi történelmi szakmunka, — melyről tudomást szerezhettem — a melyet át nem olvastam s czéljaimra értékesíteni nem igyekeztem volna. Ezer meg ezer könyvet néztem át, a feldolgozott munkákat éppen ugy, mint a krónikákat, különösen pedig a roppant tömegű leveleket s a többi közvetlen kútfőket.« Ime igy nyilatkozik Acsády arról az előkészítő munkáról, melyet maga végezett. És most