ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-11-09 / 46. szám
3. Minthogy pedig a községi elüljáróság tudomásunk szerint a valóságban semmiféle büntetést, söt még intést is legfelebb nagyon gyéren vett foganatba, méltóztassék szigorú igazolását kívánni annak, hogy a jövőben az előirt intések és bírságok valóban végrehajtatnak-e, vagy nem. Párkány, 1902. november 5-én. Maradunk kiváló tisztelettel : Gyurkoczy Izóra, Kroll Emma, Dus Anna, osztálytanitónők. Szőke Kázmér, káplán és hitoktató. Hencz Mihály, fötanitó. Mucsy Vincze, osztálytanitó. Reméljük ezek után, hogy a nagyságos tanlelügyelő ur, ki lázas tevékenységéről és erélyességéröl ismeretes, egyszer már latba veti erejét ott is, a hol a népnek igazi javáról s az iskoláknak voltaképeni céljáról van szó. Különben igen üdvös volna már csak az iskolaügy miatt is, ha Párkány Esztergommal egyesittetnék és a községnek mostani elöljárói, kik ily enormis rendetlenséget ölbe-tett kezekkel néznek, a közügyek teréről mindenkorra eltávolíttatnának. Fráter C. Kérelem Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. város nagyérdemű közönségékez. A húsz évvel ezelőtt megalakult VörösKereszt egylet esztergomi fiókjának fentartása érdekében emelem kérelmemet a vármegye és szab. kir. város nagyérdemű közönségéhez, amely közel van a feloszláshoz. Esztergom vármegye és a szab. kir. város hazafias közönsége, nem engedhet veszendőbe menni oly egyesületet, amely a legnemesebb emberbaráti czélokon felül egy, s oly értékes kapcsot képez a magyar nemzet hagyományos és törhetlen hűsége és az apostoli király között. Ezen meggyőződés és a mélyen tisztelt nagyközönség iránti ingathatlan bizalmamtól vezetve arra kérem a vármegye és szab. kir. város minden lakóját, hogy akik a fiók egyesületbe tagokul belépni óhajtanak, ezen szándékukat vagy nekem, vagy br. Jeszenák István főispáni titkár úrnak, akár szóval, akár levélben tudomásul hozni szíveskedjenek. Amint a belépni szándékozók száma megfogja engedni, azonnal megteszem a lépéseket a szervező gyűlés egybehívására. Változatlan tisztelet és nagyrabecsüléssel maradtam, a mélyen tisztelt és nagyérdemű közönségnek Esztergom, 1902. október 29. alázatos szolgája: Horváth Béla, s. k. fó'ispán. HIREK. Fényes gyász. Tépi a lelkem, — hogy ha látom! — Az a cifra fényes gyász: A fej fákon bú mosolyog, Csak a szívben nem tanyáz! Kicsi falú, kis temető, Szomorúfűz, puszta sir . , . Nem borul rá virág erdő, Más borul rá, de az sir . . . Szepessy LászlóA halottak ünnepe. Szép verőfényes öszi vasárnap keltünk a szomorú ünnepen, mikor az élők bucsut jártak a megholtak birodalmában. A temetők megnépesedtek e napon, friss koszorúk, bánatos őszi rózsák kerültek a sírokra. Néhol csak egy két szál virág, másutt hivalkodó fény, pompa között égett a kegyelet őrtüze, néhol egy árvának, özvegynek vagy fájdalmas anyának szivéből előtörő fájdalmas sóhajok szálltak a mindenség Urának boldogabb világa felé, másutt egyletek, dalárdák búsongó gyászdala . . . Szomorúság, megilletődés minden arcon, s amint elvegyültünk az esthomályban csillogó ezer gyertyaláng között gomolygó tömegben, minden arc, minden tekintet elárulta az élö ember önkívületien, titkos félelmét, melylyel a mulandóságról, a halálról gondolkozik. Ellátogatott mindenki szive halottjához, elment mindenki szerettei sírjához és imádkozott. Némelyik sír valóságos búcsújárás volt. A fögymnásium ifjúsága vasárnap este fél 6 órakor rótta le a kegyelet adóját elhunyt tanárjai sírjánál, hol az ifjúság énekkara gyászdalt énekelt, mely után Kartaly István VIII. o. t. mondott emlékbeszédet. Ima után az énekkar újból gyászdalt énekelt. Az érseki tauitóképzö ifjúsága is meleg kegyelettel áldozott a peadagógia halottainak és tanárai vezetésével délelőtt a kir. városi, délután a sz.-györgymezei temetőben jelent meg. A kir. városi sírkertben Majer István püspök, a híres paedagógusnak, az intézet első tanárának sírjánál ezúttal először emlékeztek meg szépen és példásan. A megható emlékbeszédet Rozboryl Ferencz IV. éves növendék, az »Önkepzökör« ifj. elnöke mondotta, az énekkar pedig gyászdalokat adott elö. Itt az egész Freycsalád és rokonsága jelen volt és szives köszönetet mondott Frey képviselő úgy a rendezőknek, mint a szónoknak. A szentgyörgymezei sírkertben az intézeti tápintézet alapitójának Somogyi Károly kanonok emlékének hódoltak, ugyanoly módon, mint Majer István sírjánál. Itt Bartal Alajos IV. éves, a Mária Congregatio praefectusa mondotta el mély érzéssel emlékbeszédét. A négy elhunyt pályatárs, az intézet elhalt növendékeinek: Stefka János, Rózsa Béla, Szerkál György és Estéli István sírjánál Buday Aladár IV., Gungl Aurél III. Mericska János IV., és Dausz Gyula III. é. növendékek beszéltek szabatos előadással, az énekkkar pedig gyászdalt énekelt. És még sok sir volt a városi temetőben, hol sok sok ember mondott egy fohászt. A dalok halottja: Bellovits bácsi sirja, az önmegtagadások porladó halottja: az apácák sirja mind látogatott volt, és igy tovább, miglen elértünk a toll, a munka, az önzetlenség halottjához: Munkácsy Kálmán szerkesztő sírjához. Egyszerű kis sír, de elborítva virággal, s föléje egy szomorú, de még a kései öszszel is dúsan lombozó szilfa borul. Nincs kÖkeresztfa, nincs emléke. Az a nagy közönség, melynek érdekeiért ö szive vérét pocsékolta el, nem pazarolja ilyesmire filléreit, legfeljebb ha elmegy az életében is oly csendes poéta sírjához. De akik ott voltak, azok találtak ott egy érdekes síremléket, nem köböl, hanem húsból, szivböl. A ragaszkodó, hü Csenke térdepelt ott a szilfa alatt, — azt is ö ültette —• és könyes szemekkel nézett gazdája sírjára, mig lelkével valahol a túlvilágon kereste azt, kinél jobb embert nem ismert. Tehát a szerkesztőknek ilyen síremlék való. Nem kő, melyre aranybetükkel jegyzik érdemeit, hanem élő, érező ember, ki, igaz ugyan, csak szerkesztőségi szolga volt, de könyes szemének bús tekintete aranybetüknél jobban beszél. Becsülésröl, szeretetről, kegyeletről és hűségről . . . * Első misék. Marczy József f. hó 6-án mutatta be első sz. miseáldozatát Venczell Antal praelátus-kanonok vezetésével a Bakács-kápolnában és f. hó 7-én Búzás István ugyanitt, kinek manuductora Vézinger Károly praelátus-kanonok volt. Mind a két ünnepéiyen szép számú hivő közönség vett részt. * Főegyházmegyei hirek. Kineveztettek: Berkes Pál kórházi lelkésznek Pozsonyba ; Hollós Pál Selmeczbányára, Hlavathy István újmisés Szeniczre, Marczy József újmisés Hidaskürthre káplánynak. * Az alispán hivatalában. Andrássy János kir. tan. alispán az elmúlt héten a budapesti Császárfürdöböl, hol két heti szabadságát töltötte, családjával hazaérkezett és hivatalának vez etését átvette. * A vidéki hírlapirodalom köréből. A »Pressburger Tagblatt« cimü előkelő politikai hirlap felelős szerkesztését Gaibl Sándor pozsonyi kanonok vette át, kit vidékünkön is, mint egykori kövesdi plébánost, ismernek. * A polgármester névnapja. Vimmer Imre Esztergom sz. kir. város polgármestere e héten tartotta névnapját, mely alkalommal a város tisztikara Niedermann József rendőrkapitány vezetése alatt testületileg üdvözölte. A polgármestert meghatotta tisztviselőinek őszinte ragaszkodása s meleg szavakban mondott köszönetet nekik, egyben buzditotta őket a további egyöntetű szorgos munkára. A »Polgári kör« bankettet rendezett tiszteletére, melyen az ünnepelten kivül a város közéletébe szerepet játszó egyének mind résztvettek és több felköszöntőben ünnepelték a polgármestert, közügyeink fáradhatlan előharcosát. t Szőllősy János. Ismét sújtott a nagy kaszás és azoknak sorából tépett ki kérlelhetleuül egyet, a kiknek élete sorvasztó munkájok miatt talán a leggyengébb fonállal van e földhöz erősítve. Városi tantestületünket rövid egy év leforgása alatt immár harmadízben sújtotta a Gondviselés. Major János, Hollósy Károly után — mint őszinte részvéttel értesülünk — most Szőllősy János igazgató tanitó az áldozat. Még f. hó 4-én tanított az osztályában; ugyanezen este résztvett a »Polgari Egyesület« által rendezett »gyermek felruhazasi« estélyen is, honnan este 1 / 2 8 órakor távozott élénken, vidáman élcelődve. S tiz perc múlva lakása küszöbén |élettelenül összerogyott az alig 58 éves férfiú. Számos tagu családján, mélyen megrendült kollegáin kivül sok jó barátja siratja a közkedveltségnek örvendett igazgató tanítót. Szerény, munkás, becsületes jó ember volt. Temetése óriási részvét mellett f. hó 6-án d. u. 4 órakor ment végbe. — A család által kiadott gyászjelentés a következő : Özv. Szőllősy Jánosné szül. Gábriel Hermin, valamint gyermekei Géza, Jenő, István, Margit, Ilon, Irén ugy a saját, mint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a szeretett férj, a legjobb édesatya és rokon Szőllősy János elemi- és ipar-iskolai igazgató, életének 59-ik, boldog házasságának 28-ik évében folyó évi november hó 4-én este 3 / i 8 órakor áldott lelkét Teremtőjének visszaadta. A megboldogult drága halott földi maradványa folyó hó 16-án délután 4 órakor fog a halottas házban (Duna-utca 66.) beszenteltetni, s onnan a királyi városi ' sírkertben, a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat november hó 7-én reggel 9 órakor fog a belvárosi plébánia templomban az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1902. november 6-án. Adjon az Ur Isten örök nyugodalmat néki! — Külön gyászjelentést adott ki a tantestület is. * 30 éve közszolgálatban. Városunk nagyszorgalmú és buzgó rendőrkapitánya a mult napokban érte el közszolgálati idejének 30-ik évét. Igazán szép idö ez, kivált ha azt mások javáért átmunkálkodják. Niedermann József rendőrkapitánynak, ki ezen jubileumot csendben, minden feltűnés nélkül ünnepelte meg, mi is szivböl gratulálunk. * Esküvő. Holly István polgári iskolai tanár, városunk fia, f. hó 10-én vezeti oltárhoz Sövényházy Antal és neje szép és kedves leányát Erzsikét Csongrádon. * Az uj hadnagyok. A hadseregnél történt legutóbbi kinevezések során, városunk fiai közül négy tiszthelyettest léptettek elö hadnagygyá. Névszerint: Andrássy József a csendörségnél, Niedermann Béla, Kottra Károly a honvédségnél és KUnda Jenő pedig a közösöknél. * Requiem. Az Oltáregyesület elhunyt tagjaiért az évenkint szokásos gyászistentisztelet f. hó 12-én d. e. 1 ( 2 9 órakor lesz a vizivárosi zárda templomában. * Küldöttség Frey Ferencnél. A város tisztikara a napokban tisztelgett Frey Ferenc országgyűlési képviselőnél Vimmer Imre polgármester vezetése alatt, arra kérve öt, hogy hasson oda a maga részéről, hogy a város tisztikara is részesittessék a kedvezményes vasúti jegyekben. Frey a küldöttségnek megígérte, hogy a jogos kérelmet annál is inkább támogatni fogja, mivel méltányosnak tartja azt, hogy ha az állami és törvényhatósági tisztviselők részesülnek ama kedvezményben, ugy annál inkább részesüljenek a városi tisztviselők, kik a pótadóhoz szintén hozzájárulnak, mig az előbb nevezettek nem. * A várnagyi állás. A megboldogult Takács József t. b. föbiró örökét, a várnagyi állást a szakminiszter, dacára a megyei tisztviselők felebbezésének, nem szüntette meg s igy erre most a főispán Frankner Károlyt, a vármegye ezen érdemekben őszült hivatalnokát nevezte ki. * Tiszti szemle. E hó 4-én volt a tartalékos tisztek évi szemléje. Az utcán különféle uniformisok tarkáztak, de bent a kaszárnyában is, hol Stanics György alezredes, hadkiegészítő parancsnok tartotta meg a szemlét.
