ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-23 / 48. szám

ne hulljon a haja időnek előtte, mert jöhet ám még nagyobb nyomorúság, mikor talán szalmakalapot sem kap, s akkor bezzeg jó a természetes bunda a tarkón. Óh! a világon minden jól van beosztva . . . Ezek az alakok, mint a tengeri hajók hulladékát leső cápák, úgy követik a megrakott szekeret: ök is hulladékot lesnek. Órákig elténferegnek a szegények a kocsi után, s ha egy zökkenésnél a túlrakott kocsiról három darab leesik, hatan kapnak érte. Az igy elkapkodott szenet zsebbe, köténybe, esetleg az ing alá a keblébe rejti az ilyen szárazföldi cápa-fiók, s aztán viszi haza, s kiüríti zsebét. Ez meg a szegények szénszállítása . . . Milyen ellentét! Ott mázsánként szekereken viszik, itt marokszám hordják, azt ami onnan, mint felesleg elhull. És még ez is a világrend jó beosztása mellett bizonyít, mert mégis csak lehull a fölösleg. Főképpen ha a szekér a Kossuth Lajos utcán halad, akkor a sveici alpeseket imitáló kövezeten akkorákat zökken a kocsi, hogy Öt kilós darabok is esnek. Oh ti emberszeretetből kivetkőzött polgárok, kik a régi Buda-utca újrakövezését sürgettétek, nem veszitek észre, hogy mily nagy szerepe van az ósdi kövezetnek a szegényügy rendezése körül ? Ha a kocsinjáró emberek a nyelvüket harapják el azon az útvonalon, ne hajtassanak arra, csak szenet szállítsanak sokat. A szekerek után sompolygó alakok nem kapnak tyúkszemet a rossz kövezeten, nem töri fel lábukat a szétkivánkozó cipő ! A világon minden jól van beosztva, csak az nem, hogy a társadalom nem veszi úgy észre a nyomort, mint a m. kir. adóhivatal a hátralékot, mert lám, az utca falain megjelentek az adót sürgető falragaszok. Intenek és fenyegetnek ezek a papírlapok. Fizetni kell, vagy jön a végrehajtó. Tél és végrehajtó ! Brr ! Rossz rá gondolni, hogy télen elveszik a szegény ember meleg ágyát, kipusztítják a szobáját, s csak a kályhát hagyják meg. Furcsa! miért hagyják meg éppen a kályhát és miért viszik el éppen az ágyat, mikor kályhába valója úgy sincs a népnek, mig az ágyat bőven benépesítheti. Négy-öt didergő gyerek is jutna egybe . . . Szegénység! de nagy is a te poézisod. A gyerekek fáznak ! Először halaványak, aztán kékes pir ömlik el az arcukon, a szemeik is tűzben égnek. Nem a melegtől, hanem a lázEgy kötelessége volt még, az, hogy férje érzéseit más irányba terelje, nehogy szeny, egy esetleges botrány szenynye tapadjon a névhez, melyet kis leányuk is örököl. Hasztalanok voltak kérései, hiábavalók könyei. Mint a mérgezett hegyű nyíl hatott reá a kínos, gyötrő sejtelem, hogy a vetélytársnö győztes marad. Összefacsarta szivét és összezúzassál fenyegette. Egy este, midőn Jenő Paula könyörgései dacára elment megint a bűn útján megint oda, hová szive húzta, — Dolorosát a belső keserv és emésztő fájdalom leverték lábáról. Kimerülten rogyott a pamlagra. Szemét csakhamar lefogta az üdítő álom. Az, melyből nincs többé ébredés itt e földön. Megrepedt a szive. A nyitott ablakon bekandikáló hold reávetette mosolygó sugárkévéit, mintha álmát szerette volna megaranyozni. S ez aranyos holdvilágban a hébe-hóba végig lebegő szellő is lefogva a holdsugarak lekötő varázsától, mintegy lélekzetelfojtva suttogta az éjjeli csöndességben zavartalanul illatozó virágoknak: Csitt, alszik a hü, szerető feleség ... S ö aludt is és elaludt örökre. Lelkét befogadta az igazi boldogság hazája . . . Mondták, kik látták, hogy ajkain ott maradt a mosoly, melyet e földön hiába keresett és várt boldogság izlelete csalt reájuk. A harangok elnémultak. Fájós lábam miatt csak lelkileg kisérhettem végső útjára a Dolorosát és nyitott ablakomon át a szellő szárnyaira biztam fohászomat: —• örök boldogságot adj neki Uram ! Filó Károly. tói, aztán hangokat is ad a betegség. Ha nem volna az ember szeme előtt a nyomorúság képe, azt hinné, hogy valami pohos bankár kapott nevető görcsöket a gázkandallója mellett, egy jó anekdota élcétöl, de látni is, hogy a gyerek gyönge melléből tör elö a hurutos hang. Talán ez is kacagás: a nyomorultság kétségbeejtő kacagása. De mig amaz a bankár haját hizlalja, emez a szegényke tüdejét tépi csipetnyi foszlányokban. Tépi addig, mig tépheti, és mig a nyomornak ezen emberi párával, valóságos istálófütéssel melegített hajlékába be nem kopog a második végrehajtó : a halál. Azért ti jó módban élö emberek, kik japáni vagy khinai porcelánból szürcsölitek a jó meleg theát, ha a szél durván megrázza az ablaktokat, ne a kandalló mellé húzódjatok, hanem inkább a Wertheim-kasszátok felé. Mert az a fagyasztó szélroham a nyomorúságnak hírnöke. A szegénység kopogása zavarja meg a ti kedélyes társal'gástokat, s az utcán oly bántó hangon süvitö szél, a nélkülözéseknek, az éhségeknek a téli levegőben összegyülemlett, s a hidegtől metsző durvaságot nyert sóhajtása, mely azt kiabálja felétek : Adjatok! Adjatok! amit Isten adott! Lyza. „Tanfelügyelői illetéltelcnkcdések" — Levél a szerkesztőhöz. — Közleményünkre, mely a »Tanfelügyelöi illetéktelenk edesek« cimen jelent meg lapunk mult számában, most a kir. tanfelügyelő felel, s levelét itt közöljük. A közlemény adatait mások szolgáltatták nekünk s miután a jobb értesülésnek sehol sem vagyunk ellene, a hozzánk beérkezett levelet is szívesen közöljük. A levélben ki van mutatva, hogy a »Visitatio Canonica« iskolaügyi részének hivatalos másolatát a tanfelügyelöi hivatal jogosan kérhette ; annál feltűnőbb tehát, hogy az egyházmegyei tanfelügyelőség a másolatok kiadatását a plébánosoknak megtiltotta. De e tilalom sem adatott ki valamennyi plébánosnak, — látni azt a plébánosok nem egyöntetű eljárásából is, — hanem csak egyiknekmásiknak, ki aziránt .külön kérdést tett. Mi az egészből csak azt látjuk, hogy a kir. tanfelügyelő úr iránt nincsenek bizalommal sem a plébánosok, sem az egyházmegyei tanfelügyelőség s óvatosságot s tartózkodást tartanak szükségesnek. A bizalmatlanság oka a kir. tanfelügyelőnek irányzatos viselkedése, melynél fogva hol egyenesen, hol kerülő utakon az iskolák államosítására tör. Ezzel, gondolhatja, a vallásos nevelés híveinek bizalmát meg nem nyerheti. De hisz erről a kir. tanfelügyelő legközelebb fog nyilatkozni; arra tehát azután reflektálunk. A levél szövege a következő: Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja mult heti számában a fentebbi cim alatt, hivatalos eljárásomra vonatkozólag, a hirek rovatában egy kis közlemény jelent meg, melyben a kir. tanfelügyelő ellen háromféle vád is van felhozva. Az egyik fövád az, hogy törzskönyvelési célból a Kanonoki Vizitáció iskolaügyi részének hivatalos másolatát nem az egyházi főhatóságtól, hanem közvetlenül a plébánosoktól kértem be s ez által átléptem hivatali jogkörömet. A másik vád az, hogy csakis államosításban utazom, vagy legalább is az államosítás útjait egyengetem. A harmadik vád az, hogy iskolalátogatásaim alkalmával nem szoktam az illető plébánosokhoz benézni s velük az iskolába bemenni, a mi által megsértem az illemet is, a miniszteri utasítást is. Vagyok annyi tisztelettel a sajtó iránt, hogy annak, mint a közönség orgánumának kritikáját figyelemre méltatom. Illő tisztelettel megteszem tehát az illető közleményre is felvilágosító megjegyzéseimet s kérem a tekintetes szerkesztőséget, hogy soraimnak becses lapja hasábjain helyet adni szíveskedjék. A mi a Kanonoki Vizitációt illeti, mindenek előtt megjegyzem, hogy a kir. tanfelügyelőnek, mint a vármegyei közigazgatási bizottság iskolaügyi szakközegének, iskolaépítkezés és tanitói javadalmazások kérdésében eddig is többször kellett véleményes javaslatokat tenni; jövőre pedig, az iskolák tömeges építése következtében, még gyakoribbak lesznek az ily esetek. Minthogy pedig az egyházlátogatási jegyzökönyvek — kanonoki vizitációk — a kifejlődött joggyakorlat alapján, iskolaügyi jogforrást képező okmányok s minthogy »communitaso kifejezés alatt a polgári községek kötelezettségeit is nem ritkán magukban foglalják: az egyházlátogatási jegyzökönyvek iskolai és tanitói vonatkozású adataira a kir. tanfelügyelőnek feltétlenül szüksége van. De szüksége van azokra iskolai törzskönyvi adatok céljából is, még pedig annál az oknál fogva is, mert ezek a fontos törzskönyvi okmányok annak idején, vagyis 1883-ik évben, midőn az esztergomvármegyei népiskolák törzskönyvei készültek, — beszerezve nem lettek. Ebből az okból kifolyólag f. é. 412. szám alatt felkértem az esztergomvármegyei összes rk. plébános urakat, úgyis mint iskolaszéki elnököket, hogy a kanonoki vizitációknak az iskolaügyre vonatkozó részét, hivatalos használatra »törzskönyvi ügyben belyegmentes« jelzéssel, hozzám mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Ezt a jogosult felkérést pedig alapítottam a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák ama körrendeletére, a mely 1883. évi november hó 21-én 34.490 sz. alatt, az országos iskolai törzskönyvelés ügyében, valamennyi egyházmegyei főhatósághoz, tehát az esztergomi főegyházmegyei főhatósághoz is annak idején megküldetett. Ez a miniszteri rendelet annak idején az esztergomi főegyházmegyei főhatóság részéről az összes plébánosok és iskolaszékek részére leendő tudomásvétel és további miheztartás végett közölve is lett a »Circulares Dioecesanal« cimü egyházmegyei hivatalos közlöny 1883-dik évfolyamának 148. lapján 6059. sz. alatt. Ennek a hivatalos közlönynek meg kell lennie minden plébánián s ami abban megjelent, vagy megjelenik, hivatalos kézirat gyanánt veendő s annak minden egyházi közegre hivatalos hatályának kell lennie. Ebben a miniszteri rendeletben pedig arra kérte a kultuszminiszter az esztergomi főegyházmegyei főhatóságot, hogy utasítsa az egyházi főhatósága alatt álló összes egyházi közegeket és iskolaszékeket, hogy minden ^Hly oknáuy, szerződés, dijlevél, mely az országot, '^kölai törzskönyv adatainak alapul szolgál s a mely euL?n az esetben bélyeg- és illetékmentes, az ez ügyben eljáró közigazgatási közegnek rendelkezésére álljon. Mivel pedig ez a rendelet az óta visszavonva nem lett, — az egyházi közegek, illetőleg plébánosokra és iskolaszékekre ma is érvényben van s azt az illető egyházi közegek respektálni tartoznak. Mégis megtörtént az, hogy amig felkérésemnek eddig tizenkét plébános eleget tett, addig három plébános, illetőleg iskolaszéki elnök hivatalos beterjesztésben kereken kijelentette, hogy óhajomnak nem tehet eleget, de söt egyik még gorombaságnak is beillő kifejezésekkel adta ezt értésére hivatalomnak. Pedig én csak annyit kértem, amennyit az esztergomi főegyházmegyei főhatóság emiitett körirata alapján, mint a közigazgatási tanügy szakközegének kérni jogom volt s igy felkérésem által jogkörömet át nem léptem. Nem léptem át annál kevésbé, mert ha van »tanfelügyelöi hivatal« akkor van »plébániai hivatal* is. Már pedig egyik hivatal a másik hivatallal közvetlenül szokott érintkezni. És végül nem léptem át hivatali jogkörömet azért sem, mert az egyházlátogatási jegyzőkönyv iskolaügyi része nem strikte egyházi ügy. Ami egyházi, — ahhoz semmi közöm. Mindezekből tehát szerintem kiviláglik, hogy egy más kibocsátott, habár régibb keletű, egyházi főhatósági intézkedés folytán nekem éppen nem volt szükségem arra, hogy ebben az ügyben ujabbi egyházi főhatósági utasítást kérjek s igy részemről, midőn teljes jóhiszeműséggel jártam el, jogkörömet át nem léptem. De mivel becses lapjának közleménye folytán, de meg egyházi hatóság részéről jövő utasítás folytán is, most már az illető plébános urak, a kik felkérésemnek eleget nem tettek, ezután még kevésbé fognak eleget tenni, — már csak hivatali reputációm tekintetéből is, a napokban erre vonatkozólag tett hivatalos fölterjesztésemben arra kértem a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy az 1883. évi 34490. számú