ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-09 / 46. szám

egyházi javadalmak vannak. Hol itt a hiba? Mi ennek az oka? Gondolkozzunk felette. De a gondolkozásnál ne álljunk meg. Hozzá kell fogni az e^voslához. Nincs mit félni ettől. Senki sem akarja ez által az egyházi birtokokat mozgósitani vagy prédára tenni. A nép anyagi helyzetein segiteni szintoly kötelesség, mint erkölcseit nemesíteni, mint lelke üdvét munkálni. A mennyek országa a földön kell, hogy kezdődjék. A Miatyánkban is benn van a mindennapi kenyér. Az egyházi birtokosok nem károsulnak meg, ha a birtokot, vaey egy részét.a telepes községek alakitásárjj átengedik. Söt ahol kisebb terjedelemben szétszórva feküsznek, szinte elönyösebb az illető tulajdonosra nézve De ha nem is volna az, a nép jóléte, a haza üdve ezt megkivánja. Különösen követendő a csanádi püspök példája a nemzetiségi vidékeken. Ott, ahol az állami szempontból a nemzeti szervezkedésre sürgősen szükség van. A nemzetiségi mozgalmak hullámai mindjárt apadni fognak, ha lesz föld, ha lesz mindennapi kenyér. Nem lesz gúny többé »a földhöz tapadt nép« mondás. Hanem valóság lesz, örvendetes valóság. Azt fogja jelenteni, hogy a nép földhöz tapad, nem megy Amerikába, mert van kenyere, van földje, van hazája. Ez lesz az igazi nemzeti szervezkedés. Ez lesz az igazi nemzet-mentés. Túri. Katholikus lyceumi előadások*) Margalits Ede dr. egyetemi tanár, az Országos Pázmány-Egyesület elnöke dicséretreméltó buzgósággal igyekszik megkedveltetni a katholikus lyceumi előadásokat. Dolgozik, buzdit, tanácsokat ad, a munkában mindig elöljár. Az utóbbi időben megmozdult hazánkban a katholicizmus, amely nálunk bizony-bizony sokáig szunynyadt. Ne keressük most már eme hosszas szunynyadás okait, hanem inkább örüljünk a felébredésnek ; örüljünk, hogy a katholicizmus már kezd számottevő tényező lenni hazánkban, de különösen örüljünk azon, hogy a felébresztés és a felébredés eme nagy s hatásaiban még most alig *) Az Országos Pázmány-Egyesület felszólítására közöljük ezeket a sorokat megfontolásul. Megjegyezzük, hogy az azokban foglalt eszmét mindenütt, hol Kath. Kör van, könnyen életbe vihetjük a szokásos felolvasások keretében. Jelen közlemény útmutató programm, melyet a helyi viszonyoknak megfelelő' arányokban valósítsunk meg. Szerk. Mért épen a gombócevésnél látjuk, hogy a magyar ösvér satnyul és a mostani generatió csak pilulát tud enni, de gombócot nem : most uri asztalnál ha gombócot adnak levesbe, szine sincs a régi »ösgombocnak« vagy legalább a jól megtermettnek, mert helyette 2, 3 diónyi nagyságú valóságos homeopata gömbölkét adnak a tányérra. Hej, hol az az idö, midőn a magyar asztalnál nem »eszmenyi«, hanem valódi 3, 4 gombócot adtak a tányérra ! Pusztulunk ! A mostani kákabélű, karlsbádi töltelék generatió csak »jelzi« a gombóc evést. A bajoroknál, mondják, a hazaszeretet és a germán szellem a gombócban is nyilvánul. Ott a katlanban csak egy gombóc föl, a mit ha beadnak az asztalra, róla kedve szerint hasit mindenki egy gerezdet. Szép az esi hagyományok iránti kegyelet! Ismerek egy világpróbált csirkefogót, a ki az ország minden fogházának a konyháját ismeri már; ez a balassagyarmati fogházi életére legszívesebben gondol vissza, mert ott igen jó gombócot főznek. Ezt megszívlelhetnék a megyei humánus főügyészek vagy a múltkor lefolyt börtönügyi congresszus és megtanulhatná belőle a modern csirkefogó és hasonló publicum iránt rendkívüli humánus aera, hogy jó gombóccal elviselhetőbbé tehetik a börtön-életet. Igy hát igaz, hogy van uri gombóc és pa- | raszt gombóc, de mind a kettő gombóc és maga helyén van mind a kettő. Hogy akár ur, akár paraszt, most hánynak tud megfelelni, arra országos törvényt még a Zend a Vesta sem adott; ez mindig az egyéni ételfelvételi calibertöl függ. mérlegelhető munkájában oly férfiak viszik elöl a zászlót, kiknek jellemszilárdságuk, buzgóságuk, rátermettségük, önzetlenségük, képzettségük valóban elismerésreméltó s lehetetlen hálát nem adnunk a Mindenhatónak, hogy a magyar katholikusok soraiban is oly sok jeles férfiút támasztott. A napokban lefolyt III-ik katholikus nagygyűlés fényes bizonyítéka volt ennek, örültünk, hogy ezzel az alkalommal porondra lépők mindnyájan a mieink, akikkel eldicsekedhetünk az egész müveit világ előtt. Elismerik ezt elleneink is, mert a tények kényszerítő hatalma ellen ugy is hiába volna minden küzdelem, mert ez legfeljebb csak?' szánalmat kelthetne irányukban. Lüktet már az élet a magyar kathoiikusokban is. S ez a lüktető élet már oly szép gyümölcsöket termett néhány év alatt is, hogy erre még a legmerészebb képzelettel birok sem mertek gondolni, lévén nálunk a katholikusok élete észre nem vehető, lévén — mint igen helyesen jegyezte meg ifj. Zichy János gróf — chaotikus semmiségben. Nincs a társadalomnak az a mozzanata, amely elkerülné a katholikus mozgalmak figyelmét. Szeget — szeggel! Ezt a nagyon is igaz mondást, illetőleg az ezt kifejező eljárási módot a katholikus törekvések zászlóvivői mindig szem előtt tartják, mert a mai modern világban csakis igy remélhető győzelem. A szabadkömives irányzat különösen az utóbbi időben nagyfokú tevékenységet fejt ki. Nemcsak azáltal, hogy magára öltve s országvilággá kürtölve a jótékonyság álarczát, kenyeret és »Podmaniczky-tejet« osztogat a szegényeknek, hanem azáltal is, hogy különféle előadásokat és felolvastatásokat rendeztet, amelyeken szórja keresztellenes tanait. Különösen e tekintetben behálózza már a kisebb vidéki városokat is. Margalits Ede mindent kifürkésző szeme csakhamar észrevette ezt, s nemcsak figyelmeztetett erre, hanem mindjárt használta is az ellenszert. Kezébe vette a katholikus lyceumi előadások ügyét. Jól tette, helyesen tette ! Kövessük öt. Azonban ne elégedjünk meg azzal, hogy csak egy-két helyen tartassanak ilyen elöagások. Margalits rendezett Nagyváradon oly előadást, melyet mintául vehetünk. Vegyük is és pedig minél gyorsabban s minél több helyen. Most jön a téli időszak, mely a felolvasásoknak és ilynemű előadásoknak kedvez. Ne várjuk mindenüvé Margalitsot. Ő az igaz, mindenüvé elmegy, a hová csak teheti, de utóvégre mégis csak egy ember, szét nem szaggatható. Megadta ö az útmutatást, megadta a példát. Kisebb városaink kulturális tekintetben az utóbbi időben nagy lendülettel haladtak előre s e tekintetben majd mindegyik egy kis góczpont. Ezekben a góczpontokban kell meghonosítani a katholikus lyceumi előadásokat. Hozzáértő férfiú A gombócok között persze legerősebb a kukorica gömböleg, aki aztán ebből négy-ötnek megfelel, az »Champion« — az már igazi »labdarugó !« Ilyen volt az én szolgám, aki hét darabot betemetett —• no ez kikezdhetné a versenyt | a cambrigei labdarugókkal ! Némelyek szeretik a szilvagombócot! Lelkük rajta! nem bün az igaz; de nem is szép dolog a szilvás gombóc. Régente ha nagy mosás volt a háznál, akkor a gombóc járta, mert hamarébb készült, mint a metélt. Megengedem, hogy a németnek igaza van, ha mondja: »was klein ist, das ist hertzig« de ez nem áll az »ösgombocrol.« Azért aki ettől irtózik — ám egyék modern kis golyókat — ha nem telik ki házában elég liszt egy eredeti hamisítatlan, nem reformált, nem modern »ösgombócra,« hogy már annyira gyengült benne az ősi magyar vér, hogy gombóc dolgában a minimumra kénytelen leszállani. Gömbi. A kongregatió. A budai Erzsébet-zárda földszintjén van a kongreganista lányok szobácskája. Péntek délutánonkint összejönnek ott a lánykák és szent beszédet hallgatnak, a mit M . . . tisztelendő ur tart nekik. És minden hó közepén a szent áldozáshoz járulnak. Ez a kongregatió hivatalos bemutatása, de ha látnátok, ha ott lehetnétek katholikus szülök találkozik mindenütt, ki megteheti a kezdeméményezö lépést, s ha a rátermettség párosul a buzgósággal: a siker nem maradhat el. Ezek a felolvasások, előadások az intelligencia körében közkedveltségnek örvendenek, miért is nem szabad azokat elhanyagolnunk. A jó orvos is ugyanazon orvosságot abban az ízben és formában adja be a betegnek, amelytől nem irtózik, hanem a melyet kedvel. Ha látjuk azt, hogy a katholikus köztevékenység mily eredményeket tud felmutatni a különféle egyesületekben, körökben, szövetkezetekben : nem szabad elhanyagolnuk a katholikus lyceumi előadásokat sem. Bárcsak ezt is előbb kezdtük volna! De jobb később, mint soha ! Kövessük tehát a katholikus köztevékenység terén Margalits Edét. Nagyon jól ismeri ő a mai viszonyokat s azokra tudja a megfelelő orvosságot. ! Emberekben, erőkben nincs hiány. Csak egy kis jóakarat, buzgóság kell! Reméljük, hogy ez sem fog hiányozni akkor, midőn az egész vonalon folyik erősen és eredménynyel a munka! Dr. Kozma Kálmán. Vasárnapi levél. — A bajóthi csodákról. — A bajóthi pap kissé rövidlátó, de különben szívvel-lélekkel pap, ki hiveit szereti, leikeiket gonddal nevelgeti az igazi üdvösségre, s sziveiket nyitogatja az igazi boldogságnak. Különben jámbor, jóságos ember. Ennyit a papról ! Van azután a bajóthi templomnak egy szentségtartója. Nem mai ötvös-munka. Régi, szép, aranyozott monstrancia, különös díszítésekkel. A bajóthi pap egy októberi délután imádásra kitette a szentséget és litániát tartott. Mikor ennek is vége esett, levette ismét a szenséget és eltéve, a sekrestyébe ment, hogy átöltözzék. Alig ér a küszöbre, a ministerek neki rohannak : — Főtisztelendő úr ! Láttuk Krisztus Urunkat ! A szentségben láttuk ! — No persze, láttátok a kenyér színében, hiszen az ott van mindig. De a ministerek erősítgették, hogy bizony nem úgy csak, hanem az alakját is látták az Úrnak, teljesen — szabad szemmel. A pap képzelődésnek vette, de a fiúk elmesélték a faluban, s másnap megtelt a templom. A pap ismét kitette a szentséget, s a nép ámulva látta, hogy a szentségtartóban, az ostya helyén egyre ime

gy ily péntek délután, akkor tudnátok csak igazán becsülni azt, hogy a lányotok szintén tagja e nemes és szép társulatnak. Oly kedves az, amint öt óra felé egymás után jönnek a lánykák, kiket egy kedves testvér bocsájt be a nagy kapun, zajtalanul sietnek be a szobába, a hol elfoglalva á megszokott helyöket, vigan csevegnek. Az ablak mellett egy álványon áll a kongreganisták patrónusa, a szűz Anya szobra. Végtelen kedves arcával mindig mosolyogva néz le az ö leányaira, akik a legszebb virágokkal diszitik és kedveskednek a boldogságosnak. Ilyenkor ugy tűnik fel nekem, mintha még szebben mosolyogna és jóságos kék szemeivel még szebben nézné és buzdítaná lányait, a »Maria gyermekeket.« Majd a gyertyákat meggyújtják és letérdelve az illatozó virágokkal épített szobor köré, amit a gyertyák fénye megélénkít, imádkoznak szűz Máriához. Azután ismét kiki helyére ülve most már a legnagyobb csendben várják a szentbeszéd kezdetét. Oly szép és épületes az, a mint a Tisztelendő Ur elvezet minket a jó és helyes élet felé, rámutat az egyedüli útra, amely Istenhez vezet.